2015. augusztus 14., péntek

Mészöly Ágnes: Hanga és a lényegrablók (Hanga és Várkony 1.)


 Már egy ideje elolvastam a könyvet, csak a meleg miatt valahogy nem jutottam el odáig, hogy klaviatúra elé üljek és írjak róla. Tény, hogy most vagyok szabadságon és most lehetne rengeteget olvasni, írni és hasonlók, én meg mit csinálok? Nos a nap nagy részében üldögélek, sorozatokat nézek (Grimm, Shield ügynökei, Merlin kalandjai stb.), és nem csinálok semmi hasznosat. Persze a virágokat locsolom, fel is mosok és persze főzök... na jó nem főzök, úgy teszek, mintha főznék, de nem sikerült túl jól. Ezért a vendégeskedő molytársnőimnek hála volt csak ebéd, meg lett kivasalva ez-az.
 De ma már úgy döntöttem, hogy márpedig írni fogok a könyvről, mert lehet azért nem olvasok, mert félek, hogy felülírja az elmémben az új könyv ezt, és akkor már nem tudom leírni, hogy mi tetszett benne, és mi nem. Pedig nem ártana, ha tiszta fejjel kezdenék neki egy új könyvnek (annak ellenére, hogy végtére csak kb 5 függő olvasásom van).

 Akkor lássuk a medvét, a könyv pozitív és negatív oldalai:

 Ami most nagyon jól jött, hogy rövid volt, szép nagy betűkkel és illusztrációi miatt még az is szellősnek mondható. Bárki, bármit mond, van amikor kellenek az ilyen rövid történetek. Szerettem olvasni a könyvet, mert Hanga és Várkony is kifejezetten szimpatikus karakter, annak ellenére, hogy Várkonyt néha megkérdőjeleztem, hogy miért van egyáltalán ott. Hanga viszi az egész történetet a vállán, feltehetően ezért is szerepel az ő neve a címben. Kifejezetten okos kislány, és eszméletlen beszólásai voltak. Nem idézek ki egyet sem, mert Molyon például fenn van pár, és én meg már visszavittem a könyvet a könyvtárba.
 Pozitív, hogy végre magyar a történet, magyar nevekkel, Magyarországon játszódva. Annak is egy eldugott kis szegletében. Tetszett, hogy egy kis hazai történetet olvashatok és nem amerikaizálódva el. Persze voltak benne termékmegjelenítések, mint a Vedrás tornazsák, meg ilyen-olyan műszaki ketyere, de ezek jelen esetben nem voltak túl zavaróak. Bár a műszaki dolgoknál bármit írhatott volna az írónő, mert azokhoz kellően nem értek, hogy tudjam, hogy miért is jó egy kislánynak, hogy olyan telefonja van... ezt valahogy sose tudtam átélni túlzottan. Feltehetően mert bármi ami elemmel és egyébbel működik, nálam gyorsan tönkrement :D
 Tetszett a történet maga, az ahogyan energiát szereznek, és ahogy a gyerekek felfedik az egészet. Az viszont szerintem nem életszerű, hogy nem szólnak a szüleiknek. Azért Várkony tesói már nagyobbak voltak, lehetett volna annyi eszük, hogyha valami iskola szintű disznóság van akkor talán a szüleiknek is szólnak. De sem ők, sem Hanga nem vont bele felnőttet, sem a Felnőtt „nem vagyok gonosz csak belekeveredtem“ személy sem! Tehát nem tudom elképzelni, hogy ennyire nem bíznak a szüleikbe. Vagy talán ennyire bíztak abba, hogy ők mint négy gyerek, majd pisztolyos, sötét ruhás alakokat lefognak győzni? Nem tudom ez sántítós volt.
 A könyvben leírt negyven fokot ami a termekben uralkodott teljesen át tudtam érezni, tekintve, hogy a buszon ülve, körülbelül ugyanannyit éreztem, és én is be voltam zárva. Csak nekik legalább ha kimentek hideg volt.
 A lényegrablós dolog is tetszett, igazándiból azt nem értettem csak, hogy miért két akkora pancserre bízta a „főnök“, az egészet, akik még csak nem is értenek hozzá. Amúgy az, hogy ki a főnök, még engem is becsapott én is arra gondoltam, akire először gondolt Hanga és Várkony is. Vicces volt az igazgató, hogy mennyire.... buta és mennyire nem ért semmit. Nekem ne mondja senki, hogy amikor mindenhol roppant meleg van, akkor az addig teljesen jó ablakokat bezárják teljesen, és ki se lehet nyitni és erre az igazgató nem mond semmit sem, annyira nem érdekli, viszont elüldögél kisgatyában az igazgatóiban....

Összességében tetszett, több pozitívuma volt mint negatívuma. Voltak gyenge pontjai, de ezeket a legtöbb ifjúsági regényben fel lehet fedezni, és sajnos ezek nem igen változnak. Tény, hogy felnőtt bevonással gyorsabban vége lett volna, és kevésbé izgultunk volna értük.... de na.

Belbecs: 4/5

 Hallottam, már olyanról akinek nem tetszettek az illusztrációk. Nem tudom, nekem valahogy bejöttek. Furák voltak, de igazándiból a történethez illettek és általában nálam az a szempont, hogy a könyvhöz illő legyen, no meg azért tetsszen nekem is. Elgépelés és hasonlót nem találtam. A borító ötletes, nem tudom mennyire lesz tartós ez a kivágott körös megoldás, de ha óvatosan olvassák az emberek akkor feltehetően nem szakad-tépődik annyira.

Külcsín: 5/5

Fülszöveg:

A HANGA ÉS VÁRKONY regényekben a klasszikus ifjúsági kalandregények és a krimi legjobb, legnemesebb hagyományai elevenednek meg, olyan remek ötvözetben, ahogy azt például Erick Kästner Emil-könyveiben már megtanulhattuk.

A kiskamasz főhősök, Hanga és Várkony alakja köré szerveződő történetekben kitalált, mégis nagyon ismerős, könnyen (meg)szerethető hazai helyszíneken játszódnak az események.
A két főhősnek dupla rejtélyt kell megfejteni: mi okozza az iskolában levő természetellenes nagy hőséget és a gyerekek kedvenc tárgyainak elértéktelenedését. A történet soha nem lesz túlzottan ijesztő, és bár mindvégig izgalmas, alapvetően derűs hangvételű marad.
Különlegessé teszi a szövegeket a szerző remek humora, mely a korosztály tökéletes ismeretéről árulkodik.

Kiadó: Cerkabella
Kiadás helye: Szentendre
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 144
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789639820623
Illusztrálta: Jósa Tamás
Vélemények:

0 megjegyzés: