2018. április 12., csütörtök

Irány Japán - 03 (Tokyo - Kiotó)

4 . Nap - március 27.
A nap első felében tömegközlekedéssel jutunk a tokiói főpályaudvarra, ahonnan alkalmunk nyílik kipróbálni a híres shinkansent, a japán szuperexpresszt. 250 km/órás sebességgel száguldunk Kiotó felé, ahol a kora délutáni érkezés után ellátogatunk a hosszasan kígyózó, közel 10 000 jellegzetes, narancsos-vöröses színű Shinto kapu szentélyéhez, a Fushimi Inari Taisha nagyszentélyhez. A szentélyt Inarinak, azaz a rizs Shinto istenének szentelték. A program végeztével transzfer a szállodába Kiotóban, majd a szobák elfoglalása.
Szállás Kiotóban.

Arra gondoltam, hogy az utazási iroda terveit bemásolom ide az elejére. Egyrészt, mert nekem is egyszerűbb, ha látom mi is volt aznap, meg hátha szerepel olyan infó benne, ami érdekli az olvasóimat, de mondjuk nekem nem jut eszembe. A terv az volt, hogy minden nap írok egy napról, csak közben elkezdtem dolgozni, és ebből adódóan kevesebb időm van, és a visszarázódás nehezebben megy, estére meg hulla fáradt vagyok :) De ígérem, lesz minden napról... idővel.
 Tehát miután végre Tokyo azon negyedét, ahol a szállásunk van, már ismertem, gyorsan el is hagytuk a várost. Tehát nem sikerült teljesen megszokni egyetlen egy helyet sem, mert mindig mentünk tovább. Szállások közül, amúgy Kiotóban voltunk a legtöbbet, itt azt hiszem 4 éjszakát.
A vonatjegy
 Mivel előző nap Tokyoban fel s alá mászkáltunk tömegközlekedéssel, így eljutni a főpályaudvarra már-már egyszerű és nagyszerű volt. Reggeli után, még egy kicsit lehetett pihenni, de 9 körül elindultunk már, annak ellenére is, hogy a vonat 11:40-kor indult. Értsd azt, hogy 11.40 az bizony 11.40 egy fél perccel sem később sem előbb. Így a főpályaudvaron még volt úgy egy óránk biztos, hogy sétáljunk, kaját vegyünk, vagy beüljünk egy kávéra. Én kószáltam egyet a főpályaudvar előtt, elmentem venni két onigiri-t (amit végül nem ettem meg, mert mire megettem volna, már nem bíztam meg benne, mert a 25-26 fokos táskámban aszalódott egy fél napig....úgyhogy bevallom kidobtam, és vettem újat. Tudom, fúúúj pocsékolás, de nem akartam gyomorrontást, napközben meg azt hittem éhes leszek, de mégsem :D), egy vizet, meg egy üdítőt. Fotóztam és nézelődtem, és vártam, hogy végre felszálljunk a vonatra. Amúgy szép nagy épület a főpályaudvar, biztosan el lehet tévedni benne, ezért is hagytam el és kinn kószáltam :)
A főpályaudvar

A főpályaudvar

A főpályaudvar környékén, tehát kb. 1 km-es körön belül :)


A főpályaudvar környékén, tehát kb. 1 km-es körön belül :)
A főpályaudvar környékén

Ez benn, egy könyvesboltban. Gondoltam, lefotózom a
Dan Brown kötetet. Legalábbis tipp, hogy az :)

11 körül már felmentünk a peronra és nézelődtünk. Figyeltük az érkező, majd távozó gyorsvonatokat. Csináltam videót is, de a legtöbbe belebeszélnek, vagy elmozdult a vége, úgyhogy azt azt hiszem inkább nem töltöm fel. A lényeg, a gyors vonatok, azok nagyon-nagyon gyorsak, és pontosak. Ami nekem tetszett, a pontosságon kívül, hogy pontosan meg van adva, hogyha te neked helyjegyed van, akkor a peron melyik részére álljál kb. Megsúgom, sosem sikerült a kocsi jó oldalát választanom. Vagy az első ajtón szálltam fel, és a végén volt a helyem, vagy fordítva, de sosem sikerült lespórolnom azt az utat, míg átvágok az egész kocsin. Utazási élményre, szerintem remek. Gyors, de lehet nézelődni bőven, tény, hogy ne a közvetlen közeli épületeket nézd, mert azok zutty-zutty már tök máshol vagy. Fotót nem lehet csinálni, legalábbis az én gépemmel nem mert maszat az egész :) Viszont nézelődtem bőven, 11.40-kor elindultunk és a kiadott időpontban 14:11 le is szálltunk Kyotóban.
Még a gyorsvonathoz: Minden oldalon van kuka, de csak az elején, meg a végén a vagonoknak. Az egyik végén általában van a mosdó, a másik végén, ez nem minden vagonnál, van a dohányzó fülke, a remekül, hermetikusan lezárt! Ez kifejezetten tetszett, bár ennek ellenére kimaradt az életemben a shinkanzenen mosdóba menés, úgyhogy arról nem tudok nyilatkozni :D
Fushimi Inari Taisha nagyszentély, amiről szerintem már mindenki látott képet. Más nem a poszt elején. Ez is benne volt a top hely, amit látni akarok Japánban című fejben készült listámban, úgyhogy örültem, hogy a program is tartalmazza. Kicsit több időt is el lehetett volna tölteni itt is, mert én konkrétan elindultam felfelé, a magam kis andalgós gyorsaságával, és a hosszúra már semmi esetre sem volt időm, mert akkor az egészet futva kéne megtenni, akkor meg nem ér semmit sem. Így körülbelül a rövidebb út végéig értem el, majd fordulás vissza. Amúgy az a baj, hogy számításból az kimaradt, hogy lefelé azért az ember eleve gyorsabb. De szerettem volna, ha az időbe belefér egy kis szuvenír vásárlás is, mert aztán ki tudja, hogy tudok-e venni vagy sem,majd később. Valamit később is lehetett, valamit meg ott tudtam volna, de nem vettem meg... és utána aztán sehol máshol :D
 Itt is vettem könyvjelzőket, meg aztán még pár helyen, mert a könyvjelző egy moly barátja. Vettem Totoro-s törölközőt, bár bánom, hogy csak egyet, de a 4. napon az ember nem tudja, hogy az utolsó napján még mindig rohadt sok pénze lesz. Annak ellenére, hogy egy közepesen költekezős összeget vittem magammal...lehet ha rendesen ettem volna elfogyott volna a pénz :D. Vettem hűtőmágnest is, és beszereztem még pár dolgot. Az az igazság, hogy olyan marha nagy költekezést sem itt, sem máshol nem csaptam, mert mindig megkérdeztem magamtól, hogy ez nekem mire lenne jó, és a porfogót nem fogadtam el válasznak, így tényleg próbáltam olyan szuvenírt venni, amit használni is tudok, mint a törölköző pl.
 A szentélyben roppant nehéz volt olyan Toris képet csinálni, hogy ne legyen benne legalább három turista még pluszba. Egyszerűen lehetetlen, mert tömeg van. Ami persze nem tragédia, csak akartam volna egy turistamentes képet. Remekül megoldották viszont azt, hogy ne tolongj és ne menj szembe az árral, két teljesen más úton (kinézetre meg tök egyforma) mehetsz fel és le, és cukin ki is van írva, hogy merre menjél lefelé, és merre ha felfelé megy, így maximum a még nálam is kevesebb angol tudással rendelkező megy szembe az árral. Tehát szép és jó séta volt, és nézelődhettem kedvemre, a megszabott másfél órán belül. Aztán vissza a buszba, mert hogy itt már volt buszunk. Ugyan a Kiotói állomáson  kb. 3-szorra sikerült megtalálni a buszunkat, de meglett :)
 A szállás szerintem remek, hamar meglett a wifi kód is. Még lementem vacsiért - másik onigirikért, és már jöhetett is a fürdés és alvás. Most valami halas onigirit ettem, ami finom volt, meglehetősen ízletes, meg egy tojásossat vettem. Ez utóbbi feküdhette meg a gyomrom, mondván, hogy nyers tojás volt benne, ami még ízre is sz*r volt...de én meg éhes. Amúgy enyhe gyomorrontás, amit egy probiotikum és egy fájdalomcsillapító enyhít, meg a mosdó. Utána már nem vettem onigirit, elvesztettem a bizalmam benne :D Pedig tuti, hogy ha nem tojásos lett volna nem lett volna tőle bajom, mert az előtte napi halastól sem volt semmi, azon kívül, hogy az elsőt bénán nyitottam ki :D És youtubon rá kellett keresni a szakszerű kinyitásra (a japánspecialistának van videója róla :D). De ezen kívül az ágy kényelmes a szoba mérete kényelmes (volt szállás ahol nem tudtam a bőröndöt elrakni mert útban volt mindenhol, sejthető akkor az mekkora szoba :D), de itt okés volt a szoba mérete is. És voltam olyan fáradt, hogy aránylag sokáig aludtam.!

Képek a szentély környékéről:




























Folyt. Köv.


Vélemények:

0 megjegyzés: