2014 Karácsonyi nyereményjáték - A szabályok

 Sokat gondolkoztam azon, hogy milyen nyereményjátékkal ünnepeljem a Karácsonyt, az Év végét. Nem vagyok híve a „lájkolj itt, lájkolj ott, lájkold a harmadunakatesómat” kérő játékokért, ezért megnyugtatok mindenkit, nem kell lájkolni, sőt a blogomat sem kell követni. Persze, ha követed örülök, mert az mindig jó, de nem elvárás.

 Volt már olyan karácsonyi játék, hogy kérdésekre kellett felelni, volt, hogy borítókból kivágott képekről kellett rájönni, melyik könyvet takarja, volt, hogy karácsonyfákat kerestetek. Nos, idén adventi naptárrá válik a blogom. Minden nap új poszt kerül fel, karácsonyról, vagy könyvről (aminek nincs köze a karácsonyhoz). 24-én az utolsó. Mindegyik posztban lesz feladat, vagy kérdés, amit majd EGYBEN kell elküldeni December 29-e éjfélig. Aki megfejt mindent helyesen, belekerül a kalapba, a kalapból 30-án kihúzok három nevet, ők azok a mázlisták akik nyernek, nekik 2014. December 31.-e éjfélig lesz idejük felvenni velem a kapcsolatot, ha nem teszik akkor éjfélkor új emberkét húzok.

A nyereményről:

1.Egy könyv: A nyertes válassza ki mit szeretne, nem szólok bele, frissen üdén meg fogom neki rendelni! (ésszerűség határain belül! :D)

2. Egy horgolt baglyot (levendula van a fenekében :D), és hat könyvjelzőt (három világ országai, három Totorós, mert Totoró jó fej!)

3.Egy Angyalsors noteszt és hat könyvjelzőt! (szintén három világ országai, három Totorós)

Játék feltételei:

December 29. éjfélig az st.metatron@gmail.com címre küldjétek el a megfejtéseket. Kérdéseknél a kérdés is szerepeljen, sorban lehetőleg. Mivel több féle feladat lesz, kérlek figyeljetek jól oda mindenre. Az előbb érkező emaileket azonnal, olvasás nélkül törlöm. 24-től tudtok emailt küldeni.

A tárgy legyen: 2014 Adventi naptára

Ha nem ez a tárgy, szintén törlöm a emaileket olvasás nélkül!

Leveletek végén szerepeljen Molyos nevetek (ha van) és nevetek. Nem fogom felvenni senkivel sem a kapcsolatot, 30-án felkerülnek a nyertesek nevei, innentől NEKTEK kell figyelni arra, nyertetek-e. 31-e éjfélig vegyétek fel velem a kapcsolatot, hogy a jövő évben hamar hozzátok érjen a csomag ;)

Jó adventi készülődést! Én élvezni fogom a játékot, remélem ti is ;)

Jill Tomlinson: A tyúk, aki soha nem adta fel

Kiadó: Pagony

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2014

Oldalszám: 104

ISBN: 9786155441684

Fordította: Demény Eszter

Illusztrálta: Anna Laura Cantone

Bolti ár: 2.490 Ft

Kiadói ár: 2.117Ft (-15%)

A könyvért köszönet a Pagony kiadónak!

 Ismerkedj meg Hildával, a mindenre elszánt tyúkkal! A mese főhőse Hilda, aki nem olyan mint az átlag tyúkok. Na, jó, ez nem teljesen így van, hisz abban hasonlít rájuk, hogy két szárnya van, tojást tojik, és kotkodálni tud. Viszont sokkalta több van Hildába, mint amit a külsője mutat. Sokkal-sokkal több!

 Őszinte leszek, amikor megláttam a borítót és a címet, nem tudtam eltalálni, hogy mégis miről akar szólni. Jill Tomlinsontól már megszoktam, hogy az emberek életében felmerülő problémákat, és tulajdonságokat átülteti az állatvilágba. Feltehetően azért, mert egy 3-5 éves gyereknek könnyebb megérteni és befogadni, ha bizonyos dolgok állatokkal történnek. Megjegyezném, szerintem roppant jól csinálja a hölgy. Tanmeséket ír, álcázva őket állatmeséknek, mindezt okosan megírva. Nem nézi hülyének sem az olvasót, sem a gyermeket, akinek felolvassák, és nem akar mindenáron „beszélni” az olvasóval a mese alatt (utálom azokat a meséket, ahol visszakérdez az író, vagy annyira vicces akar lenni, hogy már nem vicces). Nehéz megtalálni azt az egyensúlyt ahol egy mese szórakoztató, képes fenntartani egy gyerek érdeklődését és nem is megy át bugyutaságba. Ennek a könyvnek sikerült. Igazándiból az egész sorozatnak sikerült ezt elérnie. Igaz, én 28 éves vagyok, de nekem nagyon tetszettek, és sok olvasó mesélte, hogy tetszett a gyereknek (és előjegyzések is vannak rájuk!)

A tyúkos rész volt a harmadik, amit olvastam. Az első a gorillás volt, ami a kezembe került, és az megvett kilóra. Meg is jegyeztem akkor molyon, hogy okos, tanító könyv annyira ronda rajzokkal, hogy már szinte szépek! És tényleg, a rajzok borzalmasan rondák, de minden ronda rajz elér egy bizonyos pontot amikor már szép! Amit sajna a pingvines résznél nem sikerült elérni, mert ott odáig jutottam, hogy a képek úgy konkrétan rondák….az illusztrátor nem tud pingvint rajzolni, vagy ami még valószínűbb, én máshogy képzelem el a pingvineket! Nos, Hilda, a tyúk kifejezetten tyúk forma lett, még akkor is, ha a kolléganőm megjegyezte, hogy szerinte egy hagyma van a borítón! Az nem hagyma! Hanem egy tojást pottyantó tyúk!

 A rajzok végig tetszettek, de még mindig tartom magam ahhoz, hogy kicsit gyerekesen rondák. Ennek ellenére én még így sem tudok rajzolni, úgyhogy sok alapom nincsen a kritizálásra.

Külcsín: 4/5

Elgépelés, rossz szerkesztés vagy fura mondat nem volt benne. A rajzok furák, de igazándiból felismerhető mit akarnak ábrázolni. Ahogy elnéztem a külföldi kiadásokat, azért volt olyan kiadás, ami szép…szebb illusztrátort kapott. Ennek ellenére egyetértek azzal, aki úgy döntött, hogy egységes formában adják ki, egységes illusztrátorral. Ugyanis nagyon jól néznek ki egymás mellett a könyvek, és ez a nem szokványos könyv nagyság kifejezetten tetszik. Plusz pont, hogy kemény táblás, és jó kötéssel rendelkezik, és talán a fényes lapokat nehezebb eltépni nem próbáltam ki.

 Akkor egy kicsit térjünk vissza arra, miért is az a címe ami, és miről is szól. Nem kell megijedni, nem mesélem el, csak nagy vonalakban. A mesekönyv 10 rövidebb történetre tagolódik. Az első párban Hilda el akar jutni egy másik tanyára, ahol a nénikéje él, friss családjával. Persze eljutni egyik faluból a másikba korántsem annyira egyszerű, mint ezt elhatározni. Viszont Hilda nagyon elszánt, hogy elérje a célját! Amikor sikerül elérnie a másik tanyára és meglátja nénikéje kiscsibéit, eldönti, hogy neki is kell család. A családalapítás, mint kiderült, még az egyik faluból a másikba jutásnál is sokkal bonyolultabb. Pláne, ha véletlenségből te vagy a tanya legjobb tojója és a gazdasszony nincs oda az ötletért, hogy kotlós legyél….

 Hilda becsülendő tényleg nagyon elszánt, ugyan nem az eszéért szeretjük, hisz a legátlátszóbb helyekre próbált elülni, és így nem meglepő, hogy kudarcot kudarcra halmozott. Ennek ellenére Hilda nagyon jó példakép lehet a gyerekek számára. Az elszántság és bátorság példaképe persze és nem az észé és okosságé, végtére is tyúk, aki nem a legokosabb állatok egyike!

Belbecs: 5/5

Egyszerűen aranyos és cuki! (mesekönyveknél a cuki jelző pozitív amúgy, bár tény elég ritkán használom). Tetszett úgy ahogy van, a problémák, a megoldásukra tett kísérlet, és hogy Hilda annyira jó fej, hogy mindig hagy ott egy tojást a „megmentőinek”. És persze a befejezés is aranyosra sikeredett. A kiadó 5 éves kortól ajánlja. Én még hozzátenném, hogy kifejezetten hasznos lehet, akkor amikor a gyerek olvasni tanul. Általában egy oldal kép, egy oldal szöveg a felbontása, és 10 rövid, pár oldalas részre van tagolva a könyv, így el lehet osztani több napra, nem kell egyhuzamban elolvasni az egészet és sikerélmény lehet, hogy egymagában olvashatja a gyerek. Szép nagy betűs!

Még a cicás, és baglyos részt nem olvastam, de mindenképpen sorra kerülnek! Még a furán ronda-szép rajzokkal együtt is!

Fülszöveg:

Ez itt Hilda. Hilda pöttyös kis tyúkocska. Ha egyszer elhatároz valamit, az égvilágon senki és semmi nem állíthatja meg! Márpedig ő elhatározza, hogy meglátogatja a nénikéjét, akinek nemrég kiscsibéi születtek. Még akkor is, ha az út kicsit bajos... Ha pedig azt határozza el, hogy saját családja legyen, végképp senki és semmi nem állhat az útjába. Hupp, a sötétben félő bagoly, Szuzi, az elcsavargott kiscica, Ottó, az örökké kíváncsi pingvinfióka és Pongó, a megbízható gorillakölyök után ismerjétek meg Hildát, a bátor kis tyúkot is, aki soha nem adja fel! Ajánljuk nagy ovisoknak, kisiskolásoknak, akár önálló olvasásra is.

Egyszervolt… - meseantológia

28 évesen is oda vagyok a mesékért, feltehetően most élem második, vagy éppenséggel örök gyermekkoromat. Szeretem a mese antológiákat is, bár azzal tisztában vagyok, hogy egy-egy antológiába nem feltétlen az eredeti mesék kerülnek bele, hanem kicsit lerövidítve, lekurtítva, hogy azért érthető legyen, átjöjjön a tanulság, a mondanivaló, de ne foglalja el az egész kötetet. Az Egyszervolt… idén újra megjelent és hála a kiadónak esélyt kaptam arra, hogy elolvashassam. Molyra rögtön feltöltöttem a tartalomjegyzéket, hogy aki keres, egy-egy mesét tisztában legyen azzal, hogy hol találhatja meg (imádom a moly tartalomjegyzék funkcióját!!). A feltöltés után nem sokkal szembesültem, hogy igen ám, de ezt az antológiát kiadták már 2006-ban is!  Úgyhogy kezdődött a vadászata a könyvtárban, összehasonlítás a két kötet között. A régi mesék maradtak azok, amik az eredeti kiadásban szerepeltek, csupán az átdolgozó volt helyenként más, ez szimplán szövegben való kis eltérést eredményez, nem túl feltűnő. Illetve az illusztrátor már más 2014-ben.

 Ami viszont változott. A mai 12 mese összetétele már nem az, ami 2006-ban volt. Ezt egyrészt remek ötletnek tartom, hiszen 8 év alatt ismerjük be, hogy rengeteg új kortárs meseíró került fel a magyar irodalom palettájára. Ők is megérdemlik, hogy bekerüljenek egy mese antológiába, amivel sok családhoz juthatnak el a meséik. Én személy szerint, az összes kortárs mesét kicseréltem volna, pont azért, mert van elég ismert/ismeretlen kortárs író, akik megérdemelték volna a helyet egy ilyen válogatásban. Annak ellenére is, hogy én oda vagyok Lázár Ervinért, és mindenhol reklámoznám, mert szerintem eszméletlen jól ír! De pont azért, mert már mindenki ismeri, és mert az előző válogatásban is benne volt, talán lett volna helye másnak a mostaniban. Meg abból indulok ki, hogy aki megvette a 2006-os válogatást, nem feltétlen veszi meg a 2014-est, ha ekkora az átfedés. (bár az illusztrációk és egyéb miatt érdemes).

Egyszervolt ma: 2006

A kigyóharisnya majálisa – Berniczky Éva

Csipke Józsika – Bódis Kriszta

A kisfiú, aki leradírozta az arcát – Ovlachi Aliz

A kalapba zárt lány – Lázár Ervin

A józsefvárosi királylány – Baraczka Gergely

Az ezüstpikkely – Schein Gábor

Rókakirály vendégei – Vörös István

A divatborz – Dragomán György

Mese a szépséges királykisasszonyról, aki egy darabig nem érzett semmit – Esze Dóra

Levélforma mese – Márton László

Kúnó, a zöld diómanó – Garczi László

A Codapipa – Jónás Tamás

Egyszervolt ma: 2014

Volt egyszer egy fotel – Máté Angi

A divatborz – Dragomán György

A kalapba zárt lány – Lázár Ervin

Levélforma mese – Márton László

A józsefvárosi királylány – Baraczka Gergő

Fényvadászat, zajgyűjtés – Borbáth Péter

Dettike fiú lesz – Elekes Dóra

A csendkirály – Vigh Balázs

Jó, ha van egy cica a háznál – Csepregi János

A szemüveges királylány – Both Gabi

A Pocséktündér – Kollár Árpád

A szőrnyeteg – Dávid Ádám

Kezdem előbb a klasszikusokkal, tehát Egyszervolt, tegnap 2006/2014:

Jancsi és Juliska – A Grimm fivérek nyomán

Holle anyó – A Grimm fivérek nyomán

A három kismalac – A Grimm fivérek nyomán

A kis hableány – H. C. Andersen meséje alapján

Hófehérke és a hét törpe – A Grimm fivérek nyomán

A brémai muzsikusok – A Grimm fivérek nyomán

A csillagszemű juhász – magyar népmese

Csipkerózsika – A Grimm fivérek nyomán

Hamupipőke – A Grimm fivérek nyomán

A rút kiskacsa – H. C. Andersen meséje alapján

A kis kakas gyémántfélkrajcárja – magyar népmese

Piroska és a farkas – A Grimm fivérek nyomán

 Mint ahogy a lista is mutatja tényleg a legismertebb történeteket olvashatjuk. Nincs olyan ember az én korosztályomban, aki ezeket a meséket ne hallotta volna így vagy úgy. Az egyetlen, amiről csak homályos emlékeim voltak, az A brémai muzsikusok, arra emlékszem csupán belőle, hogy valamikor régen rajzfilmen láttam, hogy sok állat elindul Brémába, hogy majd ott zenélnek. Viszont vagy a mesét sem néztem végig, vagy annyira nem volt izgalmas az egész, mert a végére nem emlékeztem, úgyhogy most 28 évesen végre tudom mi a történet vége :D

 A Grimm testvérek meséit mindenki ismeri, a maguk tanulságával, ahogy Andersen is elvarázsolt komor hangulatú történeteivel. Ami fura, hogy az új kiadásban a Három kismalac, már Grimmékhez lett társítva, míg a 2006-ban angol népmeseként utaltak rá. Illetve, ellenőriztem, csak a tartalomjegyzékhez írtak Grimmet, a mese előtt a jelen kiadásban is angol népmese van!

 Az illusztrációk viszont sokkal jobban tetszenek a mosatni kiadásban! A 2006-ban ugyan volt Szegedi Katalin (aki nekem favorit illusztrátorom), de belekerült egy csomó olyan illusztrátor, aki….nos akik nem úgy rajzolnak, ahogy az egy gyerekkönyvben elvárható volna. Igen, nekem Baranyai András rajzai nem tetszenek, egyszerűen rondának tartom őket (bocsánat!). Lekövethető az is a régi kiadásban, hogy a ma már befutott illusztrátorok, mint pl. Pásztohy Panka, akkor még kísérleteztek és nem voltak teljesen kiforrottak, pl. Pásztohy Panka ma már szintén kedvenc illusztrátorom, rengeteget csiszolódott a rajztudása 8 év alatt! Úgy hiszem, hogy annak idején ez egy jó kiugró volt az illusztrátoroknak is, sokan sok stílusban alkothattak egy antológián belül, és így a szülők és gyerekek megismerhették a munkáikat. Jelen kiadást viszont csak Paulovkin Boglárka illusztrálta. Nekem tetszenek a rajzai, néhol kicsit furák (Piroska kicsit ijesztő volt a kikerekedett szemével :D), de egyediek és passzolnak a mesékhez.

Belbecs Egyszervolt tegnap 2006, 2014: 4/5

Külcsín Egyszervolt tegnap 2006: 3/5 – sok volt a nagyon ronda illusztráció, ami amúgy ízlés kérdése, vannak emberek akiknek tetszik, de nekem a legtöbb fura volt, és nem tetsző.

Külcsín Egyszervolt tegnap 2014: 4/5 – Az illusztrációkkal nem volt gond, csak néha nem éreztem, hogy jó helyen lennének, vagy azt, hogy jó részlet lenne kiragadva. Pl. a Jancsi és Juliskába, ha én rajzoltam volna, biztosan rajzolok mézeskalácsházat, mert az szimbolizálja az egész mesét, és nem az, hogy Jancsi és Juliska sétál az erdőben vagy alszik, vagy egy boszorka úgy önmagába. Tehát néhol sokkalta jobb részletet választottam volna, olyat, amiről rögtön eszébe jut  az embernek melyik mesét is olvassa!

Belbecs Egyszervolt ma, 2014: 4/5

Máté Angi, Dragomán György, Lázár Ervin, Baraczka Gergő, Vig Balázs, Csepregi János és Both Gabi meséjét nagyon szerettem. Tetszettek és volt mondanivalójuk, jó volt olvasni őket. A volt egyszer egy fotelt ugyan lehet, hogy már olvastam más gyűjteménybe (vagy csak úgy emlékszem), de jó volt újra olvasni. A divatborz meg egyszerűen aranyos. A többiek történetei is tetszettek és megmelengették a szívem. Amivel gondom volt, az a Levélforma mese, ami annyira jó és modern akart lenni, hogy borzalmasra sikerült. A Fényvadászat, zajgyűjtés szimplán nekem kicsit fura volt. Nem volt rossz, csak valahogy azaz érzésem volt, hogy valamit nagyon szépen és összetetten akar elmesélni az író és ezért az egész kicsit több lett, mint amit mondjuk egy gyerek hamar felfog és befogad. Dettike fiú lesz…van mondanivalója, de nem hiszem, hogy jó ötlet a kisgyerekeket (akiknek felolvassák esetlegesen a meséket), ilyen képekkel bombázni. Az egész azt sulykolja a főhősbe, hogy semmire sem jó, és ezt a szülő újra és újra a fejéhez vágja… nem hiszem, hogy a mesékben ez szerencsés volna. Hát a Pocséktündérnél már azt sem értettem, miért született meg a mese. Az egész negatív volt, és egy alkoholista csavargót szőttünk egy ritka rossz mesébe…hát izé, ez nekem már túl modern, azt hiszem, maradnék a klasszikusoknál. Az utolsó mese… inkább hagyjuk - viszont ehhez illett a rajz, amin egy elmebeteg királylány van (bocsánat :D).

 Viszont ismertem meg olyan írókat, akiket eddig nem ismertem, és jól írnak, biztosan fogok még olvasni Dragomán Györgytől és a többi felsorolt írótól még, ha szembejön velem. Máté Angi és Vig Balázs meg amúgy is favorit íróm.

Külcsín Egyszervolt tegnap és ma, 2014: 4/5

A kivitelezése az egész könyvnek gyönyörű, a rajzok csak néha furák, de úgy vagyok vele, hogy csak meg kell szoknom az illusztrátort. Nem ismertem még eddig, ezért tartom furának néhány rajzát, de tény az utolsó mese utolsó képe nagyon bejön. Az aztán illik a meséhez.  Jó kézbe venni a könyvet, szép, úgy ahogy van Piroskával a borítón.

 

Kiadó: Csimota

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2014

Oldalszám: 144

ISBN: 9789639768789

Illusztrálta: Paulovkin Boglárka

Belbecs Egyszer volt ma, 2006 : 4/5

Most, hogy elolvastam az összes mesét, tehát azt is ami a 2006-osban még benne volt, de a 2014-be nem került már bele... nem is tudom, van pár ami tényleg megérett a lecserélésre, mert nem volt olyan hude nagy durranás.  De például a „A kisfiú, aki leradírozta az arcát” vagy „Az ezüstpikkely” vagy a „Rókakirály vendégei”  és  „A csodapipa” még mindig jobbak, mint a Levélforma mese, ami viszont megmaradt az új kiadásban. Tehát én találtam a régiben párat, amit beraktam volna azok helyére, amik mégis át lettek emelve, az új antológiába is. Vegyesek az érzéseim, mert voltak nagyon jók, mint a fenn említett négy, de voltak borzalmasan rosszak is pl. Kúnó, a zöld diómanó –t még mindig nem tudtam felfogni ép ésszel, a Csipke Józsika, meg annyira vicces akart lenni, hogy átlendült ezen a viccességen és fárasztó lett. Pedig lett volna mondanivalója, és még jó mondanivaló is…csak a megfogalmazással volt baj.

Külcsín Egyszervolt ma, 2006: 3/5

Sokat fejlődött azóta a könyvkiadás. Bár remek ötletnek tartom a sok illusztrátort felvonultató antológiákat, ebbe sajnos belekerült pár olyan illusztrátor aki számomra nem alkot maradandót és értékelhetőt, ami ugyebár az olvasási élményt kicsit rontja. Ennek ellenére, voltak gyönyörű rajzok benne, és ha eltekintek azoktól a rajzoktól egészen pofás lett. Mondjuk a borító az új kiadáshoz képest borzalmasan pocsék és összedobott. Sokat fejlődtek azóta és javukra vált.

Kiadó: Csimota

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2006

Oldalszám: 114

ISBN: 9789638701640

Illusztrálta: Paulovkin Boglárka, Szegedi Katalin, Baranyai András, Takács Mari, Kun Fruzsina, Nagy Diána, Szoboszlay Eszter, Pásztohy Panka, Gyöngyösi Adrienn, Kárpáti Tibor, Pap Kata, Nagy István, Szalma Edit, Borogdai Zsuzsanna

Ritka, hogy ennyire hosszan írok egy antológiáról, és ritka, hogy két kiadást összehasonlítok. Akkor is összehasonlítottam volna, ha ugyanazok a mesék, már csak az illusztrátorok miatt is. Összességében, örülök, hogy olvashattam (mind a két kiadást), mert teli vannak jó mesékkel. A klasszikusok hozzák a formájukat, az új meséket meg így lehet megismerni. Lettek új kedvenc íróim, vagy legalábbis olyanok akik után még majd utána nézek. Lettek nevek, akiket inkább elkerülök! De jó volt.

Hunyadi Csaba Zsolt (szerk.) Békesség, remény, szeretet - A Karácsony füveskönyve

 Köszönet a Lazi kiadónak a könyvért!

Belbecs: 5/5

 Körülbelül két napja érkezett meg a könyv, Buddha füveskönyvével együtt. Pár ismerősöm kifejtette, hogy nem tudnának ilyen füveskönyveket egyhuzamban elolvasni. Elejével aggódtam is, hogy csömört kapok a sok idézettől, de az aggodalmam teljesen felesleges volt.

 Azért kezdtem neki, mert így november vége felé, már elkezdek karácsonyra hangolódni. Ajándékvásárlás ügyileg jól állok, már csak pár csomagot kell elkészítenem, no meg majd a képeslapokat feladni, amikre egy-egy idézetet szoktam írni, vagy ha eddig nem szoktam, hát majd most! Most már van idézetgyűjteményem a Karácsony témakörben is!

 Nekem a rövidebb és frappánsabb idézetek tetszettek jobba. Rengeteget kiírtam molyra, és rengeteg volt, amit bejelöltem kék post-ittel (hogy passzoljon a borítóhoz), hogy majd jó lesz a képeslapíráskor. Nagyon sok ismeretlen névvel találkoztam olvasás közben párat fel is írtam, hogy amikor majd nagyon nem lesz mit olvasnom, akkor vele is meg kellene ismerkednem. Ilyen volt például Szendi Gábor, a neve ugyan ismerős volt, de sose olvastam tőle semmit sem. Rengeteg felvetése és megállapítása volt a könyvben a karácsonyról, a modern világ viszonyulásáról az Ünnepekhez, és ennek árnyoldaláról is. Ő volt szerintem az egyik legnagyobb ellensúly a könyvben, a sok pozitív megvilágítás mellett.

 Tetszett, hogy nem csak a szokványos, ismert idézeteket olvashattam! Dickenst imádom, tőle sem olvastam semmit, mégis a tőle vett idézeteket már annyiszor, annyi helyen láttam, hogy ismerősként üdvözöltem. A nagy felfedezettem Szendi Gáboron kívül, Ágai Ágnes lett, egyszerűen gyönyörűség, amit tőle idéztek:

Én hiszek még a Jézuskában,

csak ráhagyom Anyára és Apára,

hogy ők hozzák az ajándékot,

hadd örüljenek.

(Ágai Ágnes)

Olvastam már pocsék füveskönyvet, és olvastam nagyon jót is. Jelen gyűjtemény szerintem egy karácsonyi hangolódásra, ötlet és idézet gyűjtésre tökéletes. Körbejárja a karácsony összes arcát, a boldog gyermek lelkű mosolygós karácsonytól, a fekete gyászos karácsonyig. Ne számítson senki sem csak pozitív idézetekre! Teli van a karácsony negatív oldalával, a modern kor elkorcsosult eszméivel, azzal, hogy miképpen változott a karácsony. Hogy lett a szeretet ünnepéből marketingfogás, hogy lett verseny, hogy ki mennyit, mit vásárol a szeretteinek és barátainak, ahelyett, hogy készítene nekik valami apróságot. És sajnos be kell látnunk, hogy 2014-ben a világ nagy részén (NEM mindenhol), már tényleg erről szól, pénzről és ajándékokról. Pedig igazándiból a szereteten, a szeretet gesztusán lenne a hangsúly. Azon, hogy Foglalkozzunk egymással, hogy ne menjünk el az embertársaink mellett elfordított fejjel, mondván „ha nem látom, nincs is”, mert igenis van. Vannak éhezők, otthontalanok, szegények. És ahogy pár idézet ki is fejti. Számukra a legnehezebb és legrosszabb nap a karácsony. Mert, nincs, akivel megoszthatnák az örömüket-bánatukat, nincsen senkijük, a magány Karácsonykor a legborzalmasabb.

„Ó, azok a régi szép idők, amikor az emberek még abbahagyták a karácsonyi 

vásárlást, ha elfogyott a pénzük!”

(Allan és Barbara Pease)

Ez az idézet legyen okulásul itt! Sose fogom megérteni azokat az embereket, akik Karácsonykor hitelbe verik magukat…a szeretet ugyanis ingyen van.

Könyv: Békesség, remény, szeretet

Kiadó: Lazi

Kiadás helye: Szeged

Kiadás éve: 2014

Oldalszám: 144

ISBN: 9789632672359

Fordította: Barcza Gerda, Takács Mária Flóra

Ár: 1990 Ft

Külcsín: 5/5

Igényes kiadás, és én nagyon szeretem a Lazi kiadó füveskönyveit. Kemény táblás, és egység méret mind, így egymás mellett jól néznek ki…el kéne kezdenem összegyűjteni mindet. Elgépelés, és hasonló hibákat nem észleltem, a belseje sem csicsás, olyan kis téli hangulatos. 

Susan Spann: Macskakarmok (Sinobi rejtélyek 1.)

 Még egy sorozat! Megfogadtam, hogy nem nagyon kezdek új sorozatba, mert így is van éppen elég függőm, amiknek valahogy sosem lesz vége. Ez néha jó, néha nem. Amikor megláttam a könyvet Molyon, egy ismerősöm polcán, már tudtam, hogy olvasni akarom, azt viszont nem, hogy sorozat lesz. Most persze aggódhatok, hogy megjelenik-e a folytatás, vagy megreked itt és nem adják ki a többi részt. Eredeti nyelven eddig két rész jelent meg.

 Szeretem a japán kultúrát és szeretem az ott játszódó történeteket is. Kicsit furának tartottam, hogy maga az író viszont nem japán. Ilyenkor mindig bennem van azaz érzés, hogy nem lesz tökéletes az élmény, hiszen a japánokról a japánok tudnak a legtöbbet és ők a leghitelesebbek is. Bár tény, hogy a japán írók könyvei kicsit nehezebben emészthetőek. Legalábbis, nekem eddig ilyen tapasztalatom volt. De be kell ismernem, hogy az írónő kellő mértékben utánanézett a kultúrának, az adott kornak, és viselkedési mintáknak, szakszavaknak és mindenféle érdekességnek. Ebből adódóan amúgy egy igen jó lábjegyzetet csinált a könyv hátuljába (amit sikerült akkor észrevennem, amikor már elolvastam a könyvet…talán egy számozás nem ártott volna a szavaknál!). A nagy igyekezetben viszont néha érzésem szerint átlendült egy kicsit magyarázósba. Engem mondjuk nem zavart, de mesélte aki olvasta, hogy neki ez már túl szájbarágós volt, esetlegesen túl sok, de „te mint fiatal, neked biztos tetszik” volt az ukász. Igen, nekem mint fiatalnak tetszett, és mivel bár oda vagyok Japánért, mégis igen keveset tudok róla, így legalább kicsit fejlődött a tudástáram.

 Ami a történetet illeti. Imádtam Hiro gondolatmeneteit, és azt, ahogyan kutakodott, holott az egész ügyet a háta közepére kívánta. Tetszett, hogy fogalmam sincs ki a gyilkos, hogy Hironál kicsit lassabban állnak össze a szálak a fejemben és, hogy még igazán a gyilkosság Okát sem tudjuk, egészen a végéig. Bár a könyv, rögtön a közepén kezd „meghalt egy szamuráj”, és már az elején belekeverik a papot és Hirot is. Szegény mindent jobban akart, mint nyomozni, egy számára teljesen érdektelen ember halálával kapcsolatban, mégis rá lesz kényszerítve, és le a kalappal előtte. Zseniális!!

 Amit viszont sajnálok, hogy Hiro-ról igazán keveset tudtunk meg. Annyit tudtunk csak meg, hogy a portugál papra kell vigyáznia, hogy életben kell tartania és azért felelős, hogy ne essen semmi bántódása és, hogy mindezt valamiért büntetésből kapta! De, ezen kívül nem sok dolog derül ki róla, pedig engem igazán érdekelt volna, hogy mit csinált amivel ilyen büntetést érdemelt, és milyen volt az élete mielőtt testőrnek szegődött a paphoz.

 A gyilkos felfedése bonyolultabb volt, mint azt gondoltam volna. Én azt hittem, hogy már az elején kapunk egy erős sejtést, és akkor biztosan az lesz a gyilkos. De ahogy haladt előre a történet egyre több embernek lett érdeke, hogy a szamuráj halott legyen,  és relatíve csak az nem volt gyanús, akit azzal vádoltak, hogy megölte. Briliáns a befejezés is, és úgy az egésze! Olvassátok!

Belbecs: 5/5

Nem tudom, mikor olvastam ennyire gyorsan pergő és jól megírt krimit! Általában nálam mindig az a baj, hogy előre tudom a gyilkost, és most fura volt, hogy nem, és az utolsó leleplező beszélgetésig nem voltam tisztában a kilétével!

Külcsín: 5/5

 Igazándiból nekem nagyon tetszik a borító. Bár amikor rákerestem az eredetire, akkor elámulva felsóhajtottam. Az a borító sokkal jobban tetszik! A kiadvánnyal nem volt probléma, pár olvasás után (nem én voltam az első kölcsönzője), nem látszik megviseltnek, tehát tartós. Nem esnek ki a lapjai, ez pozitív manapság. Elgépelés és hasonló bakit nem találtam. Amit bánok, hogy a lábjegyzet vagy jegyzet a végén, az ismeretlen kifejezésekkel, nem volt számozott, vagy jobban kiemelve, hogy tudd, ha hátralapozol, megmagyarázza. Dőlt betűvel írták a szavakat, amik idegenek voltak, de az úgy látszik nálam nem volt elég :D

Várom a folytatást J

Könyv: Susan Spann: Macskakarmok

Eredeti cím: Claws of the Cat

Kiadó: I.P.C.

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2014

Oldalszám: 336

ISBN: 9789636354954

Fordította: Popovics Ferenc

Fogyasztói ár: 3.199Ft

Kiadói ár: 2.399Ft

Fülszöveg:

1565. május: Egy kiotói teaházban egy szamuráj brutális gyilkosság áldozata lesz. A nindzsamester Hirónak esze ágában sincs belekeveredni az ügybe. Ám a gyilkossággal megvádolt, gyönyörű szórakoztatópartner Mateo atya segítségét kéri, a portugál jezsuita papét, akinek védelmére Hiro felesküdött. A sinobinak mindössze két napja van, hogy megtalálja a gyilkost, és megmentse a lányt és a papot a kivégzéstől. A nyomozás veszélyes vizekre tereli Hirót és Mateo atyát Kiotó szórakoztató negyedében, és rájönnek, hogy a teaház ravasz tulajdonosától kezdve az áldozat megszégyenített testvéréig valószínűleg mindenki érdekelt abban, hogy a szamuráj halála rejtély maradjon. Hirónak túl sok a gyanúsítottja, és túl kevés az ideje, hogy válaszokat találjon, miközben egy, a nindzsa orgyilkosok által kedvelt, ritka fegyver, egy női szamuráj és egy titkos szerelmi szál között próbálja megtalálni az összefüggéseket. Ráadásul a nyomozás temérdek olyan talányt fed fel, amely nemcsak Mateo atyát és a teaházat fenyegeti, de Japán jövőjére is kihat. Susan Spann könyve érdekfeszítő detektívregény, mely a japán kultúra gazdagon részletezett történelmi hátterével párját ritkító írás. „Történelem, rejtély és elbűvölő szereplők keveréke. Hiro és Mateo atya párosa friss életet lehel a „Kelet és Nyugat találkozása” szlogenbe. Korhű és lebilincselő.” – Laura Joh Rowland, A sógun ágyasa és a Bundori szerzője

A folytatás

Rhonda Byrne: A hős

Féltem ettől a könyvtől. Volt egy olyan érzésem, hogy a Titok, az Erő koppintása lesz, és nem tud igazándiból mást már kitalálni az írónő, de még mindig próbálkozik a pénzszerzéssel. A mondat végét, amúgy még mindig így vélem. De hála az égnek, nem ugyanaz, mint az előző könyvek, bár a mondanivaló nem változott. Az egész kötet inkább olyan „életút” bemutató dolog. Adott x. ember, akiknek az életét bemutatja, hogy hogyan kezdtek el álmodni, hogy valósult meg az álmuk, annak ellenére, hogy már-már reménytelen helyzetből indultak.

 Ez a megoldás tetszett is, meg nem is. Örültem, hogy megismertem annak a pár embernek az élettörténetét, és rengeteg jó gondolatot hallhattam tőlük, de az egész széttagolódott, és így néha ismételte magát. Tudom, minden rész, adott probléma, vagy lépés a HŐS útján, és ebből adódóan meghallgathatjuk (olvashatjuk), hogy egy-egy szereplőnk ezt, hogy élte túl, miként lépett túl adott problémán. Csak amikor hárman egymás után, ugyanazt mondják pár szó eltérésével, akkor kezd kicsit unalmas lenni. (Tudom, megerősítés, és elhiszem, hogy sokaknak ez jó dolog.)

 Az életutak között van mindenféle, ami közös a „semmiről indultam, világgazdag-sztár lettem, és most segítek az embereken”. Hiszek abban, hogy sok embernek segíthet, ha olvas olyanokról, mint amilyen ő. Olyan emberekről, akiknek semmijük nem volt, vagy még kevesebbjük, mégis egyszer eljutottak arra a pontra, hogy ennyi, és csak azért is megmutatják a világnak, hogy érnek valamit. Mert sosem reménytelen. Az út általában azzal kezdődött, hogy álmodtak valamit, vizualizálták, hogy márpedig elérik ezt, aztán tettek érte, előre léptek, és ha megbuktak is, újra kezdték. Nem érezték úgy, hogy egy-egy kellemetlenség, elbocsátás, veszekedés az útjukban állhat. Úgy döntöttek, hogy akkor is meg fogják tenni amit elterveztek, és igen itt a kulcs az egészben. Nem elég eldöntened, hogy híres, gazdag leszel, tenni is kell érte. És ami a legjobban tetszett, hogy megerősítik azt, hogy : Ahogy te bánsz a világgal, úgy bánik veled. És azt is, hogy bármennyire is pocsék helyzetben vagy, vagy a munkádban van gond, akkor is legyél kedves, legyél maximalista. Tegyél meg mindent ami eszedbe jut, vagy amit akarsz, mert egyszer majd felfigyelnek rád, felfigyelnek a kitartásodra, és majd egyszer ebből neked hasznod lehet.

 Nagyon sokszor írta, hogy az lenne a tökéletes, ha vállalnád a kockázatot, és olyan munkát keresnél, ahol nincs az, hogy reggel azért mész be, hogy pénzt keress, hanem azért, mert SZERETSZ bemenni. Mert minden ember, ott tud a legjobban kibontakozni, ahol szeret lenni. Például én, szeretem a blogomat, szeretek ide írni, itt kiírom magamból a dolgokat. Igazándiból a munkámat is szeretem, a buktatói ellenére, annak ellenére, hogy nevetségesen keveset keresek vele. Ha jó hangulat van benn, akkor nem kell több, csak amikor ott is felhők keletkeznek felettem akkor morgok, hogy *******, igen, sokat morgok csillagosat…le kéne szoknom a csúnya beszédről ^.^” De vannak napok, amikor szinte repül az idő odabenn, és azt érzem, hogy millió ötletem van, hogy rengeteg olvasó van, akiért igenis öröm bejárni dolgozni. Mert kedvesek és aranyosak, és rám mosolyognak! Igen, az olvasókért sok mindent megtennék és meg is teszek! :)

Belbecs: 5/5

A hiányosságai ellenére maximum pontot kap. Mert elérte, hogy mosolyogva lapozzak, hogy újra kicsit pozitívabb legyek. És megerősítette azt, amit anyukám is mondott: „azzal,hogy én is bunkó leszek, nem lesz jobb a helyzet. Magamat kell adnom, és nem foglalkozni az olyanokkal, akikkel gondom van. Mert azzal, hogy valamit nem teszek meg, amit eddig megtettem, nem adott személlyel szúrok ki, hanem olyannal, aki nem is tehet róla. És akkor, az már nem is én vagyok.” És igen, kellett két hét arra, hogy visszaálljak abba, aki vagyok, egy mosolygós könyvtárosba :D

Amúgy az összes könyve közül, még mindig a Varázslatnak van a legtöbb értéke, számomra legalábbis!

Külcsín: 5/5

Imádom ezt a formátumot, és fényes papíros, régi hatású dolgot. Ettől független az alcímek olvashatatlan betűtípussal íródtak, amitől meg felszaladt a szemöldököm. Bár általában a másik oldalon nyomtatottal is ott volt…így tudtam, mi van odaírva. Szépséges!

Könyv: Rhonda Byrne: A hős

Eredeti cím: The Hero

Kiadó: Édesvíz

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2014

Oldalszám: 228

ISBN: 9789635291977

Fordította: Béresi Csilla

Ár: 3.990 Ft
Kiadói ár: 2.993 Ft

Fülszöveg:

Képzeld el, mi lenne, ha létezne egy térkép, amelyik megmutatná, hogyan juthatsz el onnan, ahol jelenleg vagy, az elképzelhető leggazdagabb, legteljesebb és legkáprázatosabb életig, amelyben csak részed lehet. Képzeld el, hogy ez a térkép feltüntetné az ide vezető út minden egyes lépését; megmondaná, hogyan győzheted le a felmerülő akadályokat; miként küzdheted le a nehézségeket, és dacolhatsz a csapásokkal, és megmutatná, hogy minden szükséges képesség és tulajdonság rendelkezésedre áll a győzelemhez.

Nos, pont ilyen térképet tartasz a kezedben. Életed térképét – a nagyszerűség felé vezető út térképét.

A mai világ tizenkét legsikeresebb embere követte már ennek a térképnek az útmutatásait. Most megosztják velünk úti tapasztalataikat, és ennek nyomán kiderül, hogy mindannyian születésünktől kedve megkaptunk mindent legmerészebb álmaink valóra váltásához; ezáltal tehát teljesíthetjük küldetésünket, örökké tartó boldogságra lelhetünk, és a szó szoros értelmében megváltoztathatjuk a világot.

Ezért vagy itt, a Földön.

Ez a történet azt járja körül, miért születtél ide, a Földre.

Van benned valami különleges. Valami, amire születtél, és ami különbözik hétmilliárd embertársunk feladatától. Egy élet, amelyet élned rendeltetett; egy út, amelyet megtenni születtél. Ez a könyv erről az útról szól. A mai világ tizenkét legsikeresebb embere osztja meg veled hihetetlennek tűnő tapasztalatait, aminek nyomán kiderül, hogy születésedtől fogva megkaptál mindent legmerészebb álmaid valóra váltásához – így tehát beteljesítheted küldetésedet, és a szó szoros értelmében megváltoztathatod a világot. Élt egyszer egy hős…

Vivien Holloway: Tolvajbecsület

 Nagyon szeretem a steampunkos regényeket, kisregényeket, novellákat, képeket, így hozta magát, hogy olvasni akarom ezt is. Az első részt is elő olvasóként olvashattam, ahogy a másodikat is. Örültem, hogy nem kellett sokat várnom a folytatásra, hogy az írónő ilyen gyorsan papírra (képernyőre) vetette a történetet amit el akart mesélni. Újabb kis darabkát Winie életéből, abból a világból ahol él, és dolgozik, ahol próbál boldogulni.

 Kedvenc férfi szereplőm változatlanul William maradt, bár érkezett egy új férfi a színre, aki egy egészen rövid pillanatig élvezhette a „bírlak” státuszt. Aztán megtudtam róla mindent, és egy akkora tahó paraszt, hogy ha más nem, hát ÉN felrúgnám/beütnék neki. Mellékesen vele és miatta van annyi slamasztika a történetben, nélküle valahogy túl egyszerűen megszerezhették volna, amiért mennek. Ő az amolyan „nehezített pálya”, az örök akadály.

 Örültem, hogy nem olyasmiről olvasok, hogy „és szerelembe estek és innentől egymás karjába nyáladzva raboltak ki mindenkit”…. igen, ez kiábrándító lett volna, de hála az égnek nincs ilyen, szerelem se túlzottan és nyáladzás sem. Winie életének újabb darabkáival gazdagodott a kirakósom. Most már tudom, hogy ő sem volt tökéletes és sikerült beletenyerelni olyan dolgokba, amikbe szerintem a nők nagy részének sikerül. Nem tökéletes párt választani, elhinni amit egy szépfiú duruzsol a füledbe, na ebbe ő is beleesett, csak ő koppant, nem is egyszer. És most már biztos vagyok benne, hogy nagyon szerencsés csajszi ő. Egy olyan család áll mögötte, aminek ugyan van defektje éppen elég, de mégis csak összetart a végsőkig, és ha valaki megsért egy családtagot, akkor az egész klán megy neki, és nem finomkodnak. Aranyos volt, az anyuka öröme, és lelkesedése, amikor félmondatosan megjegyződött, hogy „igen, fiúval találkozik”, jah, hogy az senkit nem érdekel, hogy nem ÚGY találkozik vele…édes volt, ahogy ennyire szeretné, ha Winie NŐ lenne, és megtalálná az igazit, nem is értem, az apát ez miért nem hozta annyira lázba :P

 A testvér viták elrendezése is nagyon tetszett, azért nem szeretnék egy olyan tesót mind Audry, borzalmas amikor a másik fél képtelen elviselni, ha nem ő az első, nem ő a legjobb, vagy nem őt válasszák. Azért az örökös rivalizálás nem igazán egészséges!

A steampunk is kicsit hangsúlyosabb lett, legalábbis Vastüdő megjelenésével, és a tanklopással ismét kaptunk egy kis szeletet a sokadik világégés utáni helyzetről. Oh igen, és a Paranoiás néni akihez be kell törni…

 Függő vég! Hogy én mennyire nagyon ideges lettem! Igazságtalanság, majdnem éjfélig fennvoltam, hogy el tudjam olvasni (jah…nem, véletlen sem lehet félbehagyni, mire eldöntöttem, hogy végre alszom, és majd holnap befejezem, akkor megjelent Tony, és akkor jött a „csak még egy kicsit” szokás, aztán meg kiírta nagy bánatomra az E-olvasóm, hogy 95%-nál tartok, és így meg már csak nem hagyom másnapra a maradék 5%-ot….), és erre függő vége van. És nem úgy függ, hogy sejted mi lesz, hanem úgy függ, hogy „vagy ez lesz, vagy nem ez lesz”…. -.-” Persze sejtem, hogy nem fog mészárolni Wee, de azért…. mocsok dolog volt…az írókra pénzbüntetést rónák ki, ha függővéget csinál! (igenis, két nap alatt, két függő véges sorozatdarabú könyvet olvasni, nem túl kellemes :P)

Belbecs: 5/5

Külcsín: nem pontozom

Még nem végleges a borító, a terv amit láttam, és molyon is fenn van, és itt a blogbejegyzésbe is beraktam, tetszik, de még nem tökéletes. A túlerős kontraszt miatt, és amiatt a fura nyakizé miatt ami a csajon van, olyan mintha eltörte volna a nyakát, és meg kéne tartani, pedig az első résznél is rajta volt, de ott kevésbé hangsúlyosan. És a keze is furán áll, és a fegyver is belóg az arcába… tehát még korántsem tökéletes, reményeim szerint ez végleges formában sokkal jobban fog mutatni.

Várom a folytatást….remélem hamar jön. A Hóhér kötele a címe, úgyhogy azért van benne utalás, hogy ki hova kerül…

Ransom Riggs: Üresek városa (Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei 2.)

 Régebben olvastam a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeit, talán akkor amikor még az újdonság volt, éppen hogy csak kijött. Ebből adódóan már nem igazán emlékeztem minden apró részletre belőle, amikor nekiugrottam a második résznek. Az rémlett, hogy a tengeren hánykolódnak, és az is, hogy hogyan kerültek oda, de az már nem, hogy nem csak a főhős és főhősnő, hanem egy csomó másik szereplő is! Kellett jó pár oldal, mire úgy mindenki a helyére került. Mire mindenki eszembe jutott, hogy mégis kicsoda és mit tud (persze a könyvben van egy táblázat a tulajdonságokkal, de akkor is idő kell, míg visszaáll az ember abba a világba).

 Gyorsan haladtam a könyvvel, és nem csak azért mert olvasmányos, hanem azért is, mert tényleg minden huszadik oldalon ott egy kép, minden x. oldalon egy két oldalas fejezet elválasztó, és hát ismerjük be, hogy kicsit szellős a könyv, szép nagy margóval. De a történet is érdekes volt, és a stílusra visszaállni sem volt túlzottan nehéz. Remekül van megírva!

 Miután az ember tisztába jön azzal, hogy mit kell figyelnie, hogy mit ne felejtsen el, onnantól könnyű az egész. Rengeteg jópofa dolog volt a könyvben, mint a krónikás könyv, ami nem is annyira csak mese, hanem van egy csomó valóság alapja. A hurkok amiket meglátogatnak menekülés közben a gyerekek, és a fura állatok amiket a menazsériában találtak! Volt mindig kiért aggódnom, és volt kiket utálnom. A vége felé elkezdett kicsit unalmas lenni. Nem szeretem amikor agonizálnak azon, hogy „menj haza”, „nem megyek, mert szeretlek”, „de menj haza”, „de hát szeretlek”, „de én nem”, „de mégis” ….tehát ez úgy az idegeimre ment, hogy nem tudnak egyszerűen normálisan dönteni, és agonizálnak azon, hogy most mi legyen, akkor amikor nem is biztos, hogy még minden rendben! Jacob amúgy egész jól kezelte a dolgot eddig a részig, itt valahogy átment bizonytalan bolondba, és hagyta magát meggyőzni. Igazándiból értem, hogy az akit szeret nem vele egykorú, de most tényleg, ha hurokról-hurokra mennek, nem tökmindegy? Nem öregszenek, és ha meg is halnak, még évtizedekig öldökölhetik az Üreseket egymás kezét fogva -.-”  

 Mire felhúztam volna magamat azon, hogy kicsit lapos a hangulat, és nem történik semmi, végre történt! De még mi!!! Basszus! A kedvenc jeges karakterem legalább használhatta a képességét! A kedvenc tüzesem, már kevésbé. Minden esetre a legvége megint egy szívatósan függő vég -.-” Most komolyan, miért kell minden egyes könyvnél egy ilyen véget rakni? Vagy ha már így akarja a feszültséget kelteni, akkor írja már előre meg a következő részt, hogy amikor elolvasom és lerakom, akkor legalább kézbe vehessem. Mert most tényleg, várhatok egy-két évet, mire megtudom mi lesz? Persze amúgy sejteni lehet, sejtések mindig vannak, kikövetkeztetni is ki lehet, hogy mire megy ki a játék, kik menekülnek meg stb. Bosszantó!

 Elméletileg lesz film is belőle, nem tudom, hogy érdemes-e külön filmeket gyártani (tudom, pénzügyileg mindenképpen), mert ha belegondolunk olyan sokminden nem történik, időben is eléggé kevés telt el a kezdés és a vég között, és amit olyan szépen leírt 380 oldalban az nem biztos, hogy egy két órás filmet ér. Bár tény, látványos filmet lehet belőle csinálni, csak ne rontsák el!

Belbecs: 4/5

 Nem lett kedvenc, de még mindig nagyon szeretem. Érdekes a világ kialakítása, és minél több dolgot árul el a különlegesekről, a hurkokról annál izgalmasabb lesz.

Külcsín: 5/5

Még mindig remek a kiadás. Tekintsünk el a ténytől, hogy szerintem másfél kilós a könyv, a vastag lapoktól és kemény kötéstől. Viszont a képek, fejezet kezdések és rész tagolások gyönyörűek. Elgépelés nem nagyon volt benne, néha olyan érzésem volt, mintha pár mondat más ragozással végződött volna, mint amilyennel kezdődött és ez néha nagyon furán jött ki. Örülök, hogy a borítót átvettük úgy ahogy volt, még úgy is, hogy elég parás egy csaj lyukkal a hasában. Amúgy érdekes, de míg fel nem tűnt tényleg nem tudtam elképzelni, hogy mégis hol fog feltűnni. Minden esetre azért elég ijesztő egy különlegessége van :D

Könyv: Ransom Riggs: Üresek városa

Kiadó: Kossuth

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2014

Oldalszám: 384

ISBN: 9789630978842

Fordította: Gálvölgyi Judit

Várom a folytatást, meg a filmet is. Remélem nem kell olyan sokat várnom rá….félő elfelejtem az összefüggéseket addigra és olvashatom újra :P

 És igen, telis teli van meghökkentő "erre nem gondoltam" részekkel, főleg a vége...fúj de utálom a függő végeket -.-"

Egy kis tabló!

Fülszöveg:

1940. SZEPTEMBER 3.

A KÜLÖNLEGES GYERMEKEKET SZÖRNYEK FENYEGETIK.

EGYETLEN EMBER MENTHETI MEG ŐKET – DE Ő MADÁRTESTE FOGLYA MARADT.

A Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeinek hihetetlen, kalandos története folytatódik. Jacob Portman a barátaival Londonba indul. A gyerekek szeretnének biztonságra lelni egy időhurokban, ahol nem fenyeget sem öregség, sem betegség, sem ellenség. Azt remélik, hogy gondviselőjükön, Vándorsólyom kisasszonyon is segíteni tudnak, hogy visszanyerhesse emberi alakját. Mielőtt barátait biztonságos helyre vezeti, Jacobnak meg kell hoznia egy fontos döntést szerelméről, Emma Bloomról. Közben a háború sújtotta Londonban vérszomjas lidércek és éhes üresrémek fenyegetik őket…

Ransom Riggs különleges hősei, a szörnyeket látni képes Jacob, a puszta kezével tüzet gyújtó Emma, a láthatatlan Millard, a halottakat feltámasztó Enoch és társaik visszatérnek a fantasztikus fordulatokkal teli regényben.

A régi fényképekkel illusztrált könyv rendkívüli világba vezeti az olvasót.

 Ransom Riggs Floridában nőtt fel, és Los Angelesben él. Diplomát szerzett a Kenyon College-ban és a Dél-kaliforniai Film- és Televíziós Egyetemen, megnősült, és készített néhány díjnyertes rövidfilmet. Másodállásban blogger és újságíró, Strange Geographies című utazási cikksorozata az entalfloss.com vagy a ransomriggs.com oldalakon olvasható. Ez a második regénye.

Első könyve, a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei világszerte sikert aratott, és film is készül belőle.

Kathryn Littlewood: A varázslatos pékség titkai (Bliss 1.)

 Kellett egy kis ifjúsági regény, egy kis nem gondolkozás az olvasmánylistámba. Ennek megfelel a könyv, túlzottan nagy titkokat ne várjon senki sem, mert Rose folyamatosan sugallja, érzi, hogy mi nem stimmel, ebből adódóan az olvasó is elég tisztán látja, ki a rossz, és az miért rossz. Viszont rengeteg jópofa dolog van a könyvben.

 Már a konyhamágusok is elég bizarr dolog, még ha abból is indulunk ki, hogy jó esetben minden mágus, és boszorkány ért a bájitaltanhoz, tehát részben konyhamágus. De ezek a konyhamágusok mások, ők nem bájitalokat kotyvasztanak, és azzal érik el a hatást, hanem tortát, süteményt sütnek, sósat vagy édeset. Persze mindegyik recepthez kell valami, amit nem olyan egyszerű beszerezni. Lehet szó villámlásról, tavaszi fuvallatról, egy ártatlan gyermek sóhajáról, vagy egy feketemágus könnyéről. Könnyebb könnyre fakasztani, mint gondolnánk ;)

 Ami nem annyira tetszett, az a nagyon-nagyon átláthatóság. Jó igaz, 28 éves vagyok, tehát azért elvárt volt, hogy lássam benne az összefüggéseket, feltehetően jobban, mint egy tíz éves, aki a célközönség. Várható volt, hogy milyen recepteket sütnek el, és az is, hogy nem minden fog úgy sikerülni ahogy azt eltervezték. Ennek ellenére igazán egyedi megoldások is születtek. A szerelem muffinok mondjuk nem kifejezetten kreatív dolog, ahogy az igazságmondás-süti sem, viszont amiket okoztak, akiknél okozták, már sokkal érdekesebb. És igen, kifejezetten vicces amikor egy busznyi könyvtárosra rájön az igazmondás, és mindenbe, de tényleg mindenbe belekötnek  és kimondják az összes gondolatukat, ami ismerjük be, nem túl kellemes. A mai világban az emberek nem annyira bírják a negatív kritikát, ebből adódóan nem mindig viselik el, az őszinte szót sem. No és persze mi van, ha egy csapat lány kapott adott sütiből…felfordulás-földindulás ;)

 Tehát igazándiból csak a kiszámíthatósággal volt gond, az író remek ötletekkel van ellátva, és elég kreatív, de túl könnyen kikobozható minden. És persze sorozat….ha minden igaz, csak trilógia lesz!

Belbecs: 4/5 

Külcsín: 5/5

Gyönyörű borítója van a könyvnek, és úgy az egész kivitelezés nagyon szépre sikeredett. Elejével a nagy Bliss felirat zavart, mert olyan angolosra sikerült már megint a borító, de kiderült az csak a családnak a neve, akik a főhösök, tehát mégsem annyira az angolosítás miatt lett ilyen. Most, hogy több borítót is megnéztem, a trilógia egyes részeihez azt kell mondanom, hogy majdnem a legjobbat vettük át. Nekem ők jobban tetszik:

Andy Weir: A marsi

 Húha, ha én ezt tudom, akkor még hamarabb olvastam volna! Azaz igazság, hogy így cím, meg borító alapján nem hozott lázba a könyv, nem is kértem recit belőle (a fenébe :D), és nem is került bele a „gyorsan, most olvasni” kategóriába. Aztán, egyre több ismerősöm olvasta, egyre többen írták, hogy ez aztán mennyire jó. Ezzel a megjegyzéssel amúgy elég szkeptikus vagyok, mert ami mindenkinek tetszik, általában nekem nem. De itt azt hiszem, oszthatom a véleményeket, ez egy ki***** jó könyv.

 Igen, ami a legjobban zavart benne, az a mocskos szájú emberek. És elég sok volt belőlük. Nem is tudom, hányszor olvastam a felkapott káromkodások egyikét-másikját. Ez az egyetlen ami ténylegesen kicsit zavart. De, ha belegondolunk, nem biztos, hogy jól nevelten tudja tűrni az ember, ha a Marson ragad, és egymagában ki kell bírnia hónapokat-éveket és ő sem tudja pontosan mennyi az amit ki kellene bírni.

 Andy Weir egy zseni! Mivel kevés sci-fit olvasok, nem vagyok matematikus, kémikus, botanikus és hasonló usra végződő emberke, így ha valamibe hülyeséget is írt, az sem tűnt fel ebből adódóan nem zavart. Nem volt annyira tudományos, hogy hülyén érezzem magam olvasás közben, és csak pislogjak, hogy „he, mivan?”. Szerintem kellően szépen elmagyarázott mindent, azon a szinten, ami ahhoz kellett, hogy ne akadjak fenn apróságokon, hogy el tudjam képzelni, hogy hogyan él szegény Mark solról-solra a Marson. Élveztem a humorát, és rátermettségét, amivel kezelte a problémát. Tény, hogy feltehetően az egész legénységből neki volt a legnagyobb esélye túlélni az egészet, már csak azért is, mert mentálisan ő volt a leghülyébb a csapatban, és ő képes volt túllendülni, nem depresszióba esni, és rögtön a morfiumhoz nyúlva lemondani az életéről. Becsülöm benne ezt a kitartást. Komolyan, ha belegondolunk, hány ember lenne képes arra, hogy ott marad egy tök üres bolygón, több hónapnyi távolságba az anyaföldtől, egymagában, kommunikáció nélkül, úgy hogy annyit tud, hogy kb. 3200 km-re majd 4-5 év múlva jön egy új Mars expedíció. És hányan kezdenek neki krumplit termeszteni a Marson? Még jó, hogy nem hasábburgonyába kapták az ellátmányt :D

 Végig izgultam, bár volt egy erős sejtésem a végkifejletet tekintve. De tetszett, hogy sokszor felmerültek problémák, hogy nem sikerült mindig minden úgy, ahogy annak lennie kellett. Azt hiszem, akkor túl kiszámítható lett volna. Persze így is bennem volt az érzés minden balsiker után, hogy „na de csak nem”. Ez nem lehet a vége, így nem fejeződhet be stb. el lehet képzelni, milyen az amikor olvasol, és már rég le kéne feküdnöd, és te nem fekszel le, mert még egy solnyit el akarsz olvasni, mert „jesszus most felrobbant” stb. és hát nem lehet otthagyni, letenni a könyvet, mert  tudni akarod, hogy a már  megszeretett Marson ragadt botanikusod ebből mégis hogy mászik ki.

 A földi jelentések, és a Hermészes dolgok annyira nem vonzottak. Mindig vissza akartam térni a Marsra, pedig aztán ott sem mindig történt valami. Bár ismerjük be szegény Mark egy rohadt nagy mázlista, de emellett egy peches ember is. Általában mondjuk ez a kettő kiegyenlíti egymást.

 Szerettem a filmes, könyves, istenes utalásokat és vicceket. Szerettem, ahogy az író forgatta a szavakat (a fordító előtt le a kalappal J). Kifejezetten jó fordítást sikerült kerekíteni. Nem tudom, milyen az eredeti, de azt hiszem a magyar sikeréhez sokat tesz hozzá, hogy jól sikerült a fordítás.

 Szerettem, no. Úgy ahogy van, elejétől a végéig…csak rövid volt…meg hamar vége lett….nem először csinál ilyet ez a kiadó….kiad könyveket, belemerülsz, aztán „hopp vége lett”….és most megint a kérdés, hogy egy ennyire magával ragadó könyv után, mégis mit olvassak? Valami hasonló nyelvezetű(kevesebb káromkodással), hasonlóan pergő könyv kéne… de miiiii?

Belbecs: 5/5  - csak a sok káromkodással volt bajom…de azzal sem túl sok.

Külcsín: 5/5

Nekem tetszik a borító! Megnéztem a többit is, az egyik jellegtelenebb, mint a másik. Úgyhogy szerintem teljesen jól el lett találva. Sokaknak fura volt a cím…hát én már annyiszor hallottam, hogy már furának sem találtam :D Elgépelés és hasonlót szintén nem találtam benne. Kemény táblás, tartós úgyhogy le a kalappal a kiadó előtt ;)

A könyvbe beleolvashattok: itt

Cím: A marsi

Írta: Andy Weir

Fordította: Rusznyák Csaba

Eredeti cím: The Martian

Formátum: keménytáblás

Műfaj: sci-fi

Terjedelem: 357 oldal

Fogyasztói ár: 3495 Ft

Fumax ár: 2.500 Ft

ISBN 978-963-9861-83-1

Fülszöveg:

AZ UTÓBBI ÉVEK LEGNAGYOBB SCI-FI SZENZÁCIÓJA, AMELYBŐL RIDLEY SCOTT FORGAT FILMET HAMAROSAN. A GRAVITÁCIÓ CÍMŰ FILMHEZ HASONLÓAN EZ A KÖNYV IS MEGHÓDÍTOTTA A SZÉLESEBB KÖZÖNSÉGET.

Hat nappal ezelőtt Mark Watney az elsők között érkezett a Marsra. Most úgy fest, hogy ő lesz az első ember, aki ott is hal meg.

Miután csaknem végez vele egy porvihar, ami evakuációra kényszeríti az őt halottnak gondoló társait, Mark teljesen egyedül a Marson ragad. Még arra is képtelen, hogy üzenetet küldjön a Földre, és tudassa a világgal, hogy életben van – de még ha üzenhetne is, a készletei elfogynának, mielőtt egy mentőakció a segítségére siethetne.

Bár valószínűleg úgysem lesz ideje éhen halni. Sokkal valószínűbb, hogy még azelőtt vesztét okozzák a sérült berendezések, a könyörtelen környezet vagy egyszerűen csak a jó öreg „emberi tényező”.

De Mark nem hajlandó feladni. Találékonyságát, mérnöki képességeit, és az élethez való hajthatatlan, makacs ragaszkodását latba vetve, rendíthetetlenül állja a sarat a látszólag leküzdhetetlen akadályok sorozatával szemben. Vajon elegendőnek bizonyul-e leleményessége a lehetetlen véghezviteléhez?

SPOILERES A VIDEÓ, CSAK HA OLVASTAD, NÉZD MEG!!

Októberi Új Lakók

Októberben valahogy megtaláltak a könyvek. Kaptam egy doboznyit a munkatársamtól, aztán happoltam egy csomót, és mivel @worsi kihívását is erősen bukottnak tekintettem, már nem igazán állta utamat semmi. Meg, a könyvvásárlás jó a rosszkedv ellen, bár elég költséges… minden esetre megdobta a magánkönyvtáramat ez a hónap, még úgy is, hogy az olvasottságom legalább nem csökkent. Stagnálok 8 %-on…még van pár évem, hogy 80% legyen…ne röhögjön senki…ezt még nem tartom bukásnak :D

Recenziók száma: 5

Ann Aguirre: Horda

Tan Twan Eng: Az Esti ködök kertje

Emma Chase: Behálózva

Emma Chase: Fejvesztve

Peiker Éva (szerk.):Csodákkal teli éjszaka

 A Horda volt, az év legvártabb könyve számomra, ez sajnos annyit jelentett, hogy megérkezett, és két nap alatt befaltam az egészet, pedig szép vastag volt, a többihez képest, mégis hipp-hopp vége lett. Az Esti ködök kertjével egyelőre még küzdök, hangulat könyv, és amíg eljutottam nem történt még benne semmi…de ennek ellenére tetszik, csak várom hozzá a hangulatot. A csodákkal teli éjszaka, jó kis hangolódás volt a Karácsonyi készülődésre, olvastam már jobb válogatást, de azért tetszett, kivitelezésre meg csodaszép. A másik kettő szintén várós könyv, remélem még idén sikerül elolvasnom őket, nem túl vastagok, és nem túl gondolkozósak így ránézésre :D

Vásárolt könyvek száma: 9

Kovács Ákos: Vágyálmok ligája

Beth Revis: Across the Universe – Túl a végtelenen

Jennifer L. Armentrout: Obszidián

Horváth Iván: A kínai tájképfestészet – európai szemmel

Gabrielle Lehari: Kutya-macska barátság

Andreas Schäfer: Judo

Mirelle Dorit Herpel: Edzés gumiszalaggal

Wolfgang Miessner: Aerobik

Osztafin Attila: Aikido

 A Vágyálmok ligáját a címe miatt vettem meg, 399 Ft volt, amikor bérletér mentem, akkor néztem ki magamnak. A két Könyvmolyképzős könyv volt az, amit kedvjavítás célzatából vettem. Bár most már eldöntöttem, hogy olyan könyvmolyképzős könyvet nem fogok megvásárolni, amin angolul van rajta a címe. Majd elolvasom őket könyvtárból, ha érdekelnek, de még egyszer ilyenre nem adok pénzt. Ritka hülyén néznek ki a polcon azzal a baromi nagy angol felirattal…. A többi az Cser kiadós készletkisöprés volt, igazándiból 100ft / db áron, gondoltam jó ha van ilyesmi könyvem is, már csak olvasni kellene, meg csinálni őket :D

Ajándékba kapott könyvek száma: 22

Gemma

Szabó Magda: Abigél

Charles Dickens: Copperfield Dávid

Leslie L. Lawrence: Siva utolsó tánca

John Jakes: A Fattyú

John Jakes: A Lázadók

John Jakes: Útkeresők

John Jakes: A fúria

John Jakes: Titánok

John Jakes: A Harcosok

John Jakes: Amerikaiak

Vic Cox: Az óceán titkai

Leon Uris: Exodus

Christian Signol: Csillagok útja

Pierre Boulle: Híd a Kwai folyón

Miskolczi Miklós: Város lesz, csakazértis…

Havas Henrik: Kurvaélet

Leon Uris: Miła 18

Ken Follett: Vadmacskák

Országh László: Magyar-angol kisszótár

Jules Verne: A Franklin kifut a tengerre

Dr. Hodinka Barbara (szerk.): Házi gyógymódok

Sokkal többet kaptam persze, de ezek amiket leltárba is vettem. Vannak amiket feltehetően majd a Vöröskreszt, vagy egy kórházkönyvtár fog megkapni, és vannak, amiknek apukám talált új gazdát. Próbáltam olyanokat megtartani, amik azért érdekelnek is. Minden esetre elég gyors ütembe fogy a szabad helyem a polcokon. Legközelebb egy új könyvespolcot is kérek :D

Happolt könyvek száma: 8

Sam Christer: Stonehenge öröksége

Millenni+M – Tokó Jasiró: J-pop bálvány 1.

Millenni+M – Tokó Jasiró: J-pop bálvány 2.

G. B. Hellebrandt: Sherion Woods – Apály

P. Scott Hollander: Tarot kezdőknek

Thich Nhat Hanh – Dr. Lilian Cheung: Zamat

Noble Smith: A Megye bölcsessége

J. R. R. Tolkien: Giles, a sárkány ura

Igen, Középfölde ebben a hónapban meglátogatott. Elolvastam a Hobbitot (és azóta meg is rendeltem), és happoltam két hozzá köthető könyvet. A Giles, a sárkány ura, ugyan utólag kiderült, hogy a Sonkádi egyed gazda, csak más címen :D, de nem baj. A Megye bölcsessége meg érdekesnek tűnt. A két mangával még nem tudom mi lesz, idén valahogy nem voltam manga olvasó hangulatban, amit olvastam, az is borzalmas volt (Angyalok menedéke), úgyhogy feltehetően tolom jövőre. Az Apályról annyi rosszat hallottam, hogy azt így már muszáj volt happolnom!! A Tarot kezdőknek, még egyelőre kérdőjeles, érdekel a téma, de idén már nem hiszem, hogy beleásom magamat. Stonhenge öröksége meg plusz könyv volt, valójában nem happoltam, hanem tőlem happoltak egy könyvet és grátisz ő ezt elküldte. Tök kedves volt. A Zamat meg jónak tűnik…ezen kívül még happoltam ifjúsági regényeket, de azokat elraktam az ajándékos fiókomban, lesz majd a közelemben fiatal aki megkaphatja :D

Selejtezésből: 20

Tove Jansson: A láthatatlan kisgyerek

Janikovszky Éva: Felnőtteknek írtam

Janikovszky Éva: Aranyeső

Szentirmai József: Japán

Szentirmai József: Japán

Balthazár Margit (szerk.): Pancsatantra

Alice Walker: Kedves Jóisten

Mary Norton: Elvitte a manó

Sabrina Carollo (szerk.): Gimnasztika mindenkinek

Oscar Wilde: A boldog herceg és más mesék

Helmut Uhlig: Tibet

T. Szentesi Katalin: Koreai Népi Demokratikus Köztársaság

Krúdy Gyula: Pest-budai séták

Fehér Klára: Narkózis / Négy nap a paradicsomban / Sárgaláz

Saul Bellow: Henderson, az esőkirály

Jules Verne: Véres dráma Livóniában

Jules Verne: A dunai hajós

Jules Verne: Hector Servadac

Jules Verne: Sztrogof Mihály

Jules Verne: Hatteras kapitány

Nem elgépelés, hogy a Japánból kettő van. Kaptam először egy olyat ami régebbi, aztán kikerült selejtezésbe az újabb is, úgyhogy egyelőre míg nem nézem át, hogy mennyiben más, meg más-e egyáltalán, addig marad mind a kettő. És igen, felduzzadt a Verne és Janikovszky gyűjteményem is. Még egy könyvet sem olvastam Vernétől, de gyűjtöm…csak aztán nehogy kiderüljön, hogy nem tetszik, ahogy ír :D

A legtöbb "selejt" könyv valójában nem volt még könyvtári sem. Csak a Tibet és a Wilde könyv az, ami át volt kötve már, a többi vagy nem könyvtári, vagy az volt, de a nyüvek nem olvasta soha.