Nagyon szeretem a
steampunkos regényeket, kisregényeket, novellákat, képeket, így hozta magát,
hogy olvasni akarom ezt is. Az első részt is elő olvasóként olvashattam, ahogy
a másodikat is. Örültem, hogy nem kellett sokat várnom a folytatásra, hogy az
írónő ilyen gyorsan papírra (képernyőre) vetette a történetet amit el akart
mesélni. Újabb kis darabkát Winie életéből, abból a világból ahol él, és
dolgozik, ahol próbál boldogulni.
Kedvenc férfi
szereplőm változatlanul William maradt, bár érkezett egy új férfi a színre, aki
egy egészen rövid pillanatig élvezhette a „bírlak” státuszt. Aztán megtudtam
róla mindent, és egy akkora tahó paraszt, hogy ha más nem, hát ÉN felrúgnám/beütnék
neki. Mellékesen vele és miatta van annyi slamasztika a történetben, nélküle
valahogy túl egyszerűen megszerezhették volna, amiért mennek. Ő az amolyan „nehezített
pálya”, az örök akadály.
Örültem, hogy nem
olyasmiről olvasok, hogy „és szerelembe estek és innentől egymás karjába
nyáladzva raboltak ki mindenkit”…. igen, ez kiábrándító lett volna, de hála az
égnek nincs ilyen, szerelem se túlzottan és nyáladzás sem. Winie életének újabb
darabkáival gazdagodott a kirakósom. Most már tudom, hogy ő sem volt tökéletes
és sikerült beletenyerelni olyan dolgokba, amikbe szerintem a nők nagy részének
sikerül. Nem tökéletes párt választani, elhinni amit egy szépfiú duruzsol a
füledbe, na ebbe ő is beleesett, csak ő koppant, nem is egyszer. És most már
biztos vagyok benne, hogy nagyon szerencsés csajszi ő. Egy olyan család áll
mögötte, aminek ugyan van defektje éppen elég, de mégis csak összetart a
végsőkig, és ha valaki megsért egy családtagot, akkor az egész klán megy neki,
és nem finomkodnak. Aranyos volt, az anyuka öröme, és lelkesedése, amikor
félmondatosan megjegyződött, hogy „igen, fiúval találkozik”, jah, hogy az
senkit nem érdekel, hogy nem ÚGY találkozik vele…édes volt, ahogy ennyire
szeretné, ha Winie NŐ lenne, és megtalálná az igazit, nem is értem, az apát ez
miért nem hozta annyira lázba :P
A testvér viták
elrendezése is nagyon tetszett, azért nem szeretnék egy olyan tesót mind Audry,
borzalmas amikor a másik fél képtelen elviselni, ha nem ő az első, nem ő a
legjobb, vagy nem őt válasszák. Azért az örökös rivalizálás nem igazán
egészséges!
A steampunk is kicsit hangsúlyosabb lett, legalábbis Vastüdő
megjelenésével, és a tanklopással ismét kaptunk egy kis szeletet a sokadik
világégés utáni helyzetről. Oh igen, és a Paranoiás néni akihez be kell törni…
Függő vég! Hogy én
mennyire nagyon ideges lettem! Igazságtalanság, majdnem éjfélig fennvoltam,
hogy el tudjam olvasni (jah…nem, véletlen sem lehet félbehagyni, mire eldöntöttem,
hogy végre alszom, és majd holnap befejezem, akkor megjelent Tony, és akkor
jött a „csak még egy kicsit” szokás, aztán meg kiírta nagy bánatomra az
E-olvasóm, hogy 95%-nál tartok, és így meg már csak nem hagyom másnapra a
maradék 5%-ot….), és erre függő vége van. És nem úgy függ, hogy sejted mi lesz,
hanem úgy függ, hogy „vagy ez lesz, vagy nem ez lesz”…. -.-” Persze sejtem,
hogy nem fog mészárolni Wee, de azért…. mocsok dolog volt…az írókra
pénzbüntetést rónák ki, ha függővéget csinál! (igenis, két nap alatt, két függő
véges sorozatdarabú könyvet olvasni, nem túl kellemes :P)
Belbecs: 5/5
Külcsín: nem pontozom
Még nem végleges a borító, a terv amit láttam, és molyon is
fenn van, és itt a blogbejegyzésbe is beraktam, tetszik, de még nem tökéletes. A
túlerős kontraszt miatt, és amiatt a fura nyakizé miatt ami a csajon van, olyan
mintha eltörte volna a nyakát, és meg kéne tartani, pedig az első résznél is
rajta volt, de ott kevésbé hangsúlyosan. És a keze is furán áll, és a fegyver
is belóg az arcába… tehát még korántsem tökéletes, reményeim szerint ez
végleges formában sokkal jobban fog mutatni.
Várom a folytatást….remélem hamar jön. A Hóhér kötele a
címe, úgyhogy azért van benne utalás, hogy ki hova kerül…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése