2017. május 23., kedd

Peiker Éva (szerk.): Útra kelni (Magyar írók a felnőtté válásról)

Köszönet a könyvért az Athenaeum Kiadónak!
 Örültem, hogy szembe jött velem a lehetőség, hogy elolvashatom ezt a válogatást. Az ilyen antológiákkal amúgy mindig úgy vagyok, hogy hátha felfedezek egy-egy olyan írót, akit a kötet olvasása után szívesen megismernék közelebbről. A karácsonyi antológiánál is ez volt, persze ennek ellenére sosem jutok el oda, hogy ténylegesen több figyelmet kapjon adott író.
 Borzalmasan nagy feladat lehet, olyan tematikus antológiát összeállítani, ahol a felnőtté válás kerül górcső alá. Karácsonyi vagy húsvéti antológiát jóval egyszerűbb ebben a témában összerakni, mert egyszerűen olyan triviálisak, hogy rengeteg novella, rövid történet születik hozzá. Ellenben a felnőtté válásról azért olyan nagy választék nincs. Talán, nem tudom pontosan, de feltételezem.
 A könyv pozitívuma, hogy gyönyörű kivitelezésű, és tényleg igényesen lett megalkotva, láthatóan inkább a külcsín és nem a belbecs volt a szempont. Tipikusan az a kötet, amit megvehetsz a tesódnak, gyerekednek, barátodnak ballagásra, de tudod, hogy körülbelül 0 az esélye annak, hogy el is fogja olvasni azt. Nem azért mert rossz, hanem mert a nagy átlag, aki antológiát vagy könyvet kap (és nem moly), az életében nem olvassa el a ballagás könyvét sem! Majdnem biztos vagyok benne, hogyha ballagásra megkaptam volna ezt a kötetet, akkor olvasatlanul lenne dísze a polcomnak. Mert szép!
 Csakhogy, ha eltekintünk a +könyv ajándék dologtól, akkor máris szűkül a kör, hogy mégis ki veszi kézbe. Én azért vettem kézbe, mert úgy gondoltam, hogy olyan „életbe elindulós” történetek vannak benne. Mint, ahogy azt hiszem, az alcím alapján jogosan gondolja az ember.
 Remek gondolatnak tartom, a teljesen magyar szerzős antológiát, de ez esetben borzalmasan sokat adtam volna, ha nem csak magyarok szerepelnek szerzőként a könyvben. De ha még magyarok is, legalább ne mindegyik minimum 100 éve halott szerző legyen. Én, mint Y generációs emberke, ezt a kötetet borzalmasan vontatottnak találtam. Az első két novella, vagy akármi (Móra Ferenc – Középiskola / Vas Gereben – A konviktusi diák), totál értelmetlen és felfoghatatlan volt számomra. Élvezhetetlen így is mondhatjuk. Olyan szinten régies a szöveg, és olyan szinten nem történik benne SEMMI, hogy az egy nálam fiatalabb generációsnak (ergó, akik manapság ballagnak), szintén egy wtf élmény! Nem tudtam hova tenni a történeteket. De komolyan. Rengeteg latin szó, rengeteg régi szó. Szószedet nincs hozzá, pedig aztán ma már biztos nem tud senki perfekt latinul. És hát nem befogadható a történet.
Gárdonyi Géza – Zivatart pékéknél /Móricz Zsigmond – Pataki diákok, már sokkalta élvezhetőbb volt. mind a kettőnek volt kerek története, diákokról szólt, és a Zivatar pékéknél, még meglehetősen tanulságos is volt, sőt humoros is a maga, fanyar humorában. Hunyady Sándor – A vöröslámpás ház érdekes volt, és valahol szintén tanulságos is.
 Mikszáth Kálmán – Vizsgálatok után című novellája volt az egyetlen egy amire azt tudom mondani, hogy igen, ez remek volt, ez mondott és adott nekem valamit. Hogy Mikszáth-ra oda kell figyelni, mert okosan ír, mert jót ír, mert egyszerűen ez telibe talál. De ismerjük be, hogy 11 novellából, ha egyre mondod azt, hogy Húha, és háromra azt, hogy elmegy, akkor az nem egy jó átlag.
 Hiányoltam, hogy kortárs íróktól legyen valami, ha már magyar, akkor a mai magyar kortárs írók biztosan írnak a felnőtté válásról, arról, hogy lépj bele a nagy betűs Életbe, hogy hogyan alkalmazkodj ahhoz, hogy már kereső vagy munkakereső vagy, esetleg, hogy éppen tovább tanulsz. Hiányzik nekem egy ilyen válogatás. Mert a mai embereknek, gyerekeknek, felnőttség küszöbén állóknak, azt hiszem igenis szüksége lenne a JÓ kortárs novellákra ebben a témában.
 Mert nem tagadom el a régiektől, hogy remeket alkottak. De a legtöbb a mai generációk számára már nem emészthető. Már az Y generáció számára sem, nem hogy a többiére. Egy felgyorsult világba, ezek a novellák, könyvrészletek, már csak régmúlt, elcsépelt frázisok. Ha el is olvassák őket, félek, hogy olyan nagyon nem élvezik.
Belbecs: 3/5
Az ötlet jó, de a válogatás nem sikerült szerintem jóra. Ebben a korban, ez már kevés.

Külcsín: 5/5
Viszont a külcsínre nincs panaszom. Gyönyörű a könyv kivitelezése, egyszerűen látszik rajta, hogy itt igenis az volt a lényeg, hogy a könyv nagyon jól nézzen ki. Legyenek benne hangzatos nevek (a régieket ismerik, az újakkal, úgy hiszik, talán nem lenne keletje?), és ennyi. „Ballagási ajándékba jó lesz” jeligére kb.

Fülszöveg:
Már nem gyerekek, még nem felnőttek. De számolják a perceket. Mert az életükben hamarosan minden megváltozik.
Kötetbe gyűjtöttük klasszikus magyar szerzők − Kaffka Margit, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Móricz Zsigmond és mások − írásait a korszakról, amelyben az útkeresés a legmeghatározóbb élmény. Egy rövidebb vagy hosszabb, néha vidám, de olykor talán nehéz folyamatról, amikor lassan búcsút intünk a kamaszéveknek, hogy nekivágjunk a világnak és egy önállóbb életnek.
Az Útra kelni ötletes és színes ajándék lehet ballagóknak, pályakezdő fiataloknak, és mindenkinek, aki szeretné újraélni, milyen átlépni a felnőttkor küszöbét, vagy legalábbis ott toporogni előtte.
Móra Ferenc – Középiskola
Vas Gereben – A konviktusi diák
Gárdonyi Géza – Zivatart pékéknél
Móricz Zsigmond – Pataki diákok
Csáth Géza – Péter levele
Hunyady Sándor – A vöröslámpás ház
Kaffka Margit – A gondolkodók
Mikszáth Kálmán – Vizsgálatok után
Tamási Áron – Ábel Amerikában (részlet)
Karinthy Frigyes -Találkozás egy fiatalemberrel
Kosztolányi Dezső – Tengerszem

Kiadó: Athenaeum
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 208
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789632936420
Vélemények:

0 megjegyzés: