Sally Malcolm: A felemelkedés (Stargate Atlantis 1.)

 Úgy esett, hogy sikerült a sorozat második részét happolnom, és Worsi kihívása értelmében, még idén olvasásra kell kerülnie. Mivel az első részt sem olvastam, úgy döntöttem, hogy akkor már haladjunk sorba, végül is megvan az első itt áll, már úgy… három éve, ideje kézbe venni. Egy kis nosztalgia sosem árt. Ha nem lett volna meg az első rész, akkor nem happoltam volna ezt, nem vagyok én magam ellensége… most már csak a következőt is rukkolhatná valaki!

 A Csillagkapu sorozat nagy kedvencem, szerintem annak idején, amikor a tévében adták, akkor minden egyes részt láttam, legalább kétszer. Amikor elkezdték a Csillagkapu Atlantiszt, akkor természetes volt, hogy nekem ezt néznem kell! Ez a kötet az első rész „forgatókönyve” alapján készült, vagy valami hasonló lehetett. Annak ellenére, hogy jó 5-7 éve (tippelek, régen), néztem a sorozatot még mindig elég frissen emlékeztem erre az első részre, főleg arra, amikor még a Földön Sheppard beleül az Ősök székébe, mondván mekkora az esélye, hogy ő tudja működtetni… mint kiderült kicsi, de ő pont olyan, aki képes erre :D

 Nosztalgiának nagyon jó ez a könyv, annak, aki nem ismeri az alap Csillagkapus dolgokat, annak nagyon-nagyon sok kérdőjel lesz a végére a fejében. Tehát érdemes előtte alapozni, könyvvel, és sorozattal szintén, de minimum a nagy Csillagkapu film megnézésével, hogy egy kis háttér ismeret legyen hozzá. Amúgy is ajánlom mindenkinek a sorozatot, fiatal korom egyik legjobb sci-fi sorozata, én Stargate nemzedék vagyok és nem Star Trek… bár lehet utóbbit is el kéne kezdenem nézni?

 Az alap sztori, hogy egy felfedező csapat, orvosokkal, technikusokkal, katonákkal és hasonlókkal, elmegy egy teljesen más galaxisban. Adott, hogy onnan nem fognak tudni visszajönni, mert ahhoz, hogy odaérjenek, annyi energia kell, ami egyszer áll rendelkezésre csak. Tehát egy csak Oda út. Két ellentétes vezetővel, egy civillel és egy katonával, két teljesen más elképzelést képviselnek egy ősi városba, ami, amikor megérkeznek (elméletben) üres és a víz alatt van biztonságban. Mint kiderült van a csillagkapunak védelme, hasonló, mint a Földön. Itt amúgy nem értem, hogy az Ősök, hogy lehettek olyan pancserek, hogy otthagyták a várost leengedett csillagkapu pajzzsal? Bárki odamehetett volna így elfoglalni a várost, még a fő ellenség a Lidércek is. Ez olyan abszurd. Minimum lezártam volna a kaput és vittem volna magammal valamit, amivel távolról is leszedhetem a pajzsot… jó… feltehetően nem volt rá idejük. Mindegy is, a város amint lakók érkeznek, elkezd energiát használni, és mint kiderült annyi azért nincs, és lassan lekapcsolnak a pajzsok, amik a víztől védenék a várost, így még beköltözni sincs idő, máris ki kell menni a galaxisba körbenézni energiaforrás, vagy biztonságos hely után. És hát igen, amilyen szerencsés a csapat, rögtön megismerkedhetnek a fő ellenséggel :D

A többit nem mesélem el, a lényeg, hogy a könyv sajna olyan gyatrán lett fordítva és szerkesztve (ez utóbbit megkérdőjelezem, hogy megtörtént), hogy az ront az olvasásélményen. Telis teli van elgépelésekkel, és magyartalan mondatokkal. Nem kettő-hárommal, hanem rengeteggel. A közepében vannak képek a sorozatból, ami egyrészt remek ötlet, csak éppen rossz minőségűek, teljesen összevissza, és annyira gyermeteg gagyi mondatokkal feliratozva, hogy egy Csillagkapu rajongó sírva röhög rajta… vagy csak sír. Ennél többet érdemelt volna ez a könyv:(

 Sajnálom azt is, hogy a könyvek kiadása a harmadik részig jutott csak, azért külföldön sokkal több rész van, rengeteg olyan kötettel, ami végül nem lett megfilmesítve, és ezek azért egy rajongónak sokat jelentenének. Pl. én szívesen olvasnám tovább…
Belbecs: 4/5
Külcsín: 2/5

Kiadó: M&C

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2007

Oldalszám: 230

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789638744166

Fordította: Miklósi Zsuzsanna, Radnóti Alíz

A sorozat:

Tegnap elkezdtem nézni, bele-bele tekerve a részekbe, mert felmérem most, mennyire emlékszem még egyes részekre. Mint kiderült, elég jól, bár most talán a hetedikbe beletekerve volt, azaz érzésem, hogy fogalmam sincs, kicsodák azok akik ellen harcolnak, úgyhogy végül arra jutottam, hogy majd maratont csapok és elejétől a végéig az Atlantiszos részeket megnézem. Már tudom, hogy a szinkrontól idegbajt kapok, mert Sheppard hangja például irritáló, Weir hangja sem igazán lett eltalálva, a többiek, úgy ahogy jók… hát lehet feliratosan kéne néznem?

Hol Molyol a Moly?

Mostanában Molyra elég sok képet raktam fel, hogy ilyen és olyan polcaim elkészültek, belaktam őket stb. Ma eljutottam odáig, hogy rendet raktam. Persze a könyvek rendszerezéséhez jelenleg nem igazán nyúltam, inkább a fekvő sorokból állók lettek, és így a könyves polc teteje sem néz ki olyan üresnek.

 Annak ellenére, hogy amúgy is rend volt, órákig tartott ide-oda rakosgatni dolgokat, és kidobni azokat, amik teljesen feleslegesek. Nos így sikerült elraknom mindent a helyére, és most úgy érzem, hogy úgy ahogy minden a tökéletes helyére került. Persze feltehetően x idő után megint rám jön, a pakolhatnék, és megint átrendezek mindent… :D

 Ez volna az én szobám, a kép készülte után még áthoztam a szobabiciklit, mert hogy tekerni tervezek, és meglett a helye is.
 Tehát én itt Molyolok, blogolok és általában itt olvasok is :) Benn az ágyamban, kényelmes helyen :)))

 

Elé került a szobabicikli, de úgy, hogy azért
elérjem kényelmesen a könyveket.

Orchideák az ablakban :)

Ágy melletti szekrény (vagy szembeni, attól függ honnan
nézzük :D, ez a szűk idei tervezet, ezeket mindenképpen.

Nos, innen Molyol, a moly :)

Boxzsák, ami amúgy stresszoldóként funkcionál
:)

Ez meg a tesóm szobája, itt csak a könyvespolcot fotóztam le, hogy ilyen lett a jelenlegi aktuális állapot :D

Ilyen lett szerdán...

És ilyen lett ma, egyelőre vége az átrendezésnek :)

Luc Jacquet: A róka és a gyerek

Várólista csökkentés 1!!

 Idén úgy döntöttem, hogy időben elkezdem teljesíteni a kihívásokat. Ebbe beletartozik a várólista csökkentés is, aminek első darabját az év első napján hajnali négy körül el is kezdtem, két nappal később (nem értem rá olvasni), be is fejeztem.

 A film azóta arra vár a gépemen, hogy megnézzem, és ez a poszt is álldogált, hogy majd megíródik magától rejtély, hogy miért nem írta meg senki helyettem…. A filmet még nem néztem meg, de úgy gondoltam, hogy a könyvről azért képernyőre vetem a gondolataimat, amit vagy majd kiegészítek a filmnézés után, vagy új poszt lesz a filmről, attól függően milyen is a film.

 A könyv egyszerűn gyönyörű, alig egy órás olvasnivaló, ha nem hajnali négy van és nem vagy túl fáradt, ha van egy nyugodt órád! Nagyon szerettem a könyvet lapozni. Jó kézbe venni.  Egy ideig nem tudtam rendesen besorolni a könyvet, hogy mi is akar lenni. Részben ugyebár a filmből készült, mese. Regénynek nem mondanám, mert a szöveg maga nem túl sok, és nem regényszerű. Akkor még ott van az album megjelölés, ami szerintem helytálló, mert van, hogy oldalakon keresztül, csak szép tájfotók, filmes jelenet fotók vannak, és semmi szöveg. Ismeretterjesztő könyv is, tekintve hogy a történet, ahogy halad előre, bele-bele ékelődik egy-egy kis ismeretterjesztő szöveg a sasokról, farkasokról, rókákról, akármikről. Ez egy remekül szerkesztett album-mese-ismeretterjesztő könyv. Örülök, hogy vannak ilyen könyvek, mert tényleg egyszerű szövegezése miatt, a gyerekek is értik, a fotók miatt remek csak lapozgatásra is! Természetbarát molyoknak ajánlom!

A történet is aranyos, adott a kislány, aki meg akarja szelídíteni a rókát. Olyan Kisherceges beütésű az egész, csakhogy a róka bár látszatra szelídítve lett, azért mégiscsak állat. Nem bírja, ha megkötik, ha bezárják. A kislány meg naiv, mert azt hiszi, hogy amit ő a kicsi fejében elgondolt, azt a róka is úgy gondolja. Nos általában abból vannak a konfliktusok, hogy a róka, róka fejjel gondolkodik, a kislány meg kislány fejjel, és ez a kettő nem mindig jár egy rugóra. (meglepő lett volna, ha mindig ugyanarra gondolnak :D). A vége a  történetnek tanulságos, nagyon szép lezárás, féltem a vége felé, hogy vagy nagyon nyálas lesz, vagy nagyon depressziós a vége, de szerintem korrektül le lett zárva.

Belbecs: 5/5

Mindenképpen ajánlom mindenkinek, aki:

-szereti a rókákat

-szereti a természetfotókat, és természetet

-szereti az állatokat, úgy egészében, és érdekli is a viselkedésük

-szereti a meséket

Külcsín: 5/5

Mit mondhatnék? Nagy alapú, gyönyörű kivitelezésű könyv. Elgépelés nem volt benne. Tartós, nem esik szét, látszik rajta, hogy ügyeltek arra, hogy minőségi kiadás legyen. Meseszép képek, fotópapírra nyomva(ebből adódóan feltehetően drága…én happoltam :D)

Kiadó: Best Hollywood

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2008

Oldalszám: 192

ISBN: 9789630642033

Fordította: Karácsonyi Mária

Fülszöveg:

Egy róka és egy kislány közt különleges barátság szövődik egy elbűvölő kaland során, s eközben egyre közelebb kerülnek egymáshoz. A gyönyörű mese kereteibe ágyazott utazás alatt egy kislány szemén keresztül ismerjük meg az állatokat, találkozunk hiúzzal, farkasokkal, borzzal, sündisznókkal – és persze rókával és rókakölykökkel.

A könyv a film bámulatba ejtő felvételeinek segítségével a természet titkos, mégis otthonos oldalának kivételesen szép képeit tárja elénk.

Meghívás a hétköznapi csodák világába.

Shan Sa: A gójátékos

 Már nagyon régóta tervben volt ennek a könyvnek az olvasása. Szerintem körülbelül 2 éve kértem kölcsön a bátyámtól, és azóta ide-oda rakosgattam. Tavaly visszaadtam neki, amikor minden egyéb könyvet is visszaadtam, amik kölcsön voltak nálam, mondván, hogy kezdjem az évet tiszta lappal, kölcsön könyvek nélkül. Persze még Tavaly sikerült happolnom a könyvet… ami sikeresen idén ért ide, és így Worsi kihívása miatt előre került a listámon. Amúgy is magánkönyvtári év van, vagy mi a szösz :D

 Megvan a varázsa annak, ha úgy olvasol egy könyvet, hogy fogalmad sincs előre, hogy miről fog szólni. Ugyebár lustaság, és elvkérdés nálam, hogy nagyon ritkán, szinte soha nem olvasok fülszöveget. Ez akkor alakult ki bennem, amikor sikerült belefutnom spoileres fülszövegekkel, amik elvették e kedvemet attól, hogy egyáltalán elolvassam a könyvet. Vagy amikor sikerült olyan fülszöveget írnia annak, aki írja, aminek SEMMI, de durván semmi köze nem volt a könyvhöz.

 Jelen esetben azért sejtettem, hogy lesz benne go, japán és kínai szereplő is. A címkékből arra is rájöttem, hogy 2. Világháború időszaka. Nos, olvastam már pár olyan könyvet, ami a Japánok szerepét boncolgatta  a háborúban, nem is olyan régen az Esti ködök kertjét, ahol szintén időben ugyanott voltunk, helyileg kicsit máshol, de szintén Japán megszállás alatt játszódott a történet.

 A könyv nyitóképe valahol a történet közepénél kezdődik, aztán az egész ketté bontva, két szemszögből halad a kezdőpont felé, majd azon túlhaladva beletorkollik egy drámai befejezésbe. Adott egy kínai lány, aki szeret go-t játszani, szabad elvű és rossz társaságba keveredik. És adott egy japán tiszt, akit kémkedni küldenek a go játékosok közé, de végül beleszeret a névtelen (egészen a kötet végéig névtelen) lányba. A lány a segítségét kéri, ő ezt elutasítja, mert tisztában van, hogy egy kínai és egy japán vegyes pár abban a korban, azon a helyen nem hozhat semmi jót. Szétválnak útjaik, majd a végén újra összefonódnak. Meglepett a vége, bár amikor olvastam, hogy „drámai cselekmény” akkor már feltételeztem, hogy ez lesz a vége. Szomorú vagyok :(

Érdekes volt a történet, a két nézőpont is tetszett. Kicsit furának tartottam az írásmódot amivel íródott, de a végére megszoktam. Szerettem a japán katona gondolatait és tetteit, még ha volt pár elég meredek elképzelése is. Kedveltem a kínai lányt, aki eltökélten szeretett go-t játszani, aki abban találta meg önmagát, és aki ÉLT, még ha rengeteg felesleges és pocsék döntést is hozott. A történet megmutatja azt a korszakot, amikor Japán lerohanta Kínát, a vérengzést, a lázadásokat, az értelmetlen halált, és azt, hogy mit tesznek egy nővel, ha megtalálják…hát igen…érdekes, de nem japán az egyetlen akinek a katonái minden szembe jövő fogoly nőt meg****….örülök, hogy nincs háború a közelemben, hogy talán ma már nem fordul ilyen elő tudom, ez itt egy naiv elképzelés, ma is pontosan ilyen dolgok történnek, csak nem olvasok róluk.

Belbecs: 4/5

Külcsín: 4/5

A védőborító tetszik, bár az is erősen egy nyálas-romantikus könyvhöz illene. Elgépeléseket nem találtam. Tetszett a lábjegyzet, hogy ugyanazon az oldalon van, mint az ismeretlen szó, vagy amihez tartozik, nem kellett lapozgatni, ez igen nagy előny. Védőborító nélkül még gázabb  a könyv .

Kiadó: Ulpius-ház

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2007

Oldalszám: 264

ISBN: 9789639752597

Fordította: Tótfalusi Ágnes, N. Kiss Zsuzsa

Fülszöveg:

A gó a szerelem és a sors játéka. Az Ezer Szél nevű kisváros főterén egy fiatal férfi és egy kamasz lány találkozik nap mint nap a gótábla mellett. Mindketten nyerni akarnak. A férfi, a megszálló japán hadsereg álruhás tisztje, a háború elviselhetetlen borzalmai elől menekül a játékba, míg a test gyönyöreit éppen felfedező kamasz lány a családi kötöttségek és a szerelmi csalódás elől. Ők ketten még egymás nevét sem tudják, ám akaratlanul is egyre szenvedélyesebb érzelmek fűzik őket össze. Aztán egy végzetes napon lehull az álca…

Borító mustra:

Íme pár borító amit elszórva a neten találtam, a kedvencem a legelső, mert az Go-s is, és Japános-kínais is. Szerintem az ami a legjobb, egy olyat el tudtam volna képzelni a magyar kiadáshoz is, feltehetően akkor sokkalta jobban befutott volna a könyv. Sokkal figyelemfelkeltőbb és szerintem sokkal, de sokkal szebb, mint a mi kiadásunké. A többi is tetszett, de annyira nem fogtak meg.

A legjobb, szerintem!

Randall Munroe: Mi lenne, ha?

 Köszönet a könyvért az Athenaeum kiadónak!

Már körülbelül egy hónapja elolvastam a könyvet, csak valahogy akkor nem volt kedvem, ihletem írni róla. Pedig maga a könyv, és az amiért született kifejezetten tetszett, csak valahogy nem tudtam összeszedni a gondolataimat róla. Amikor kértem a könyvet a kiadótól, akkor csak annyit tudtam róla, hogy fura / hülye / érdekes kérdésekre adott, szakszerű válaszokat fogok kapni. Érdekelt, hogy az emberek milyen kérdéseket tudnak feltenni, illetve az, hogy a szerző ezekre hogy, és milyen mélységig fog válaszolni. A végeredmény amúgy az, hogy az emberiség igen találékony és elborult ahhoz, hogy szimplán kíváncsiságból elpusztítsák a bolygót. A legtöbb válaszban ugyanis vagy a világ, vagy az univerzum, vagy esetleg a föld, de legjobb esetben is a kísérletező fél meghalt. Örülök, hogy általában elméleti síkon érdeklődnek csak az emberek, és nem állnak neki ilyesmiknek gyakorlatban is. Bár némelyik kérdésnél a válasz szimplán elméleti, mert lehetetlen megvalósítani a jelen technikai fejlődéssel. Minden esetre érdekes volt olvasni a kérdéseket és válaszokat is.

Rájöttem arra is, hogy bár érdekel az űrkutatás, és egy kicsit a kémia is, ez nekem már nagyon tömény volt. Talán be kellett volna osztanom, hogy egy-egy kérdés-feleletet olvasok csak el naponta, és nem úgy vetem bele magamat a könyvbe, hogy elejétől a végéig, annyit egy nap amennyi belefér az időmbe. Sokkal több időt kellett volna rá szánnom, mert így egy-egy rész felett elsiklott a figyelmem, mert bár elolvastam, de olvastam utána sokkal izgalmasabb / hülyébb dolgot ami felülírta az egészet és onnantól az volt a napi top olvasmányrészem. Tehát, amikor majd újraolvasom (mert feltehetően fogom), akkor csak egy-egy részt naponta. A kedvenceimet be is post-iteltem, hogy bármikor megtaláljam rögtön.

 És akkor mik is voltak a kedvenceim? Nos ők:

Lézeres holdfestés: Ha a világon minden ember egyszerre irányítaná a lézeres mutatópálcáját a Holdra, vajon megváltozna a Hold színe? (Peter Lipowicz)

 El nem tudom találni, hogy hogyan jut eszébe ilyesmi bárkinek is, de komolyan. Persze lehet azért, mert nem szoktam a Holdat nézegetni illetve nincsen lézeres mutatópálcám…ha lenne lehet elgondolkodnék rajta, bár tény, a Napot átszínezni sokkal menőbb lenne!!

Amikor az utolsó mesterséges fény is kihuny: Ha az összes emberi lény egyszer csak eltűnne a bolygóról, vajon mennyi ideig tartana, míg az utolsó mesterséges fényforrás is kialudna? (Alan)

Ez amúgy engem is érdekelt. Szimplán a kíváncsiságom kiterjed olyasmire is, hogy mi lesz akkor, amikor az emberek eltűnnek a Földről, és hogy mennyi idő lehet, mire eltűnik minden, vagy esetlegesen, míg a természet visszaszerzi magának a bolygót, benő mindent stb. és igen, közte volt az is, hogy meddig működnének a dolgok, világítanának mesterséges fények a világban nélkülünk. Amúgy meglepően sokáig, főleg ha radioaktív dolgokat is mesterséges fénynek tekintünk!

Csak egy sima megfázás… : Ha  a  világon senki sem érintkezhetne a többiekkel egy pár héten keresztül, akkor így vége lehetne a náthajárványnak? (Sarah Ewart)

Ezen sosem gondolkodtam el. A levezetett válasz érdekes volt, és ki is derül belőle, hogy igen nehéz ezt kivitelezni, de amúgy lehetséges, hogy ha így történne, akkor egy ideig elkerülhető lenne a náthajárvány. Ebben a válaszban amúgy a legjobban az tetszett, amikor egy szigetről mesélt, ahol csak akkor van nátha, de akkor végigfut az egész szigeten, amikor hajó érkezik és turisták jönnek, mert általuk érkezik a vírus, az gyorsan végigfut a sziget párszáz lakosán, és utána a következő hajóig nincsen problémájuk, aztán kezdődik újra az egész….

Yoda mester, avagy a valódi zöldenergia: Vajon mi lehetett a maximális Erő, amit Yoda képes volt kifejteni? (Ryan Finnie)

Bevallom, ez a kérdés sosem foglalkoztatott, viszont vicces, ez a szintű Star Wars elmélkedés, egyes embereknél. Becsülöm az írót, hogy tényleg utána keresett és mért.

Önmegtermékenyítés: Olvastam valahol, hogy a tudósok a csontvelőből nyert őssejtekből igyekeztek spermiumot előállítani. Ha egy nő őssejtjeiből lehetne spermiumot nyerni, és azzal megtermékenyítenék ugyanennek a nőnek a petesejtjeit, akkor milyen rokonsági viszonyban lenne az anya a születendő gyermekével? (R. Scott LaMorte)

Megjegyezném olyan elborult ez a kérdés, hogy méltán bekerülhetett a gyűjteménybe. Nem mesélem el, mi lett a válasz és annak értelmében, miért is NE akarjuk magunkat megtermékenyíteni, de azért ez egy kicsit beteg kérdés volt. Nem is értem, hogy hogyan jut ilyen bárkinek is az eszébe o.O

Az óceánok lecsapolása: Ha a Marianna-árok legmélyebb pontján, a Challengeer-szakadékban elhelyeznénk egy 10 méter átmérőjű világűrbe vezető lecsapoló berendezést, vajon milyen gyorsan vezethetnénk el az óceán vizét? És mi történne a Földdel, ha sikerese lenne a lecsapolás (Ted M.)

Ez vicces kérdés volt. Nem is a kérdés fogott meg, hanem a válasz, hogy mennyi idő kellene, hogy hogyan nézne ki a Föld amikor vége a lecsapolásnak, és hogy a Mars amire átömlene a víz, hogyan nézne ki azután, hogy az óceánt oda csapolták le. Érdekes volt, nagyon érdekes és szórakoztató :D

És akkor jöjjön a legjobb, legkedvencebb kérdésem és válaszom:

Egy falat a Periódusos rendszerből: Mi lenne, ha az ember fogná magát, és kocka alakú téglákból felépítené a valódi periódusos rendszert, mégpedig úgy, hogy minden kocka az adott kémiai elemből készülne? (Andy Connolly)

Érdekes volt a kérdés is, és az is, ahogy levezette az író (sokkal hosszabban, csak ennyit idézek belőle):

„- A felső két sort minden különösebb gond nélkül egymásra lehet pakolni.

- A harmadik sor lángra lobbantaná azt, aki épp az elemeivel manipulál

- A negyedik sor elemei mérgező gázokat bocsátanának ki, és ez a vállalkozó kedvű építgető azonnali halálát eredményezné.

- Az ötödik sor elemei a fent említett két reakciót produkálnák, VALAMINT enyhe radioaktív fertőzést okoznának.

- A hatodik sor elemei egy hatalmasat robbannának, majd pedig elpusztítanák az épületet,  és egy kellemes, radioaktív felhőben egyesülve mérgező tüzet és port szórnának szerteszét.

- A hetedik sor elemeit semmilyen körülmények között ne építsük fel!”

A könyv teli van nagyon szakszerű (laikus fejjel elhiszem, hogy tényleg amit írt, az úgy van, mert kiszámolta) válaszokkal, és nagyon elmebeteg kérdésekkel. Akit érdekel a kémia, fizika, űrkutatás és hasonló tudományos dolgok, azoknak ez remek kis olvasmány lesz. Jó lapozni!

Belbecs: 5/5

Külcsín: 5/5

Különösebben nem tudok mit írni a könyv kivitelezéséről. A borító maradt az eredeti (jelen esetben ez egy jó húzás volt), az illusztrációk illettek a könyv hangulatához, poénosak voltak. Örülök, hogy a lábjegyzetekért nem kellett hátra lapozni (idegesítő lett volna). Elgépelés és hasonló nem volt a könyvben. Ragasztott kötésű, puha táblás… jelenleg még nem esett szét (és nem is látszik rajta, hogy olvastam), nem tudom, mennyire fogja bírni azt, hogy többször fel-felütöm valahol és beleolvasok, remélem, hogy jól bírja majd.

Eredeti mű: Randall Munroe: What If?

Kiadó: Athenaeum

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2014

Oldalszám: 394

ISBN: 9789632933689

Fordította: Varga Krisztina

Ár:3.990 Ft







Fülszöveg:

Tudják, mekkora az az erő, amellyel Yoda mester felemelte az űrhajót a mocsárból? Sokan vakarjuk a fejünket, amikor gyermekünk vagy gyermekkorú ismerősünk furcsánál furcsább kérdéseket tesz fel, a legkülönfélébb tudományágakban. Randall Munroe szülei a fejvakaráson túl megpróbálták megválaszolni ezeket, így az érdeklődő gyermekből érdeklődő felnőtt lett, aki kedvenc kérdéseit hamarosan vicces formában válaszolta meg saját honlapján. A szerző nélkül soha nem tudnánk meg, hogy valójában, tényleg milyen nehéz megtalálni a lelki társunkat, vagy hogy mi történik egy marhaszelettel, ha (megfelelő magasságból) földre dobjuk. Egy biztos: a szerző gondolatmeneteinek fele a Föld elpusztításával végződik, így ajánlatos komolyan venni a figyelmeztetést: „Ezt otthon semmiképpen ne próbálja ki!"

Benedek Elek: A csúnya királyfi és a szép királykisasszony

Köszönet a könyvért a Csimota kiadónak!

Fülszöveg:

Benedek Elek meglepően modern meséje egy csúnya királyfiról, akit először kikosaraz a szép királykisasszony. Ám a királyfi furfangos módon, álruhát öltve, mégis elnyeri a királykisasszony kezét.

 Sorozatunk meséi a hovatartozásról, a másságban rejlő értékekről, és ezek elfogadásáról szólnak. Teszik mindezt mesei környezetben, klasszikus motívumokkal - az ideológiai felhangokon, a mindenáron való tanulságon és persze az Óperencián is túl.

 Úgy tűnik, hogy visszatérek ahhoz, hogy a fülszöveget előre veszem. Talán jobb is, hogy elsőre elolvashatja az ember, hogy körülbelül miről van szó, és utána olvassa a véleményemet a könyvről, bár át is ugorhatja a fülszöveget, ez már teljesen rá van bízva.

 Én pártolom az olyan kezdeményezést, mint a Csimota kiadó tolerancia sorozata, ami ugyebár az elfogadást, a másság megismerését segítené már gyermekkorban, csak az a baj, hogy eddig folyamatosan olyan mesékbe futottam bele ennek az égisze alatt, ami NEM jó példát mutat.

 Benedek Elek nekem egy nagy fehér folt, biztos, hogy gyermekkoromban olvastak tőle nekem, de nem emlékszem már rá. Gondoltam cím alapján jó könyv lesz, arról, hogy a csúnya királyfi, elnyeri a királylány kezét, kis furfanggal. Ha kis furfang lett volna, még el is fogadtam volna a dolgot, mint tolerancia. Persze belemagyarázhatok én mindent a mesébe…

Cselekményleírást tartalmaz:

 Van egy világszép királykisasszony, és egy világronda herceg. Ez eddig még nem is gond, biztosan van még ezer mese, ahol nem túl szép a herceg. Adott herceg elmegy szépen felöltözve, megkéri a lány kezét, és az kb. kiröhögi, hogy mit képzel, egy ilyen rondához sosem megy hozzá. A királyfi álruhát ölt, egy csomó pénzből csinál ilyen-olyan különleges tárgyat, ami persze a királylánynak megtetszik. Meg is kapja mindegyiket, elsőt egy csókért, a másodikat kettőért stb. a harmadiknál lebuknak a csók közben és a király kidobja mind a kettőt, mert hát egy cseléddel ne csókolózzon már a királykisasszony…már itt nem értem a rációt, de mindegy. A lényeg, hogy a végén a királykisasszony beleszeret a királyfiba, mert kiderül, hogy királyi vér, szembesíti a fiút, hogy mit mondott az elején, nos arról már nem tudunk, hogy mit szólt ehhez pontosan, mert még az nap egybekelnek. Pozitív pont, hogy nincs "Boldogan éltek míg meg nem haltak.", csak "Ma is élnek, ha meg nem haltak". A királylány ugyanis az arany, a pénz, a csecsebecse megszállottja, a királyfi meg vagyonos, de ronda, tehát a Boldogságot erősen megkérdőjelezem, de igen, valószínű a pénz miatt együtt maradtak egy jó darabig.

Tudom, hogy nagyon sarkítom a történetet, és mások nem ezt látják benne, de ez jön le nekem. Most Molyon utána néztem, és mindenki oda és vissza volt a könyvtől, hát akkor valószínű, hogy velem van a gond, vagy szimplán nem tudok ennyire meseien gondolkodni, és pozitívnak látni az egészet. Még nem jöttem rá, hogy mire akarna tanítani minket ez a mese, mert a mondanivalója kifejezetten nem tetszett.

Belbecs: 2/5

A kiadvány maga gyönyörű, nekem tetszenek az illusztrációk is, és jó kézbe venni. Aranyos amúgy a királyfi rajza is, el lett találva, hogy mennyire ronda szegényke. A történet nem tetszett, viszont a kivitelezés szép. Elgépelés nem volt, mondjuk fura is lenne, egy kb 10-15 mondatnyi szövegben.

Külcsín: 5/5

Kiadó: Csimota

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2011

Oldalszám: 24

ISBN: 9789639768383

Illusztrálta: Rippl Renáta

Ár: 2.200 Ft

Tan Twan Eng: Az Esti ködök kertje

Köszönet a könyvért a Tarandus kiadónak!

Fülszöveg:

Malajzia hegyei között, a teaültetvények szomszédságában bújik meg Jugiri, az Esti Ködök kertje. Gazdája a megközelíthetetlen Aritomo, a japán császár hajdani kertésze, aki a japánkertek tervezésének művészi fogásain kívül számos más titok őrzője is. Mellé szegődik Jün-ling, a fiatal kínai lány, akinek a lelkét súlyos emlékek terhelik. Kettejük lassan és nehezen kibontakozó kapcsolatáról szól a könyv, amelyet eleinte csupán megállapodás tart össze, később azonban az egyre szorosabbra fűződő barátság vagy valami annál is több…

 Ritkán kezdek azzal, hogy begépelem a könyv fülszövegét, de gondoltam, ez így bevezetőnek tökéletes lesz. Igazándiból ez a pár sor kellően összefoglalja miről is szól a könyv, persze a titkokat nem fedi fel. Amikor én kértem a könyvet, egy teljesen más fülszöveget olvastam, mert a Molyra sem ez van feltöltve (azaz mindjárt fel lesz töltve ez is), hanem egy másik, igen hosszú és részletes leírás a könyv tartalmáról. A szerint ez egy  izgalmakban gazdag mű… nos, majdnem az.

 A könyv nagyon-nagyon lassan indul be. A jelennel kezd, amikor is Aritomo már halott, Jün-ling meg már koros asszony, aki végül visszavonul bírói hivatásából, és visszaköltözik Jugiribe. Itt szembesülünk azzal, hogy Jün-ling beteg, és hamarosan el fogja veszíteni azt a képességét, hogy emlékezzen, hogy megértesse magát másokkal. Emellé a probléma mellé jön, egy neves japán történész (?), aki Aritomo metszeteiről akar írni egy könyvet, és persze érdekli a rejtély, hogy hova és miért tűnt el egy nap Aritomo. Ez utóbbit amúgy nem tudjuk, elment sétálni és feltehetően Nem Akart visszatérni, mint Lao-ce a könyvben sokszor emlegetett képen, ahogy kilép Nyugatra, és sosem tér vissza. A történet eleje abból adódóan, hogy egy kissé megkeseredett és kissé fura nő napjaiba tekintünk bele, nem túl izgalmas… oké, nem történik jó formán semmi, csak teáznak és nézik a fákat.

 Itt tettem le a könyvet és kerültem el egy jó ideig. Valószínű, ha nem recenzió lett volna, és ebből adódóan nem Kellett volna elolvasnom, akkor itt be is csuktam volna, és el is felejtettem volna örökre. Pedig igazándiból nem rossz, csak túl kell lenni, azon a durván, 70-120 oldalon, amíg jóformán semmi sem történik, viszont szép mondatokat használnak, és egy csomó érdekes dologról olvashatunk úgy, hogy maga a történet nem halad igazán sehova sem…. A könyv eleje és a vége között, abban a 480 oldalban, a jelenben körülbelül 2 hét telik el, és ez a két hét igen eseménytelen. Alig vártam, hogy végre kezdetét vegye a visszaemlékezés. Amikor elkezdte Jün-ling írni a memoárjait, lassan de biztosan beindult a könyv, bár még mindig a megszokott olvasmányaimhoz képest fele annyira izgalmasan. Maga a történet, tetszett és érdekes, csak elszoktam attól, hogy oldalakat olvasok a semmiről. Régebben sokkal jobban tudtam értékelni az ilyesmiket, ma már úgy látszik, hogy elszoktam a hosszú leírásoktól és a „történet a történetben” típusú dolgoktól. Nem nagyon tetszett, hogy folyamatosan ugráltunk az időben.  Ugyanis ez kidobott általában a műből, mert izgalmas múlt volt, fegyveresekkel, aranyos meleg japán katonákkal (és tényleg!), kátékkal, gyilkossággal, tetoválásokkal, meneküléssel és hadifogolytáborral, kincs elrejtéssel, bombázással és kínzással… és mire belelendülne, az ember visszadob, a jelenbe ahol nem történik semmi! Metszet és kertnézegetésen kívül, meg rejtély megoldáson kívül, ami szép keretet ad a történetnek, csak… olyan semmilyen. Igen, idegesített, hogy mindig, mire tényleg letehetetlen lett volna a könyv visszatértünk a jelenbe egy teát meginni, és elmélkedni, hogy „este lett, elmentem sétálni”… és hasonlók. Idegesítő volt!

Belbecs:… 4/5

Négy pont, mert a múlt érdekes volt, a jelen idegesítően lassú. Többet vártam a fülszöveg alapján (amit majd lentebb olvashattok, ami molyon fenn volt)… sokkal többet. Viszont ad egy remek hátteret, ha valakit érdekel Japán belépése a háborúba, a kegyetlenkedés, amit Malajziában (és egyéb helyeken) műveltek, egy kis japán múlt, egy kis szerelem, egészen a kapitulálásig és Malajzia felszabadulásáig követve a történeteket. A rejtély, nos, az nem túl számottevő. Nem nagyon kutatnak, Jün-ling csak a tábort keresi, a végére kiderülnek dolgok, amik világossá teszik, hogy Aritomo ki is Lehetett, bár konkrétan nem lesz kimondva, de sok dologra utalnak a végén. A kertészetről például nem sokat fogunk megtudni, inkább történelmi dolgokat, mintsem hasznos, használható dolgokat, Aritomo annak ellenére, hogy nagy szerepe volt mindenben, igen keveset szerepelt a könyvben. Én kicsit többet vártam tőle.

Külcsín: 5/5

Imádom a könyv címét és a borítót! Kivételesen nem csak ezekért kértem a könyvet, bár tény, hogy ez a kettő bőven elég lett volna ahhoz, hogy kérjem. Jelen esetben például ez bőven elég lett volna, hogy megvegyem és nézegessem a polcon, de mivel recenzió volt, így nem kellett éveket várnia az olvasásra, és biztosan végigolvastam. Tetszett, hogy az idegen szavakat, kifejezéseket lábjegyzetben még ott azon az oldalon elolvashattuk. Utálom ugyanis a beszámozós-hátralapozós fajta lábjegyzetet. Elgépelés és hasonlókat nem találtam, néha fura volt, hogy van egy üres lap két fejezet között, de ezt már láttam más kiadó könyveinél is. Ragasztott kötés ennek ellenére strapabírónak tűnik, megvonatoztattam, és nem lett baja, úgyhogy feltehetően tartós marad.

Kiadó: Tarandus

Kiadás helye: Győr

Kiadás éve: 2014

Oldalszám: 480

ISBN: 9786155261732

Fordította: Hegedűs Péter

Ár: 4.290Ft

Molyon fellelhető fülszöveg:

Jün-ling Töoh bírónő frissen diagnosztizált betegsége következtében el fogja veszteni emlékezetét, a beszédformálás és -értés képességét, a kommunikáció lehetőségét. Úgy dönt, hogy nyugdíjba vonul, Malajziába utazik, ahol fiatalkorában hosszú időt töltött, és nekilát leírni emlékeit, ameddig még képes rá.

Malajzia japán megszállásának idején a fiatal Jün-ling és nővére fogolytáborba kerültek, ahonnan csak Jün-lingnek sikerült kimenekülnie. A háború végeztével úgy döntött, hogy beváltja testvérének tett ígéretét: épít egy japánkertet. Fel is kereste Aritomót, a japán császár egykori kertészét, hogy megbízza a kert megépítésével, ő azonban nem vállalta. Helyette azt az ajánlatot tette Jün-lingnek, hogy dolgozzon nála tanoncként, tanuljon tőle, hogy aztán majd megépíthesse a saját kertjét.

A történet kibontakozása során egyre több titokra derül fény Aritomo személyével kapcsolatban, s végül nyilvánvalóvá válik, hogy részt vett a háború alatt abban a titkos, Aranyliliom fedőnevű japán küldetésben, amelynek célja a megszállt területekről összerabolt kincsek elrejtése volt. Aritomo sosem beszélt erről senkinek, de titokzatos eltűnése előtt hátrahagyott egy rejtélyes térképet, amely a hozzáértő szemet nyomra vezetheti. Jün-ling úgy dönt, hogy mielőtt meghal, el kell tüntetnie a nyomokat, és újjá kell építenie Aritomo kertjét, amely kezd az enyészeté lenni – mint minden más is a világon, legyen az tárgy, emlék, érzés vagy gondolat.

Azok a bizonyos tervek 2015-re

Egy kis összefoglaló, hogy mit szeretnék 2015-ben elérni, amik a könyvhez kötődnek:

Várólista csökkentés teljesítése. Minden évben jelentkezem, ideje hogy idén sikerüljön is.

Listám és Alternatív Listám is van.

Magánkönyvtár olvasottsága 80%. Nem, véletlen sem idén akarom elérni a 80%-ot, tekintve, hogy az már-már esélyesen üti a lehetetlen kategóriát, viszont a jelenlegi 9%-ról szeretném, mondjuk feltornázni magamat a 20-25%-ig. Bár még így is igen necces, hogy sikerül 2017-ig elérnem a 80%-ot, de azért bizakodó vagyok. Ez itt a magánkönyvtáram.

Amit főztél, edd is meg – 2015. Tavaly ezt nagyon-nagyon elbuktam, úgy még volt 200 könyv, amit nem olvastam, a beszerzéseim közül… idén terveim szerint kevés könyvet fogok beszerezni. Ha követni akarjátok a lista bővülését, itt megtaláljátok. Ide felkerül minden beszerzett könyv ami a kihívás előírásainak megfelel. Amúgy az a vicces, hogy ez a kihívás igazándiból, ha nem lennék könyvhörcsög, akkor egyszerű lenne, ha nem éreznék késztetést, hogy könyvesboltba menjek, akkor Egyszerű lenne… moly vagyok, úgyhogy tényleg kihívás, de idén erős leszek, és kevesebb könyvet veszek, mint tavaly!

Magánkönyvtár éve 2015. Erre nincsen kihívás, ez amolyan saját megfontolásból alakult ki. Idén lehetőleg a magánkönyvtáramból olvasok könyveket, esetlegesen az Ebook olvasómat fogom többet forgatni. Mind a kettő eléggé el van hanyagolva, pedig azért vannak, hogy használjam őket, az olvasó is és a felhalmozott magánkönyvtáram is!

Brandon Sanderson év! Mivel sikerült a Ködszerzett 3. Részét felraknom a várólista csökkentésre (vállveregetés), így a második rész előtérbe került, illetve van még az írótól három könyvem, úgy gondoltam, akkor legyen ő az egyik 2015-ös K. É. M. –em (Kiolvasott életművek).

J. R. R. Tolkien év: Tervezem újraolvasni a Gyűrűk Urát, és a Szilmarillokat is, előbbit, azért mert nagyon szerettem, és az új kiadás van meg, amibe meg szerelmes vagyok. Utóbbit azért, mert már totálisan nem emlékszem rá, és csak azt tudom, hogy amikor olvastam, nem értettem… lehet így tizenx év után értem majd már. És még van pár Tolkien könyv, amit nem olvastam. Nem törekszem, hogy ő is idén K. É. M legyen, de azért majd meglátjuk. Szeretnék Középföldén barangolni 2015-ben.

Nos, ennyi a terv. Kevés könyvet venni, azt elolvasni, és a listákon végigmenni, pár írót kipipálni, újraolvasni és hasonlók. Emellett van egy Ajánl könyvet 2015-re listám, amiről majd szemezgetek, előnyben rajta azok a könyvek, melyek megvannak a családi könyvtárban :D

2014 számokban

A beszerzések után, íme, mit olvastam 2014-ben:

Megkezdett könyvek száma: 171

Félbehagyott könyvek száma: 6

2015-re átcsúszott könyv: 1

Olvasott oldalak száma: ~28665               

Tehát 164 könyvet fejeztem be tavaly összesen. Egy aminek az utolsó negyede már idénre átcsúszott (Esti Ködök Kertje), amit amúgy terveim szerint tavaly olvastam volna ki, csak aztán inkább megnézte 3-4 filmet…valahogy tegnap nem volt kedvem olvasni, vagy csak szimplán túl fáradt voltam hozzá…ami vicces mert, ma hajnali 2.40 körül azért elkezdtem egy új könyvet  :D

Az elolvasott könyvek leosztása:

Magyar szerzőtől: 45

Külföldi szerzőtől: 126

Top 10 sorozatdarab 2014-ben:

Dan Wells: Nem akarlak megölni

Ann Aguirre: Horda

Rick Riordan: A villámtolvaj

Kleinheincz Csilla: Ólomerdő

Vivien Holloway: Mesterkulcs

Andrew Lucas McIlroy: Árnyból az angyal

Dániel András: A kuflik és a nagy eső

Nalini Singh: Vonzódás

Joss Stirling: Lélektársak – Crystal

Lucy Hawking – Stephen Hawking: George kozmikus kincsvadászata

A nem akarlak megölni és a Horda volt a legjobban várt sorozatzáró könyvem 2014-ben, ennek hála mindegyiket körülbelül 2 nap alatt befaltam, és utána sírhattam, hogy ennyi volt, vége a sorozatnak. A mesterkulcs új felfedezettet hozott számomra, egyrészt, mint tapasztalat előolvasóként e-ben, másrészt még előtte nem találkoztam Vivien könyveivel, ezt pótolnom kell idén. Jó esetben jön majd a Mesterkulcs 3. Része is… és persze valahonnan majd beszerzem a Pokoli szolgálatot is. Az Ólomerdő-t már régóta szerettem volna elolvasni, idén az új kiadással (is) sikerült beszereznem, és így belemerülhettem abba a világba is. Hála Bíborszélnek, a folytatás is már meglett nekem, illetve a szerzőtől nyertem egy novellát is, úgyhogy idén dömping lesz. Külföldi sorozatban a Villámtolvaj volt az egyik legújabb felfedezésem, ami nagyon-nagyon tetszett. A vonzódás szintén továbbvivős sorozat, de fel sem ér a villámtolvajhoz.

Top 5 könyv 2014-ben (NEM sorozatok)

Andy Weir: A marsi       

J. R. R. Tolkien: A hobbit             

Patrick Ness – Siobhan Dowd: Szólít a szörny

John Green: Csillagainkban a hiba

Caitlin Moran: Hogyan legyünk tökös csajok

 A Marsihoz nem ér fel semmi, a top-top könyv, amivel találkoztam 2014-ben, és elolvasás után majdhogynem újrakezdtem, mert annyira tetszett. Azóta is beszerzős, kívánságlistán van, mert ebből kell nekem egy saját példány. A hobbitot én nem tekintem sorozat darabnak, még ha a Gyűrűk Urához kapcsolódik is. Igazándiból nehéz volt az 5-öt összeírni, mert a legtöbb könyv ma már sorozat.

Top 5 legrosszabb könyv 2014-ben:

Szűcs Vanda: Egy ikerpár titkos naplója – Kezdetek

Szepesi Nikolett: Én, a szexmániás

Leiner Laura: Akkor szakítsunk

Estelle Brightmore: 13. napon

Larry Matthews: Pszichovízió   

Írhattam volna, hogy a top 5 legrosszabb magyar könyv, de lényegtelen. Tény, hogy idén amúgy is elég sok rossz könyvet olvastam, mert 2014-ben ezt bevállaltam. Remélem, hogy 2015-ben elkerülnek az ilyen remekművek, bár elnézve a magánkönyvtáramat, azért van feltehetően erre a listára kerülő kötetem is :D

Így telt tehát a 2014. Én bizakodó vagyok az idei évvel kapcsolatban. Reményeim szerint nagyon sok JÓ könyvvel találkozom, és sikerül minden elmaradásomat behoznom, hogy senkinek se tartozzak semmivel sem.

Köszönöm, hogy velem tartottatok, hogy olvastatok, és remélem idén is követtek :)

2014-ben hozzám költöztek

Mangaka: LuluSeason 

Beszerzések leoszlása:

Recenzió: 72

Csere: 33

Happolás: 50

Selejtezés: 73

Vásárlás: 52

Ajándék: 35

Nyeremény: 3

Összesen: 318

Nos, ezt így végigszámolni, a posztokat visszapörgetni egészen sokáig tartott (legalább felcímkéztem a beszerzős posztokat). Nekem a recenziós könyvek nem tűntek ilyen soknak, bár az is igaz, hogy az utolsó két hónapba érkezett ennek úgy a 80%. Nagyon sokat cseréltem tavaly, ez idén nem lesz ilyen nagy szám, mert a nagy magánkönyvtár olvasottság miatt nem adok el és nem cserélek könyvet, csak kivételes alkalmakkor. Rengeteget happoltam, most is van vagy 60 pontom, de egyelőre nem jött velem szembe semmi, sem amire lecsaptam volna, egyetlen egy könyv van úton felém rukkoláról, úgyhogy valószínű az első könyvbeszerzésem happolás lesz. Selejtezésből, év elején még igen keveset hoztam haza, mondván Worsi kihívása miatt ne halmozzuk fel a könyveket, mert „hé, te hülye amit hazahozol azt még IDÉN el kell olvasnod”, nos úgy október táján már teljesen egyértelmű volt, hogy NEM fogom teljesíteni a kihívást, onnantól meg minden ami csak egy kicsit is érdekelt hazavándorolt velem. Vásárlás…nem emlékszem, hogy ilyen sokat vettem volna, de a posztjaim ezt állítják. A legtöbbje amúgy 500 forintos bódés, vagy a postán egy ezresért utánam dobós könyv… Ajándék, az ajándékokat a Judit költözéséből átörökölt könyvek dobták meg ennyire főleg, de igen idén rengeteg könyvet kaptam ilyen-olyan ünnepre is. Ennek hála jelenleg a kívánságlistámon körülbelül 17 könyv van csak. Nos, igen, és tavaly sikerült is nyernem három könyvet.

A moly szerint 292 új könyv került a magánkönyvtáramban 2014-ben, tehát 26-al nem stimmel a szám. Valószínű ezek az „elolvastam, eladtam” kategóriát képviselik.

Ha pontosan érdekel miket szereztem be, itt elérheted hónapokra bontva:

Január

Február

Március

Április

Május

Június

Július

Augusztus

Szeptember

Október

November

December