2014. október 8., szerda

Andrew Lucas McIlroy: Árnyból az angyal

 Köszönet a könyvért a Könyvmolyképző kiadónak!

 Tartom azt a megállapítást, hogy minden könyvhöz kell hangulat. Mindegyik könyvnek megvan az ideje, hogy mikor olvasd, és ha nem akkor kerül a kezed közé, akkor egyszerűen képtelen vagy vele haladni, és élvezni. Az első ilyen könyvem a Ködszerzet volt, nyögvenyelősen indult, és harminc oldal után feladtam. A második könyvem, úgy tűnik az Árnyban az angyal lett. Eljutottam a kétszázötvenedik oldalig körülbelül, aztán egyszerűen, ha kínoznak sem ment tovább. Már amúgy is késésben voltam vele (év elején kaptam…), és mindenképpen végezni akartam gyorsan vele. Ez volt… Augusztusban. Most meg Október van. Félbehagytam, leraktam, beraktam a többi recenziós könyv közé. Aztán hétfőn megfogtam, és ott folytattam, ahol két-három hónapja abbahagytam. Most meg volt hozzá a hangulatom, most gyorsan haladtam, 60-80 oldalakat naponta, és így gyorsan a végére is értem. Meglett a hangulat hozzá, mint annak idején a Ködszerzethez.

 Bár kedvenc könyvvé nem vált, mégis imádtam olvasni. Olvasási válságom is ezzel együtt úgy tűnik véget ért. Azt bánom csak, hogy a könyv vége egy nyitott szállal zárul, és igazándiból olvastam volna tovább. De nincs egyelőre folytatás, úgyhogy várhatok… már megint csak a várás.
 Nem is tudom, hol kezdjem. A világ, amiben játszódik a történet sötét, komor és sokszor volt számomra nagyon negatív hangulata. Az egyház kontra a „gonoszok, sátán fattya stb.”-k ellen. Fura, a fordított világ, amikor igazándiból az Egyház volna a rossz, és a boszorkányok a jók. Bár mégsem annyira fordított és még sem annyira fura. Tekintve, hogy az Egyházban sem csak „angyalok” vannak a valóságban sem, és végtére is senki sem mondta, hogy a boszorkányoknak gonosznak kell lenni… szimplán egy tévhit, amit szeretnek hangoztatni.
 Már a történet elején egyértelművé vált, hogy kik lesznek a csapat tagjai, száz oldalon belül összeálltak a jó oldal képviselői, hogy egyelőre még az ismeretlen felé menjenek, egy meg nem határozott céllal. Ugyanis a cél mindig változott. Először, hogy megmentség a kisfiút, aztán, hogy találjanak szállást, utána, hogy kincset keressenek, aztán, hogy megmentsék a fiút, és a végén új küldetésük lett, sokkal nagyobb, mint arra számítottak.
 Az elfes-vérfarkasos száll viszont számomra kiszámítható volt. Lehet, hogy túl sokat szerepjátékozom, és túl sok mágia és vérfarkas szerepelt a játékaimban, de a fordulat a végén, számomra, nem volt akkora fordulat. Lehet, hogy valakit meglepett, de engem nem. :D Ahogy Brod sorsa is valahogy már az elején sejthető volt. Ezt egy kicsit bánom, mármint hogy már nem tudok az ilyeneken meglepődni, és ujjongani. Ennek ellenére örülök mind a két dolognak, kiszámíthatóság ellenére is.
 Eline viszont tartogatott számomra meglepetést. Imádtam a varázsigékkel való dobálózását, és az a tipikus „attól még, hogy nő vagyok, ne nézz le” hozzáállását. Zseniális karakter, bár néha túlzottan is magába zárkózott, amit néha nehezen értettem meg, és a halvány romantikus szálakat sem szerettem annyira, még ha értem is a Miértet.
 Összességében, még így félbe hagyott – újra kezdett olvasással is azt mondom, hogy remek volt. Gyorsan haladtam amikor végre a hangulat is megérkezett hozzá, és igazándiból faltam az oldalakat. A karakterek, ami a jó oldalt tekinti, kifogástalanul szerethetőek, a maguk néha bunkó modorával is. A sötét oldal….hát, őket annyira nem sikerült még megismerni. Úgy hiszem, ez a rész, szimplán arról szól, hogy a bábuk felsorakoznak egy sakk játszmához, hogy mi lesz a végkimenetel, hogy a fehérek (egyház - démonok), vagy a feketék (Istenek, és halandók), nyernek-e, az még nem teljesen tudható. Én Balorának drukkolok, meg a kis csapatunknak. :D


Belbecs: 5/5
Külcsín: 5/5

 A könyvet a borítója miatt kértem! Komolyan! De tényleg!! Komolyan!! Annyira gyönyörű, és annyira tetszett, és annyira jó a címe, hogy igazándiból roppant mód nem érdekelt, hogy miről szól. Főleg, mert nem olvasok fülszöveget. Igen, bevallom, hogy mocsok mód a borítók rá tudnak venni engem, egy könyv elolvasására, vagy arra, hogy megvegyem, szimplán azzal, mert jól néznek ki….Gyarló vagyok tudom, de akkor is. Amúgy a könyv kivitelezésével sem volt gond. Elgépelést nem találtam, a neveket néha nem szerettem, de az más kérdés, és nem tetszhet mindent. Két olvasás után, és ide-oda cipelés után sincs túl nagy baja a könyvnek, bár tény, hogy kicsit megtört a gerince (nem én törtem meg…én vigyázok rá).

Fülszöveg:

„Lásd meg a gonoszt a fényben, és a jót a sötétségben…”
Amikor az első és egyetlen keresztes háború elsöprő győzelmet aratott, a világra homály borult. Azóta az Örökkévaló egyháza vasmarokkal szorítja híveit, a 19. század végén az emberek még mindig inkvizíciótól, boszorkányoktól és démonoktól rettegnek.
Cailie Jacobs különleges fiú: az éjszaka teremtményei a védelmére kelnek, a farkasok szelíd kutyaként viselkednek a közelében. Híre azonban eljut az inkvizícióhoz: családját megölik, és ő maga is kínhalált halna, ha életét nem mentené meg egy furcsa társaság.
Brod Walters és ifjú társai kisstílű szélhámosok, eszük ágában sincs ujjat húzni az egyházzal. Ám ahogy keresztezi útjukat ez a különös fiú, addigi kényelmes életük fenekestül felfordul. Csatlakozik hozzájuk Dorien, az elf ifjú, és Eline, egy felfegyverzett asszony, aki a legrettenetesebb bűnt követte el az Örökkévaló egyháza ellen: megtanult varázsolni.
Hogy Cailie-t megóvják, fel kell fedniük az évszázadok óta a homályban rejtőző igazságot. De kicsoda ez a fiú valójában? Vajon a fény, vagy a sötétség uralja-e sorsát? Miért védelmezik egy elfeledett istennő, Balora szent állatai, a farkasok? Ki az a titokzatos angyal, aki mind gyakrabban bukkan fel álmaikban? Mi köze mindennek a Vatikánhoz és a közelgő pápaválasztáshoz?
A vándorokat egy varázslatos ereklye szólítja a messzeségből, és a jövendölés, hogy Balora prófétája újból a földet járja majd, aki reményt hoz a halandóknak. Reményt egy szabadabb világra, ahol az Elfeledettek újból visszatérhetnek.
Lásd meg a jelet, mert hamarosan eljön az idő. 

Lásd meg a gonoszt a fényben, és a jót a sötétségben…
Vélemények:

0 megjegyzés: