Ugrás a fő tartalomra

Jill Tomlinson: A tyúk, aki soha nem adta fel


Kiadó: Pagony
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 104
ISBN: 9786155441684
Fordította: Demény Eszter
Illusztrálta: Anna Laura Cantone
Bolti ár: 2.490 Ft


A könyvért köszönet a Pagony kiadónak!


 Ismerkedj meg Hildával, a mindenre elszánt tyúkkal! A mese főhőse Hilda, aki nem olyan mint az átlag tyúkok. Na, jó, ez nem teljesen így van, hisz abban hasonlít rájuk, hogy két szárnya van, tojást tojik, és kotkodálni tud. Viszont sokkalta több van Hildába, mint amit a külsője mutat. Sokkal-sokkal több!
 Őszinte leszek, amikor megláttam a borítót és a címet, nem tudtam eltalálni, hogy mégis miről akar szólni. Jill Tomlinsontól már megszoktam, hogy az emberek életében felmerülő problémákat, és tulajdonságokat átülteti az állatvilágba. Feltehetően azért, mert egy 3-5 éves gyereknek könnyebb megérteni és befogadni, ha bizonyos dolgok állatokkal történnek. Megjegyezném, szerintem roppant jól csinálja a hölgy. Tanmeséket ír, álcázva őket állatmeséknek, mindezt okosan megírva. Nem nézi hülyének sem az olvasót, sem a gyermeket, akinek felolvassák, és nem akar mindenáron „beszélni” az olvasóval a mese alatt (utálom azokat a meséket, ahol visszakérdez az író, vagy annyira vicces akar lenni, hogy már nem vicces). Nehéz megtalálni azt az egyensúlyt ahol egy mese szórakoztató, képes fenntartani egy gyerek érdeklődését és nem is megy át bugyutaságba. Ennek a könyvnek sikerült. Igazándiból az egész sorozatnak sikerült ezt elérnie. Igaz, én 28 éves vagyok, de nekem nagyon tetszettek, és sok olvasó mesélte, hogy tetszett a gyereknek (és előjegyzések is vannak rájuk!)
A tyúkos rész volt a harmadik, amit olvastam. Az első a gorillás volt, ami a kezembe került, és az megvett kilóra. Meg is jegyeztem akkor molyon, hogy okos, tanító könyv annyira ronda rajzokkal, hogy már szinte szépek! És tényleg, a rajzok borzalmasan rondák, de minden ronda rajz elér egy bizonyos pontot amikor már szép! Amit sajna a pingvines résznél nem sikerült elérni, mert ott odáig jutottam, hogy a képek úgy konkrétan rondák….az illusztrátor nem tud pingvint rajzolni, vagy ami még valószínűbb, én máshogy képzelem el a pingvineket! Nos, Hilda, a tyúk kifejezetten tyúk forma lett, még akkor is, ha a kolléganőm megjegyezte, hogy szerinte egy hagyma van a borítón! Az nem hagyma! Hanem egy tojást pottyantó tyúk!
 A rajzok végig tetszettek, de még mindig tartom magam ahhoz, hogy kicsit gyerekesen rondák. Ennek ellenére én még így sem tudok rajzolni, úgyhogy sok alapom nincsen a kritizálásra.

Külcsín: 4/5
Elgépelés, rossz szerkesztés vagy fura mondat nem volt benne. A rajzok furák, de igazándiból felismerhető mit akarnak ábrázolni. Ahogy elnéztem a külföldi kiadásokat, azért volt olyan kiadás, ami szép…szebb illusztrátort kapott. Ennek ellenére egyetértek azzal, aki úgy döntött, hogy egységes formában adják ki, egységes illusztrátorral. Ugyanis nagyon jól néznek ki egymás mellett a könyvek, és ez a nem szokványos könyv nagyság kifejezetten tetszik. Plusz pont, hogy kemény táblás, és jó kötéssel rendelkezik, és talán a fényes lapokat nehezebb eltépni nem próbáltam ki.


 Akkor egy kicsit térjünk vissza arra, miért is az a címe ami, és miről is szól. Nem kell megijedni, nem mesélem el, csak nagy vonalakban. A mesekönyv 10 rövidebb történetre tagolódik. Az első párban Hilda el akar jutni egy másik tanyára, ahol a nénikéje él, friss családjával. Persze eljutni egyik faluból a másikba korántsem annyira egyszerű, mint ezt elhatározni. Viszont Hilda nagyon elszánt, hogy elérje a célját! Amikor sikerül elérnie a másik tanyára és meglátja nénikéje kiscsibéit, eldönti, hogy neki is kell család. A családalapítás, mint kiderült, még az egyik faluból a másikba jutásnál is sokkal bonyolultabb. Pláne, ha véletlenségből te vagy a tanya legjobb tojója és a gazdasszony nincs oda az ötletért, hogy kotlós legyél….
 Hilda becsülendő tényleg nagyon elszánt, ugyan nem az eszéért szeretjük, hisz a legátlátszóbb helyekre próbált elülni, és így nem meglepő, hogy kudarcot kudarcra halmozott. Ennek ellenére Hilda nagyon jó példakép lehet a gyerekek számára. Az elszántság és bátorság példaképe persze és nem az észé és okosságé, végtére is tyúk, aki nem a legokosabb állatok egyike!

Belbecs: 5/5

Egyszerűen aranyos és cuki! (mesekönyveknél a cuki jelző pozitív amúgy, bár tény elég ritkán használom). Tetszett úgy ahogy van, a problémák, a megoldásukra tett kísérlet, és hogy Hilda annyira jó fej, hogy mindig hagy ott egy tojást a „megmentőinek”. És persze a befejezés is aranyosra sikeredett. A kiadó 5 éves kortól ajánlja. Én még hozzátenném, hogy kifejezetten hasznos lehet, akkor amikor a gyerek olvasni tanul. Általában egy oldal kép, egy oldal szöveg a felbontása, és 10 rövid, pár oldalas részre van tagolva a könyv, így el lehet osztani több napra, nem kell egyhuzamban elolvasni az egészet és sikerélmény lehet, hogy egymagában olvashatja a gyerek. Szép nagy betűs!


Még a cicás, és baglyos részt nem olvastam, de mindenképpen sorra kerülnek! Még a furán ronda-szép rajzokkal együtt is!


Fülszöveg:
Ez itt Hilda. Hilda pöttyös kis tyúkocska. Ha egyszer elhatároz valamit, az égvilágon senki és semmi nem állíthatja meg! Márpedig ő elhatározza, hogy meglátogatja a nénikéjét, akinek nemrég kiscsibéi születtek. Még akkor is, ha az út kicsit bajos... Ha pedig azt határozza el, hogy saját családja legyen, végképp senki és semmi nem állhat az útjába. Hupp, a sötétben félő bagoly, Szuzi, az elcsavargott kiscica, Ottó, az örökké kíváncsi pingvinfióka és Pongó, a megbízható gorillakölyök után ismerjétek meg Hildát, a bátor kis tyúkot is, aki soha nem adja fel! Ajánljuk nagy ovisoknak, kisiskolásoknak, akár önálló olvasásra is.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é