2015. november 29., vasárnap

Mesekönyv dömping

Olvassunk mesekönyveket! Minden évben sorra kerülnek nálam a mesekönyvek is. Amolyan levezetők ők, két nehezebb könyv között, vagy éppen csak ilyesmikre van hangulatom. Változó, mindenesetre, már egy jó ideje minden évben olvasok mesekönyvet, nem is egyet.
 Mondanám, hogy írok mindről hosszan, de vannak olyan könyvek, amikről úgy érzem, hogy nem éri meg egymagában posztot írni. Nem azért mert rossz volt, hanem mert esetlegesen három mondatban bőven sokat mondok róla. Viszont így egybefűzve talán kap az olvasó róluk egy kis ízelítőt. Pláne karácsony előtt, amikor amúgy is minden könyvmoly anyuka azt lesi, hogy mit érdemes, mit nem érdemes megvenni a gyereknek.

 Olvastam egy Tükörcicákat, Szabó T. Annától. Bevallom ez volt az első könyvem tőle, ismeretlennek számít a neve számomra. Ugyan a macskák sem éppen a szerelmeim, de azért nem is utálom őket, így adott volt, hogy velem jönnek haza a gyermekkönyvtárból. Nem mondom, hogy megbántam, hogy elolvastam, és biztos vagyok benne, hogy azoknak akiknek szánták (kisgyerekek, lehetőleg ikrek, lehetőleg macskaszeretőek), azoknak nagyon fog tetszeni. A rajzokkal annyira nagyon nem vagyok kibékülve. Valahogy úgy érzem, hogy kissé, túl „művészien összecsapott“, ami persze szintén a célközönségnek tetszeni fog, nekem annyira nem. (Fene az ízlésemet, hogy Szegedi Katalin és Pásztohy Pankán csiszolódott :D)


A gyermekkönyvtár „kirablásakor“ velem jött Dániel András Szerintem mindenki legyen kufli! Című könyve. Nos, az van, hogy bár az illusztrátori ízlésem valóban a fenn említett két illusztrátoré, de Dániel András rajzai annyira... hmmm.... furák, hogy már jók. A történetek meg cukik. A kuflikat bírom, úgyhogy várható volt, hogy olvasni fogom. Az igazság az, hogy másfélszer olvastam a könyvet. Az első történetet (merthogy kettő is van a kötetben), már leltározás előtt olvastam, de nem volt időm, így molyon sem jelöltem, meg igazándiból végig sem tudtam olvasni, így most bepótoltam, de akkor már elkezdtem az elejétől. Még mindig imádom! Láttam Molyon, hogy most sooook Dániel András könyv fog megjelenni, úgyhogy nagy a boldogság. Örülnék, ha ellátogatna a könyvtárunkba, biztos sokan jönnének a programra :)


May Szilvia: A Fásli Utcai Állatkórház – Újabb esetei is velem jött haza. Bár erősen gondolkodtam rajta, hogy ne ott olvassam-e el, tekintve, hogy bár nem vastag, de nem éppen táska kompatibilis, még az én táskámban is elgondolkodtató volt, hogy biztosan akarom-e, beletuszkolni vagy sem. Nos, magáról a könyvről. Voltak benne vicces dolgok, de a történetek semmilyenek. Az illusztráció visz mindent, de az sem volt olyan huuudeee kiemelkedő. Bár azért a Tükörcicákénál jobb! Sokkalta jobb történetekre vártam, és feltehetően ezért nem lett annyira nagy durranás. (igen tudom, ezek a számítások, hogy jó lesz...)

Jeffrey Brown: Darth Vader és barátai, Sajnos nem a gyermekkönyvtárból került hozzám. Átmenetileg van csak itt, míg nem adom fel a vevőnek (tesóm eladta, én meg postázok :D). Azt kell, hogy mondjam, hogy a nagy Star Wars rajongóknak nem biztos, hogy tetszik. Mármint azoknak akik fanatikusan hiszik, hogy nem lehet viccet csinálni a filmekből. Szerintem roppant aranyos, de én mondjuk nem igazán vagyok SW fan. Most is erősen gondolkodom, hogy akarom-e majd a moziba megnézni az új részt, vagy sem. Tekintve, hogy nézés ügyileg le vagyok maradva. Láttam az eredeti trilógiát, meg az újból az elsőt és ennyi, ingerem sem nagyon van, hogy bepótoljam az elmaradást. Viszont ez a kis könyvecske szerintem cuki, aki ismeri az eredeti trilógiát az biztos jót mulat rajta. Aki nem, az meg nem feltétlen fogja érteni, ki kicsoda a rajzokon :D
Vélemények:

0 megjegyzés: