Ugrás a fő tartalomra

Ez történt Novemberben

  A November mondhatni eseményekben gazdag volt. Voltak könyvtári események, beülős teázgatás (forrócsokizás), születésnapozás, vásárolgatás. Mondjuk úgy, hogy nem unatkoztam, és nem lepődtem meg, hogy november végére anyagilag nem állok olyan túlzottan jól. Bár nem mondom, hogy rosszul állok. Amit meg akartam venni (a könyvön kívül), az sikerült mindig. Tudtam gyümölcsöket venni, néha reggelit, néha ezt-azt. A karácsonyi ajándékok anyagi része is egy nagy hányadban készen van. Ettől persze decemberre csúszott a képeslap vásárlás, a postán feladása azon ajándékoknak, amik nem adhatóak át személyesen. És persze még x könyv vásárlása is december elejére csúszott át (főleg mert, minek vettem volna meg hamarabb :D)
 Nos tehát, ez történt Novemberben:


Olvasás terén:

 Rekord keveset olvastam. Amúgy többnek tűnt, de úgy látszik azok, még októberben voltak. Összesen 6 könyvet olvastam el, elejétől a végéig (lehet éjfélig befejezem a most olvasottat, akkor hét lesz). Ebből.... 4 mesekönyv. Igen-igen, azt hiszem nem vittem túlzásba a hónapot.


A Boldogság mint versenyelőnyről, még könyvtári ajánlót is írtam, amit itt olvashattok. Ha jellemeznem kellene novembert olvasás terén, azt mondanám, hogy ugyan keveset olvastam, de azok legalább nagyrészt jók voltak. A Tükörcicák és a Fásli Utcai Állatkórház volt csak gyengébb, mint vártam, de azokon is elszórakoztam.
 Olvasás terén, készítettem cetlis üveget, amiből majd mindig kihúzom a következő olvasmánynak valót. úgy döntöttem, hogy ezt jövőre is szeretném átvinni, mert jópofa dolog. mindig belekerülnek a könyvtári könyvek, kölcsön könyvek, elmaradások, vagy éppen magánkönyvtáram darabjai. Így néz ki:

 Ami az eseményeket tekinti, volt a könyvtárban több író-olvasó találkozó is, vagy éppen helyi érdekeltségű előadások. Ebből kettőre mentem el, november 12-én volt A mi szigetünk: Éberhardt Béla előadása ami nagyon érdekes volt, nekem tetszett, csak a kapkodás a végén nem, meg pár néző, akik nem tudják az illemet, és mászkálnak, lapozgatnak könyveket és zörögnek a cukrospapírral egész előadás alatt. Már majdnem felálltam, hogy szólok, hogy hagyja abba, vagy menjen ki. Komolyan, nagyon kiakasztó tud lenni, amikor annyival sem tisztelik meg az előadót, hogy csendben figyelnek. Pedig nagyon jól magyarázott, és érdekes volt amit mond.
 A másik előadás a gyerekkönyvtárban volt, ahol a Cimbora klub látta vendégül Adamik Zsoltot. Számomra az író végtelenül szimpatikus volt, kár, hogy igazándiból szóhoz nem jutott. A Cimbora klub égisze alatt lett megszervezve az egész író-olvasó találkozó, volt kérdezőnk is, csak a Nagy Cimbora Néni (nem tudom a nevét, és mivel irritált, nem is nézek utána :P), elküldte a kérdezőt ott, az emberek előtt, mert hát nem olvasta a könyvet akkor ne kérdezzen. Mint kiderült, a Néni sem olvasta a könyvet, és felolvasni is borzalmasan tud, és kissé el van tévedve. Én láttam már gyerekeknek szóló ilyen találkozókat, de azt hiszem ez volt a mélypont. Méééélypoooont. Mivel a normális kérdezőt kilőtte, ő nem tudott beszélni a könyvekről, így a nézők kérdezzenek, amik hát.... ismerjük be, gyerekek és persze, hogy érdekli őket, hogy honnan ered a porcica maffia, vagy a vérzsiráf név, hogy hogyan lett kitalálva, de nos egyre még lehet válaszolni, de mivel általában mindegyik ihletett dolog, így ugyanaz a válasz mindenre.... és persze a legrövidebb előadás is ez volt amin részt vettem (alig 30 perc). Komolyan sajnálom az írót! :D
 Eseménynek mondható, AniTiger betöltötte ismételten a 18-at, ezt persze meg kell ünnepelni. A Gurmandba mentünk, ami Szimirza állítása szerint flancos hely, szerinte meg nem, viszont jó a palacsintájuk és világosabb a hely, mint a másik vendéglátóhely a városban (tuti van több, de nem ismerem őket :D). Vettünk neki könyvet, nyakláncot, post-itet, körömlakkot, csokit, minden jót, természetesen mert megérdemli :3 itt is boldog 18-at :)))
 Volt a hónapban Moly születésnap is.... amire a változatosság kedvéért nem tudtam elmenni. Már évek óta vagy dolgozom, vagy családi hétvége van, ami miatt nem megyek fel. Tekintve hogy ha dolgozom nem mehetek, ha meg családi hétvége van adott, hogyha az országból egy helyre jövünk össze, én nem megyek egy másikra :D
 Felkerültek a Karácsonyi díszek! És átrendeztem a szobámat. Egyik praktikusság miatt, a másik meg, mert itt a karácsonyi hangulat, advent stb.
 Ebay: megérkezett a táskám! És elégedett vagyok vele, és szeretem is :3 Ideért majdnem minden amit rendeltem, egy post-itet várok még, de elhanyagolható, majd ideér valamikor.




 A hónapban is néztem filmeket, sorozatokat, animeket:

Sorozat:



Anime:

Love Stage!! (2014–2014) 1-10. rész + Ova

Claymore, felejtős, az első rész nem győzött meg arról, hogy ezt nekem végig kell néznem. A Death Parade viszont nagyon kellemes csalódás volt, végre egy kicsit más, mint a többi anime. A Love Stage, meg kedvezett a yaoi kedvelő énemnek. Kifejezetten kellemes kikapcsolódás volt.

Film:


 A kém felejtős, végig sem tudtam nézni. Az Idő fölött járó lány (ami amúgy anime, csak mivel film hosszúságú így került ide), nos a könyv után nem adott semmit sem, sőt kevésbé volt élvezhető. Feltehetően, ha előbb látom és utána olvasom, akkor pont fordított lenne a véleméynem. A Holnapolisz jó volt, jó ötletekkel, gagyi befejezéssel. A Minyonok meg.... nos már snittre is írtam, sajnos a Minyonok Gru nélkül már kevésbé szórakoztatóak. A Liza, a rókatündér.... hagyjuk. Értem, hogy művészfilm, de ettől még nem tetszett. Annak ellenére sem, hogy szeretem japánt. A zenéje amúgy jó volt!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é