Ugrás a fő tartalomra

Bincsik Mónika (szerk.): Virágszirmok, madárszárnyak (Meidzsi-kori japán fametszetek és fametszetes könyvek a Képzőművészeti Egyetem Könyvtárában)

A kölcsönkérős listámon volt már... szerintem két éve. Ezt elégeltem meg, és indítottam el a Libri könyvigénylős opcióját, tekintve sehol sem találtam belőle fellelhető példányt. A Hirosige után úgy gondoltam, hogy én szeretem a japán fametszeteket, és szívesen is olvasok a témában, relatíve bármit. Úgyhogy ha valakinek van ajánlása az nyugodtan kommenteljen!
 Míg Hirosige  Edo látképei ugyebár, ami inkább városi, város közeli és embereket ábrázoló fametszetek, addig ezek a művészek főleg növényeket és madarakat és egyéb állatokat örökítettek meg. Hokuszai-t ismertem eddig is, és szeretem is a munkáit, viszont most a könyv olvasása után felkerült még pár ember a "tetszik amit alkottál" listámra, név szerint:
Imao Keinen: Neki köszönhetjük amúgy a borítónak választott képet is, de emellett rengeteg szép madaras kép alkotója volt. Én azt mondom érdemes a google-ba is beírni, mert ott jóval több munkája fenn van, mint a kötetben magában.
Unszodó (Unsodo): akire a google nem mondott semmit, az első alakon, pedig a könyvben így írják a nevét. Neki a Sás felett repülő vadludak című képe és a Havas ernyők című képe az ami tetszett a kötetből. Ő ugyan annyira nem jön be mint Imao Keinen, de azért szépeket alkotott.
Yamada Unsodo: Neki a Folyó cseresznyevirág szirmokkal és juhar levelekkel című képe az ami megfogott, és amit el tudok képzelni a szobámba is, már csak a kék színek miatt is!
Ogata Gekko: Patkány szerencsét hozó
kalapácson
Ogata Gekko: Patkány szerencsét hozó kalapácson, nekem ez nagyon tetszik, és most rákerestem, és a legtöbb műve olyan, amit szívesen néz az ember, bár inkább azokat amiken állatok és természet van.
Az utolsó aki felkeltette az érdeklődésemet Ohara  Koszon neki is a Fehér kócsagok telihold előtt  című képe ami nagyon-nagyon kedvencem lett. Amit szívesen ide is beraktam volna, de nem találom sehol sem. Pedig meglehetősen szép kép. Persze a kócsagok eleve tetszenek, tehát nem nagyon lehet olyan képet készíteni, ami ne tetszene (oké, biztos lehet, de még nem találtam olyat).

Összességében: A könyv meglehetősen szép kiadvány, két nyelven (magyarul és angolul), egy nem túlzottan terjengős szöveggel az elején, és minimális adatokkal a képek alatt. Minthogy kié a kép, mikor élt, mikor készült a kép, mekkora méretben és melyik kiadó adta ki, illetve a leltári száma. Szép fényes lapokra van nyomva az egész, így minőségibb hatást kelt. Jóval egyszerűbb olvasni, mint a Hirosigét, amit lapozni is nehéz volt, nem hogy tartani. Arra tökéletes, hogy akit érdekelnek a japán fametszetek azok kapjanak egy képet róla, kiválaszthatják a nagyobb alkotók közül, ki az aki tetszik nekik, és onnantól lehet tematikusan rá keresni. Nekem Hokuszai eleve kedvencem volt és itt is remek alkotásokat láthattam tőle. Szép és jó gyűjtemény, igényes kiadvány. Jó sok számomra nem túlzottan informatív jegyzettel, ellenben elhiszem, hogy aki hivatásszerűen és/vagy iskola miatt forgatja a könyvet annak az irodalom jegyzetek sokat segítenek, nekem annyira nem, főleg, hogy nagyrészt angol könyvekről van szó.

Külcsín: 5/5
Belbecs:5/5


Könyv: Bincsik Mónika (szerk.): Virágszirmok, madárszárnyak
Kiadó: Magyar Képzőművészeti Egyetem
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2010
Oldalszám: 120
Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789637165412

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é