Ugrás a fő tartalomra

Bärbel Mohr: Rendeld meg az Univerzumtól!

 Szeretem az ilyen bevonzom a jót, ha jóra gondolok témában íródó könyveket. Mert fontosnak tartom, hogy az emberek kellő képpen tendáljanak a pozitív gondolkodás felé. Én sem vagyok tökéletes, én is gondolkodok negatívan, de a sok ilyesféle könyvnek hála azért vannak pozitív sikerélményeim is. Rengeteget segít, hogyha az ember képes a jó dolgokra gondolni, és a jót bevonzani, a rosszra nem energiát fektetni. A Titok és a Varázslat jóval jobb szövegezésű könyv, sokkalta érthetőbben van megfogalmazva mint ez.
 A könyv végén írja is, hogy valójában ez ilyen kinyomtatott papírokon, vagy emailben terjedt az írónő baráti körében, aztán úgy döntöttek, hogy kiadják. Amúgy nincs ezzel baj, csak azt felejtik el ilyenkor az emberek, hogy ami egy baráti társaságban pozitív hatást kelt, az nem feltétlen érdemes arra, hogy kiadásra kerüljön, és nem feltétlen kellene erőltetni.
 Ez a könyv szedett-vedett és még annak sem teljesen jó. Rengeteg gondolatot akar átadni, de annyira lazán, hogy már sajnos nem vehető komolyan. Nem ír semmi újat (nem tudom, előbb volt-e ez mint a Titok vagy utána, de a lényegen nem igazán változtat). A kötet végén szereplő idézetgyűjteménnyel voltak a legnagyobb gondjaim. Ha az ember idéz valakitől, legalább azt tegye meg, hogy oda írja kitől. Szép dolog világigazságokat puffogtatni és sulykolni a dolgokat, de ha nem te találtad ki, akkor legalább írd már oda, hogy kicsoda. A három :) <--- fej ugyanis nem tekinthető minden esetben elégnek az író kilétéről.
 A könyv eleje még ígéretes volt, még bíztam abban, hogy lehet ez jó, molyos értékelések ellenére is (79%-on áll), de tényleg egy sablonos és sekélyes.
 Emlékszem, hogy valamikor 5-10 éve a Venyimi könyvtárból vettem ki az első ilyen témában íródott könyvet. Akkor még elég pesszimistán álltam hozzá a témához, még annyira nagyon olvasni sem szerettem, de azért elolvastam. Bolondnak tartottam az írókat, azért a menthetetlen optimizmus miatt, amivel rendelkeznek. Talán irigyeltem őket? Ma már nem találom, hogy melyik volt az a könyv, de tudom, hogy annak ellenére, hogy akkor inkább negatív kisugárzást váltott ki belőlem, megalapozta az önsegítő könyvek olvasását nálam. Aztán jött a Titok és társai. Amik már jóval összeszedettebbek, mint az első amit olvastam. Persze futottam bele utána is olyanba, mint ez a könyv is, hogy le akarja írni azt amit sokan leírtak, de nem tud igazán fogalmazni, ebből adódóan eltűnik az értelem, a lényeg. A tudást akarja átadni, amit elméletileg mindenki tud, de nem képes közérthetően megfogalmazni. Ebben a kötetben az is zavart, hogy tegeződni akart velem. Értem, laza és jópofa.... én meg humortalan.
 Értékelem, azt ami akarna lenni, de mint a témába vágó könyv én nem ezt ajánlanám senkinek sem. Azt sem értettem, hogy abba a röpke ~120 oldalba, hogy kerültünk a barátot kívánok magamtól, a halál utáni élményekig, és addig, hogy a vakok a halál után látnak. Összecsapott, átgondolatlan és többet akarna elmondani, mint amire képes.

Belbecs: 2/5


Külcsín: 3/5

Belül egész türhető. Kivülről, ha eltekintek a szerintem őrülten giccses borítótól, akkor még akár szép is lehet. A könyv mérete viszont tetszik, olyan kis zsebbe való cucc. Ha kevés helyed van, de valamit olvasni akarsz, akkor ez a méret tökéletes. Jó, hogy keménytáblás, ez tetszett benne. A felbontás borzalmas belülről, néha hirtelen ugrik fejezetet, majd részt, és az idézetes részeknél, nos az a mélypont. Sem az idézet eredeti szerzője nincs ott, sem semmi, csak három mosolygós fej ami elválassza ezeket egymástól. Borzalmas.
 Viszont, most, hogy megnéztem az eredeti borítót, nos így nem rovom fel a kiadónak, ezt a borzalmat, mert csak az eredetit vették át. Ettől még giccses :D

Fülszöveg:

„Évek óta tanítom a Silva-féle agykontrollt, melynek üzenete számomra a következő: Vállalj felelősséget az életed alakulásáért, légy etikus, s elméd erejével – a világmindeség néhány alaptörvényét megismerve – teremts magadnak olyan életet, amilyet szeretnél!” Barbel Mohr ehhez a teremtéshez ad praktikus tanácsokat.
Dr. Domján László

Gyakran magunk sem hisszük igazán, hogy vágyaink valóra válhatnak. Talán sosem fogalmaztuk meg pontosan, mi az, ami boldoggá tenne minket. Itt a lehetőség, hogy mostantól mindez másképp legyen! Az Olvasó a kívánságok telejesülésének kézikönyvét tartja kezében. Barbel Mohr megtanít arra, hogyan „rendeljük meg” magunknak álmaink társát, munkahelyét vagy lakását, és mindent, amit csak akarunk. Rávezeti az Olvasót, hogyan hallgasson belső hangjára, hogyan váljék elkötelezettebbé saját magával szemben, és hogyan alakítsa saját életét.



Kiadó: Bioenergetic
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2004
Oldalszám: 124
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9639569267

Fordította: Makra Júlia

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é