Andy Weir: A marsi

 Húha, ha én ezt tudom, akkor még hamarabb olvastam volna! Azaz igazság, hogy így cím, meg borító alapján nem hozott lázba a könyv, nem is kértem recit belőle (a fenébe :D), és nem is került bele a „gyorsan, most olvasni” kategóriába. Aztán, egyre több ismerősöm olvasta, egyre többen írták, hogy ez aztán mennyire jó. Ezzel a megjegyzéssel amúgy elég szkeptikus vagyok, mert ami mindenkinek tetszik, általában nekem nem. De itt azt hiszem, oszthatom a véleményeket, ez egy ki***** jó könyv.

 Igen, ami a legjobban zavart benne, az a mocskos szájú emberek. És elég sok volt belőlük. Nem is tudom, hányszor olvastam a felkapott káromkodások egyikét-másikját. Ez az egyetlen ami ténylegesen kicsit zavart. De, ha belegondolunk, nem biztos, hogy jól nevelten tudja tűrni az ember, ha a Marson ragad, és egymagában ki kell bírnia hónapokat-éveket és ő sem tudja pontosan mennyi az amit ki kellene bírni.

 Andy Weir egy zseni! Mivel kevés sci-fit olvasok, nem vagyok matematikus, kémikus, botanikus és hasonló usra végződő emberke, így ha valamibe hülyeséget is írt, az sem tűnt fel ebből adódóan nem zavart. Nem volt annyira tudományos, hogy hülyén érezzem magam olvasás közben, és csak pislogjak, hogy „he, mivan?”. Szerintem kellően szépen elmagyarázott mindent, azon a szinten, ami ahhoz kellett, hogy ne akadjak fenn apróságokon, hogy el tudjam képzelni, hogy hogyan él szegény Mark solról-solra a Marson. Élveztem a humorát, és rátermettségét, amivel kezelte a problémát. Tény, hogy feltehetően az egész legénységből neki volt a legnagyobb esélye túlélni az egészet, már csak azért is, mert mentálisan ő volt a leghülyébb a csapatban, és ő képes volt túllendülni, nem depresszióba esni, és rögtön a morfiumhoz nyúlva lemondani az életéről. Becsülöm benne ezt a kitartást. Komolyan, ha belegondolunk, hány ember lenne képes arra, hogy ott marad egy tök üres bolygón, több hónapnyi távolságba az anyaföldtől, egymagában, kommunikáció nélkül, úgy hogy annyit tud, hogy kb. 3200 km-re majd 4-5 év múlva jön egy új Mars expedíció. És hányan kezdenek neki krumplit termeszteni a Marson? Még jó, hogy nem hasábburgonyába kapták az ellátmányt :D

 Végig izgultam, bár volt egy erős sejtésem a végkifejletet tekintve. De tetszett, hogy sokszor felmerültek problémák, hogy nem sikerült mindig minden úgy, ahogy annak lennie kellett. Azt hiszem, akkor túl kiszámítható lett volna. Persze így is bennem volt az érzés minden balsiker után, hogy „na de csak nem”. Ez nem lehet a vége, így nem fejeződhet be stb. el lehet képzelni, milyen az amikor olvasol, és már rég le kéne feküdnöd, és te nem fekszel le, mert még egy solnyit el akarsz olvasni, mert „jesszus most felrobbant” stb. és hát nem lehet otthagyni, letenni a könyvet, mert  tudni akarod, hogy a már  megszeretett Marson ragadt botanikusod ebből mégis hogy mászik ki.

 A földi jelentések, és a Hermészes dolgok annyira nem vonzottak. Mindig vissza akartam térni a Marsra, pedig aztán ott sem mindig történt valami. Bár ismerjük be szegény Mark egy rohadt nagy mázlista, de emellett egy peches ember is. Általában mondjuk ez a kettő kiegyenlíti egymást.

 Szerettem a filmes, könyves, istenes utalásokat és vicceket. Szerettem, ahogy az író forgatta a szavakat (a fordító előtt le a kalappal J). Kifejezetten jó fordítást sikerült kerekíteni. Nem tudom, milyen az eredeti, de azt hiszem a magyar sikeréhez sokat tesz hozzá, hogy jól sikerült a fordítás.

 Szerettem, no. Úgy ahogy van, elejétől a végéig…csak rövid volt…meg hamar vége lett….nem először csinál ilyet ez a kiadó….kiad könyveket, belemerülsz, aztán „hopp vége lett”….és most megint a kérdés, hogy egy ennyire magával ragadó könyv után, mégis mit olvassak? Valami hasonló nyelvezetű(kevesebb káromkodással), hasonlóan pergő könyv kéne… de miiiii?

Belbecs: 5/5  - csak a sok káromkodással volt bajom…de azzal sem túl sok.

Külcsín: 5/5

Nekem tetszik a borító! Megnéztem a többit is, az egyik jellegtelenebb, mint a másik. Úgyhogy szerintem teljesen jól el lett találva. Sokaknak fura volt a cím…hát én már annyiszor hallottam, hogy már furának sem találtam :D Elgépelés és hasonlót szintén nem találtam benne. Kemény táblás, tartós úgyhogy le a kalappal a kiadó előtt ;)

A könyvbe beleolvashattok: itt

Cím: A marsi

Írta: Andy Weir

Fordította: Rusznyák Csaba

Eredeti cím: The Martian

Formátum: keménytáblás

Műfaj: sci-fi

Terjedelem: 357 oldal

Fogyasztói ár: 3495 Ft

Fumax ár: 2.500 Ft

ISBN 978-963-9861-83-1

Fülszöveg:

AZ UTÓBBI ÉVEK LEGNAGYOBB SCI-FI SZENZÁCIÓJA, AMELYBŐL RIDLEY SCOTT FORGAT FILMET HAMAROSAN. A GRAVITÁCIÓ CÍMŰ FILMHEZ HASONLÓAN EZ A KÖNYV IS MEGHÓDÍTOTTA A SZÉLESEBB KÖZÖNSÉGET.

Hat nappal ezelőtt Mark Watney az elsők között érkezett a Marsra. Most úgy fest, hogy ő lesz az első ember, aki ott is hal meg.

Miután csaknem végez vele egy porvihar, ami evakuációra kényszeríti az őt halottnak gondoló társait, Mark teljesen egyedül a Marson ragad. Még arra is képtelen, hogy üzenetet küldjön a Földre, és tudassa a világgal, hogy életben van – de még ha üzenhetne is, a készletei elfogynának, mielőtt egy mentőakció a segítségére siethetne.

Bár valószínűleg úgysem lesz ideje éhen halni. Sokkal valószínűbb, hogy még azelőtt vesztét okozzák a sérült berendezések, a könyörtelen környezet vagy egyszerűen csak a jó öreg „emberi tényező”.

De Mark nem hajlandó feladni. Találékonyságát, mérnöki képességeit, és az élethez való hajthatatlan, makacs ragaszkodását latba vetve, rendíthetetlenül állja a sarat a látszólag leküzdhetetlen akadályok sorozatával szemben. Vajon elegendőnek bizonyul-e leleményessége a lehetetlen véghezviteléhez?

SPOILERES A VIDEÓ, CSAK HA OLVASTAD, NÉZD MEG!!