Sally Gardner : A Hold legsötétebb oldala

 Az egész könyv fura. Fura az illusztrációival, a száz apró szeletre vágott valóságával. Fogalmam sincs, miért emeltem le a könyvtár polcáról, hiszen ami alapján általában megyek (cím, borító), nem fogott meg. A borítója kifejezetten nem tetszik, bár tény, hogy illik a könyv fura hangulatához. A címe már megragadóbb, de azért ez kevés a boldogsághoz. A könyv belsejében viszont vannak illusztrációk, amolyan mozgó képek, mert ahogy olvasol, úgy változnak pillanatról-pillanatra, lapról-lapra és egy relatív történetet mesélnek azok is el. Kivitelezésre tehát közepesen jó a könyv. Mert a belseje tényleg nagyon szépen meg van csinálva, de ez a borító valami borzalmasan ronda (szerintem). Ahogy látom angol borító van kettő is, az egyiket vettük át…lehet, a másikkal nagyobb sikere lenne a könyvnek :D

Külcsín: 3/5

 A történet tetszett, az elmesélés módja is. Kicsit ugyan fura volt, Standish magán monológjaiban

bolyongani, és úgy megismerni a külső világot, de nem volt rossz. Standish elég…egyedi gondolkodásmódú, álmodozó típus, és szerintem nem teljesen százas. Ennek ellenére, az olvasó nem tudja nem szeretni. Egyszerűen legszívesebben megöleltem volna, megvédtem volna a világ borzalmaitól, mert szegény nem tehet semmiről, mégis a világ ott körülötte kezd szétesni. Az élete cseppet sem egyszerű, folyamatos megfigyelés alatt vannak, az iskolában verik, a barátja Hector is a családjával együtt hirtelen eltűnik, ahogy anno az ő apja és anyja is csak úgy eltűnt. Míg ők eltűnnek a Holdember meg feltűnik.

 Ami még fura volt, az a káromkodás. Standish relatíve elég sokat káromkodik, de mégsem úgy, mint az átlag mai fiatalok. Néha hátrahőköltem, hogy most akkor mivan? Érdekes a szóhasználata, érdekes elképzelései vannak, a katonákról, kémekről, besúgókról. Nem tudom, hogy ő nevezte-e el őket, vagy tényleg ez volt abban a világban (ahol játszódik), a nevük a dolgoknak. Ez nem lett tiszta nekem a végére sem, hogy csak ő talált-e ki nekik más nevet, mint amik.

 A történet elejével elég gyors ütemben vázolja Standish és családjának életét. Már a könyv elején Hector eltűnt, de ténylegesen a visszaemlékezések során körülbelül a könyv felénél tudjuk meg, hogy MIÉRT és feltehetően HOVA tűnt Hector és a Lust család. A könyv utolsó negyedében már azt is tudjuk, hogy pontosan kik vitték el, és milyen céllal.

Standish nagyon bátor fiú, vagy nagyon hülye. Amikor az ő mesterien kitervelt ötletét vázolta, mondjuk kicsit pislogtam. Nem tudtam eldönteni a végéig, hogy volt-e értelme annak, amit ő kitalált, hogy elérte-e a célját, vagy hiába ment Hector után. A könyv vége megrázó, és szomorú… elgondolkodtató, ahogy az egész könyv.

Belbecs: 5/5