Tolkien világa (Középfölde képekben)

Szeretek képeket nézegetni, megvan a varázsa annak, amikor egy általam ismert könyvhöz készült képeket látok. Könnyen kideríthető belőle, hogy mit talált fontosnak az adott alkotó, mit emelt ki, és hogy képzelte el, az általam is ismert szereplőket, helyszíneket. Így adott volt, hogy amint tudom, megszerzem (esetemben kikölcsönzöm a könyvtárból), Tolkien köteteihez készült albumot.

 Nem csalódtam, gyönyörű képek vannak benne, egy-egy oda illő idézettel ami teljessé teszi az élményt. Amit viszont hiányoltam, hogy nem sikerült időrendbe rakni a képeket. Próbáltak egy körülbelüli időrendet felállítani, de Galadriel tükre előbb lett mint Mória, ami emlékeim szerint pont fordítva van. A szilmarilok, meg emlékeim szerint a Hobbit előtt történtek, mégis  a könyv végére került az egész (a sorrendet csak tippelem, mindegyiket újra kéne olvasnom, hogy biztos legyek benne…). Tehát az időrendiség kicsit rontott a dolgon, de még így is élvezet volt lapozgatni a könyvet.

 Amit még hiányolok belőle, hogy egy kis minimális információt azért adhatna a képekről. Bár nem vagyok egy nagy festészet rajongó, de igenis érdekelne a technika amivel készült, és ránézésre ez nem derül ki. Esetleg az eredeti kép méreteit is oda lehetett volna írni, csupán a művészetrajongók kedvéért. Igazándiból ugyanis, úgy néz ki egy-egy oldal, hogy egyik oldalon a kép címe, az alkotó, egy idézet, ami az adott képhez illik, másik oldalon a kép. Ennyi, nem több, azért ennél többre kíváncsi még egy laikus is szerintem…

Legolas

 Inger Edelfeld és Michael Hague képei tetszettek a legkevésbé, valahogy olyan furán rondák. Hangulatilag nem voltak velük bajok, de valahogy a fejemben adott helyszínről-szereplőről a kép teljesen más, és na…nem szépek. Legolas....nekem akkor is szőke marad (lehet a könyvben nem szöszi, de már beleégett a tudatomba a film miatt...)

 A könyv végén voltak „életrajz” szerű dolgok, minden alkotóról, és egyetértek azzal a párral, akik kijelentették, hogy Alan Lee arra született, hogy Tolkien könyveit illusztrálja. Gyönyörűek a képei, és tényleg nagyon oda passzolók. Ahogy Ted Nasmith, John Howe képei is egyszerűen káprázatosak. Ami a többi alkotó képét illeti, ők nálam a közép mezőny. Nem alkottak számomra kiemelkedően szépet, de nem is voltak olyan rondák, hogy kiemeljem a nevüket.

John Howe

A válogatás, hiányosságai ellenére, kötelező minden művészetbarát, Tolkien rajongónak, más nem olvasás szintjén. Nem éreztem, hogy szeretnék belőle saját példányt, mert ennyire azért nem szeretem a festészetet.

 Oh és igen, aki még nem olvasta a könyveket, az ne nagyon nézegesse, erősen spoileresek a képek, úgyhogy örülök, hogy előbb olvastam a Hobbitot is, mint hogy a könyv a kezem ügyébe került. Igen morcos lettem volna, ha lapozok-lapozok, és igazándiból a fő pontokat lelövi nekem…. Érdekesség még, hogy a Babóból idéz, tehát még a régi fordítást olvashatjuk a Hobbitos képekhez. Nekem fura volt, hogy az Arkenkő, itt Őskő volt stb.

 Sokkal több képet el tudtam volna viselni, a leghíresebb képek nem is voltak benne a kötetben. Mármint úgy híresek, hogy olyan sokszor látja az ember lánya az interneten őket, hogy már automatikusan csatolja a fejében a könyvhöz. Pedig Alan Lee, John Howe és Ted Nasmith képeiből egy sokkal vaskosabb művészeti albumot is lehetne csinálni.

Peiker Éva (szerk.): Csodákkal teli éjszaka

 Köszönet a könyvért az Athenaeum kiadónak!

 Úgy gondoltam, hogy így október végén az ember, akarva akaratlanul is, nekiáll a karácsonyi készülődésnek. Hiába van még két hónap hátra, és hiába tűnik korainak az egész. Ha nem is olvasmányilag, de elég az időjárást figyelni (éppen ködös, fehérségre ébredtem), vagy a boltokat, ahol már most kirakták a karácsonyi díszeket, pedig én még csak nem is a fővárosban élek. Ha már a külső tényezők adottak voltak, és már a Molyos karácsonyi ajándékozásra is feljelentkeztem, gondoltam, olvasmányilag is megadom a hangulatot!

 Veszélyes dolog, karácsonyi válogatást csinálni. Talán nagyobb a lehetőség a rontásra, mint a többi antológia, válogatás elkészítésekor. Mert, bár rengeteg karácsonyi történet van, jók és rosszak is, mégiscsak a legtöbbet az ember már ismeri. Nehéz úgy válogatást készíteni, hogy ne legyen benne legalább 4-5 amit már mindenki olvasott, vagy látott, vagy hallott róla. Itt is féltem, hogy ez lesz. Részben igazam is volt, szerintem nincs olyan válogatás, amiben nincsen benne a Karácsonyi ének egy része. Most már, talán el kellene az egészet olvasnom, mert olvastam már részletet, láttam filmet (borzalmas volt), elolvastam képregényben (az meg ronda rajzolású volt…), tehát a történetet ismerem, mégis még nem olvastam sosem. Pedig az alap történet tetszik, csak találkoztam sok pocsék feldolgozásával. Na majd talán idén sorra kerül az eredeti is…vagy jövőre.

Külcsín:

 De térjünk vissza jelen válogatásunkra. Kezdem a kivitelezéssel, mert azt sokkal rövidebben el lehet mesélni, mint a bel tartalmas véleményem. Gyönyörű kiadvány lett, én sajnálom, hogy a tavalyi válogatásból nem sikerült eddig beszereznem saját példányt, és sajna azt sem tudom, hogy abban mely novellák, részletek vannak. Minden esetre, a borító, és a védőborító is gyönyörű lett. Maga a kiadvány látszik, hogy nagy gonddal és odafigyeléssel készült. Kézbarát méretben, és betűtípussal.  Az is látszik, hogy fontos volt, hogy tökéletes legyen, mert tényleg elgépelés, rossz sortörés vagy hasonló sem volt benne. Ami a 21. Században sajnos mondhatni, hogy ritkaság. Kemény táblás, és egy olvasás után ide-oda cipelés alatt, sem kopott le az ezüstözés a borítóról. Igen, sajna hallottam mostanában olyanról, hogy ezek a festékek úgy lazán lekopnak, jelentem erről a példányról még nem, feltehetően minőségibb mint azok amikről hamar lekopik.

Külcsín: 5*/5

Tartalom:

Jacob és Wilhelm Grimm: A suszter manói

Imádom ezt a történetet. Régen megvolt nekem, képeskönyvben és emlékszem, hogy már akkor is nagyon szerettem. Egy tökéletes bevezetés egy ilyen antológiának. Gyermekszíveknek és felnőtteknek egyaránt remek olvasmány.

Móra Ferenc: Szép Karácson szép zöld fája…

 A történet maga amúgy aranyos, tanulságos, és tényleg karácsonyi. Tavaly már találkoztam vele, egy Móra Ferences válogatásban. Tetszett is, és jó is volt most újra elolvasni. Ennél is úgy éreztem, hogy igen, ennek benne kell lennie egy karácsonyi válogatásban. Képviselve a régi magyar karácsonyokat, pár népszokást, és persze maga a történet is kedves.

Babits Mihály: Az erdő megváltása

 Az első történet ami annyira nem fogott meg. értem, hogy karácsonyi, hogy magyar és emiatt bele lehet rakni egy ilyen borús történetet is, de nekem annyira nem tetszett. Feltehetően azért, mert reméltem, hogy végig csupa szívhez szóló, és kicsit vidámabb történeteket olvasok. Ennek ellenére ezt még megértettem, hogy miért került bele.

Tamási Áron: Karácsonyi pásztorocskák

Gyönyörű, kedves karácsonyi történet. Főleg a népszokások felelevenítésére szolgál, és pont ezért örültem is neki, hogy benne van a válogatásban, hiszen ismerjük be, hogy a mai korban, olyan nagyon sokan nem találkoznak Tamási Áronnal, olvasmányaik során (ne számítsuk ide az Ábel a rengetegben - t, mert az kötelező). És feltehetően túl sok magyar régi szokással sem találkozik az ember, ha nem igényli, vagy éppen nem veti bele magát a régi korok hagyományaiba. Így jó, ha találkozik vele, akkor is, amikor nem számít rá. Megfűszerezi a válogatást.

Hans Christian Andersen: A kis gyufaáruslány

Szintén nincs ember, aki ezt a történetet ne ismerné. Annak ellenére, hogy mi a vége, gyönyörű. Volt valamikor egy régi Andersen gyűjteményem, meseszép rajzokkal, és emlékszem ez a történet is benne volt és nagyon szerettem.

Mikszáth Kálmán: A gyerekek világa

Nem ismertem ezt a történetet, de nagyon tetszett. A gyermekek kívánságáról, hogy mi is hiányzik a legjobban nekik, hogy mit kérnek a Jézuskától. És jelen esetbe ne tárgyi dolgokra gondoljunk. Nagyon szép történet.

Oscar Wilde: Az önző óriás

Wilde, Wilde, Oscar Wilde….vele engem le lehet venni a lábamról, már csak az ő története miatt is megvettem volna a könyvet inkább tanulságos történet, mint karácsonyi. Az önzőségről, arról, hogy jobb megosztani azt amid van, és nem magadnak begyűjteni. Hogy a világ, az évszakok is, mennyire jól jellemezhetőek egy-egy belső tulajdonsággal. Hogy míg önző vagy, a tél jellemzi életedet, de ha nyitsz, ha nyitnál akkor eljönne a tavasz. Gyönyörű történet :)

Gárdonyi Géza: Karácsony a názáreti házban

Ez egy tipikusan karácsonyi történet. Szép volt, tetszett a mondanivalója.

Török Gyula: Fehér világ

 Végig olyan érzésem volt, hogy már olvastam ezt a történetet valahol. De utánanéztem, és az író közelében sem voltam még sosem. Minden esetre tetszett a történet, még a furcsa vége ellenére is. Kifejezetten sok halál került ebbe a válogatásba, pedig talán a Karácsony pont nem a halálról kéne, hogy szóljék…

Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig

Elolvastam a  részletet, és rájöttem, hogy én a Légy jó mindhaláligot, nagyon utálom. De tényleg….nem szeretem a nyelvezetét, és emlékeim szerint még anno végigolvasnom sem sikerült. Nem…ez nem…és túl sok karácsonyi hangulatot sem árasztott magából a részlet.

Kaffka Margit: Jézuskavásár

Kaffka Margittal meg kell ismerkednem! Még nem olvastam tőle semmit, de nagyon tetszett a részlet, molyon még ki is idéztem belőle. Tetszik az írásmódja, a történet maga is. Tehát, őt felírtam, hogy majd valamit még kell tőle olvasnom!

Krúdy Gyula: Középkori álom

A történet, amit kivettem volna a válogatásból! Azon kívül, hogy karácsony éjjel van benne…semmi karácsonyi nincs az egész történetben. Középkori orgia, csupa gusztustalan dolog, aztán hopp Jézus ott van stb.. Nem, egyszerűen nem értem, ezt miért kellett belerakni. Krúdytól el is vette a kedvemet, pedig feltehetően, ha nem egy karácsonyi válogatásban olvasom, akkor jónak találom…

Kosztolányi Dezső: Az angyal

Szívfacsaró egy történet. Tetszett, Kosztolányi nagyon jól bánik a szavakkal, jól képes őket forgatni. Olyan keserédes történet.

Charles Dickens: Karácsonyi Ének

Nincs karácsonyi válogatás, Karácsonyi Ének részlet nélkül! De komolyan, most már el fogom az egészet olvasni….amint időm lesz rá, mert érdekel és hála a részletnek, egy kicsi képet kaphattam a fordításból :)

Belbecs: 4/5

 Nagyon jó válogatás lenne, ha az a pár részlet, novella, akármicsoda nem lenne benne. Krúdy kiverte nálam a biztosítékot, de volt még pár, aminél úgy éreztem, hogy nincs keresnivalója egy karácsonyi válogatásban. Ennek ellenére a legtöbb tényleg illett a hangulatteremtéshez, ahhoz, hogy egy kicsit már most karácsonyi hangulatom lehessen. Felvidította a lelkemet. Jó volt olvasni!

Ann Aguirre: Horda (Razorland-trilógia 3.)

Köszönet a könyvért a Fumax kiadónak!!

Nagyon kevés olyan könyv van, amit nagyon várok. Általában sorozatok x. részei részesülnek ebbe a felfokozott várós hangulatban, vagy kedvenc írók új könyvei. Idén nagyon vártam a Nem akarlak megölniket, mert egy jó sorozatot zárt le, mert nagyon szeretem az írót is, és persze befejező kötet, tehát már elve úgy indulsz neki, hogy nagyot fog szólni, hogy méltón zárjon le egy sorozatot. Arra a könyvre nem is kellett sokat várnom, és tényleg nagy durranás volt. Aztán elkezdtem kérdezni a kiadót, hogy, na de akkor mikor jön a Horda. Rögtön jött a válasz, már fordítják. Komolyan szerintem havonta rákérdeztem, hogy de még meddig fordítják, mert úgy már olvasnám. Mivel a fordítóval leveleztem, rájöttem, hogy talán ha nem írok, akkor gyorsabban tud fordítani, mert nem az én leveleimre kell válaszolnia. Igen, kicsit utáltam, hogy ő már tudja mi lesz a könyvben, amikor én még nem, és csak sejtelmeseket ír róla, amivel nem hogy megnyugtatott volna, csak szította a kíváncsiságomat. Aztán már szeptember lett, és felkerült a könyv a Molyra is, aztán október és megláttam az első olvasásokat. Hát persze, hogy rögtön azonnal írtam, hogy akkor most, most kell. Másnap már itt is volt, ha jól emlékszem. És hétfőn nekiállhattam olvasni, és… szerdán már befejeztem :(

Pikk

Nagyon kevés olyan könyv van, amit nagyon várok. Általában sorozatok x. részei részesülnek ebbe a felfokozott várós hangulatban, vagy kedvenc írók új könyvei. Idén nagyon vártam a

 Idén így lezárult két kedvenc sorozatom is (lehet három, a részben emberrel még függök), és nem tudom, hogy akkor most idén mi az a könyv, amit még nagyon várjak. Mondjuk tegnap az Üveghegy borítója jött szembe velem, így egy nagyon várós lett, de arról mire hírt kaptunk, szinte meg is jelenik. :D Így meg nem nagyon kell rá várni!

Fakó

A történet:

 Aki olvasta az előző részeket azoknak nem volt váratlan, ami Megváltással történt. Már sejthető volt, hogy vannak helyek, amik nem tudják megvédeni magukat, akik olyan berendezkedéssel élnek, hogy igazándiból segíteni sem lehet az ott élőkön, mert meg vannak áldva a világ legbunkóbb, legmániákusabb, leghívőbb (ez esetben negatív jelzőként) irányítóival/ vezetőivel, akik miatt még akkor se tudnál megmenekülni, ha valaki segítene, mert ezt se hagynák. Ennek ellenére Megváltás részben megmaradt, csak helyileg költözött tovább. Pikk sikerrel járt legalább ebben, még ha kudarcnak is élte meg, hogy nem tudott mindenkit megmenteni. Márpedig sajnos nem lehet sosem mindenkit megmenteni. Ugyanis vannak, akik nem akarják, hogy meg legyenek mentve, és vannak azok akik akarnák, de sajnos pechesek, így nem lehet időben segíteni rajtuk.  Az új helynek is vannak árnyas oldalai, az sem tökéletes és Pikk igazándiból nem is akar üldögélni a seggén és nézni, ahogy körbeveszik és lemészárolják ezt a várost is.

Tegan

 A mutánsok okosodnak, az emberek egy szinten maradnak, és megy az öldöklés. Ha jellemeznem kell a könyvet akkor az egész egy hadjárat, egy elég reménytelen kezdéssel, és egy elég reménytelen végkifejlettel, ami mégis azért annyira nem lett reménytelen mint gondolták. Aminél kicsit morcos voltam, az a tudós, aki a feromonokkal kísérletezett, és az amúgy is katasztrofális életvitelűeknek újabb bonyodalmat hozott, amikor páran nem úgy reagáltak a szérumra, és agresszívak lettek, és elkezdték megenni a családjukat stb…jah…cuki volt. Én értettem, hogy miért akarta, és mit akart, csak egy kísérleti stádiumban lévő dolgot nem embereken próbálok talán ki…és persze a P-szakasz takarítsa el más mocskát.

 A kis 12 fős alakulat a végére azért szépen megduzzad, ez is mutatja, hogy a kereskedőknek, és a jó beszélő embereknek mekkora hatalma van. És a végén más is szövetkezik velük, hogy kik, azt megtudjátok, ha elolvastátok a könyvet , meg fogtok lepődni! :)

 Örültem, hogy a második részhez képest itt nem voltak annyira nyálasak a szerelmes jelenetek. Nem volt az, ami számomra az előző részben rontott a dolgon (szerelmi háromszög), mert az elnyomta a történetet az előzőbe, és most hála az égnek túl elfoglaltak voltak ahhoz, hogy tudjanak foglalkozni olyasmivel mint a szerelem, persze azért néha felbukkant.

Kósza

 A végső állomás Rosemere. Ugyan nem teljesen értettem, hogy kerültek ide azok, akiket már régóta halottnak hittem, de úgy vagyok vele, hogy biztos így lett teljes a történet. Mert így megtudtuk, mi történt az Enclave-val és, hogy kisebb szerencsével akár Pikkék is megúszhattak volna mindent, csak jó irányba kellett volna elindulniuk, és jó időben kellett volna ott lenniük. Bár tény, Pikknek ez volt a sorsa, hogy olyasmit hozzon létre, amit más nem mer, más nem tud. Volt elég bátorsága, volt elég elszánt ahhoz, hogy véghezvigye mindazt, amit eltervezett, akkor is, amikor reménytelen volt az egész. És tudta mikor kell lerakni a tőröket, és tudta, mikor kell Vadásznőből, Lánnyá avanzsálnia.

Belbecs: 5/5

 Tökéletes lezárása, az amúgy remek sorozatnak. Sajnálom, hogy vége lett, de legalább kaptunk egy tisztességes befejezést. Szép kerekké téve. Mindent (majdnem mindent), megtudtam amit szerettem volna, és pont annyi romantika volt benne, amennyit még elviselek. Jobb volt az előző résznél, és jobb volt az elsőnél is, nagyon élveztem olvasni, csak azt bánom, hogy behabzsoltam, és két nap alatt vége is lett. Örülök, hogy megismerhettem ezt a történetet.

Külcsín: 5/5

 Amúgy azt hittem átvettük az eredetit, mert hát gally az gally, kéz is van mindegyiken, de valójában nem egyforma. Most, hogy utána néztem kicsit a sorozatnak, találtam egy kicsit gagyi könyvajánló videót még az első részről, meg képet a szereplőkről, akiket tökéletesen nem így képzeltem el, úgyhogy örülök, hogy akkor nézegetem amikor már legalább végeztem, és a bennem élő kép sokkal jobb és elevenebb, mint ezek a rajzolt akármik…a könyvajánló videó meg erősen gáz…de azért megosztom veletek :D

Cím: Horda (Razorland trilógia 3. kötet)

Eredeti cím: Horde

Írta: Ann Aguirre

Műfaj: young adult/fantasy/sci-fi

Terjedelem:  480 oldal

Fogy.ár: 3.495 Ft

Fumax ár: 2.500 Ft

ISBN 978-963-9861-91-6

J. R. R. Tolkien: A hobbit ( A babó)

Nézzük csak, már egy éve nálam volt a könyv. Még a testvéremtől kértem kölcsön, mondván, hogy „mindjárt olvasni fogom, mert várólista csökkentős, mert most éppen ilyen kedvem van stb.”… aztán eltelt majdnem egy év, mire ténylegesen a kezembe fogtam, és nekiálltam elolvasni.

 Láttam az első filmet, még a moziban. Szerettem is, mert szép volt, és úgy a történettel sem volt gond, azt leszámítva, hogy igazándiból nem történt a filmben semmi sem, azon kívül, hogy a törpök megérkeztek, ettek és énekeltek, tovább mentek. Ment velük Bilbó, ettek és énekeltek… és mentek, néha harcoltak, de főleg csak énekeltek és ettek… úgyhogy megvolt a kezdő lökésem a könyvvel, miszerint ne menjen el a kedvem, ha az első 120 oldalban az evésen, menésen és éneklésen kívül nem történik semmi (elvétve pár csatával). Nem kellett volna tartanom tőle, mert nem untam. Jó… a dalokat untam, mert eleve nem szeretem az ilyesmit. A második filmbe egyelőre csak bele-bele néztem, így a pókok nem voltak meglepőek, és a film végét is pontosan be tudtam határolni a könyvben. Csak azt nem értettem, hogy akkor most mi lesz. Ugyebár a filmek elfogytak, és függő véggel volt vége a másodiknak, és a sárkány éppen…

 Jó volt tovább olvasni, mint amit már láttam. Még mindig tartom, mondjuk azt, hogy ebből a könyvből vétek és hülyeség három, háromórás filmet csinálni. Már csak azért is, mert át kell a felét írni, hogy valami történjen is benne, bele kell dobni új szereplőket, új klisé szálakat, és love story-t, hogy eladható legyen, de közben megtartani a könyv eredeti vonulatát is. A könyvben nincs Legolas, sem tünde csaj… csak úgy mondom, hogy a fél második film, nincs is a könyvben! Ez viszont dühítő és negatív pont a filmnek.

 Jobban szerettem a Gyűrűk urát, ott mondjuk indokoltnak tartottam a három filmet, három vaskos kötegből… itt egy háromszáz oldalas könyvből ugyanezt…pénz, fúúúj, pénz….

 De térjünk vissza a Hobbitra, és ott is a könyvre. Szerettem, és tisztára Gyűrűk ura hangulatom lett. Örültem, hogy visszatértem Középföldére, örültem, hogy újra eljutottam Völgyzugolyba, és újra olvashattam Elrondról (én őt akkor is kedvelem, bárki bármit mond). Gandalf semmit sem fog változni, már itt is olyan volt, mint a megismert történetekben. Néha eltűnik, és persze a „véletlennek” hála mindig pont jókor feltűnik. Bilbó egy kicsit pánikolós, sokat nosztalgiázó hobbitból, igazi harcossá avanzsál, neki legalább hasznára volt az egész küldetés. A törpök, nos ők olyan törpösek :P

 Kedvenc szereplőm… Bilbó, nehéz nem oda lenni érte, még a hibái ellenére is. Amit viszont utáltam, az a mesélő. A narrátor néha kicsit előre ugrott és lelőtte a poénokat, ebből adódóan, ha nem sejtettem volna a könyv végét, akkor is már a könyv felénél tudtam volna, hogy mivel fog végződni, és már csak a hogyan lett volna kérdés. De persze, aki olvasta, látta a Gyűrűk Urát az tudja, hogy Bilbó életben marad stb.

 A sárkány a könyvben menőbb és jobb volt, a filmben olyan… hát olyan semmilyen. Én sokkal szebbnek és sokkal díszesebbnek képzeltem, mert a könyv szerint teli van aggatva mindenféle ékkővel a pikkelyei között stb. a filmben ezt nem igazán láttam. Amúgy a sárkány story vége nevetséges volt. Mármint persze nekem, és nem annak, aki átélte. Túl egyszerűnek tűnt az egész. Azt hittem valami nagyobb volumenű dolog lesz, és erre nem… váááá!

Elképzelésem szerint a harmadik film, csata-csata-csata-csata-halál-csata-hazatérés témakörében fog mozogni. Legalábbis így a könyv elolvasása után így érzem… tekintve, hogy a könyv utolsó ötöde csatáról szól, meg hazatérésről :D

 Belbecs: 5/5

Tolkien nagy mesélő és szeretem azt a világot, amit ő megteremtett. Szeretem a tündéket, szeretem az embereket, törpöket és hobbitokat. Szeretem azt a fura hangulatot, ami mindig elkap, amikor Középföldéről olvasok. Újra kellene olvasnom a Gyűrűk Urát!

Külcsín: 4/5

Tetszik a fekete borítós kiadás, amúgy szerintem menő a filmes borítós is. Amit utálok: Az elején is volt rúnával írva dolog, meg a bevezetőben is, és azt feltételezik, hogy értem mi van oda írva… miért nem lehetett alá írni magyarul, hogy mondjuk a hülyébbek (én) is értsék. Persze körülírták meg minden… de akkor is. (a filmben meg azt utálom, hogy a tünde szöveget angolul feliratozzák, és nem tudok nyelvet váltani, úgyhogy kb. minden második szót értek belőle -.-)

(és a word azt akarja, hogy törpét írjak a törpök helyett… csak azért sem)

Könyves vasárnap 2014

Ő volna a doboz könyv, kiterülve
gyönyörűségek o.O

 Tegnap az Olvasás éjszakáján…aludtam igazándiból. Gondoltam rá, hogy olvasok hajnalig, de az egész ott megbukott, hogy ma dolgozni mentem reggelre, tehát nem lehetett fenn maradni olyan sokáig, és akkor még nem is beszéltem arról, hogy 11 óra után erősen fáradt lesz az ember lánya…legalábbis én.

 Ma sokan voltak, sokan használták ki az ingyenes beiratkozást, és sokan is kölcsönöztek. Kifejezetten örültem annak, hogy nem volt megállás, és folyamatosan volt dolgom amit csinálnom kellett. Remélem akik beiratkoztak, majd aktívan könyvtárba is járnak. Jó lenne, ha a pangásnak vége lenne, mert szeretek olvasni, de tényleg…de örülnék, ha munkaidőben nem lenne rá túl sok időm.

 A fáradt nap után hazaérve, egy doboz könyv várt. (meg tudnám szokni), úgyhogy máris felvillanyozódtam és felcipeltem a szobámba, átnéztem, aztán újra átnéztem őket. A legtöbbet megtartom, ha már így ajándékba kaptam a kolléganőmtől. Amit nem tartok meg, annak próbálok hasznos, szerető új otthont találni. Minden esetre nagyon jó volt egy doboz könyvet kapni, az egész hetes rosszkedvemet tüntette el! Itt is köszi Judit!!! J

Ma velük gazdagodtam :)

Buszindulás előtt láttam, hogy Míves Emberek Vására lesz (volt) ma Dunaújvárosban. Azt is láttam, hogy a volt kolléganőm is kinn van a portékájával, úgyhogy mindenképpen be akartam menni. Persze nem olyan egyszerű, amikor 12-re kell menned, dolgozni, és mire a munkahelyed melletti kiállító helyre érsz, már 11.55… de azért sikerült. Teljes mértékben megérte, már csak azért is, mert találkozhattam a volt kolléganőmmel. No meg egy levendulás bagoly és egy könyvjelző így az Olvasás éjszakája napján igazán stílusos :)

Új külső

 Új külső! Igen tudom, talán fél évet bírtam ki az előző sablonnal? Mindenesetre tegnap elkezdtem új sablont keresni. Valami miatt ugyanis az lekötött és kicsit javított az amúgy elég pocsék hangulatomon. A végeredmény az lett, hogy találtam, körülbelül 4-5 féle sablont ami tetszett. Ma végignéztem mindegyiket (miután a tesóm megmutatta, hogy állítom át), aztán kiválasztottam az egyetlen olyat ami nem működött rendesen :D
Éreztem én, hogy jobb ha a blog sablonjával akkor játszadozom, amikor közelben van a tesóm, mert egymagam nem értek hozzá, ő meg segített, így gyorsan minden a helyére került.

 Ami viszont lekerült a blogról:

- Az idei tervezett olvasmányok diavetítése

- Hamarosan olvasom diavetítése

Egyrészt mert meguntam, a mozgó dolgokat, másrészt azért, mert át kellett volna szabdalni, mert sehogy sem akart normálisan kinézni. Plusz dolog nem került fel rá, az elrendezés is többé-kevésbé maradt (az még változhat).

Úgy hiszem csinos lett :)

Andrew Lucas McIlroy: Árnyból az angyal

 Köszönet a könyvért a Könyvmolyképző kiadónak!

 Tartom azt a megállapítást, hogy minden könyvhöz kell hangulat. Mindegyik könyvnek megvan az ideje, hogy mikor olvasd, és ha nem akkor kerül a kezed közé, akkor egyszerűen képtelen vagy vele haladni, és élvezni. Az első ilyen könyvem a Ködszerzet volt, nyögvenyelősen indult, és harminc oldal után feladtam. A második könyvem, úgy tűnik az Árnyban az angyal lett. Eljutottam a kétszázötvenedik oldalig körülbelül, aztán egyszerűen, ha kínoznak sem ment tovább. Már amúgy is késésben voltam vele (év elején kaptam…), és mindenképpen végezni akartam gyorsan vele. Ez volt… Augusztusban. Most meg Október van. Félbehagytam, leraktam, beraktam a többi recenziós könyv közé. Aztán hétfőn megfogtam, és ott folytattam, ahol két-három hónapja abbahagytam. Most meg volt hozzá a hangulatom, most gyorsan haladtam, 60-80 oldalakat naponta, és így gyorsan a végére is értem. Meglett a hangulat hozzá, mint annak idején a Ködszerzethez.

 Bár kedvenc könyvvé nem vált, mégis imádtam olvasni. Olvasási válságom is ezzel együtt úgy tűnik véget ért. Azt bánom csak, hogy a könyv vége egy nyitott szállal zárul, és igazándiból olvastam volna tovább. De nincs egyelőre folytatás, úgyhogy várhatok… már megint csak a várás.

 Nem is tudom, hol kezdjem. A világ, amiben játszódik a történet sötét, komor és sokszor volt számomra nagyon negatív hangulata. Az egyház kontra a „gonoszok, sátán fattya stb.”-k ellen. Fura, a fordított világ, amikor igazándiból az Egyház volna a rossz, és a boszorkányok a jók. Bár mégsem annyira fordított és még sem annyira fura. Tekintve, hogy az Egyházban sem csak „angyalok” vannak a valóságban sem, és végtére is senki sem mondta, hogy a boszorkányoknak gonosznak kell lenni… szimplán egy tévhit, amit szeretnek hangoztatni.

 Már a történet elején egyértelművé vált, hogy kik lesznek a csapat tagjai, száz oldalon belül összeálltak a jó oldal képviselői, hogy egyelőre még az ismeretlen felé menjenek, egy meg nem határozott céllal. Ugyanis a cél mindig változott. Először, hogy megmentség a kisfiút, aztán, hogy találjanak szállást, utána, hogy kincset keressenek, aztán, hogy megmentsék a fiút, és a végén új küldetésük lett, sokkal nagyobb, mint arra számítottak.

 Az elfes-vérfarkasos száll viszont számomra kiszámítható volt. Lehet, hogy túl sokat szerepjátékozom, és túl sok mágia és vérfarkas szerepelt a játékaimban, de a fordulat a végén, számomra, nem volt akkora fordulat. Lehet, hogy valakit meglepett, de engem nem. :D Ahogy Brod sorsa is valahogy már az elején sejthető volt. Ezt egy kicsit bánom, mármint hogy már nem tudok az ilyeneken meglepődni, és ujjongani. Ennek ellenére örülök mind a két dolognak, kiszámíthatóság ellenére is.

 Eline viszont tartogatott számomra meglepetést. Imádtam a varázsigékkel való dobálózását, és az a tipikus „attól még, hogy nő vagyok, ne nézz le” hozzáállását. Zseniális karakter, bár néha túlzottan is magába zárkózott, amit néha nehezen értettem meg, és a halvány romantikus szálakat sem szerettem annyira, még ha értem is a Miértet.

 Összességében, még így félbe hagyott – újra kezdett olvasással is azt mondom, hogy remek volt. Gyorsan haladtam amikor végre a hangulat is megérkezett hozzá, és igazándiból faltam az oldalakat. A karakterek, ami a jó oldalt tekinti, kifogástalanul szerethetőek, a maguk néha bunkó modorával is. A sötét oldal….hát, őket annyira nem sikerült még megismerni. Úgy hiszem, ez a rész, szimplán arról szól, hogy a bábuk felsorakoznak egy sakk játszmához, hogy mi lesz a végkimenetel, hogy a fehérek (egyház - démonok), vagy a feketék (Istenek, és halandók), nyernek-e, az még nem teljesen tudható. Én Balorának drukkolok, meg a kis csapatunknak. :D

Belbecs: 5/5

Külcsín: 5/5

 A könyvet a borítója miatt kértem! Komolyan! De tényleg!! Komolyan!! Annyira gyönyörű, és annyira tetszett, és annyira jó a címe, hogy igazándiból roppant mód nem érdekelt, hogy miről szól. Főleg, mert nem olvasok fülszöveget. Igen, bevallom, hogy mocsok mód a borítók rá tudnak venni engem, egy könyv elolvasására, vagy arra, hogy megvegyem, szimplán azzal, mert jól néznek ki….Gyarló vagyok tudom, de akkor is. Amúgy a könyv kivitelezésével sem volt gond. Elgépelést nem találtam, a neveket néha nem szerettem, de az más kérdés, és nem tetszhet mindent. Két olvasás után, és ide-oda cipelés után sincs túl nagy baja a könyvnek, bár tény, hogy kicsit megtört a gerince (nem én törtem meg…én vigyázok rá).

Fülszöveg:

„Lásd meg a gonoszt a fényben, és a jót a sötétségben…”

Amikor az első és egyetlen keresztes háború elsöprő győzelmet aratott, a világra homály borult. Azóta az Örökkévaló egyháza vasmarokkal szorítja híveit, a 19. század végén az emberek még mindig inkvizíciótól, boszorkányoktól és démonoktól rettegnek.

Cailie Jacobs különleges fiú: az éjszaka teremtményei a védelmére kelnek, a farkasok szelíd kutyaként viselkednek a közelében. Híre azonban eljut az inkvizícióhoz: családját megölik, és ő maga is kínhalált halna, ha életét nem mentené meg egy furcsa társaság.

Brod Walters és ifjú társai kisstílű szélhámosok, eszük ágában sincs ujjat húzni az egyházzal. Ám ahogy keresztezi útjukat ez a különös fiú, addigi kényelmes életük fenekestül felfordul. Csatlakozik hozzájuk Dorien, az elf ifjú, és Eline, egy felfegyverzett asszony, aki a legrettenetesebb bűnt követte el az Örökkévaló egyháza ellen: megtanult varázsolni.

Hogy Cailie-t megóvják, fel kell fedniük az évszázadok óta a homályban rejtőző igazságot. De kicsoda ez a fiú valójában? Vajon a fény, vagy a sötétség uralja-e sorsát? Miért védelmezik egy elfeledett istennő, Balora szent állatai, a farkasok? Ki az a titokzatos angyal, aki mind gyakrabban bukkan fel álmaikban? Mi köze mindennek a Vatikánhoz és a közelgő pápaválasztáshoz?

A vándorokat egy varázslatos ereklye szólítja a messzeségből, és a jövendölés, hogy Balora prófétája újból a földet járja majd, aki reményt hoz a halandóknak. Reményt egy szabadabb világra, ahol az Elfeledettek újból visszatérhetnek.

Lásd meg a jelet, mert hamarosan eljön az idő. 

Lásd meg a gonoszt a fényben, és a jót a sötétségben…

Ezt is elhatároztam...

Pixiv Id 3563359 Mangaka

 A legújabb elhatározás, éppen az, hogy amíg van nálam kölcsön és van reci könyvem is addig felváltva olvasok a négy halomból. Tehát egy könyvtári, egy reci, egy kölcsön, egy saját. A mesekönyvek nem minősülnek egynek, mert vannak behalmozós könyvtári mese könyv akcióim, de az kb. egy nap / 6 könyv, tehát nem számítanak. Viszont a rendes regényekből, most már jön a könyvtár, reci, kölcsön, saját és így tovább.

 Már csak azért is mert:
- Diosz könyve lassan három éve van nálam…Liliané meg már kettő

- Az összetőrt glóriák 3-4 része is már egy éve biztos itt van…meg a Töredékek is…meg igazándiból így, hogy október van a többi egy része is régóta itt van

- Izolda 80%-os magánkönyvtára kihívásában ott tartok, hogy olvastam magánkönyvtáram 8%-át…persze 2017 a befejezése de azért…kicsit nagyobb százalék kéne :D

- Worsi kihívásáról már ne is beszéljünk…

Jean-Claude Mourlevat: Földlakó

 A vörös pöttyös könyvektől félek. Nagy átlagban ugyanis azt vettem észre, hogy már kinőttem belőlük. Mert vagy túl picsogósak, vagy túl ifjúságiak, vagy túl szerelmes páros, romantikusak, és nem rajongok az ilyesmikért. Legalábbis kell egy bizonyos hangulat hozzá, az meg nem mindig van. A könyv utazókönyvként került hozzám, itt is köszönet @bozsnak, hogy rendelkezésemre bocsátotta a könyvet.

A Világ:

 Irigylem azokat az írókat, akik képesek egy egész komplex világot alkotni, és azt hihetővé téve, bakik nélkül bemutatni. Volt már alkalmam olyan könyvet olvasni, ahol megvolt a „másmilyen” világ elmélete, aztán állított valamit az író, és oldalakkal később felrúgta azt az állítást. Nincs ennél idegesítőbb.

 Jelen könyvnél ilyen probléma nem volt. Korrektül felvázolt világgal rendelkezett, ami ettől független nem nyerte el a tetszésemet. Egyszerűen rossz volt elképzelni, és rossz volt olvasni. Olyan nyomasztó világot teremtett, ahol nem igazán szeretnék élni. A világ leírásaiban nem volt baki viszont a történetben volt pár fura dolog, ami hülyén jött ki.

SPOILER

A vége felé amikor halálán van mindenki, és segítség érkezik. Előtte megtudjuk, hogy adott szereplőket amúgy is figyeli a biztonsági rendszer, mert hogy nem annyira világ kompatibilisek és mutatnak földi dolgokat. Namármost, ha téged figyelnek, akkor mégis hogy lehet az, hogy simán elviszed a légjárművet, hozol három félholt embert a lakásodra, lifttel felviszed, egy pár napig nálad vannak és ezt rohadtul nem veszi észre senki sem! De komolyan, ha téged figyelnek, márpedig figyelnek, mert már egyszer kidobtak az ablakon, akkor minimum kellene annyi eszednek lenni, hogy nem hozol a lakásodra embereket. Illetve, ha meg hozol akkor meg nem hiszem el, hogy senkinek sem tűnik fel. És a Földünnep meg  csak egy gyenge kifogás ami pont akkor van, és így pont nem feltűnő…. A vége emiatt annyira nagyon nem tetszett L

SPOILER VÉGE

 Tehát, voltak kis bakik, amik kicsit visszadobták a dolgot. Érzésem szerint a vége el lett kapkodva, és az a több oldalnyi szenvedés teljesen felesleges volt. Amiért még haragszok, az Virgil úr szálának elvarrása. Azaz inkább az elvarrás hiánya. Mert, hogy nem teljesen tiszta, hogy azon felül, hogy kidobták az ablakon mi lett vele. Meghalt? Elkapták? Valahol még van, vagy meghalt és ennyi volt a szerepe? Mert ha meghalt, akkor elég kevés szerep volt, egy mellék szereplő író, aki igazándiból nem sok vizet zavart.

 Torkensen: hát én azt a srácot megölelgetném. Annyira édesen bolond, hogy nem lehet nem szeretni. Hibrid létére, elég emberi. Kellemes, kicsit naiv, nagyon segítőkész, és érezhetően nem túl okos. Valahol sejthető volt a szerepe, és a végkifejlet, de akkor is kicsit szomorú vagyok.

Bran: a legföldibb hibrid. Érdekes, hogy őt nem tudtam annyira nagyon megkedvelni, túl komoly volt Torkensenhez képest, és túl tökéletes néha. Utálni sem tudtam, mert amúgy jó fej, és igazán megérdemel majdnem mindent amit kapott, és elért…de hiányzott belőle valami ami szerethetőbbé tette volna.

Anna: ajaj, főhőst nem utáltam még ennyire! Zavart a hozzáállása. Értem, hogy a tesóját elrabolták, ő ezt megálmodta, szólt előre, de mégsem hallgatta meg senki. Értem, hogy nagyon szereti a nővérét, és meghalni is képes érte, pláne átmenni egy másik világba. Értettem, azt hogy Miért csinálja, mégis azt éreztem, hogy nem tudja mit csinál. Szót fogad Brannak, de közben magában lázad. Elhívja Virgil, aztán megvonja a vállát amikor kidobják az ablakon. Elhiszem, hogyha odamegy akkor elkapják, de így igazándiból maradt egy elvarratlan száll, és míg azt hinnéd, hogy racionálisan gondolkodó személy, nem az. Bár a végén próbált megmagyarázni minden „rossz” lépést, de nekem így is egy borzalmasan unszimpatikus főhősnő lett. És persze nagyon szerelmes, már akkor amikor nem is tudja, hogy kicsoda a srác, és persze amikor kiműt belőle valamit megjegyzi, hogy „áh,nagyon jó a teste, pont bejön nekem”…de komolyan! Egy szemöldökcsipesszel műt és közben ilyen szarságokon gondolkodik  -.-

Gabriella: Hát…neki meg nem volt semmi szerepe. Ő csak az ok volt, meg a következmény. Nem csinált jóformán a szenvedésen és elmélkedésen kívül semmit, ami nem is csoda, ha be vagy gyógyszerezve, minden esetre…nem tudtam sajnálni, sem megkedvelni,semmi. Ő csak úgy volt, még Virgil úrnak is több jelentősége volt.

 Tehát összesítve. A történet elég egyhangú, amilyen a világ amibe csöppennek. Borzalmasan komor, és igazándiból egyszer sem éreztem azt, hogy izgulok bárkiért is. Virgil urat kedveltem, és Torkensent.  A főhősök vagy nem csináltak semmit vagy szenvedtek ebből adódóan az egész csak A-ból B-be szenvedés volt. Unalmas, és szürke…és lehangoló. A vége meg sejteti, hogy valószínű, hogy SOROZAT lesz, mert bár remekül le lett zárva az utolsó mondattal egyértelművé tette, hogy ezt még bizony lehet folytatni…hát remélem nem fogja.

Belbecs: 3/5

Külcsín: 4/5

A belső kivitelezéssel nincsen gond, bár feleslegesnek éreztem, hogy Gabriella belső monólógját másmilyen betűszedéssel szedjék, de jó, így egyértelmű volt, hogy más szereplő beszél/gondolkodik. A borító,…olyan semmilyen, mint a könyv. Komolyan megnéztem az eredetit is…az is pocsék, tehát értem, hogy miért nem vették át, hisz az sem mond semmit, még annyit sem mint a magyar verzió.

Fülszöveg:

Anna Collodi a nővérét keresi. A nővérét, aki egy éve, az esküvője másnapján tűnt el nyomtalanul. Egy napon zavaros üzenetet kap a rádión keresztül: Gabrielle él és segítséget kér. Anna a keresésére indul, s egy jelentéktelennek látszó mezei úton a „másik oldalra” jut. Egy dermesztően üres világban találja magát, amelyből hiányzik minden emberség, ahol nincs napsütés és eső, nevetés és sírás, zene és ének, nincsenek ízek, illatok, színek, ahol az emberek egykedvűek és érzéketlenek. Hogy kiszabadítsa nővérét és hazavigye onnan, ahonnan még soha senki nem tért vissza, Anna élete kockáztatásával a végsőkig elmegy. Küzdelmes kalandja során önzetlen segítői is akadnak, megismeri a szerelmet és felfedezi önmagát – a földlakót.

Könyvtári morzsák 2. - Könyvtári napok programja

KÖNYVTÁRI NAPOK PROGRAMJA

József Attila Könyvtár – Dunaújváros (MMK mellett)

OKTÓBER 8. (szerda) 17 ÓRÁTÓL: 350 éve halt meg Zrínyi Miklós

„MÁRS KÖNYVET OLVAS” című előadás

Előadó: Hausner Gábor, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum tudományos munkatársa

OKTÓBER 11 (szombat) 16 ÓRÁTÓL: ZENE és JÁTÉK: családi program

Kreatív foglalkozás kicsiknek és nagyoknak, családoknak, vers és ritmus, dallamkeresés – rögtönzés, vidám komolyzenék, örömzene (magyar népdalok, más népek dallamai)

 Vendégünk: Ferge Béla zenepedagógus  

OKTÓBER 13-19. Amnesztia-hét a könyvtárban.

Van nálad olyan könyv, aminek lejárt a határideje? Régóta nem merted visszahozni, mert tartottál a késedelmi díjtól? Akkor itt a helyed! Október 13-19. között büntetlenül hozhatod vissza a könyveidet!

OKTÓBER 13.(hétfő) 17-ÓRÁTÓL Budapest Noir

Kiállítás Kondor Vilmos regényei nyomán. Németh Krisztina és Andok Tamás fotóművész fényképei megtekinthetőek, a megnyitó után, a könyvtár nyitvatartási ideje alatt!

OKTÓBER 16 (csütörtök) 17:00 Egészséges táplálkozás, divatos trendek

Előadó: Debreczeniné Szekeres Erzsébet: egészségnevelő, dietetikus.

OKTÓBER 19 (vasárnap) 10 és 12 óra között! Készítsünk együtt „harapós” könyvjelzőt.

Kézműves foglalkozás a gyermekkönyvtárban. Minden érdeklődőt szeretettel várunk

OKTÓBER 19. (vasárnap) INGYENES BEIRATKOZÁS a könyvtárban!

9:00 és 13:00 között – RENDKÍVÜLI NYITVATARTÁS

Hozd magaddal személyi igazolványodat, lakcímkártyádat, diákigazolványodat! :)

Könyvtári morzsák 1.

 Ugyan azt nem tudom, hogy hány Dunaújvárosi olvassa a blogomat, de ha véletlen erre tévednének, akkor megosztok pár Könyvtári hírt, a Könyvtári Napokkal kapcsolatban, meg csak úgy is:

Tudtad-e:

- Hogy 16 év alatt és 65 év felett ingyenes a beiratkozás. Nem kell több hozzá, mint egy személyigazolvány illetve egy lakcím kártya. 16 év alatt hozd még magaddal a diákodat!

- Hogy 17 és 64 év között sem éri el a tagdíj egy könyv árát. Diákoknak 1.000 forint egy évre, míg a diákigazolvánnyal nem rendelkezőknek 2.000 forint. Egy könyv átlag ára 3.999Ft. Míg az éves tagdíjban nincs korlátozás. Egyszerre nyolc könyvet vihetsz el, de az, hogy egy év alatt hány könyvet olvasol, és kölcsönzöl, már rád van bízva J

- Hogy OKTÓBER 19-én, könyves vasárnap INGYENESEN iratkozhatsz be könyvtárunkba. 9-13 óra között várnak tündéri könyvtárosaink.

- Hogy rengeteg új könyvvel gyarapodik a könyvtár, minden hónapban. Itt van egy kis gyűjtemény az idei új beszerzésekről. ITT

További információkkal jelentkezem J

Dunaújváros, Apáczai Csere János u. 9, az MMK mellett!

Sally Gardner : A Hold legsötétebb oldala

 Az egész könyv fura. Fura az illusztrációival, a száz apró szeletre vágott valóságával. Fogalmam sincs, miért emeltem le a könyvtár polcáról, hiszen ami alapján általában megyek (cím, borító), nem fogott meg. A borítója kifejezetten nem tetszik, bár tény, hogy illik a könyv fura hangulatához. A címe már megragadóbb, de azért ez kevés a boldogsághoz. A könyv belsejében viszont vannak illusztrációk, amolyan mozgó képek, mert ahogy olvasol, úgy változnak pillanatról-pillanatra, lapról-lapra és egy relatív történetet mesélnek azok is el. Kivitelezésre tehát közepesen jó a könyv. Mert a belseje tényleg nagyon szépen meg van csinálva, de ez a borító valami borzalmasan ronda (szerintem). Ahogy látom angol borító van kettő is, az egyiket vettük át…lehet, a másikkal nagyobb sikere lenne a könyvnek :D

Külcsín: 3/5

 A történet tetszett, az elmesélés módja is. Kicsit ugyan fura volt, Standish magán monológjaiban

bolyongani, és úgy megismerni a külső világot, de nem volt rossz. Standish elég…egyedi gondolkodásmódú, álmodozó típus, és szerintem nem teljesen százas. Ennek ellenére, az olvasó nem tudja nem szeretni. Egyszerűen legszívesebben megöleltem volna, megvédtem volna a világ borzalmaitól, mert szegény nem tehet semmiről, mégis a világ ott körülötte kezd szétesni. Az élete cseppet sem egyszerű, folyamatos megfigyelés alatt vannak, az iskolában verik, a barátja Hector is a családjával együtt hirtelen eltűnik, ahogy anno az ő apja és anyja is csak úgy eltűnt. Míg ők eltűnnek a Holdember meg feltűnik.

 Ami még fura volt, az a káromkodás. Standish relatíve elég sokat káromkodik, de mégsem úgy, mint az átlag mai fiatalok. Néha hátrahőköltem, hogy most akkor mivan? Érdekes a szóhasználata, érdekes elképzelései vannak, a katonákról, kémekről, besúgókról. Nem tudom, hogy ő nevezte-e el őket, vagy tényleg ez volt abban a világban (ahol játszódik), a nevük a dolgoknak. Ez nem lett tiszta nekem a végére sem, hogy csak ő talált-e ki nekik más nevet, mint amik.

 A történet elejével elég gyors ütemben vázolja Standish és családjának életét. Már a könyv elején Hector eltűnt, de ténylegesen a visszaemlékezések során körülbelül a könyv felénél tudjuk meg, hogy MIÉRT és feltehetően HOVA tűnt Hector és a Lust család. A könyv utolsó negyedében már azt is tudjuk, hogy pontosan kik vitték el, és milyen céllal.

Standish nagyon bátor fiú, vagy nagyon hülye. Amikor az ő mesterien kitervelt ötletét vázolta, mondjuk kicsit pislogtam. Nem tudtam eldönteni a végéig, hogy volt-e értelme annak, amit ő kitalált, hogy elérte-e a célját, vagy hiába ment Hector után. A könyv vége megrázó, és szomorú… elgondolkodtató, ahogy az egész könyv.

Belbecs: 5/5