Hol is kezdjem, a sárkányoknál, a farkasoknál vagy az
almáknál? Mindig is úgy gondoltam, hogy ha valaki a klasszikusokat
újradolgozza, akkor bátor ember. Mert a klasszikus történeteket mindenki
ismeri. Tehát az alap sztori adott, ahhoz, hogy az írót vállon veregessék, hogy
„jó volt”, ahhoz kiemelkedően sokat kell letennie az asztalra, tekintve, hogy
az alapokat nem ő írta. Nem tudom, hogy vajon teljesen új dolgokat nehezebb
kitalálni és megírni, vagy az ilyen átdolgozások a nehezebbek. Persze mindegyikhez
kell írói tehetség.
Nem mondom, hogy ő
tehetségtelen, de az biztos, hogy a végére vagy nagyon
elfáradt, vagy túl vicces akart lenni. És nem szeretem, amikor az alap tök jó
dolgok átcsapnak erőltetett viccességbe.
A sárkányos történet teljesen oké volt! Egyetlen
bajom, szimplán a nevekkel van, mert ott már látható volt, hogy vagy nem tud
kitalálni jó neveket, vagy „nagyon vicces akar lenni”, csak nem sikerült. Ami annyiból
rossz dolog, hogy az egész könyv főszereplőjének van a leggázabb neve, az meg
elég sokat van leírva. Tehát magával a sárkányos résszel nem volt bajom, sőt
még tetszett is. Bár nem nagyon sikerült rájönnöm, hogy mi lett átdolgozva
(azon kívül, hogy a tipikus hétfejű sárkányhoz elmegyek, elhozom a királylányt,
dolog volt, csak mondjuk nem volt ott királylány). Tehát nem sikerült rájönnöm
az eredetére, de ez volt amúgy a legjobb része a könyvnek!
A farkasos történet, ugyebár Piroska és a farkas
utózmánya, amikor Piroska és a nagymama is vérfarkassá válnak, csak az egyik
elnyomja a képességet, a másik meg vérfarkas ribi úrnő lesz.(lehet tippelni ki
kicsoda :P). Ez már nem tetszett annyira, mint a sárkányos dolog, mert túl sok
volt a szenvedés benne. Loson szenved, mert szerencsétlen, mert megharapták,
mert bűbáj köti csak hozzá a nőt akit szeret, mert féltékeny, meg mert ezer más
problémája van. A vérfarkasok meg szimplán gázak a történetben. Szimpla ösztönlények,
akik csak Piroskát akarják megkettyinteni, és mivel ő nagy ribi, hát, aki
harcban nyer, az hál vele egy hónapig. És kb. ezzel elmeséltem a mese lényegét.
Nem mondom meg mi a vége, de happy end. Már akinek.
És akkor az almák. Adott, hogy a Hófehérke történetet
keresztezed a hamupipőkével, veszel egy asztrális kivetülős tükröt, egy beszélő
hegyet, hét lökött törpét, két kristálykoporsót, egy narcisztikus herceget,
rumot és három tetszhalottat. Nos, ezt összekevered és tádám kész is a
történet. Egyrészt, eleve rühellem a Hófehérkét, mint mese, sosem bírtam, tehát
az átirata sem tetszett annyira. Bár ebben Hófehérke nem csinált semmit a tetszhalottság
és a végén a csókolózás és éneklésen kívül. Láthatóan az író itt már elfáradt,
mert kicsit túl van tolva a narcisztikus herceg is, a falon őrködők párbeszéde,
és a királynő-tükör párbeszédek is, már a „túl vicces” kategória. Amikor már
maximum kínodban röhögsz. És amúgy az egész sztori katyvasz lett, mindenki
mindenhova ment, mindenfélét csinált, de valahogy nem állt nekem össze teljes
egésszé. Ha egy jelzővel kéne illetnem: erőltetett.
Belbecs: 2,5/5
A könyv egészében, egy remek alap ötletre épült. Csakhogy az
első történet után elkezdett a színvonal lefelé menni. Namármost az első sem
lenne nálam 5 csillag, az utolsóra meg, csak szívjóságból lehetne 1 csillagot
adni. Jobbra számítottam, jobbat szerettem volna! Viszont a cím nagyon bejön!
Külcsín: 4/5
A borító nagyon jó lenne, ha nem menne ki a szöveg, a fehér
margóra. Így kicsit bután néz ki szegényke. Elgépelések voltak a könyvben, néha
felszaladt a szemöldököm, de nem volt igazán vészes a dolog. Ennél jóval, több
hibával rendelkező könyvet is olvastam már. Itt nem volt, annyira gáz a dolog. Ennek
ellenére, persze az ideális az lenne, ha nem lennének elírások stb.
Fülszöveg:
Közhírré tétetik!
Aki megmenti a királylányt a sárkánytól, elnyeri a kezét és vele a fele királyságot!
Aki megmenti a királylányt a sárkánytól, elnyeri a kezét és vele a fele királyságot!
Vízfüttyő Loson a nincstelen tizenhárom évesek
magabiztosságával vág neki a kihívásnak, hogy egyik kalandból a másikba csöppenve
egy életre elköteleződjön az izgalmak mellett. Mesés környezetben játszódó
fordulatos kalandjai során sárkányokat tüzel fel, boszorkányokat cselez ki,
farkasemberekkel néz farkasszemet, királyokkal alkudozik, lovagokkal és
törpékkel akasztja össze a bajuszt, sőt magával a Nagy Kaszással, a Halállal is
meg kell küzdenie.
Humorban bővelkedő történetei különleges, ám ismerős világának különböző szegleteibe kalauzolják el az olvasót, Óperencián innen és túl…
Humorban bővelkedő történetei különleges, ám ismerős világának különböző szegleteibe kalauzolják el az olvasót, Óperencián innen és túl…
A sorozat első kötetében Vízfüttyő Loson három kalandját
izgulhatjuk végig.
Eredeti megjelenés éve: 2016
Kiadó: Athenaeum
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 320
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789632931609
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése