2014. október 5., vasárnap

Jean-Claude Mourlevat: Földlakó

 A vörös pöttyös könyvektől félek. Nagy átlagban ugyanis azt vettem észre, hogy már kinőttem belőlük. Mert vagy túl picsogósak, vagy túl ifjúságiak, vagy túl szerelmes páros, romantikusak, és nem rajongok az ilyesmikért. Legalábbis kell egy bizonyos hangulat hozzá, az meg nem mindig van. A könyv utazókönyvként került hozzám, itt is köszönet @bozsnak, hogy rendelkezésemre bocsátotta a könyvet.
A Világ:
 Irigylem azokat az írókat, akik képesek egy egész komplex világot alkotni, és azt hihetővé téve, bakik nélkül bemutatni. Volt már alkalmam olyan könyvet olvasni, ahol megvolt a „másmilyen” világ elmélete, aztán állított valamit az író, és oldalakkal később felrúgta azt az állítást. Nincs ennél idegesítőbb.
 Jelen könyvnél ilyen probléma nem volt. Korrektül felvázolt világgal rendelkezett, ami ettől független nem nyerte el a tetszésemet. Egyszerűen rossz volt elképzelni, és rossz volt olvasni. Olyan nyomasztó világot teremtett, ahol nem igazán szeretnék élni. A világ leírásaiban nem volt baki viszont a történetben volt pár fura dolog, ami hülyén jött ki.
SPOILER
A vége felé amikor halálán van mindenki, és segítség érkezik. Előtte megtudjuk, hogy adott szereplőket amúgy is figyeli a biztonsági rendszer, mert hogy nem annyira világ kompatibilisek és mutatnak földi dolgokat. Namármost, ha téged figyelnek, akkor mégis hogy lehet az, hogy simán elviszed a légjárművet, hozol három félholt embert a lakásodra, lifttel felviszed, egy pár napig nálad vannak és ezt rohadtul nem veszi észre senki sem! De komolyan, ha téged figyelnek, márpedig figyelnek, mert már egyszer kidobtak az ablakon, akkor minimum kellene annyi eszednek lenni, hogy nem hozol a lakásodra embereket. Illetve, ha meg hozol akkor meg nem hiszem el, hogy senkinek sem tűnik fel. És a Földünnep meg  csak egy gyenge kifogás ami pont akkor van, és így pont nem feltűnő…. A vége emiatt annyira nagyon nem tetszett L
SPOILER VÉGE

 Tehát, voltak kis bakik, amik kicsit visszadobták a dolgot. Érzésem szerint a vége el lett kapkodva, és az a több oldalnyi szenvedés teljesen felesleges volt. Amiért még haragszok, az Virgil úr szálának elvarrása. Azaz inkább az elvarrás hiánya. Mert, hogy nem teljesen tiszta, hogy azon felül, hogy kidobták az ablakon mi lett vele. Meghalt? Elkapták? Valahol még van, vagy meghalt és ennyi volt a szerepe? Mert ha meghalt, akkor elég kevés szerep volt, egy mellék szereplő író, aki igazándiból nem sok vizet zavart.

 Torkensen: hát én azt a srácot megölelgetném. Annyira édesen bolond, hogy nem lehet nem szeretni. Hibrid létére, elég emberi. Kellemes, kicsit naiv, nagyon segítőkész, és érezhetően nem túl okos. Valahol sejthető volt a szerepe, és a végkifejlet, de akkor is kicsit szomorú vagyok.

Bran: a legföldibb hibrid. Érdekes, hogy őt nem tudtam annyira nagyon megkedvelni, túl komoly volt Torkensenhez képest, és túl tökéletes néha. Utálni sem tudtam, mert amúgy jó fej, és igazán megérdemel majdnem mindent amit kapott, és elért…de hiányzott belőle valami ami szerethetőbbé tette volna.

Anna: ajaj, főhőst nem utáltam még ennyire! Zavart a hozzáállása. Értem, hogy a tesóját elrabolták, ő ezt megálmodta, szólt előre, de mégsem hallgatta meg senki. Értem, hogy nagyon szereti a nővérét, és meghalni is képes érte, pláne átmenni egy másik világba. Értettem, azt hogy Miért csinálja, mégis azt éreztem, hogy nem tudja mit csinál. Szót fogad Brannak, de közben magában lázad. Elhívja Virgil, aztán megvonja a vállát amikor kidobják az ablakon. Elhiszem, hogyha odamegy akkor elkapják, de így igazándiból maradt egy elvarratlan száll, és míg azt hinnéd, hogy racionálisan gondolkodó személy, nem az. Bár a végén próbált megmagyarázni minden „rossz” lépést, de nekem így is egy borzalmasan unszimpatikus főhősnő lett. És persze nagyon szerelmes, már akkor amikor nem is tudja, hogy kicsoda a srác, és persze amikor kiműt belőle valamit megjegyzi, hogy „áh,nagyon jó a teste, pont bejön nekem”…de komolyan! Egy szemöldökcsipesszel műt és közben ilyen szarságokon gondolkodik  -.-

Gabriella: Hát…neki meg nem volt semmi szerepe. Ő csak az ok volt, meg a következmény. Nem csinált jóformán a szenvedésen és elmélkedésen kívül semmit, ami nem is csoda, ha be vagy gyógyszerezve, minden esetre…nem tudtam sajnálni, sem megkedvelni,semmi. Ő csak úgy volt, még Virgil úrnak is több jelentősége volt.

 Tehát összesítve. A történet elég egyhangú, amilyen a világ amibe csöppennek. Borzalmasan komor, és igazándiból egyszer sem éreztem azt, hogy izgulok bárkiért is. Virgil urat kedveltem, és Torkensent.  A főhősök vagy nem csináltak semmit vagy szenvedtek ebből adódóan az egész csak A-ból B-be szenvedés volt. Unalmas, és szürke…és lehangoló. A vége meg sejteti, hogy valószínű, hogy SOROZAT lesz, mert bár remekül le lett zárva az utolsó mondattal egyértelművé tette, hogy ezt még bizony lehet folytatni…hát remélem nem fogja.

Belbecs: 3/5
Külcsín: 4/5

A belső kivitelezéssel nincsen gond, bár feleslegesnek éreztem, hogy Gabriella belső monólógját másmilyen betűszedéssel szedjék, de jó, így egyértelmű volt, hogy más szereplő beszél/gondolkodik. A borító,…olyan semmilyen, mint a könyv. Komolyan megnéztem az eredetit is…az is pocsék, tehát értem, hogy miért nem vették át, hisz az sem mond semmit, még annyit sem mint a magyar verzió.

Fülszöveg:

Anna Collodi a nővérét keresi. A nővérét, aki egy éve, az esküvője másnapján tűnt el nyomtalanul. Egy napon zavaros üzenetet kap a rádión keresztül: Gabrielle él és segítséget kér. Anna a keresésére indul, s egy jelentéktelennek látszó mezei úton a „másik oldalra” jut. Egy dermesztően üres világban találja magát, amelyből hiányzik minden emberség, ahol nincs napsütés és eső, nevetés és sírás, zene és ének, nincsenek ízek, illatok, színek, ahol az emberek egykedvűek és érzéketlenek. Hogy kiszabadítsa nővérét és hazavigye onnan, ahonnan még soha senki nem tért vissza, Anna élete kockáztatásával a végsőkig elmegy. Küzdelmes kalandja során önzetlen segítői is akadnak, megismeri a szerelmet és felfedezi önmagát – a földlakót.
Vélemények:

0 megjegyzés: