A szállodában elfogyasztjuk a reggelit, majd egész napos, buszos városnézésre indulunk a csodás kertek, festői szentélyek és a gésák városában, Kiotóban. Elsőként az ősi császárváros legszebb látnivalójaként számon tartott Aranytemplomot keressük fel, majd az 1460-ban a rindzai zen-buddhista iskola által alapított Ryoanji szentélybe látogatunk el. A városnézést a fülemüle hangját utánzó padlójáról híres Nijo kastélynál folytatjuk, mely az első Tokugawa sógun kiotói rezidenciája volt. Ebéd egyénileg, majd felfedezzük Kiotó másik fő nevezetességét, az UNESCO Világörökség részét képező „Tiszta víz” Templomát (Kiyomizudera), melynek verandájáról páratlan kilátás nyílik a környékre.
Este fakultatív program: Japán stílusú vacsora (korlátlan italfogyasztással) egy 40 perces maiko (gésanövendék) programmal. A program ára: 42.000 Ft /fő
Az egész utazás alatt ezen a napon léptem a legtöbbet, 21 ezer lépés felett zártam, úgy este nyolc körül a napot, amikor már kellően fáradt voltam a kötelező és a tervezett programok után. Mi már kezdésnek, a leírt programokat agyon variáltuk. Mármint nem igazán ebben a sorrendbe haladtunk a szentélyek és kertek megnézésében. Először meglátogattuk a Tiszta víz templomát, amit részben felújítottak, így egy része nem volt túlzottan izgi (kivéve, ha valakinek az állványok izgalmasak :D). Ennek ellenére így is akadt bőven látnivaló a Templom körül, lehetett kívánságokat írni (nem írtam), lehetett volna, egy hosszú sorba beállni, hogy vizet kapjunk el, ami gyógyít MINDEN létező problémát. Én egy ideig gondolkodtam rajta, hogy víz vagy körbesétálás mindenhol, és úgy döntöttem, hogy csatangolok inkább, minthogy az egy órából (talán másfél), amit itt töltöttünk egy negyed órát a sorban állásra pazaroljak. Álltam amúgy sorba, csak az a mosdónál volt, ami zenélt, és minden ami kell :) De itt felmentem ahova lehetett, szerelmet kívánni, vagy megerősíteni (még nem érzem, hogy sikerült volna.) de igazándiból itt szerintem inkább a táj volt szép. Feltehetően, ha nem éppen állványozás zajlik jóval szebb lett volna, de így sem volt okom panaszra.
 |
| A sor amibe nem álltam be |
Az egyik ok, ami miatt nem akartam időt veszteni a sorban álldigálással, az az volt, hogy felfelé menet megláttam egy Totoro-s voltot, és hát felkiáltottam magamban, hogy "ide mindenképpen be kell menni", tehát erre időt kell szakítani, tehát, holmi sorban állás, egy mindent gyógyító forrásnál nem nyert ebben a versenyben. Ha akkor tudom, hogy a kirándulás végén még egy csomó elkölthető jenem marad, akkor szerintem kicsit jobban költekeztem volna ebben a boltban, ugyanis rengeteg aranyos, nekem tetsző dolog volt. És hasonló boltot ezután már csak Miyajima szigetén találtam, úgyhogy meg kellett volna becsülnöm jobban, hogy most ott vagyok, de már így is majdnem idő után értem a buszhoz. Pedig én próbáltam mindig kb. időre, vagy kicsit előbb odaérni (nem szeretem, ha rám várnak)
Innen mentünk át Nijo kastélyhoz, amiről NINCS képem. Azaz van kettő, de egyik sem túl szép, keressetek rá a google-n. Azaz igazság, hogy én komolyan vettem 99%-ban azt, hogy ki van írva, hogy ne fotózz. Egyrészt, mert ilyen szempontból tiszteletben tartom a szabályokat, a másik az, hogy ez egy remek indok arra, hogy teljesen OTT legyek. Hogy mindent meg tudjak figyelni, hogy át tudjam élni azt, hogy most ott járok, ahova régóta vágyok eljutni, és tényleg száz százalékig erre figyelni. Úgyhogy nincs fotó, az udvarról van, de azt se rakom fel. Itt volt amúgy az első eset, hogy le kellett vennünk a cipőt, és szerintem az egyetlen olyan hely ahol NEM volt cipőkanál. Mert aztán mindenhol le kellett már venni a cipőnket, de a legtöbb helyen erre már készülnek, és a tárolók mellett ott a cipőkanál. Én meg, mivel nem lehetett bevinni fényképezőt, így azt a táskámba raktam, a táskámat meg a buszban, úgyhogy az én mobil cipőkanalam sem volt velem. Maga a hely, amúgy annyira nem volt tömve, bár azért elég sokan voltunk, és tényleg zenélt a padló, egyszerűen lehetetlen volt csendben közlekedni. Nekem az egész hely tetszett úgy ahogy volt, itt egész jól berendezve, bábukkal (élethűekkel). Amúgy azon gondolkodtam, hogy mekkora szintű paranoia kell ahhoz, hogy ilyen padlót csinálj, és mi van ha egy kóbor macska bejut... mekkora para lehetett. Mindezek ellenére szép hely, mindenképpen érdemes meglátogatni, ha valaki arra jár.
Innen mentünk Az Aranytemplomhoz. Ez is tipikusan az a hely, amit ezer képen látott már az ember. Remekül ki van képezve az a hely, ahonnan olyan képet tudsz készíteni, mint amit a neten is találsz vagy ezret. Azért csináltam én is, de ez annyira nem kötött le, úgyhogy mentem egy kört ott. Fura volt az, hogy a legtöbb ember így elölről lefotózza aztán elmegy, hogy ez is megvolt. Konkrétan volt egy szakasz az útnak, amikor nem nagyon találkoztam emberekkel. Lehet persze, hogy csak kifogtam egy békésebb szakaszt, de gyanús, hogy arányában nem sokan mennek ott körbe-körbe. Itt amúgy a suvenir boltban már vettem édességet, egyet magamnak, egyet meg a munkatársaimnak. (amit meg is ettek, bár az algás édességre, csak egyikük mondta azt, hogy finom - nem volt rossz, de inkább a fahéjast ettem :D).
 |
| Aranytemplom elölről |
 |
| Oldalról |
A Ryoanji szentély volt szerintem az a hely, ami szép, letisztult, de jóval több időt töltöttünk itt, mint amit kell. Itt volt, hogy már álldogáltunk, mert relatíve sok idő volt rá, viszont nem túlzottan nagy helyet foglal el, tehát bármennyire lassan is sétál az ember akkor is hamar a végére ér, és utána unatkozik. Itt vettem szintén valami édességet, amit meg is ettem - amikor hazajöttem - és sokat hezitáltam képeslapokon, és hasonlókon, de nem volt elég a felesleges 30 perc arra, hogy költekezzek, mert mindig lebeszéltem magamat arról, hogy megvegyek bármit, mondván, hogy nem jó semmire. Amúgy egy japán babán gondolkodtam, de arra jutottam, hogy 1. nekem csak porfogó, 2. iker unokahúg/öcsém van, akik csak egy évesek, tehát még úgy nem hiszem, hogy nagyon tetszene nekik, meg nagyon lányos, a fiúnak meg akkor mit. Úgyhogy nem vettem, amúgy kiderült hogy az is made in China volt....
A szentély után irány vissza a szállás. Mivel ugyan fáradtak voltunk, de még világos volt, páran gondoltuk, hogy elmegyünk Gion-ba, Gésára vadászni. Miután amúgy a fakultatív programra nem fizettünk be. Ha jól tudom a csoportból kb. 2 ember ment csak el rá? Mindegy is, az idegenvezető szerint a szállástól Gion nincs messze, ugyan egy nagyobb séta, de mész egyenest aztán jobbra és tádám ott vagy. Hát... mentünk egyenest, meg át a folyón(vagy csatornán), de már ez se volt közel amúgy. Aztán kértünk segítséget, és akkor elmentünk valóban jobbra, a következő hídig. Majd ott balra, majd ott jobbra és egyenes. Tehát annyira nem volt egyszerű a dolog, de folyamatosan kérdezősködtünk, hogy merre kell menni. A durva, hogy aki nem tudta is, nekiállt a telefonján megkeresni nekünk, hogy merre kell menni. Tartom, hogy taxival gyorsabb lett volna, bár tény, hogy akkor oda lett volna az öröm, hogy megtaláljuk Gion-t. Megsúgom, gésát nem láttunk, egy tanoncot félig meddig, bár én őt sem. De megtaláltuk a negyedet, és visszafelé jóval gyorsabban lehetett menni. Partnereim még elmentek vacsizni, én ott lettem már nagyon fáradt, úgyhogy becéloztam a szállást, előtte egy éjjelnappalit, és egy vacsi-fürdés után kidőltem, mint aki jól végezte dolgát. Szerintem közel ez volt az egyik legfárasztóbb nap is, feltehetően a 20 ezer lépés feletti táv miatt. De megérte, nekem tetszett minden és a szállás is jó volt, tehát jót lehetett aludni.
Ami most így hiányzik: Az a végtelen kedvesség, ahogy a japánok viszonyulnak az emberekhez. Mindegy volt, hogy éppenséggel értjük-e amit mond a másik vagy sem. Ők érteni és segíteni akarnak. De ez mindenhol. Főleg ezért nem volt probléma számomra a vásárlás, először még félve mentem be az első éjjel-nappaliba, hogy "jesszus nem fogják érteni mit akarok", de másodszorra már természetesen bementem, mint itthon a boltba, mert tudtam, hogy meg fogjuk érteni egymást, nem lesz probléma és ő tényleg segíteni akar. Ez itthon kicsit hiányzik, mert nem mindig érzem azt, hogy valóban a vásárlóért volnának az eladók, persze vannak kivételek. Ég és föld a két kultúra és nekem az övéké kicsit szimpatikusabb.
Folyt. Köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése