A vörös pöttyös
könyvektől félek. Nagy átlagban ugyanis azt vettem észre, hogy már kinőttem
belőlük. Mert vagy túl picsogósak, vagy túl ifjúságiak, vagy túl szerelmes
páros, romantikusak, és nem rajongok az ilyesmikért. Legalábbis kell egy
bizonyos hangulat hozzá, az meg nem mindig van. A könyv utazókönyvként került
hozzám, itt is köszönet @bozsnak, hogy rendelkezésemre bocsátotta a könyvet.
A Világ:
Irigylem azokat az
írókat, akik képesek egy egész komplex világot alkotni, és azt hihetővé téve,
bakik nélkül bemutatni. Volt már alkalmam olyan könyvet olvasni, ahol megvolt a
„másmilyen” világ elmélete, aztán állított valamit az író, és oldalakkal később
felrúgta azt az állítást. Nincs ennél idegesítőbb.
Jelen könyvnél ilyen
probléma nem volt. Korrektül felvázolt világgal rendelkezett, ami ettől
független nem nyerte el a tetszésemet. Egyszerűen rossz volt elképzelni, és
rossz volt olvasni. Olyan nyomasztó világot teremtett, ahol nem igazán
szeretnék élni. A világ leírásaiban nem volt baki viszont a történetben volt
pár fura dolog, ami hülyén jött ki.
SPOILER
A vége felé amikor halálán van mindenki, és segítség
érkezik. Előtte megtudjuk, hogy adott szereplőket amúgy is figyeli a biztonsági
rendszer, mert hogy nem annyira világ kompatibilisek és mutatnak földi
dolgokat. Namármost, ha téged figyelnek, akkor mégis hogy lehet az, hogy simán
elviszed a légjárművet, hozol három félholt embert a lakásodra, lifttel
felviszed, egy pár napig nálad vannak és ezt rohadtul nem veszi észre senki
sem! De komolyan, ha téged figyelnek, márpedig figyelnek, mert már egyszer
kidobtak az ablakon, akkor minimum kellene annyi eszednek lenni, hogy nem hozol
a lakásodra embereket. Illetve, ha meg hozol akkor meg nem hiszem el, hogy
senkinek sem tűnik fel. És a Földünnep meg
csak egy gyenge kifogás ami pont akkor van, és így pont nem feltűnő…. A vége
emiatt annyira nagyon nem tetszett L
SPOILER VÉGE
Tehát, voltak kis
bakik, amik kicsit visszadobták a dolgot. Érzésem szerint a vége el lett
kapkodva, és az a több oldalnyi szenvedés teljesen felesleges volt. Amiért még
haragszok, az Virgil úr szálának elvarrása. Azaz inkább az elvarrás hiánya. Mert,
hogy nem teljesen tiszta, hogy azon felül, hogy kidobták az ablakon mi lett
vele. Meghalt? Elkapták? Valahol még van, vagy meghalt és ennyi volt a szerepe?
Mert ha meghalt, akkor elég kevés szerep volt, egy mellék szereplő író, aki
igazándiból nem sok vizet zavart.
Torkensen: hát én azt a srácot megölelgetném. Annyira édesen
bolond, hogy nem lehet nem szeretni. Hibrid létére, elég emberi. Kellemes,
kicsit naiv, nagyon segítőkész, és érezhetően nem túl okos. Valahol sejthető
volt a szerepe, és a végkifejlet, de akkor is kicsit szomorú vagyok.
Bran: a
legföldibb hibrid. Érdekes, hogy őt nem tudtam annyira nagyon megkedvelni, túl
komoly volt Torkensenhez képest, és túl tökéletes néha. Utálni sem tudtam, mert
amúgy jó fej, és igazán megérdemel majdnem mindent amit kapott, és elért…de
hiányzott belőle valami ami szerethetőbbé tette volna.
Anna: ajaj,
főhőst nem utáltam még ennyire! Zavart a hozzáállása. Értem, hogy a tesóját
elrabolták, ő ezt megálmodta, szólt előre, de mégsem hallgatta meg senki. Értem,
hogy nagyon szereti a nővérét, és meghalni is képes érte, pláne átmenni egy
másik világba. Értettem, azt hogy Miért csinálja, mégis azt éreztem, hogy nem
tudja mit csinál. Szót fogad Brannak, de közben magában lázad. Elhívja Virgil,
aztán megvonja a vállát amikor kidobják az ablakon. Elhiszem, hogyha odamegy
akkor elkapják, de így igazándiból maradt egy elvarratlan száll, és míg azt
hinnéd, hogy racionálisan gondolkodó személy, nem az. Bár a végén próbált
megmagyarázni minden „rossz” lépést, de nekem így is egy borzalmasan
unszimpatikus főhősnő lett. És persze nagyon szerelmes, már akkor amikor nem is
tudja, hogy kicsoda a srác, és persze amikor kiműt belőle valamit megjegyzi,
hogy „áh,nagyon jó a teste, pont bejön nekem”…de komolyan! Egy
szemöldökcsipesszel műt és közben ilyen szarságokon gondolkodik -.-
Gabriella: Hát…neki
meg nem volt semmi szerepe. Ő csak az ok volt, meg a következmény. Nem csinált
jóformán a szenvedésen és elmélkedésen kívül semmit, ami nem is csoda, ha be
vagy gyógyszerezve, minden esetre…nem tudtam sajnálni, sem megkedvelni,semmi. Ő
csak úgy volt, még Virgil úrnak is több jelentősége volt.
Tehát összesítve. A történet
elég egyhangú, amilyen a világ amibe csöppennek. Borzalmasan komor, és
igazándiból egyszer sem éreztem azt, hogy izgulok bárkiért is. Virgil urat
kedveltem, és Torkensent. A főhősök vagy
nem csináltak semmit vagy szenvedtek ebből adódóan az egész csak A-ból B-be
szenvedés volt. Unalmas, és szürke…és lehangoló. A vége meg sejteti, hogy
valószínű, hogy SOROZAT lesz, mert bár remekül le lett zárva az utolsó
mondattal egyértelművé tette, hogy ezt még bizony lehet folytatni…hát remélem
nem fogja.
Belbecs: 3/5
Külcsín: 4/5
A belső kivitelezéssel nincsen gond, bár feleslegesnek
éreztem, hogy Gabriella belső monólógját másmilyen betűszedéssel szedjék, de
jó, így egyértelmű volt, hogy más szereplő beszél/gondolkodik. A borító,…olyan semmilyen,
mint a könyv. Komolyan megnéztem az eredetit is…az is pocsék, tehát értem, hogy
miért nem vették át, hisz az sem mond semmit, még annyit sem mint a magyar
verzió.
Fülszöveg:
Anna Collodi a nővérét keresi. A nővérét, aki egy éve, az
esküvője másnapján tűnt el nyomtalanul. Egy napon zavaros üzenetet kap a rádión
keresztül: Gabrielle él és segítséget kér. Anna a keresésére indul, s egy
jelentéktelennek látszó mezei úton a „másik oldalra” jut. Egy dermesztően üres
világban találja magát, amelyből hiányzik minden emberség, ahol nincs napsütés
és eső, nevetés és sírás, zene és ének, nincsenek ízek, illatok, színek, ahol
az emberek egykedvűek és érzéketlenek. Hogy kiszabadítsa nővérét és hazavigye
onnan, ahonnan még soha senki nem tért vissza, Anna élete kockáztatásával a
végsőkig elmegy. Küzdelmes kalandja során önzetlen segítői is akadnak,
megismeri a szerelmet és felfedezi önmagát – a földlakót.
Megjegyzések