A nyáron többen is megleptek színezni valóval, ki papírra nyomtatott képekkel, ki a Japán minták című könyvvel. Célszerszámot is sikerült beszerezném,
még a szabadság előtt. Ahhoz, hogy mobillá tegyem a színezést, persze kell majd egy tolltartó vagy valami hasonló is, bár azt hiszem, a színezés itthoni relaxálós dolog lesz. Tehát amikor ráérek, vagy meg akarok
nyugodni, vagy már eleve hulla nyugodt vagyok akkor szépen fogom a színezőt, vagy a lapok egyikét, és a 36 színű ceruzakészletem és színezek.
Első tapasztalatom az, hogy az emberek, köztük én is, elszokott attól, hogy használja a kezét. Mármint persze használom akkor is amikor gépelek, de jóval
kevesebb izommunka van benne, mint amikor kézzel ír az ember levelet, vagy jegyzetet, vagy éppenséggel színez. A 21. században még mindig írok kézzel levelet, igaz csak egy emberrel levelezek ilyen módon, de akkor
is. És mindig rá kell jönnöm, hogy egy négy oldalas levél kézzel való megírása bizony izomlázzal jár. Hozzá kell tenni, hogy borzalmasan kis betűkkel írok, és nem igazán tudom tartani az egyenes sort, és
szerintem a vesszők sem ott vannak ahol kellene. Azért remélem olvashatóan írok, eddig még úgy tűnik igen.
A színezéssel ugyanez volt. Egyrészt rá kellett jönnöm, hogy nem igazán vagyok hozzászokva, hogy használjam a kezemet, aztán ahhoz sem, hogy döntsek, hogy
kreatív legyek és merjek elrugaszkodni a valóságtól. Elvégre a színező lényege az, hogy színezzen az ember és kikapcsoljon és nem az, hogy rá stresszeljen arra, hogy vajon jó színnel színezett-e vagy sem. Nincsenek
jó és rossz színek, a színező az enyém, így én döntök arról, hogy a 36 lehetséges színemből melyiket akarom éppen használni. Bárki, bármit mond igenis kell idő, míg az ember elengedi magát, és hagyja,
hogy a belső sugallat megmondja milyen legyen. Minden esetre szeretem a színezőt annak ellenére, hogy még igen kevésszer sikerült leülnöm és találnom egy nyugodt fél- egy órát arra, hogy kicsit belemerüljek
a színezgetésbe. Pedig jó móka.
A meleg miatt nem csak a színezés áll, hanem az olvasás is. Szeretek olvasni, és ellazít az olvasás, sőt a legjobb hobbi amit találhat az ember magának, főleg
könyvtárosként, amikor még igazán költenie sem kellene a könyvekre. Itt vagyok, hétfő óta szabadságon és most, talán pénteken fogtam először a kezembe könyvet, és olvastam. Lehet stressz (magánjellegű problémák),
amik most kezdtek oldódni, én erre fogom az olvasási válságomat. Lehet a meleg is, bár ezt egy 23-24 fokos légkondis szobában szerintem senki nem hiszi el nekem (pedig attól még hatott a meleg rám, mert amikor kimentem
kiszívta az erőm). Úgyhogy az olvasást kicsit háttérbe került, pedig amúgy imádom, reményeim szerint lassan visszaáll minden a maga kerékvágásába. Addig meg sorozatokat nézek. A Grimmel kezdtem, majd a Shield
ügynökeivel folytattam, most már a Z, mint zombi és a Merlin kalandjai is betársult, hangulatfüggő, hogy éppen melyik sorozatot nézem. De be van tárazva a Hősök, a Hegylakó, a Született boszorkányok úgyhogy
szerintem év végéig kitart az egész adag, szép lassan talán ezekkel is haladok. A Grimm amúgy tetszik, meg kellett szoknom a dolgokat, a fura dolgokat benne, de a Dúvad csávó mindent visz. Igen... sajnálom, nem
Grimm a kedvencem :P A Shield ügynökei viszont részben csalódás, jóval többet vártam tőle, feltehetően mert Marvel és mert a Bosszúállókat bírtam, de ez olyan... langyos sorozat. A Merlinből eddig egy részt
láttam, ígéretesnek tűnik, bár szerintem majom pofája van Merlinnek és Arthúrnak is... bocsiii. A Z, mint zombi, hát... szeretem a zombikat, de egyelőre nem tudom hova tenni. Két rész után egyelőre katyvasznak
tűnik, néha erőltetett humorral. Még nem jöttem rá, hogy ezt komolyan is gondolják vagy valami paródia akar lenni :D Minden esetre meglátjuk, eddig nem túl hosszú sorozat.
Az anime nézéssel leálltam egy kicsit, viszont tervek vannak. DN Angelt folytatni, a Hikaru No Go végéig eljutni Fullmetal Alchemist elkezdeni és be is fejezni
(igen, tisztában vagyok vele, hogy hány részes) , Junjou Romantica újranézése és az új 3. évaddal való folytatása. Gondoltam rá, hogy csak a harmadikat kezdem nézni, de azaz igazság, hogy totálisan homályos
mi volt eddig. Persze a párokat tudom, de.... de vannak kérdőjelek, így inkább újranézem az egészet, úgy is imádtam annak idején.
Tehát, ha nem olvasok, nem színezek, akkor még mindig butíthatom az agyamat holmi sorozatokkal és animékkel. Emellett ott a szerepjáték, amikor nem reagot írok
akkor van, hogy visszaolvasok régi játékokat, amik néha nagyon jól jönnek, és néha vicces, hogy mennyire nem jegyeztem meg, hogy bizonyos karakter bátyja vagy öccse-e a másiknak...
Most meg megyek szépen és molyon kitörlöm az éppen aktuális olvasmányokat, és csak az lesz benn amit éppen ténylegesen is olvasok. Frusztrál, hogy ennyi
ott van, és tényleg nem olvasom őket. Oh is igen, kaptam egy csomó könyvet kölcsön (Vámpírnalók, valami angyalossorozat, Tampa, Eleanor és Park stb.), amikkel szintén haladnom kell jeee!! :D
Megjegyzések