 |
| Tokyo, Shibuya |
Időeltolódásra odakinn nem volt idő, mert mindig történt valami, ami miatt nem lehettem igazán fáradt, vagy nem lehetett az, hogy behunyom a szemem és alszok. Pláne első nap!
Már csak azért is, mert tömegközlekedtünk. Ott meg borzalmasan figyelni kellett, hogy merre kanyarodsz, hogy a 23 ember képes legyen egy metró és egyéb szerelvénybe beférni, és lehetőleg jó helyen leszállni. Olyan időben, amikor az alap japán lakosok is közlekednek, tehát alapjáraton teli van minden, akkor még feltuszkolni 23 turistát, nem egyszerű. Én még Magyarországon eldöntöttem, hogy mint egyedül menő ember, aki nem számíthat különösebben semmire sem (persze volt, akikkel megismerkedtem, és számíthattam is rájuk, és ellenőriztük is, mindig, hogy mindenki megvan-e :D), rátapadok az idegenvezetőre. Mert, hát ha őt szemmel tudom tartani, akkor nagy baj nem lehet. Így próbáltam, mindig ott lenni ahol ő. Ebből adódóan amúgy a "máshogy is vissza lehet jönni, ha valakit, valami nem érdekel" opció nekem nem játszott. Bár be kell vallanom, hogy amúgy is elfáradtam a "kötelező" körökben, nem nagyon volt erőm a falkultatív menjél bárhova és keveredj hazához. Annak ellenére, hogy legrosszabb esetben fogsz egy taxit, és nem túlzottan nagy összegért hazahoz.
Tehát az első nap. Reggel... hajnali 3-kor a szervezetem azt mondta, hogy helloka, keljél fel. Ezután azért sikerült hétig fetrengenem és úgy ahogy visszaaludnom, de nem az igazi. Viszont a szobámra nem lehet panasz. Egy nagy ágy, két párna, a párnában kukorica (??), és amúgy tök kényelmes volt. A Wc fűtött ülőkével és mindenféle extrával. Ezt a fűtött ülőke dolgot azért itthon tök hiányolom :D Fél nyolc körül reggeli. Tudni kell, hogy nekem itthon is mindig probléma, hogy mit eszek, így végül a két lekváros mini zsemle, ami amúgy még pluszban édes is volt, és egy pohár kóla volt a kajám, meg egy probiotikum, biztos ami tuti. Igen, tudom, ha már ott vagy egyél japános dolgokat... ezt megtettem vacsorakor, amikor utána volt a szervezetemnek ideje, hogy fellázadjon, ha nem tetszik neki valami (megjegyezném, kétszer megtörtént ez, egyszer jobban, egyszer kevésbé).
Kezdésnek, elmentünk Shibuya-ba, ahol megnéztük a híres neves kereszteződést, ahol egy csomóan járkálnak éjszaka, és szinte nem látod az aszfaltot. Nos így reggel tíz körül azért annyian nem mászkáltak, de legalább kipipálhattam, hogy itt is voltam. Lementünk, és Hachiko egyik szobránál is eltöltöttünk egy kis időt. Én anno láttam a filmet, úgyhogy tudtam, az alap sztorit hozzá. Amúgy egy csomóan fotózkodtak ott, lehet ez híresebb, mint a kereszteződés? ;)
Utána aztán, megint metróra szálltunk, és elzötyögtünk Shinjuku városrészben, itt van a Városháza is, ami szép magas épület, és a gazdasági központ (az egyik). A városházatér előtt nézelődtünk, szerintem meglehetősen szép szobrok voltak, bár túl sok idő nem volt fényképezni. Beálltunk a sorba, és vártunk, és vártunk. Amúgy a sorállás, szerintem jóval mókásabb Japánban, mint idehaza, ha nem számítod a többi neveletlen turistát. Ugyanis, ha beállsz egy sorban akkor az halad, amúgy általában tök gyorsan. És nem löködnek, és nem előzgetnek be. Amúgy itt ki is volt írva, hogy kb. ha itt állsz, akkor még 30 perc, majd előrébb, hogy ha itt vagy már akkor csak 15 perc az átlagos várakozási idő :) Amikor már ott volt, hogy kb. 5 perc, akkor azt is kiírták, hogy táskát le, mert mutatni kell, hogy semmi olyat nem viszel fel, amit nem kéne. Amikor odaértünk mindenki táskáját megnézték, de amúgy csak ilyen hopp belenézek, semmi komoly. Bár gondolom, ha olyat lát, akkor kipakoltatja simán veled a dolgot, de az enyémben egy fényképezőn, pénztárcán, és vízen kívül kb. semmi nem volt. Úgyhogy nem voltam veszélyes ;)
Fel a 45. emeletre, lifttel, amibe addig pakolták az embert, hogy tényleg már megmozdulni sem tudtunk. Persze értem én, szerinte még elférnek, .... De felértünk és lehetett körbe-körbe sétálni, szép kilátást látni, és fotózni. Hát a fényképeim nagy részében mondjuk az ablaküveg is látszik. Itt volt amúgy egy nagyobbacska, mindenfélét áruló cucc is, és most így utólag sajnálom, hogy nem vettem Itt olyan sok dolgot, mert egy csomó mindent utána már sehol sem láttam :D De a kötelező kört, mint hűtőmágnes és képeslap azt itt beszereztem. Amúgy meglehetősen vigyáznak rá, hogy semmit se fotózz le! Mondjuk nem értettem miért nem lehet fotózni a kis szuveníresnél, de hát ha nem hát nem. Akkor ott nem lőttem, hanem mutogattam, hogy mit szeretnék.
Ezek a képek készültek a városházában:
 |
| Városháza tér egyik szobra :) |
 |
| Maga a városháza |
Miután kinézelődtük magunkat a városházán, tovább tömegközlekedtünk, a program szerint az Ueno park lett volna a következő, de kicsit variálva, inkább Sensoji templomot, hoztuk előre, és erre maradt elég sok idő is. Itt ebédeltünk is, kaptam egy kis sültkrumplit, meg talán csirke volt amit ettem. Mindegy már nem voltam éhes. Itt találkoztam először az utána már haverommá avanzsált italautomatákkal, és lelkesen dobáltam bele a jeneket. Amúgy a jenek a legtöbbre rá van írva mennyi az értéke, de van amire nem, úgyhogy kellett pár nap, hogy ki tudjam számolni a dolgokat. Addig csak cukin mindenhol 1000 jenessel fizettem, mert abba belefért, és innentől nem az én dolgom volt kiszámolni. Csak egy idő után roppant nehéz lett a pénztárcám :D De visszatérve a Sensoji templomra. Szerintem nagyon hangulatos hely, aránylag tág helyen, aránylag türhető tömeg. Itt sikerült az egész területet bejárni az egy óra alatt és kényelmesen nézelődni. Az egy darab baracklémen kívül, úgy emlékszem semmit sem vettem, bár itt is kicsit bántam a végén, hogy nem vettem cuki fa állatkákat az unokaöcsém/húgomnak, mert aztán utána sehol nem lehetett hasonlót találni.
 |
| Sensoji templom |
 |
| Sensoji templom |
 |
| Sensoji templom |
 |
| Sensoji templom |
 |
| Sensoji templom |
 |
| Sensoji templom |
 |
| Sensoji templom |
 |
| Sensoji templom |
 |
| Sensoji templom |
 |
| Sensoji templom |
 |
| Sensoji templom |
 |
| Sensoji templom |
 |
| Sensoji templom |
 |
| Sensoji templom, árus |
 |
| Sensoji templom |
 |
| Sensoji templom |
 |
| Sensoji templom |
 |
| Sensoji templom |
 |
| Sensoji templom |
 |
| Sensoji templom |
 |
| Sensoji templom |
 |
| Sensoji templom |
 |
| Sensoji templom |
 |
| Sensoji templom |
 |
| Sensoji templom |
 |
| Sensoji templom |
 |
| Sensoji templom |
 |
| Sensoji templom |
 |
| Sensoji templom |
Sensoji templom után aztán irány az Ueno park, ahol szerintem konkrétan átfutottuk az egészet. Láttam rengeteg japánt, rengeteg cseresznyevirágot, de túlzottan fotózni sem tudtam, mert hopp tovább mentünk, és szerintem fél óra alatt lefutottuk a park hosszát. Persze értem én, hogy ha lassabban megyünk, akkor lehet elkeveredünk, mert senki nem marad együtt a többiekkel, de így kb. lehetetlen volt fényképezni. Itt azért én úgy érzem, hogy el lehetett volna több időt tölteni. Ezek után elmentünk egy piacra, ami nem volt a programban, és hát nem is hozott lázba, legalábbis engem nem. Ezek után volt az, hogy lehetett visszamenni a szállásra az idegenvezetővel, vagy lehetett oda menni ahova akartál. Voltam olyan fáradt, hogy haza menjek. A napot amúgy 19 ezer lépéssel, és 9,5 km távval zártuk. Ami amúgy fura, hogy nem lett sosem izomlázam, bár ahogy a napok teltek, és megtaláltuk a sok lépcsős helyeket, nos ott azért nehéz volt felmászni :)
 |
| Ueno park |
 |
| Ueno park |
 |
| Ueno park |
 |
| Ueno park |
 |
| Ueno park |
 |
| Ueno park |
Általános megjegyzés:
Nagy a tisztaság, viszont nehezen lehet kukát találni. Arra jöttünk rá, hogy feltehetően mindenki hazaviszi a szemetét, és otthon szelektíven kidobja. Az automaták mellett van üveg meg doboz gyűjtő, tehát ha megittad, ki is dobhatod, de amúgy a nagy állomásokon van csak kuka, vagy ha mázlid van akkor random helyeken, ahol nem gondolsz rá. Vagy a mosdókban. Úgyhogy relatíve mindig gyűjtögettem és vittem a szállásra és ott kidobtam.
A mosdók: Szerintem meglehetősen jó arányban vannak, így ha valami látnivaló van, ott elég sok mosdó is van a környéken. Hagyományos japán és modern japán wc-k is. Nyilvános helyen a wc amúgy zenél is, vízcsobogás hangot ad, és ahány hely annyiféleképpen lehet lehúzni, úgyhogy volt, hogy 2-3 percig bámultam magam elé, hogy oké-oké, de most itt hol lehet lehúzni. Mert hol egy kar hátul (ez amit gondolsz is), vagy egy gomb a falon, vagy egy gomb a földön! :D Tehát nehogy már egyszerű dolga legyen a külhoni turistának. Japánul persze kinn van, és amúgy a hülyébb turista kedvéért rajz is van, hogy tudod megoldani :D
Kezdésnek, elmentünk Shibuya-ba, ahol megnéztük a híres neves kereszteződést, ahol egy csomóan járkálnak éjszaka, és szinte nem látod az aszfaltot. Nos így reggel tíz körül azért annyian nem mászkáltak, de legalább kipipálhattam, hogy itt is voltam. Lementünk, és Hachiko egyik szobránál is eltöltöttünk egy kis időt. Én anno láttam a filmet, úgyhogy tudtam, az alap sztorit hozzá. Amúgy egy csomóan fotózkodtak ott, lehet ez híresebb, mint a kereszteződés? ;)
Megjegyzések