A Japán utamnál fontos volt, hogy ne legyen plusz teher az, hogy olvasni akarok. Valamikor 2-3 éve vettem is egy Kindle-t, amit aztán, könyvtárosként nem igen használtam, hiszen mindig volt papír. Most fontos volt a helytakarékosság. Így ebook olvasóval vágtam neki az útnak, ami kifejezetten jó ötlet volt. Elég könyv volt rajta, hogy válogathassak. Hazafelé valami könnyed és repülőset gondoltam ki magamnak. Főleg, mert azért, ha az ember alszik is a repülőn (annyira nem kényelmes, hogy sokat tudj aludni), akkor is marad még elég ideje, amiben olvashat. Főleg, hogy a Tokyo-Dubaj út, ami oda 10 óra körül volt, visszafelé, majdnem 11 és fél lett.
Úgyhogy alvás mellett sikerült egy kicsit olvasnom is. Nem vagyok abban biztos, hogy a könyvet normál esetben is végigolvastam volna. Tehát, ha nem vagyok éppen repülőn, vagy ha mondjuk még életemben nem repültem. Mert akkor lehet, hogy nem kötött volna le, vagy gyorsan kerestem volna más olvasnivalót.
Így egy kicsit jobb volt, bár hála az égnek, a leírt sztorikból semmit sem tapasztaltam (nem is akarnék :D), totális nyugodt utunk volt.
Azért nem irigylem a sztyuárdeszeket, mert azért utas az ahány ember annyi féle, és annyi problémával, és nyűggel, és azért itt a végső eset az, hogy leszállsz és átadod a rendőrségnek. Normál esetben, és nem nagyon kirívó esetben el kell tűrnöd 1-2 vagy 10-12 óráig is, vagy tovább azt az embert. Ehhez képest ők tényleg próbálnak kedvesek lenni.
Én nem panaszkodom a mi sztyuárdeszeink mind aranyos volt, és én meg próbáltam jó utas lenni, és akkor amikor nem értettem mit akar is segíteni abban, hogy megoldjuk azt, hogy nem beszélünk közös nyelven, és megoldottuk.
A könyv maga olvasmányos, rövid de semmi olyan hadi titkot nem tudunk meg, amit valahol már nem hallottunk. Ennek ellenére érdekes volt. Ennek ellenére, nem hiszem, hogy túlzottan hamar olvasni akarnék az írótól mást is. Ez most aktuális volt.
Belbecs: 3/5
Külcsín: 2/5
Szerintem kicsit összedobott a borító, bár ugyebár én E-ben olvastam, ott tökmindegy. De a könyvtárnak megvan papírban, és fogtam már a kezemben, úgyhogy láttam ezt "élőben". Lehetett volna azért ez szebb, jobb is.
Úgyhogy alvás mellett sikerült egy kicsit olvasnom is. Nem vagyok abban biztos, hogy a könyvet normál esetben is végigolvastam volna. Tehát, ha nem vagyok éppen repülőn, vagy ha mondjuk még életemben nem repültem. Mert akkor lehet, hogy nem kötött volna le, vagy gyorsan kerestem volna más olvasnivalót.
Így egy kicsit jobb volt, bár hála az égnek, a leírt sztorikból semmit sem tapasztaltam (nem is akarnék :D), totális nyugodt utunk volt.
Azért nem irigylem a sztyuárdeszeket, mert azért utas az ahány ember annyi féle, és annyi problémával, és nyűggel, és azért itt a végső eset az, hogy leszállsz és átadod a rendőrségnek. Normál esetben, és nem nagyon kirívó esetben el kell tűrnöd 1-2 vagy 10-12 óráig is, vagy tovább azt az embert. Ehhez képest ők tényleg próbálnak kedvesek lenni.
Én nem panaszkodom a mi sztyuárdeszeink mind aranyos volt, és én meg próbáltam jó utas lenni, és akkor amikor nem értettem mit akar is segíteni abban, hogy megoldjuk azt, hogy nem beszélünk közös nyelven, és megoldottuk.
A könyv maga olvasmányos, rövid de semmi olyan hadi titkot nem tudunk meg, amit valahol már nem hallottunk. Ennek ellenére érdekes volt. Ennek ellenére, nem hiszem, hogy túlzottan hamar olvasni akarnék az írótól mást is. Ez most aktuális volt.
Belbecs: 3/5
Külcsín: 2/5
Szerintem kicsit összedobott a borító, bár ugyebár én E-ben olvastam, ott tökmindegy. De a könyvtárnak megvan papírban, és fogtam már a kezemben, úgyhogy láttam ezt "élőben". Lehetett volna azért ez szebb, jobb is.
Megjegyzések