2017. május 7., vasárnap

Norbert Winney: Sárkányok, farkasok és almák

Hol is kezdjem, a sárkányoknál, a farkasoknál vagy az almáknál? Mindig is úgy gondoltam, hogy ha valaki a klasszikusokat újradolgozza, akkor bátor ember. Mert a klasszikus történeteket mindenki ismeri. Tehát az alap sztori adott, ahhoz, hogy az írót vállon veregessék, hogy „jó volt”, ahhoz kiemelkedően sokat kell letennie az asztalra, tekintve, hogy az alapokat nem ő írta. Nem tudom, hogy vajon teljesen új dolgokat nehezebb kitalálni és megírni, vagy az ilyen átdolgozások a nehezebbek. Persze mindegyikhez kell írói tehetség.
 Nem mondom, hogy ő tehetségtelen, de az biztos, hogy a végére vagy nagyon elfáradt, vagy túl vicces akart lenni. És nem szeretem, amikor az alap tök jó dolgok átcsapnak erőltetett viccességbe.
A sárkányos történet teljesen oké volt! Egyetlen bajom, szimplán a nevekkel van, mert ott már látható volt, hogy vagy nem tud kitalálni jó neveket, vagy „nagyon vicces akar lenni”, csak nem sikerült. Ami annyiból rossz dolog, hogy az egész könyv főszereplőjének van a leggázabb neve, az meg elég sokat van leírva. Tehát magával a sárkányos résszel nem volt bajom, sőt még tetszett is. Bár nem nagyon sikerült rájönnöm, hogy mi lett átdolgozva (azon kívül, hogy a tipikus hétfejű sárkányhoz elmegyek, elhozom a királylányt, dolog volt, csak mondjuk nem volt ott királylány). Tehát nem sikerült rájönnöm az eredetére, de ez volt amúgy a legjobb része a könyvnek!
A farkasos történet, ugyebár Piroska és a farkas utózmánya, amikor Piroska és a nagymama is vérfarkassá válnak, csak az egyik elnyomja a képességet, a másik meg vérfarkas ribi úrnő lesz.(lehet tippelni ki kicsoda :P). Ez már nem tetszett annyira, mint a sárkányos dolog, mert túl sok volt a szenvedés benne. Loson szenved, mert szerencsétlen, mert megharapták, mert bűbáj köti csak hozzá a nőt akit szeret, mert féltékeny, meg mert ezer más problémája van. A vérfarkasok meg szimplán gázak a történetben. Szimpla ösztönlények, akik csak Piroskát akarják megkettyinteni, és mivel ő nagy ribi, hát, aki harcban nyer, az hál vele egy hónapig. És kb. ezzel elmeséltem a mese lényegét. Nem mondom meg mi a vége, de happy end. Már akinek.

És akkor az almák. Adott, hogy a Hófehérke történetet keresztezed a hamupipőkével, veszel egy asztrális kivetülős tükröt, egy beszélő hegyet, hét lökött törpét, két kristálykoporsót, egy narcisztikus herceget, rumot és három tetszhalottat. Nos, ezt összekevered és tádám kész is a történet. Egyrészt, eleve rühellem a Hófehérkét, mint mese, sosem bírtam, tehát az átirata sem tetszett annyira. Bár ebben Hófehérke nem csinált semmit a tetszhalottság és a végén a csókolózás és éneklésen kívül. Láthatóan az író itt már elfáradt, mert kicsit túl van tolva a narcisztikus herceg is, a falon őrködők párbeszéde, és a királynő-tükör párbeszédek is, már a „túl vicces” kategória. Amikor már maximum kínodban röhögsz. És amúgy az egész sztori katyvasz lett, mindenki mindenhova ment, mindenfélét csinált, de valahogy nem állt nekem össze teljes egésszé. Ha egy jelzővel kéne illetnem: erőltetett.

Belbecs: 2,5/5
A könyv egészében, egy remek alap ötletre épült. Csakhogy az első történet után elkezdett a színvonal lefelé menni. Namármost az első sem lenne nálam 5 csillag, az utolsóra meg, csak szívjóságból lehetne 1 csillagot adni. Jobbra számítottam, jobbat szerettem volna! Viszont a cím nagyon bejön!

Külcsín: 4/5
A borító nagyon jó lenne, ha nem menne ki a szöveg, a fehér margóra. Így kicsit bután néz ki szegényke. Elgépelések voltak a könyvben, néha felszaladt a szemöldököm, de nem volt igazán vészes a dolog. Ennél jóval, több hibával rendelkező könyvet is olvastam már. Itt nem volt, annyira gáz a dolog. Ennek ellenére, persze az ideális az lenne, ha nem lennének elírások stb.

Fülszöveg:
Közhírré tétetik!
Aki megmenti a királylányt a sárkánytól, elnyeri a kezét és vele a fele királyságot!
Vízfüttyő Loson a nincstelen tizenhárom évesek magabiztosságával vág neki a kihívásnak, hogy egyik kalandból a másikba csöppenve egy életre elköteleződjön az izgalmak mellett. Mesés környezetben játszódó fordulatos kalandjai során sárkányokat tüzel fel, boszorkányokat cselez ki, farkasemberekkel néz farkasszemet, királyokkal alkudozik, lovagokkal és törpékkel akasztja össze a bajuszt, sőt magával a Nagy Kaszással, a Halállal is meg kell küzdenie.
Humorban bővelkedő történetei különleges, ám ismerős világának különböző szegleteibe kalauzolják el az olvasót, Óperencián innen és túl…
A sorozat első kötetében Vízfüttyő Loson három kalandját izgulhatjuk végig.

Eredeti megjelenés éve: 2016
Kiadó: Athenaeum
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 320
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789632931609

Nincsenek megjegyzések:

Magamról

Saját fotó
Munkámat tekintve könyvtári adminisztrátor vagyok. 2006.12.01-e óta, a József Attila könyvtárban (Dunaújvárosban). Kölcsönzés a fő munkaterületem, de emellett, foglalkozom a beérkezett ajándékkönyvekkel, javítom a katalógus hibáit, és a könyvtár Molyos profilját is én használom, tehát én töltöm fel az új könyveinket, és rakom fel oda a híreket. Emellett még ezer más dolgot csinálok, amit általában az éves beszámolóba is elfelejtek beírni, mert már annyira alap :D Nagyvenyimen élek édesanyámmal, egy kertes házban, Bogi kutyánkkal, aki mindenkit szeret, főleg ha kap simogatást és ennivalót :) Érdeklődési körömet elég könnyű lekövetni a blogon, igen a legaktívabb a könyvek szeretete, utána jön az írás. Témakörben a Kelet, a spiritualitás, a buddhizmus, az önsegítő irodalom. Ha szépirodalomra vetemedek, akkor inkább fantasy, minimális romantika, de amúgy bármit szívesen kipróbálok (maximum az első 50 oldal után abbahagyom). Koromból adódóan már megtanultam, hogy nem MUSZÁJ elolvasni egy könyvet, ha nem vonz be, akkor el kell engedni, akkor nem nekem íródott.