Ugrás a fő tartalomra

Elekes Dóra: A muter meg a dzsinnek

 Jesszus, hát ezt a könyvet sem most olvastam. Valójában nem szeretem azt, hogy nem rögtön írok egy könyvről, mert a sok frissebb élmény elnyomja a régebben olvasottakat. De valahogy akkor nem volt kedvem, vagy időm írni a könyvről, ma meg amolyan „számoljuk fel az elmaradásokat“ nap van számomra, tehát mindent próbálok pipálni amire eddig nem jutott időm, vagy mint ahogy szoktam volt mondani, majd megírom holnap... holnap.... holnap és mindig ma van, sosem holnap. De akkor nézzük is a könyvet.
 A maga 40 oldalával nem egy túlzottan terjedelmes mű, és a fele még ennek is színtiszta szín.... kép, fura képek sora. A könyv értéke egyrészt vitathatatlan, vannak témák amiket fel kell dolgozni, akár „mesekönyv“ formában is. Ilyen sajnos az alkoholizmus is, amit az ember szeretne kikerülni, szeretné, ha sosem hallana róla, vagy nem tapasztalná, de kicsiny országunkban kevesen vannak olyanok akiknek nincs az ismerősi körükbe legalább egy olyan ember (más nem a szomszéd), aki alkohollal él. Tehát kell erről mesélni, kell erről írni, csak nem tudom, hogy mennyit segít ez a könyv az egészen.

 Gyerek szemszögből íródott, és nem éleződik ki túlzottan arra, hogy ez olyan rossz dolog lenne. Persze hangsúlyozva van, hogy éppenséggel az anya, aki egyedül neveli már a gyerekét, miként reagál az italra, hogy néha elalszik, néha teljesen életveszélybe sodorja a gyermekét, úgy hogy ittasan vezeti a kocsit, hogy néha veszekszik vele, és néha fogalma sincs, hogy éppenséggel mikor, hol van. De nem éreztem azt, hogy kihangsúlyozná, hogy ez egy rossz dolog, és valóban, lehet a gyerekek nem látják, vagy még nem érzékelik annyira, amit majd amikor elmúlnak 10x évesek akkor érezni, felfogni fognak.
 Kellenek az ilyen könyvek, ennek ellenére, nem tudtam annyira nagyon szeretni. Tudom, hogy a téma is sötét és igen ez alapján illene hozzá az a sötét, és furán jellegtelen és torz illusztráció, de pont az illusztrációk miatt nem adnám gyerek kezébe..... Plusz nem tartom olyan könyvnek amit a gyerek éppenséggel egyedül olvasva értene, érzékelne, mögé látna. De persze jó, hogy írnak róla..

Belbecs: 4/5


Külcsín: 3/5

Sokkalta összeszedettebb kritika egy kollégámtól: itt

Fülszöveg:
Mi történik, ha anyát elrabolják a dzsinnek? A finom humorral átszőtt történetet kiskamasz kortól mindenkinek, felnőtteknek is ajánljuk olvasásra, beszélgetésre, feldolgozásra.
Elekes Dóra írása szépirodalmi eszközökkel mutatja be egy alkoholista anyával élő kislány mindennapjait.
A történet megrázó és felkavaró. Magyarországon sok ezer gyerek nő fel így, mégis évtizedek óta bagatellizáljuk a probléma jelentőségét. A kiskamasz látószögéből megírt történet sokakat hozzásegíthet a jelenség józanabb megítéléséhez.

Kiadó: Csimota
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 40
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789639768802
Illusztrálta: Kun Fruzsina

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é