2014. november 12., szerda

Vivien Holloway: Tolvajbecsület

 Nagyon szeretem a steampunkos regényeket, kisregényeket, novellákat, képeket, így hozta magát, hogy olvasni akarom ezt is. Az első részt is elő olvasóként olvashattam, ahogy a másodikat is. Örültem, hogy nem kellett sokat várnom a folytatásra, hogy az írónő ilyen gyorsan papírra (képernyőre) vetette a történetet amit el akart mesélni. Újabb kis darabkát Winie életéből, abból a világból ahol él, és dolgozik, ahol próbál boldogulni.
 Kedvenc férfi szereplőm változatlanul William maradt, bár érkezett egy új férfi a színre, aki egy egészen rövid pillanatig élvezhette a „bírlak” státuszt. Aztán megtudtam róla mindent, és egy akkora tahó paraszt, hogy ha más nem, hát ÉN felrúgnám/beütnék neki. Mellékesen vele és miatta van annyi slamasztika a történetben, nélküle valahogy túl egyszerűen megszerezhették volna, amiért mennek. Ő az amolyan „nehezített pálya”, az örök akadály.
 Örültem, hogy nem olyasmiről olvasok, hogy „és szerelembe estek és innentől egymás karjába nyáladzva raboltak ki mindenkit”…. igen, ez kiábrándító lett volna, de hála az égnek nincs ilyen, szerelem se túlzottan és nyáladzás sem. Winie életének újabb darabkáival gazdagodott a kirakósom. Most már tudom, hogy ő sem volt tökéletes és sikerült beletenyerelni olyan dolgokba, amikbe szerintem a nők nagy részének sikerül. Nem tökéletes párt választani, elhinni amit egy szépfiú duruzsol a füledbe, na ebbe ő is beleesett, csak ő koppant, nem is egyszer. És most már biztos vagyok benne, hogy nagyon szerencsés csajszi ő. Egy olyan család áll mögötte, aminek ugyan van defektje éppen elég, de mégis csak összetart a végsőkig, és ha valaki megsért egy családtagot, akkor az egész klán megy neki, és nem finomkodnak. Aranyos volt, az anyuka öröme, és lelkesedése, amikor félmondatosan megjegyződött, hogy „igen, fiúval találkozik”, jah, hogy az senkit nem érdekel, hogy nem ÚGY találkozik vele…édes volt, ahogy ennyire szeretné, ha Winie NŐ lenne, és megtalálná az igazit, nem is értem, az apát ez miért nem hozta annyira lázba :P
 A testvér viták elrendezése is nagyon tetszett, azért nem szeretnék egy olyan tesót mind Audry, borzalmas amikor a másik fél képtelen elviselni, ha nem ő az első, nem ő a legjobb, vagy nem őt válasszák. Azért az örökös rivalizálás nem igazán egészséges!
A steampunk is kicsit hangsúlyosabb lett, legalábbis Vastüdő megjelenésével, és a tanklopással ismét kaptunk egy kis szeletet a sokadik világégés utáni helyzetről. Oh igen, és a Paranoiás néni akihez be kell törni…

 Függő vég! Hogy én mennyire nagyon ideges lettem! Igazságtalanság, majdnem éjfélig fennvoltam, hogy el tudjam olvasni (jah…nem, véletlen sem lehet félbehagyni, mire eldöntöttem, hogy végre alszom, és majd holnap befejezem, akkor megjelent Tony, és akkor jött a „csak még egy kicsit” szokás, aztán meg kiírta nagy bánatomra az E-olvasóm, hogy 95%-nál tartok, és így meg már csak nem hagyom másnapra a maradék 5%-ot….), és erre függő vége van. És nem úgy függ, hogy sejted mi lesz, hanem úgy függ, hogy „vagy ez lesz, vagy nem ez lesz”…. -.-” Persze sejtem, hogy nem fog mészárolni Wee, de azért…. mocsok dolog volt…az írókra pénzbüntetést rónák ki, ha függővéget csinál! (igenis, két nap alatt, két függő véges sorozatdarabú könyvet olvasni, nem túl kellemes :P)

Belbecs: 5/5
Külcsín: nem pontozom

Még nem végleges a borító, a terv amit láttam, és molyon is fenn van, és itt a blogbejegyzésbe is beraktam, tetszik, de még nem tökéletes. A túlerős kontraszt miatt, és amiatt a fura nyakizé miatt ami a csajon van, olyan mintha eltörte volna a nyakát, és meg kéne tartani, pedig az első résznél is rajta volt, de ott kevésbé hangsúlyosan. És a keze is furán áll, és a fegyver is belóg az arcába… tehát még korántsem tökéletes, reményeim szerint ez végleges formában sokkal jobban fog mutatni.


Várom a folytatást….remélem hamar jön. A Hóhér kötele a címe, úgyhogy azért van benne utalás, hogy ki hova kerül…
Vélemények:

0 megjegyzés: