Ugrás a fő tartalomra

Susan Spann: Macskakarmok (Sinobi rejtélyek 1.)

 Még egy sorozat! Megfogadtam, hogy nem nagyon kezdek új sorozatba, mert így is van éppen elég függőm, amiknek valahogy sosem lesz vége. Ez néha jó, néha nem. Amikor megláttam a könyvet Molyon, egy ismerősöm polcán, már tudtam, hogy olvasni akarom, azt viszont nem, hogy sorozat lesz. Most persze aggódhatok, hogy megjelenik-e a folytatás, vagy megreked itt és nem adják ki a többi részt. Eredeti nyelven eddig két rész jelent meg.
 Szeretem a japán kultúrát és szeretem az ott játszódó történeteket is. Kicsit furának tartottam, hogy maga az író viszont nem japán. Ilyenkor mindig bennem van azaz érzés, hogy nem lesz tökéletes az élmény, hiszen a japánokról a japánok tudnak a legtöbbet és ők a leghitelesebbek is. Bár tény, hogy a japán írók könyvei kicsit nehezebben emészthetőek. Legalábbis, nekem eddig ilyen tapasztalatom volt. De be kell ismernem, hogy az írónő kellő mértékben utánanézett a kultúrának, az adott kornak, és viselkedési mintáknak, szakszavaknak és mindenféle érdekességnek. Ebből adódóan amúgy egy igen jó lábjegyzetet csinált a könyv hátuljába (amit sikerült akkor észrevennem, amikor már elolvastam a könyvet…talán egy számozás nem ártott volna a szavaknál!). A nagy igyekezetben viszont néha érzésem szerint átlendült egy kicsit magyarázósba. Engem mondjuk nem zavart, de mesélte aki olvasta, hogy neki ez már túl szájbarágós volt, esetlegesen túl sok, de „te mint fiatal, neked biztos tetszik” volt az ukász. Igen, nekem mint fiatalnak tetszett, és mivel bár oda vagyok Japánért, mégis igen keveset tudok róla, így legalább kicsit fejlődött a tudástáram.
 Ami a történetet illeti. Imádtam Hiro gondolatmeneteit, és azt, ahogyan kutakodott, holott az egész ügyet a háta közepére kívánta. Tetszett, hogy fogalmam sincs ki a gyilkos, hogy Hironál kicsit lassabban állnak össze a szálak a fejemben és, hogy még igazán a gyilkosság Okát sem tudjuk, egészen a végéig. Bár a könyv, rögtön a közepén kezd „meghalt egy szamuráj”, és már az elején belekeverik a papot és Hirot is. Szegény mindent jobban akart, mint nyomozni, egy számára teljesen érdektelen ember halálával kapcsolatban, mégis rá lesz kényszerítve, és le a kalappal előtte. Zseniális!!
 Amit viszont sajnálok, hogy Hiro-ról igazán keveset tudtunk meg. Annyit tudtunk csak meg, hogy a portugál papra kell vigyáznia, hogy életben kell tartania és azért felelős, hogy ne essen semmi bántódása és, hogy mindezt valamiért büntetésből kapta! De, ezen kívül nem sok dolog derül ki róla, pedig engem igazán érdekelt volna, hogy mit csinált amivel ilyen büntetést érdemelt, és milyen volt az élete mielőtt testőrnek szegődött a paphoz.
 A gyilkos felfedése bonyolultabb volt, mint azt gondoltam volna. Én azt hittem, hogy már az elején kapunk egy erős sejtést, és akkor biztosan az lesz a gyilkos. De ahogy haladt előre a történet egyre több embernek lett érdeke, hogy a szamuráj halott legyen,  és relatíve csak az nem volt gyanús, akit azzal vádoltak, hogy megölte. Briliáns a befejezés is, és úgy az egésze! Olvassátok!

Belbecs: 5/5

Nem tudom, mikor olvastam ennyire gyorsan pergő és jól megírt krimit! Általában nálam mindig az a baj, hogy előre tudom a gyilkost, és most fura volt, hogy nem, és az utolsó leleplező beszélgetésig nem voltam tisztában a kilétével!

Külcsín: 5/5
 Igazándiból nekem nagyon tetszik a borító. Bár amikor rákerestem az eredetire, akkor elámulva felsóhajtottam. Az a borító sokkal jobban tetszik! A kiadvánnyal nem volt probléma, pár olvasás után (nem én voltam az első kölcsönzője), nem látszik megviseltnek, tehát tartós. Nem esnek ki a lapjai, ez pozitív manapság. Elgépelés és hasonló bakit nem találtam. Amit bánok, hogy a lábjegyzet vagy jegyzet a végén, az ismeretlen kifejezésekkel, nem volt számozott, vagy jobban kiemelve, hogy tudd, ha hátralapozol, megmagyarázza. Dőlt betűvel írták a szavakat, amik idegenek voltak, de az úgy látszik nálam nem volt elég :D

Várom a folytatást J


Könyv: Susan Spann: Macskakarmok
Eredeti cím: Claws of the Cat
Kiadó: I.P.C.
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 336
ISBN: 9789636354954
Fordította: Popovics Ferenc
Fogyasztói ár: 3.199Ft


Fülszöveg:

1565. május: Egy kiotói teaházban egy szamuráj brutális gyilkosság áldozata lesz. A nindzsamester Hirónak esze ágában sincs belekeveredni az ügybe. Ám a gyilkossággal megvádolt, gyönyörű szórakoztatópartner Mateo atya segítségét kéri, a portugál jezsuita papét, akinek védelmére Hiro felesküdött. A sinobinak mindössze két napja van, hogy megtalálja a gyilkost, és megmentse a lányt és a papot a kivégzéstől. A nyomozás veszélyes vizekre tereli Hirót és Mateo atyát Kiotó szórakoztató negyedében, és rájönnek, hogy a teaház ravasz tulajdonosától kezdve az áldozat megszégyenített testvéréig valószínűleg mindenki érdekelt abban, hogy a szamuráj halála rejtély maradjon. Hirónak túl sok a gyanúsítottja, és túl kevés az ideje, hogy válaszokat találjon, miközben egy, a nindzsa orgyilkosok által kedvelt, ritka fegyver, egy női szamuráj és egy titkos szerelmi szál között próbálja megtalálni az összefüggéseket. Ráadásul a nyomozás temérdek olyan talányt fed fel, amely nemcsak Mateo atyát és a teaházat fenyegeti, de Japán jövőjére is kihat. Susan Spann könyve érdekfeszítő detektívregény, mely a japán kultúra gazdagon részletezett történelmi hátterével párját ritkító írás. „Történelem, rejtély és elbűvölő szereplők keveréke. Hiro és Mateo atya párosa friss életet lehel a „Kelet és Nyugat találkozása” szlogenbe. Korhű és lebilincselő.” – Laura Joh Rowland, A sógun ágyasa és a Bundori szerzője

A folytatás

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é