2017. május 1., hétfő

Filmes hétvége!

Ugyan eldöntöttem, hogy itt a három napos hétvége, és csak olvasok és olvasok, végül olvasáshoz nem jutottam annyira közel. Maradtam a film nézésnél. Úgyis annyi film várt már a várólistámon ezer éve, hogy meg legyen nézve.
Vaiana (2016)-val kezdtem, mert éppen akkor ehhez volt hangulatom. És végre egy Disney, amiben mind a két szülő a végén is él! Ahol végre a főhős szimpatikus volt, a mellék főhős szintén, bármennyire is nagyképű, és az állati „segítség” is cuki volt. Szép és kerek történek, szerintem átlagos énekléssel, ebben nem volt annyira zavaró, amikor énekelt. Sőt az éneklő rákot is bírtam! Úgyhogy ez maximálisan hozta, amit elvártam tőle. Független, hogy a Vaiana-ról nekem valahogy mindig a Vianni jut eszembe, az meg egy bolt :D Nem tudom miért nem maradhatott szegényke Moana.
A graffaló (2009), A graffalókölyök (2011) és a Bot Benő (2015)-t így egy huzamba sikerült megnéznem, már másnap azt hiszem. Hát...nekem könyvben jobban bejönnek, viszont azért jó is, hogy meg lett „rajzfilmesítve”, mert jó... csak a könyv jobb és kész :P

Maximum Ride (2016), most azt nem tudom, hogy a könyv is ekkora szar, vagy csak a film sikerült ennyire pocsékra. Egyrészt, ha nincs meg a kellő költségvetés egy olyan filmre, ami tudja, hogy effekteket fog használni (hisz nem tud szárnyas színészeket szerezni :D), akkor inkább ne csinálja! Borzalmasan rosszak az effektek, és mivel elég sok rész van, amiben erre építenek, végtelenül buta látványvilága lett az egésznek. Gagyi, no! És akkor a történetről csak annyit mondanék, hogy nem tudom mi történt a filmbe, mert se eleje, se vége, se közepe nincs. Pár szárnyas emberkét megszöktetnek kiskorukba, azt otthagynak, azt értük mennek, aztán kimentik a haverjukat. De kb. nem csinálnak semmit sem, csak repkednek, meg agonizálnak, hogy szar a világ. Aztán, hipp-hopp, egy emlék... menjünk New Yorkba.... és ennyi vége a filmnek. Tehát he? Nem tudjuk meg kik ezek, miért van szárnyuk, miért nevelték mutánsos kórházba és ketrecbe őket. Nem tudjuk, hogy a gyökér srác, miért lett gyökér, bár ez az egy sejthető. Nem tudjuk mióta élnek a távolba, és mit csináltak ott, hogy mit akarnak. És még hetvenmillió kérdés, amire a film nem ad választ. Tudnom kéne, hogy most akkor a könyv is ilyen „nebameg” a közepétől induló, vagy ott azért tudjuk ki kicsoda, és micsoda, és miért.
Assassin's Creed (2016). itt viszont egyértelműen olvasni akarom a könyvet! Amúgy itt is volt egy csomó kérdőjel, de legalább az effektek a helyükön voltak, és volt egy keret történet, és volt értelmes történetszál, és nem csak úgy „hahó itt vagy, ez van, csináld”. Tehát egyszer érdemes megnézni, aki kis akciófilmre vágyik. Nekem bejövős volt, meglátjuk, hogy majd a könyv mennyit ad hozzá.
Érkezés (2016), ami után szintén várólistás a könyv is. Nagyon tetszett, elgondolkodtató volt, és kicsit zavaros, ami a végére azért borzalmasan sokat tisztult. Azt hiszem több ilyen film kellene, aminek elég sok mondanivalója van, és ami végig képes fenntartani az érdeklődést és a figyelmet.

Tehát igen, olvasni nem nagyon olvastam, de megnéztem sok filmet, amik már régóta arra vártak, hogy megnézzem őket. És persze még mindig itt van pár a várólistámon... :D
És persze moziba kéne megnézni... :

Nincsenek megjegyzések:

Magamról

Saját fotó
Munkámat tekintve könyvtári adminisztrátor vagyok. 2006.12.01-e óta, a József Attila könyvtárban (Dunaújvárosban). Kölcsönzés a fő munkaterületem, de emellett, foglalkozom a beérkezett ajándékkönyvekkel, javítom a katalógus hibáit, és a könyvtár Molyos profilját is én használom, tehát én töltöm fel az új könyveinket, és rakom fel oda a híreket. Emellett még ezer más dolgot csinálok, amit általában az éves beszámolóba is elfelejtek beírni, mert már annyira alap :D Nagyvenyimen élek édesanyámmal, egy kertes házban, Bogi kutyánkkal, aki mindenkit szeret, főleg ha kap simogatást és ennivalót :) Érdeklődési körömet elég könnyű lekövetni a blogon, igen a legaktívabb a könyvek szeretete, utána jön az írás. Témakörben a Kelet, a spiritualitás, a buddhizmus, az önsegítő irodalom. Ha szépirodalomra vetemedek, akkor inkább fantasy, minimális romantika, de amúgy bármit szívesen kipróbálok (maximum az első 50 oldal után abbahagyom). Koromból adódóan már megtanultam, hogy nem MUSZÁJ elolvasni egy könyvet, ha nem vonz be, akkor el kell engedni, akkor nem nekem íródott.