Ugrás a fő tartalomra

Könyves elhatározások

 Vannak nekem mindenféle elhatározásaim. Ide csak a könyveseket írom, hogy legyen nyoma mindenképpen. Sokszor, sokmindent megfogadtam, de most jóval több a tettvágy bennem, mint általában szokott, ezért is szeretem írásban megfogalmazni, ahol vissza tudom keresni a dolgokat. Rájöttem, hogy nem szabad olyan elhatározásokat hozni amik lehetetlenek. Tehát olyasmi, hogy idén nem veszek könyvet meg sem fordul a fejembe, bár tényleg nem akarok, de azt azért nem fogadom meg. Amiket viszont elhatároztam:


-Egyszerre csak egy könyvet olvasok: mindennek ugyanis megvan a maga rendszere, rendje. Az, ha párhuzamosan olvasok könyveket az bezavarhat. Ez igazándiból kitartás kérdése. Rendszerint imádok halmozni könyveket az olvasmánylistámban is, pedig nem egészséges. Ugyanis eltereli a figyelmem az éppen aktuálisról. Jobb, ha addig nem olvasok újat, míg a megkezdettet el nem olvasom, vagy végleg fel nem adom (ha rossz, nem kell erőltetni).
-Elsőbbséget élvez a magánkönyvtár: Rájöttem, így pár év alatt, hogy eléggé fel vannak halmozva a könyveim. Persze ott van Izolda kihívása is, de jelenlegi elhatározásom inkább kihívásmentességből jött. Rengeteg könyvem van, és egy csomónál azt sem tudom miért. Ebből adódóan jelenleg elsőbbséget élveznek a saját könyvek olvasása.

-Amíg nem szolgáltatom vissza a kölcsön könyveket, nem kérek újat kölcsön: általában amúgy a kölcsön könyv is olyan nálam, mint a saját. Itt van és ráér. Pedig tudom,hogy feltehetően a tulaja is olvasná, de valahogy ráérnek. Mindig van valami másik amit úgy olvasnék. Most úgy körülbelül 16 kölcsön könyv van nálam. Jó lenne ezekkel is haladni.
-Ami nem kedvenc, eladom, elcserélem, elajándékozom: bár sokakkal ellentétben nem a helyhiány miatt. Szimplán feleslegesnek érzem azt, hogy olyan könyveket tároljak itthon, amiket olvastam, de nem olyanok hogy „biztosan újra olvasni fogom“. Ebből adódóan elég sok könyv olvasás után feltehetően új gazdát keres. Reményeim szerint talál is.

-Azok a bizonyos könyvvásárlási szokások: venni amúgy ritkán veszek. Tényleg ritkán, általában ajándékba vagy hasonló. Ezen nem is akarok változtatni. Inkább olyasmi a terv, hogy ha valamit beszerzek. Legyen ez csere, rukkolázás, vásárlás egyaránt, azokat el is olvasom, akkor ott. Tehát, most mondjuk happoltam három könyvet, ezeket fogom következőnek elkezdeni, hiszen azért happoltam őket, mert akartam őket. Ha a polcra rakom a könyveket onnantól elvesztik máris a varázsukat. Bekerülnek a másik ~1000 könyv közé, amik magánkönyvtár és ezért hanyagolt szekció.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é