Én végtelenül nagyra tartom a Dalai Lámát. Mondhatnám azt, hogy azért mert buddhista vagyok, és hát ő is az, akkor tisztelet jár neki, de nem. Vallásilag én
elég bonyolult ember vagyok. Nem tartom magamat reformátusnak, bár annak lettem megkeresztelve. Nem követek semmilyen vallást, legalábbis nagyon mély tudatossággal nem. De vannak vallások amikből kiválasztok dolgokat,
és azokban hiszek, azokat követem, vagy beleépítem az életemben. Még középiskolás voltam, amikor a Boldogság művészetét olvastam. Ami akkor, ott sorsfordító volt. Már ha hinnék a sorsszerűségben.
A Dalai Láma már akkor is sok olyan dolgot írt le, ami nekem tetszett, amivel azonosulni tudtam, amit fontosnak tartottam, hogy mások is ismerjenek. Hogy kövessék,
vallástól, nemtől, nemzetiségtől függetlenül. Az együttérzés az egyik ilyen dolog, a másik a cselekvés.
Az emberek ugyanis két dolgot szoktak általában elfelejteni. Az egyik, hogy az akit esetlegesen gyűlölnek, szintén ember, ugyanolyan mint ő maga, csak esetlegesen
máshogy néz ki, esetlegesen nem Istenhez imádkozik, hanem meditál, vagy más istenségek előtt rója le tiszteletét. A Dalai Láma nem győzi ismételgetni, hogy ne azt nézd, hogy miben különbözöl tőle, hanem azt,
miben hasonlítotok. Az emberek nagy része ugyanis (kivételek vannak), arra törekednek, hogy boldogok legyenek. Megteremtsék maguk számára, és családjuk számára azt az életet, amiben érdemes élni, aminek minden
napján amikor felkelsz, örömmel nézel a nap elé, és minden este amikor lefekszel elégedett vagy, hogy mindent megtettél amit megtehettél, hogy minden rendben. Oké, talán ez egy kicsit utópisztikus, de szerintem
minden ember boldogságra, egészségre, szeretetre vágyik. Azok is, akik nem mutatják ki, hogy ez volna számukra a fontos.
A másik amit a Dalai Láma előszeretettel hangoztat, és amivel én is egyet tudok érteni, azaz, hogy cselekedni kell. Mert, szép álmodozni, hogy megváltozik
a világ, de ha nem teszel érte, akkor miért is várod el, hogy a világ megváltozzon? Minden egy emberrel kezdődik. Mindent valakinek el kell kezdenie és nem csak várni, hogy majd más felemeli a hangját, majd más
ötletel, majd más kiáll értem. Nem, értem magamnak kell kiállni. Nem agresszívan, nem háborúval, hanem békés tettekkel. És igen, tudom, 2015-öt írunk, és elég feszült a helyzet, és rengeteg dolog múlik majd
azon, hogy a Nagyok mit döntenek, de kicsiben is dönteni kell.
Bevallom, hogy a politika, mint olyan engem tökéletesen hidegen hagy, híradót is talán havonta kétszer ha nézek. Ugyanis nem vagyok kíváncsi arra, hogy ki
kit ölt meg, ki kit robbantott fel, ki kit bombáz, és így tovább. Nem vagyok hajlandó magamat mérgezni ezzel a szeméttel.
A Dalai Láma is kifejtette, hogy nem az a baj, hogy éppenséggel hírül adják ezeket, hanem azt, hogy töményen csak ezt. Egy híradó, tömény 30-60 perc gyilkosság,
baleset, halál, halál, halál. Azt mutatja be, mi rossz a világban. És ez rossz. Ugyanis elhiteti az emberekkel hogy a világ borzalmas ahol élsz, hogy borzalmas minden körülötted, semmi sem jó, csak halál és nyomorúság
van, csak gonosz és korrupt emberek, csak háború és éhínség. És ez ferdíti a valóságot. Ugyanis a Föld teli van jó emberekkel, igazságos politikusokkal, tudósokkal akik a jót és a fejlődést tűzték ki maguk
elé, gyógyulásokkal, segítőkész összefogásokkal. És sorolhatnánk, csak hát ezek nem igazán hír értékűek elméletileg. Pedig kicsit helyrerakná az ember lelkét, ha a baleset és halál után, helyett, között
ott lenne az is, hogy vannak még emberséges emberek. Komolyan gondolkozzunk csak el, ha a híradót vennénk alapul, hogy a világ leképzése kicsiben... nos azt hiszem, hamar keresnék új bolygót ahol lakhatom, mert
aszerint minden borzalmas. Nagy a média hatalma, nem mindegy mire használja....
A könyv rengeteg témát tárgyal még, és azaz igazság, azért ilyen sokára írtam meg a posztot, mert még mindig gondolkodom egy csomó mindenen. Mit kellene
máshogy csinálni. Hogy vajon valóban sokat jelent-e az, ha Én mint egyén, egyedül csinálok valamit, hogy majd tényleg követik-e a pozitív példát esetlegesen, vagy teljesen felesleges nekiállnom. Igen, tudom mit
mondott, hogy egy ember elkezdi, idővel majd csatlakoznak, és hát... senki nem mondta, hogy olyan marha egyszerű elkezdeni bármit is. Pedig ez visz előre mindenkit. Kicsi lépések...
Nekem a Dalai Láma mindig is a példaképem volt, és ez a mai napig sem változott.
Belbecs: 5/5
Külcsín: 5/5
Valójában a külcsínnél inkább a formai dolgokat emelném ki. Nagyon jól megoldott a jegyzet a hátulján, nagyon részletes! Tetszett, hogy a könyvek amiket említenek
a könyvben kiadóstul, adatokkal együtt szerepeltek. Tetszett az egész kidolgozása! A borító meg eredeti, csak a színeken változtattunk, ami szerintem kifejezetten jót tett neki.
Fülszöveg:
XIV. Dalai Láma több mint ötven éve segíti az emberiséget tanításaival. Régi barátja, a pszichológus és újságíró Daniel Goleman kérdéseire válaszolva
most feltárja, hogyan gondolkodik a jövőnkről és a jelenkor legégetőbb kérdéseiről: a gazdasági helyzetről, a háborúkról, a fenyegető ökológiai katasztrófákról, a társadalmi egyenlőtlenségekről.
A jóság hatalma nem csupán a tibeti buddhizmus legmagasabb rangú spirituális tanítójának példa értékű életútját beszéli el, de a legfontosabb gondolatait
is közvetíti, amelyeket igaz történetekkel támaszt alá olyan emberekről, akik a láma elképzeléseit, tanításait a gyakorlatban is megvalósították.
A történelem menete, a jövőnk a 80. születésnapját a könyv megjelenésével ünneplő Dalai Láma szerint még megváltoztatható. A kulcs: az emberi tudat átalakítása,
a romboló érzelmek száműzése, az együttérzés, az egyetemes erkölcs és a felelősségvállalás megerősítése. A jóság olyan hatalom vallja a láma , amely boldogabbá teszi az életünket, és célt is ad neki.
Ha a jövőben egy békésebb és harmonikusabb világban szeretnénk élni, meg kell, hogy szívleljük ezt a tanítást.
Eredeti cím: A Force for Good
Eredeti megjelenés éve: 2015
Kiadó: Libri
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 334
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789633105047
Fordította: Tóth Zsuzsanna
Tartalomjegyzék:
A Dalai Láma előszava
I. rész – A világpolgár
Alakítsuk át a jövőt
II. rész – Tekintsünk önmagunkba
Érzelmi higiénia
A kedvesség forradalma
A tudomány mint szövetséges
III. rész – Tekintsünk a külvilágra
Az erőteljes együttérzés
Emberközpontú közgazdaságtan
Gondoskodás a rászorulókról
Gyógyítsuk meg a Földet!
A párbeszéd évszázada
Érzelmi nevelés
IV. rész – Hátratekintés és előretekintés
Perspektíva
Cselekedj most
Köszönetnyilvánítás
Jegyzetek
A szerzőről
Megjegyzések