Úgyhogy alvás mellett sikerült egy kicsit olvasnom is. Nem vagyok abban biztos, hogy a könyvet normál esetben is végigolvastam volna. Tehát, ha nem vagyok éppen repülőn, vagy ha mondjuk még életemben nem repültem. Mert akkor lehet, hogy nem kötött volna le, vagy gyorsan kerestem volna más olvasnivalót.
Így egy kicsit jobb volt, bár hála az égnek, a leírt sztorikból semmit sem tapasztaltam (nem is akarnék :D), totális nyugodt utunk volt.
Azért nem irigylem a sztyuárdeszeket, mert azért utas az ahány ember annyi féle, és annyi problémával, és nyűggel, és azért itt a végső eset az, hogy leszállsz és átadod a rendőrségnek. Normál esetben, és nem nagyon kirívó esetben el kell tűrnöd 1-2 vagy 10-12 óráig is, vagy tovább azt az embert. Ehhez képest ők tényleg próbálnak kedvesek lenni.
Én nem panaszkodom a mi sztyuárdeszeink mind aranyos volt, és én meg próbáltam jó utas lenni, és akkor amikor nem értettem mit akar is segíteni abban, hogy megoldjuk azt, hogy nem beszélünk közös nyelven, és megoldottuk.
A könyv maga olvasmányos, rövid de semmi olyan hadi titkot nem tudunk meg, amit valahol már nem hallottunk. Ennek ellenére érdekes volt. Ennek ellenére, nem hiszem, hogy túlzottan hamar olvasni akarnék az írótól mást is. Ez most aktuális volt.
Belbecs: 3/5
Külcsín: 2/5
Szerintem kicsit összedobott a borító, bár ugyebár én E-ben olvastam, ott tökmindegy. De a könyvtárnak megvan papírban, és fogtam már a kezemben, úgyhogy láttam ezt "élőben". Lehetett volna azért ez szebb, jobb is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése