2017. május 22., hétfő

Egy kis merengés

 Úgy érzem, hogy a 21. század magával hozott egy csomó felesleges dolgot. Plusz rohadtul elment az anyagiasság felé, a nyerészkedés felé.
 Könyves vonatkozásban, mostanában trend az, hogy egy sorozatot megírnak (már az is trend, hogy önálló regényt nem is írunk, minimum trilógia legyen). Aztán megírják a sorozatot a másik szereplő szemszögéből. Nem hiszem, hogy valaha találok olyan sorozatot, ami annyira királyság lenne, hogy érdekeljen ugyanaz a történet a másik szereplő szemszögéből. Hisz, a legtöbb ponton ugyebár totálisan ugyanazt olvasnám, a történet végét már eleve ismerném, és... nem, nem látom értelmét. De lehet példát hozni miért is jó ez. Valaki, aki ilyesmit olvasott, ossza már meg velem mivel adott többet neki a másik nézőpont. Az író, meg feltehetően anyagi és/vagy kiadói utasításra nem írja meg ezt Egy könyvben. Nem tudom... olvastam váltott szemszögű könyvet, azok remekül működnek... EGY KÖTETBEN is!
 A másik vicces dolog, ami miatt bizonyos írókat, kevésbé tartok... mindegy minek. A 0,1. rész, a 0,5. rész, a 2,5. rész de már 2,6 vagy 2,7. rész is van. Wtf? Miért? Minek? És még egyszer csak Miért is? De ha még ezek a kettő egész hetedik rész, legalább egy könyv lenne, de nem az... egy 100 oldalas akármi. Nos, őszinte leszek, nem látom ezeknek értelmét, így már eldöntöttem, hogy semmi ilyet nem is tervezem olvasni. Miért is nem lehet vagy a 2. vagy a 3. részhez csatolni azt a száz oldalt? (azon kívül, hogy anyagi megfontolásból, jól le lehet húzni az embereket, egy 100 oldalas izéért) {Az izé, nem minőséget jelöl. Elhiszem azt is, hogy ezek vannak olyan jó minőségűek, mint a könyvek maguk. Az izé, a nem behatárolható forma, mert kisregénynek sem mondható heted rész...} A feledik részeket még elfogadtam, de a x,6 vagy y,7. rész már üti a vicc kategóriát! Bocsi!
 A harmadik vicces dolog, a „adjuk ki száz oldalanként a történetet”. Ami elméletem szerint két dolog miatt eshet meg, vagy nincs annyi kreatív énje az írónak, hogy egy normális regényt összehozzon, és ezért 100 oldalanként kiadatja. Vagy a kiadó úgy gondolja, tök jó egy 100 oldalas valamiért is 1.500-2.000 forintot elkérni, a rajongók úgyis megveszik, aztán ha valaha az író végre végez a történettel (nem garantált, száz oldalanként a végtelenbe lehet haladni), akkor majd kiadják egy gyűjteményesbe egybe az egészet. Mindegy, igazándiból sajnos az ilyen írókat sem tudom komolyan venni. Annak ellenére, hogy feltehetően a kiadó mögötte dönt erről. De nem hiszem, hogy ebbe muszáj belemenni.


Senkit nem akarok megbántani, ez az én véleményem. És engem olyan szinten zavarnak csak ezek a dolgok, hogy nem értem a trend kialakulását, és azt, hogy ez olyan jó dolog lenne. De mivel nem vásárolok ilyen izéket, és nem is olvasom őket, nem tudok érdemben nyilatkozni, hogy „megéri-e”.
Vélemények:

0 megjegyzés: