Augusztus 28

 Úgy gondolom, hogy egy könyv teljes kivesézése, pl. Naponta idézni belőle, ha napról-napra egy-egy szöveg van benne, az etikátlan, meg feltehetően szerzői jogokat is sértene. Viszont reményeim szerint az, ha csak néha ragadok ki egy napra jellemző dolgot, vagy idézek egy-egy szabályt a könyv által említettekből az nem sért semmit sem. Én egy aranyos polgár vagyok, és nem akarok kötekedést senkivel sem, és ellopni meg kimásolni sem életének műveit, de úgy hiszem (most olvasott könyv alapján), hogy igenis jó lenne ilyesmit indítani a blogon. És rengeteg önsegítő és felosztott könyvem van, úgyhogy úgy hiszem alapanyag is lesz.

 Gondolkodtam azon, hogy ezen a blogomon tegyem-e, vagy a másikon, nos ez változó lesz. Részben persze könyves az elképzelés, de mégsem könyvkritika, csak egy idézet, és a gondolataim róla, vagy egy elmélet és a gondolataim róla. Úgyhogy feltehetően majd a két blog között ugrálok vele. Attól függően, hova is érzem tökéletesnek.

 Igen, a tegnapi nappal elindult a 2. blogom, ami inkább könyveken kívül minden egyébnek fenntartott, ebből adódóan próbálok itt könyves maradni teljesen. (hisz nem lenne akkor értelme a másiknak :P)

 Akit érdekel, az a másik blogomat megtalálja: ITT

És akkor ha már így beharangoztam, mit szeretnék kezdjünk is neki. Jelenleg Szögjal Rinpocse: Pillanatról-pillanatra című könyvét olvasom, úgy igazándiból már hetek óta. És nem azért mert unalmas, hanem, mert amúgy sem olvasok most valami miatt túl gyorsan és túl sokat, de ezt amúgy sem lehet annyira gyorsan végigvenni, mert gondolkodni kell és érdemes rajta. Naponként van leírva egy-egy érdekes, kiragadott szöveg az életről és a halálról. Némelyiket nem értem, de a legtöbb elgondolkodtat. És igen, onnantól, hogy random kiemelt már a szerkesztő is valamiből egy részletet, vannak napok ahova olyan van írva, amit nem is lehet érteni, mert hiányzik a szövegkörnyezet és ebből adódóan zagyva (vagy csak nekem nem megy).

Augusztus 28.

Ha a tudat elefántját minden oldalról megkötjük

A figyelmesség kötelékével,

Minden félelem eltűnik , és a tökéletes boldogság jön el.

Minden ellenség: „vágyaink“ minden tigrise,

Oroszlánja, elefántja, medvéje, kígyója,

A pokol helytartói, a borzalom démonai,

Mindezeket megköti tudatod hatalma,

S a tudat megszelíditésével mindet legyőzöd,

Mivel a tudatból fakad minden félelem és mérhetetlen

Szomorúság.

(Sántidéva)

 Szeretem az ilyesmiket olvasni, még úgy is, hogy nem mondhatom azt, hogy maximálisan értem mit akar. Ha nagyon le akarom egyszerűsíteni a szöveget, akkor minden vágyunkat a figyelmességgel legyőzhetjük. Megszelídítjük a tudatunkat, úgymond betörjük azt, és innentől felszabadulunk, mert a tudat, és az ő vágyainak (sok állatos hasonlata) okozza a gondot, a félelmet,a szomorúságot. Tehát, ha odafigyelsz a mindennapokban, ha tudatosan éled azt, jóval kevesebb szomorúság ér. Igazándiból, ez egy saját értelmezése, biztosan vannak vallásbölcsészek akik ezt jóval összetettebben tudnák elemezni. Én szimplán rá akarok mutatni arra, hogy vannak szövegek, amiket akkor is érdemes olvasni, ha csak egy kis részét érti meg az ember. Mert elgondolkodik rajta, mert járnak az agytekervényei. Ha rossz következtetésre jut is, már többet tett, mintha nem is gondolkodott volna el az egészen.