Kellett egy kis
ifjúsági regény, egy kis nem gondolkozás az olvasmánylistámba. Ennek megfelel a
könyv, túlzottan nagy titkokat ne várjon senki sem, mert Rose folyamatosan
sugallja, érzi, hogy mi nem stimmel, ebből adódóan az olvasó is elég tisztán
látja, ki a rossz, és az miért rossz. Viszont rengeteg jópofa dolog van a
könyvben.
Már a konyhamágusok
is elég bizarr dolog, még ha abból is indulunk ki, hogy jó esetben minden
mágus, és boszorkány ért a bájitaltanhoz, tehát részben konyhamágus. De ezek a
konyhamágusok mások, ők nem bájitalokat kotyvasztanak, és azzal érik el a
hatást, hanem tortát, süteményt sütnek, sósat vagy édeset. Persze mindegyik
recepthez kell valami, amit nem olyan egyszerű beszerezni. Lehet szó
villámlásról, tavaszi fuvallatról, egy ártatlan gyermek sóhajáról, vagy egy
feketemágus könnyéről. Könnyebb könnyre fakasztani, mint gondolnánk ;)
Ami nem annyira
tetszett, az a nagyon-nagyon átláthatóság. Jó igaz, 28 éves vagyok, tehát azért
elvárt volt, hogy lássam benne az összefüggéseket, feltehetően jobban, mint egy
tíz éves, aki a célközönség. Várható volt, hogy milyen recepteket sütnek el, és
az is, hogy nem minden fog úgy sikerülni ahogy azt eltervezték. Ennek ellenére
igazán egyedi megoldások is születtek. A szerelem muffinok mondjuk nem
kifejezetten kreatív dolog, ahogy az igazságmondás-süti sem, viszont amiket
okoztak, akiknél okozták, már sokkal érdekesebb. És igen, kifejezetten vicces
amikor egy busznyi könyvtárosra rájön az igazmondás, és mindenbe, de tényleg
mindenbe belekötnek és kimondják az
összes gondolatukat, ami ismerjük be, nem túl kellemes. A mai világban az
emberek nem annyira bírják a negatív kritikát, ebből adódóan nem mindig viselik
el, az őszinte szót sem. No és persze mi van, ha egy csapat lány kapott adott
sütiből…felfordulás-földindulás ;)
Tehát igazándiból
csak a kiszámíthatósággal volt gond, az író remek ötletekkel van ellátva, és
elég kreatív, de túl könnyen kikobozható minden. És persze sorozat….ha minden
igaz, csak trilógia lesz!
Belbecs: 4/5
Külcsín: 5/5
Gyönyörű borítója van a könyvnek, és úgy az egész
kivitelezés nagyon szépre sikeredett. Elejével a nagy Bliss felirat zavart,
mert olyan angolosra sikerült már megint a borító, de kiderült az csak a
családnak a neve, akik a főhösök, tehát mégsem annyira az angolosítás miatt
lett ilyen. Most, hogy több borítót is megnéztem, a trilógia egyes részeihez
azt kell mondanom, hogy majdnem a legjobbat vettük át. Nekem ők jobban tetszik:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése