Augusztusi új lakók

A nyári szabadság rengeteg dologra elég. Például, hogy úgy tegyél mintha dolgoznál! Munkahelyi ártalom (szerintem nem), hogy itthon is könyvekkel vagyok képes foglalkozni. Az augusztus eleje azzal telt, hogy mini leltárt csináltam. Ami sokkal egyszerűbb, és sokkal gyorsabban megoldható,  mint egy nagy könyvtárban. Ugyanis nekem „csak” 870 könyvem van, amit azért sokkal egyszerűbb mozgatni, rendszerezni és a molyra felrakni (ha nem volt), mint egy több ezres, százezres könyvtári állományt. Mindenesetre, tény, hogy szabadság alatt is könyvekkel foglalkoztam.

Új könyvespolcok kerültek be, könyvek kerültek ki, kerültek át másik szobába, esetlegesen tv állványra. Az ágyam elfordult, a polcok szegély nélküliek lettek, és így elfértek egymás mellé. Jelenleg van még egy üres könyvespolcom (amit meg kell vágni, hogy a helyére kerüljön), egy kis falrészletem amit be lehet polcozni, illetve a szobámban is van jelenleg is úgy harminc-negyven könyvnek hely. Amit jelenleg a kölcsön könyvek, recenziók, és könyvtári könyvek foglalnak el. Tehát nem unatkoztam a nyáron, akkor sem amikor éppen nem dolgoztam!

 De térjünk át arra, hogy milyen könyvek vándoroltak a hónapba hozzám és miért :D

Vásárolt könyvek száma: 4

Chloe Neill: Ha eljön a péntek (1200Ft)

Adam Johnson: The Orphan Master's Son – Az ellopott élet (2.400Ft)

Marie-Aude Murail: Oh, boy! (1.600 Ft)

Patricia Briggs: Megszólít a hold (399Ft)

 Az úgy volt, hogy… az elsőt azért vettem, mert a másik részt cseréltem, akkor már legyen meg minden rész amit adott molyocska elad(elcserél), így nem volt postaköltség sem. Már csak remélni tudom, hogy tetszeni is fog. A két könyvmolyképzős könyv kívánságlistás volt. Azaz igazság, hogy az amolyan vigasz ajándék nekem, magamtól. Egy nagyon rossz nap másnapján. Háziorvos kihívás, meg injekciós fájdalomcsillapítás után úgy döntöttem, hogy magamtól, a magam hülyesége miatt, de valami jár. És ezeket már régóta terveztem, és ennyit érnek is. A negyedik…öööö, az úgy velem jött amikor ásványvizet vettem… :D

Recenziók száma: 3

Dan Wells: Ruins – Romok

Kathy Reichs: Virals – Kincsvadászok

James Lear: A hátsó bejárat

A hátsó bejáratot már el is olvastam, igazándiból az tetszett is. Bár páran nem értették, hogy miért is kell nekem meleg pornót olvasnom. Amúgy azért mert, éppen nem akartam gondolkodni, szeretem az ilyesmit (bár nem olvasok túl sűrűn ilyet), és olvasási válság kezelésére remek volt. Kár, hogy azóta megint így nézek ki a fejemből okosan.  A Romokat már nagyon várom, bár még a Töredéket sem olvastam (de itt van), a Kincsvadászok szintén sorozat folytatás. A Hordákat várom amúgy…már év eleje óta, már nagyon-nagyon….de az még sajna odébb van. Viszont így Dan Wells sorozata zárul. Lesz végre egy lezárt sorozatom (kivéve, ha még ír hozzá részeket XD)

Csere könyvek száma: 3

Chloe Neill: A lányok olykor harapnak

Rados Virág: Bipoláris

Elizabeth Richards: A sötétség városa

 Cseréltem a hónapban három könyvet is. Az elsőt már régóta nézegetem a Bipolárist meg valaki ajánlotta, 

hogy olvassam el. A sötétség városáról meg szintén jókat hallottam, és úgy gondoltam, ha már megtehetem, és ha már nem kerül semmibe sem (csak pk. És egy amúgy sem kellő könyv), akkor miért ne. Lehet, hogy tetszeni fog, én bizakodó vagyok. A borítója amúgy tetszik J

Ajándék: 1

Brandon Sanderson: A törvény ötvözete

Utó születésnapos könyv ajándék Gabye-tól. Caminót járt, így most kaptam meg, de ugyanúgy örültem neki, mintha akkor kaptam volna amikor volt a szülinapom. Amúgy a héten több utószületésnapi ajándékot is kaptam, úgy tűnik nekem kétszer is van szülinapom J kaptam két plüsst…amiket amúgy nagyon rühellek, de ezek aranyosak Svent és Olafot kaptam plüssbe (Jégvarázs, ha valaki nem tudná :P), és nem a kutya kapta meg. Sven tökéletes helyet kapott, és Olaf is, utóbbi végignézte tegnapelőtt a jégvarázst velem (meg a szüleimmel), most az ágy sarkában üldögél. De a könyvre visszatérve. Most kaptam egy újabb löketet, hogy végre fejezzem be a Ködszerzetet, amivel úgy a második rész, első kötetének a felénél ragadtam le. Hangulat. Ez az egy kell hozzá…meg idő… :D Imádtam az első részt, de az is második kezdésre sikerült csak, mert nem jó hangulatban kezdtem neki.

Kérdőív

Nem tudom, hogy hogyan viszonyuljak az ilyen tovább küldős kérdőívekhez, de most úgy döntöttem, hogy a kérdések jók, és hát senki sem hal bele abba, ha válaszol rájuk. Tovább küldeném @Shanara –nak, @rebel –nek és @Nitakönyvgalaxis –nak. Biztosan megkaptátok már mástól is, de nekem ti jutottatok első körben eszembe :D

Kérdések:

1. Szoktál nassolni olvasás közben?

Régen igen, már leszoktam róla. Azaz igazság, hogy súlyban átléptem egy olyan súlyhatárt amit nem szerettem volna átlépni, és feltehetően a nassolásnak ehhez elég nagy köze volt, így azt olvasás közbenből és amúgy is kiiktattam.

2. Mit szeretsz iszogatni olvasás közben?

Teát, vagy vizet. Egyik sincsen szoros összekapcsolásban az olvasással. Az ágyban olvasok, netbookasztalnak döntött könyvvel, tehát a folyékony dolgok azért annyira nem barátaim. És persze, inkább csak télen teázom, a kötelező teámon kívül.

3. Szoktál írogatni a könyvekbe, vagy kivagy magától a gondolattól is, hogy firkálj beléjük?

Nem irkálok bele egy könyvbe sem, nem azért mert kivagyok a gondolattól, inkább úgy mondom semmi olyan nincs amit beleírnék. Nem szeretem ha firkálják a könyveket, de megértem azokat is akik bele jegyzetelnek (a sajátba azt csinál az ember amit akar).

 4. Hogyan jelölöd, hogy hol tartasz egy könyvben?

Könyvjelző. Jó sok van belőle. Általában ugyanazokat használom, míg el nem kopnak. Persze változó mert néha rám tőr az, hogy most ezzel vagy azzal a könyvjelzővel jelezzem merre tartok. Ezen kívül a könyveket amiket olvasok, fel szoktam post-itelni, hogy Molyon jelölhessem, ha egy-egy rublikát elértem. :D

5. Mindig el kell jutnod egy fejezet végéig, vagy le tudod tenni a könyvet bárhol?

Bárhol, nincs nálam ilyen késztetés, hogy csak ott rakjam le, ahol vége a fejezetnek. Ennek ellenére, azért a lap alja illetve  a mondat vége az meglegyen. Munkahelyen olvasva kicsit nehezebb ugyanis a fejezet megvárása, ott már annak örülök, ha a mondatot sikerül befejeznem, bár megfigyelésem szerint az sem zavar, ha  a mondat közepén hagyom félbe (pár percre).

6. Olyan ember vagy, aki elhajítja a könyvet a szoba másik sarkába, ha nagyon idegesítő regényt olvas?

Semmi esetre sem. Sosem rongálok könyvet. Az olyan gonosz lenne…és ne, senki se higgyen a munkatársaimnak akik azt állítják, hogy láttak könyvet rongálni.

7. Ha szembejön veled egy ismeretlen szó, azonnal rákeresel?

Ha módomban áll akkor azonnal rákeresek, ha nem akkor megjelölöm és utána nézek. Nem szeretek buta maradni. 

8. Mit olvasol most?

Kalapos Éva: D.A.C. 2 – Rázós utakon 

9. Milyen könyvet vettél legutóbb?

Adam Johnson: The Orphan Master's Son – Az ellopott élet

Marie-Aude Murail: Oh, boy!

Vigaszdíj volt, magamnak magamtól. Amúgy igen borzalmasnak találom a könyv gerincét, mert ott is az angol cím domborít nagyba…de erről egy másik bejegyzésben.

 10. Van kedvenc helyed vagy időpontod az olvasásra?

Nincs. De szeretek munka közben olvasni (és igen, én megtehetem), szeretek otthon az ágyba begubózva olvasni. A napszak teljesen mindegy. Főleg hangulat függő a dolog.

11. A sorozatokat vagy az egyrészes könyveket szereted jobban?

Egy részeseket. Ennek ellenére olvasok sorozatokat, csak nem szeretem őket. Főlek mindig, hogy a felénél abbahagyják a kiadást és akkor nyelvismeret hiányában, csak pislogok ki a fejemből, hogy na most mi van. Úgyhogy a sorozatokkal ez a legnagyobb bajom, utána jön az, hogy az egész csak a pénzről szól, és mindent száz résznyire húznak, mert így gazdaságos -.-”

12. Van olyan könyv, amit mindig előrehozol, és szeretettel ajánlasz mindenkinek?

Hmm…ez is változó. Sokaknak ajánlottam a Zombiháborút, mert életem egyik legjobb könyv élménye volt. De, ha most megkérdeznének, hogy a közelmúltban milyen olyan könyvet olvastam amit mindenkinek ajánlanék, és hirdetném az igét….nem tudnék mondani semmit. A közelmúltban kimagaslóan jó könyvet nem olvastam. Voltak amik tetszettek, de nem olyanok, hogy menjek és mondjam, hogy figyi ezt MINDENKÉPPPEN el kell olvasnod.

13. Hogy rendszerezed a könyveidet?

Kiadók, írók szerint…egyelőre még körülbelül úgy is van. Most volt leltározás nálam, és igen, most körülbelül tartom a kiadó, író rendszert, a polcaim egyéb részein meg a téma szerinti bontás (Japános, Tibetes, Buddhizmusos stb.) emellett a szobámban van három stóc, amiket külön kezelek. Ez a Recenziók, könyvtári és kölcsön könyvek stóca. 

Joss Stirling: Storm és Stone

Köszönet a könyvért a Manó könyvek Kiadónak!

 Annak idején a Lélektársak sorozat nagy kedvencem volt, szerethető női és férfi főszereplőkkel, egy enyhe savantsággal, ami megkülönböztette az átlag emberektől a főhősöket. Így nagyok voltak az elvárásaim azzal kapcsolatban, hogy milyen lesz ez a könyv. Fülszöveget nem igazán olvastam, a borító tetszett, a cím olyan semmilyen, úgyhogy nem tudtam igazándiból mire készüljek. Az írónő írási módját már kellően felfedeztem az előző sorozattal, így azt már nem kellett megszoknom. Szeretem, ahogy ír, teli van irodalmi, filmes, zenés utalásokkal, ami számomra pozitív dolog, mert legalább azt érezteti, hogy az író elég művelt bizonyos dolgokban, hogy azokat használja is a könyveibe. És hála az égnek oda illő is volt, minden ilyen utalás.

  A könyv maga nagyon gyorsan pergő, bár néha azaz érzésem volt, hogy egy helyben topogunk. Az alap szituációból szerintem kihozott mindent az írónő. Bentlakásos iskola, befolyásos gyerekek, befolyásos szülőkkel, és egy korrupciós botrány a háttérben, amit le kellene buktatni. Diákok akik eltűnnek, és ha addig normálisak is voltak, akkor úgy térnek vissza mint egy sznob taj paraszt (igen, van szerintem ilyen szókapcsolat, még ha nehéz is vizualizálni :D). tehát, a normálisabb diákokból is bunkó lesz, a bunkókon meg csak a csordaszellemet erősítik. És persze kell egy szegény lány, akit lehet bűnbaknak kinevezni, és az is természetes, hogy mivel megvan a szerencsétlen, így mindenki őt szapulja, szóval, tettel és egyébbel. Azaz igazság, hogy ez így mind szép és jó, csak azt érzem, hogy az írónő egy kicsit túlzásba esett. Sok dolgot akart egyszerre, és Ravent pécézte ki mindennek. Nem elég, hogy ő az ösztöndíjas, hanem ő azért ösztöndíjas, mert a nagyapja ott dolgozik (nem, nem az eszéért), azért van a nagyapjánál, mert az anyja meghalt rákban, az apja meg Afganisztánba. Már ez eleve egy borzalmas előtörténet, de jön még pár csavar bele, nehogy túl egyszerű legyen az élete. Amikor megárvult, a szülei egyik barátjához került, akiknek volt elég gondjuk nélküle is, a fiúk konkrétan azt híresztelte róla, hogy egy drogos k*rva. Nos az élettörténetének ezen mesélési szakaszánál jutottam oda el, hogy Raven szimplán egy nagyon peches ember. Nem tudtam őszintén sajnálni, mert az írónő annyira nyomorúságosra csinálta, ami már kicsit sok volt. Persze, ettől független biztosan vannak ilyen szegény sorsú emberek a világban, de akkor is. Egy ifjúsági regénybe, ne akarjunk hirtelen mindenbe tönkretenni a szerencsétlen főhőst, mert rajta ragad a „szerencsétlen” jelző.

 Miután megismerjük Ravent, a maga szerencsétlen helyzetében, amiből kilépni sem tud, közben megérkezik a felmentő sereg, természetesen Kieran és Joé személyében. Nekik ugyan semmi közük a lányhoz, de rögtön levonták a következtetést, hogy jó csaj, és Kieran rögtön szerelembe esett. Ami persze teljesen várható egy könyvnél aminek Stone és Storm a címe és egy fiú és egy lány van a borítóján…tehát adta magát.

 Kieran, relatíve egy idegesítő, öntelt hólyag. Tisztában van azzal, hogy zseni, és zsenialitásához senki sem képes felérni ésszel. Antiszociális, és egyszerűen utál mindent amit nem tud logikával megmagyarázni. Így a tánc, a művészet és minden humán tárgy az agyára megy, és véletlen sem akarja azt tanulni. Ha már egyszer beépített ember, próbálna elvegyülni. Csakhogy Joé egy vicces ember és elérte, hogy pont olyan tárgyakat tanuljon amiket eddig nem. Persze táncon pont Raven lesz a párja… (igen, totálisan kiszámítható)

 A fiúk folyamatosan hazudoznak, az amúgy igazság hős hercegnőjeként ismert Ravennek, ebből lesz egy csomó bonyodalom, amik sajnos szintén kiszámíthatóak. Az ügy előrehalad tával, sem lesz kevésbé kiszámítható. Például, amikor azt olvasod, hogy Nem, akkor tudod, hogy de valójában IGEN. Higgyétek el, túl sok meglepő fordulatot nem fogtok a könyvben találni.

 Míg a Lélektársak széria a nyomozás mellett felmutatott egy erős szerelmi bonyodalmas szálat is, itt nincs igazán bonyodalom. Persze vannak helyzetek amikor azt mondod, hogy „ne már most komolyan”, de relatíve nem lepődsz meg a könyv közepén, a végén. Szerelmi szempontból sem. Mivel nincsenek különleges savant képességek, mint az előző szériában, így az okosság és gyors kapcsolásra vannak hagyatkozva, ami meg is látszik a főhősökön, mert nem mindig sikerül időben kapcsolni. Az Udvarházas rész például előre borítékolható volt, már akkor amikor Ravennek adta a telefont és Isacc számát….

 Tehát, tetszik ez a könyv, de nem hozza a Lélektársak színvonalát. Nem üti meg azt a mércét amit én az írónál elvárnék. Nem tudom, hogy ez előbb volt-e mint a Lélektársak és még nem mert különleges képességekkel játszani, vagy utóbb, és azt hitte, hogy anélkül is nagyot tud alkotni. Én jobban örülnék, ha folytatná a Lélektársakat mert ott volt egy pár Benedicht fiú akik még nem találtak párra és abból annyira jó dolgokat ki lehet hozni. És igen, sajnos úgy látszik különleges képességek nélkül nem elég amit ír. Pedig az előző szériában sem volt olyan NAGY hangsúly azon, hogy kinek milyen képessége volt.

 Ez is sorozat. Nem tudom merre viszi a történetet, hogy új főhősöket talál-e ki, de az FDÜ-n belül maradunk. Hogy ezt az ügyet göngyölíti-e fel rendesen, ezzel a gárdával vagy sem. Ha tudnék angolul feltehetően többet tudnék a dologról, így rá vagyok hagyatkozva a magyar megjelenésre. Akkor majd kiderül. Raven és Stone amúgy jó páros, csak ha sokáig ők vannak egy helyen akkor nem gondolkodnak, hanem a hormonoknak adnak szabad utat, és a nyomozás helyett romantikáznak, az meg  ha túl sokat csinálják akkor elég unalmas. Mivel maga az alap probléma és ügy nem lett lezárva, így feltehetően ez is folytatódik. Várom a folytatást, mert érdekel, hogy mit képes kihozni belőle.

Belbecs: 4/5

A borító amúgy nem tetszik. De ez az eredeti is (az egyik), így igazándiból ez nem a kiadó hibája, ez szimplán egyéni ízlés kérdése. Szerintem kicsit sötétebb hangulatot üt meg, mint maga a könyv. Bár maga az iskola tényleg körülbelül  ilyen hangulatú volt. A könyv egy olvasás után nem látszik olvasottnak, tehát feltehetően tartós (vagy én olvasok óvatosan). Ami zavart, a vége felé elütések és bent maradt dupla szavak(az csak egyszer volt). És úgy tűnik, hogy erre kezdek háklis lenni, pedig tudom, hogy én is elütök betűket, csak míg az én írásom nem jelenik meg nyomtatásban, és nem fizet érte senki, addig a könyvért igen, és elvárható lenne, hogy valaki átnézze. Amúgy a fura itt is az ami a Dalai láma macskájánál. Hogy a könyv ¾-éig nem volt elütés, vagy nem volt feltűnő, de az utolsó negyedében folyamatosan szembe jött velem valami ilyen baki. Azaz érzésem a könyvek végét nem olvassa el az ellenőr :D

Külcsín: 4/5

Véleményem az írónő többi művéről:
Lélektársak 1.

Lélektársak 2.

Lélektársak 3.

David Michie: A Dalai Láma macskája

Őszinte leszek, nekem a macskákhoz fűződő viszonyom elég vegyes. Mert, nincs az a pénz, hogy macskát tartsak, mert hát inkább kutyás vagyok, de ismerősöknél meg egyéb helyeken megsimogatom őket, meg cukik, csak hát nem szerethetek minden állatot.

 Úgyhogy ebből a szemszögből fogalmam sincs miért olvastam a könyvet, emellett utálom az E/1-ben íródott könyveket, és ez még ebben is remek volt. És persze utálom azt is, ha azt akarják elhitetni, hogy a mesélő egy macska. Bármennyire is magasan áll karmikusan, akkor sem. Tehát, miután egy csomó érv volt a könyv elolvasása ellen, úgy döntöttem mégis adok neki egy esélyt, maximum, ha borzalmas akkor nem olvasom tovább. El is kezdtem, aztán abbahagytam egy kis időre (olvasási válság). Végül mégis visszatértem hozzá, hogy folytassam, illetve befejezzem.

 Összességében, hogyha jellemezni akarom a könyvet, akkor kicsit spirituális, kicsit ismeretterjesztő, kis kultúrpolitika, kis helyismeret, kis vallás közvetítő, és nagyon macskás. Persze Hóoroszlán, vagy nevezhetjük DLM-nek is vagy éppen Egeésznek, esetleg Rindpocsénak, egy igazán aranyos cica. Aki mindenhol ott van, és mindent megfigyel. Az író ebből a szemszögből mutatja be a Dalai Láma otthonát, azt a világot, de persze annyira nagyon részletesen nem. Nagyobb figyelmet szentel annak, hogy mit esznek, mint annak, hogy mit csinálnak. Ez alapján akár gasztroregény is lehetne. Néha-néha egy-egy buddhista tanmesét is elmesél DLM, a saját életére levetítve, és a környezetet figyelve. Néha nagyon nem értettem az összefüggést, néha viszont eltalálták, mit és miért oda kell beilleszteni a szövegbe. Tanítani akar, úgy hogy ne vedd észre annyira, hogy tanít.

 Értem, hogy miért íródott a könyv, biztos sok buddhista, cica barát elolvassa, vagy csak cica barát, vagy csak kelet iránt érdeklődő, de lehetett volna ezt azért jobban is megírni. Bár abban is biztos vagyok, hogy akik jobban kedvelik a macskákat, azok jobbnak találják, engem a nagyon macskás részek untattak.

Belbecs: 4/5

Külcsín: 4/5

 Nagyon tetszik a borító, és szép a könyv úgy egészében. Csak aki az elgépelések észrevételéért, és az értelmetlen mondatok korrigálásáért felelős, az a könyv vége előtt kb. 50 oldallal letette a könyvet. Innentől ugyanis hemzseg elgépelésben a könyv. Ami roppant zavaró, amikor azért figyelni szeretnél a történésekre, és minden figyelmeddel arra koncentrálni, és nem arra, hogy nem érted a szó jelentését, mert hiányzik belőle 2-3 betű, vagy teljesen összevissza van. Idegesítő.

James Lear: A hátsó bejárat

 Köszönet a könyvért az Ulpius-ház kiadónak!

Őszinte leszek, én kedvelem a melegeket! Nincs velük gondom, és oda vagyok a Yaoiért is, nincs gondom a férfi-férfi szexuális kapcsolatokkal sem, és nincsen azzal sem semmi problémám, ha erről olvasok. Szerepjátékosan van meleg fiú karakterem, úgyhogy igazándiból ezt a könyvet felfoghatom akár ihletforrásnak is, bár azért be kell vallanom, hogy Ennyire mélyrehatóan nem szoktuk részletezni az intim kapcsolatokat, mint azt a könyv teszi.

 Hogy miért olvastam, és mi vezetett oda, hogy úgy döntsek, hogy ebből recenziós példányt kérek? Olvasási válságban voltam, és úgy döntöttem, hogy valami tényleg olyat akarok olvasni, ami jó, és nem kell rajta gondolkodni. És akkor szembejött velem a könyv, és annak is egy értékelése, ami így szólt:

 „Pornókönyv a javából. Ha a sztorit kivennénk belőle kb 20 oldallal lenne rövidebb, annyit dugtak benne.”

 (Zsuzsanna_Makai)

 Nem igazán akartam elhinni, hogy egy 260 oldalas könyvben tényleg lehetséges az, hogy 240 oldalon keresztül fiúk, fiúkat…tesznek boldoggá. Csak, hogy kevésbé legyek szókimondó. De tényleg ez történt! Van nyomozás,de csak ímmel-ámmal. Igazándiból tényleg meglepődsz a végén, hogy ki és miért rakta el láb alól azt az embert, mert szinte elfelejted, hogy volt bűneset, mert mindig….azt csinálják.

 Komolyan nem tudom elhinni, hogy ilyen lehetséges. Olyan abszurd helyzetekben képesek dugni, hogy csak pislogsz, hogy „na most mi van?”. Nyomozás, csini rendőr fiú…és két –három oldalon belül már egymásba vannak. És ez még mondjuk, hogy logikus is volt, de volt olyan amikor egyszerűen beszélgetnek, információt cserélnek, és hümmögés, majd „egy infó egy ruha”….és megdugják egymást. Komolyan! A főhős nem tudom, pontosan hogy néz ki, de minimum sütnie kell róla, hogy meleg, mert ha nem akkor nem értem, hogy ott azon a helyen tényleg mindenki homokos volt? Oké, Leonard kifejtette, hogy az egy buz*tanya….de akkor is. Erkölcs az úgy nincs,  az egész család, és a beosztottak is mind egytől –egyig kicsit beteg szexuális dolgokkal rendelkeznek. Erre jön még rá, hogy van aki elfojtja, de amint meglátja a főhőst merevedése lesz, és azt kívánja, hogy minimum vegye már a szájába… és folytathatnám.

 Nekem néha tényleg azaz érzésem van, hogy akár a tea ivásáról is arra juthatnak, hogy na akkor most vetkőzz és…vagy egymásra nézve máris mind merev. Tény, egy impotens ember volt, az is meghalt, de az meg kukkoló volt, tehát annak is  volt éppen elég baja.

 Aki nem bírja a meleg szexet, abban is a férfi-férfi felállást, az ne olvassa, mert a könyv nagy része ebből áll. Szexből, meg a készülés a szexre, meg a szex utáni szexre gondolásról, egy picike nyomozással, és még kisebb történettel. Aki krimit vár, és nem idegenkedik a pornótól az olvashatja, mert tényleg elég összetett és pislogtam, hogy akkor most Ő, és Ő miért is, és miért így, stb. tehát azért volt megdöbbenés. Nem tudom, amúgy miért született meg a könyv….mert erre nem találtam választ. Az az érzésem volt, hogy az író vagy túlfütött szexuálisan és ki akarja írni magából ezt, vagy a töménység miatt az is eszembe ötlött, hogy lehet, hogy viccnek szánja. Mármint, meg akarja botránkoztatni a népet, és írni akar/mer olyat amit úgy igazán sokan nem írnak. Túl sok meleg pornós könyvet ugyanis nem ismerek. Ez pornó, bárki bármit mond, itt kőkemény (mindenféleképpen) nyíltság van, nincs elkendőzve semmi sem, és nincs az, hogy áh, nem írom le, hogy farok, meg f*sz mert nem illik, nem írom, hogy d*gás meg sz*pás, mert nem illik, neeem, leírja, meg azt is, hogyan, miként, mekkora a szerszáma, és milyen mélyen…khm…tehát mindent.

Belbecs: 3/5

Három pont, mert irodalmi értéke nincs a könyvnek.  Az kb. 1 pont lenne. Viszont tényleg jól van megírva, mert egyrészt kirángatott az olvasási válságból, másrészt, igazán képben lettem a meleg szexuális aktussal, szerepjátékhoz még jó lehet …. 5 pont az, hogy igazándiból azt kapod ami rá van írva. Tehát nem áltat azzal, hogy magasröptű szerelmes, krimit kapsz. A fülszöveg is remekül tudatja veled, hogy figyi, ez itt pornó, fiúk a fiúkkal fognak szexelni, és ezt is kapod!

Külcsín: 3/5

 Nem tetszik a borító. De ez az eredeti is, úgyhogy igazándiból nincs mit tenni. És igazándiból azt sem nagyon tudom, hogy mi lenne neki jó.  Nem tudom, ki van a borítón, mondjuk Leonardra tippelek, tekintve a Főhős Mitch, azért férfiasabb és sokkal szőrösebb.

 Ami a címet illeti: telitalálat. Tényleg, tehát kétértelmű, és gondolhatsz itt mindenre, és igazándiból arra, amire kellene, arra szerintem igen kevesek gondolnak elsőre. Mindenki a szexre gondol, pedig nem! De megtudod, mi a hátsó bejárat, ha elolvasod a könyvet és azt is, mi szerepe van a történetben, és mit csinálnak ott.

Beavatott - A film

 Most, hogy láttam a filmet, másfélszer, tehát egyszer végig, egyszer meg jelenetugrásokkal nézegetve, azt kell mondanom, hogy bár sokak szerint ez egy remek könyv adaptáció, de sikerülhetett volna ez sokkal jobbra is.

 Imádtam a könyvet amikor olvastam, legalábbis emlékeimben úgy él, hogy ez egy izgalmas kis disztópiás, YA könyv volt. Pörgő, gyorsan fogyó lapokkal, és lehetett izgulni Thrisért. A film meg átment egy kissé romantikusba. Nem tudom, lehet, hogy az én emlékeim törölték a könyvből a „jaj de cuki vagy Négyes, mindjárt elolvadok” pillantásokat, vagy tényleg nem volt ennyire romantikus a könyv, mint a film. egyszerűen kihagytak olyan jeleneteket amik nélkül nincs értelme pár dolognak.

SPOILER:

 Amikor megpróbálják Thrist bedobni a Kútba. A film ezt elintézte úgy, hogy rátámadnak, dulakodás, há Négyes megmentett! Kb. 4 perc. A könyvben van ennek előzménye, rendesen kifejtve, hogy MIÉRT akarják ledobni, KIK akarják ledobni, és nem három rugás után jön a megmentő sereg. Hiányoltam itt a magyarázatot.

 A másik amitől idegbajt kaptam, bár nem tudom mi lett volna  a jó megoldás, azaz ahogy Thris fejlődik. Két perc, ahogy bénázik, azt időugrás, és már fasza leányzó! Persze nem tökéletes, mert hát nem, de mégis akkora az ugrás, hogy aki nem olvasta a könyvet az azt hiheti, hogy elég volt neki ránézni, megnézni hogy csinálják és megy is. Azért emlékeim szerint ennyire egyszerűen nem ment. Bár azt jól megoldották, hogy Thris mindig kieső szériában van, de azt már nem mutatták, amikor előre lép. Azért azt a jelenetet beraktam volna. Talán akkor érthető lett volna, miért akarják kinyírni.

 Egy csomó szereplőt nem így képzeltem el, és egy csomó szereplőt akinek nem mondták ki a nevét a mai napig nem tudok hova tenni, hogy ki a franc az. Lehet újra kéne olvasnom a könyvet, mert kicsit fura ez a film nekem.

 Négyes félelmeire mondjuk emlékeztem, meg Thrisére is. Bár erre a belső monológra, hogy „ez nem igazi”….valahogy nem emlékeztem. Torit is máshogy képzeltem el, meg úgy a tetoválást is. A filmben nem tűnt túl fájdalmasnak, attól meg miért lennél bátor, hogy rád raknak egy plazmát ami rád nyomtatja amit akarsz?...és közben mosolyogsz és beszélgetsz, tehát tuti nem fájdalmas.

 És igen, mivel tudom mi a folytatás, így azért annyira nagy meglepődések nem voltak. Az azért érdekelne, hogy a második rész a vásznon mennyire fog csöpögni, ha már EZT elvitték a jaj de romantikus felé…abban emlékeim szerint több az értelmetlen „szeretlek, nem szeretlek, de mégis szeretlek, de mégse…de mégis…de mégse…” -.-” úgyhogy én félek a megfilmesítéstől, mert ez sem annyira bejövős. Lehet, ha nem ismered a sztorit akkor jó. Apukám nem mondta, hogy unalmas, végigülte velem.

Színészek:

Szerintem, csak Négyes lett eltalálva, bár ő is kicsit bárgyú képet vág néha, mintha azt sem tudná, éppen melyik filmben játszik és mi a szerepe. Thris lehet külsőre olyan amilyen a könyvben, de emlékeim szerint azért ennél egy kicsit önállóbb volt és voltak gondolatai, és nem nézett ki a fejéből, hogy akkor most, mi van. És nem duzzogott folyamatosan mint egy hülyegyerek. Mert a filmben bizony duzzogott. „megvágtad a fülem, te mocsok…jaj most még hálás is legyek” vagy a „ otthagytál, így nem tudok harcolni”… -.- az istenit, de béna. Tehát aki még nem olvasta a könyvet. Olvassátok, százszor jobb mint a film. Aki olvasta a könyvet, de még nem látta  a filmet…hát…meg lehet nézni, csak nem a legjobb adaptáció. Mintha nem lett volna pénz rendes színészekre meg egy jó rendezőre…vagy csak én vagyok elfogult, és nekem nem tetszett, meglehet :P

Az átalakítás még nem ért véget!

Na jó, valójában feltehetően most már nem lesz olyan nagy átalakítás. Most is, csak kikerült az asztal a szobámból, hogy egy tv állvány vegye át a helyét. Nem, véletlen sem fogok tévét nézni, az roncsolja az agysejtjeimet. Hanem, a Jysk katalógusba (lassan reklámozási díjat kérhetnék :D), láttam egy olyan színű (fafajtájú) asztalkát, amilyen színűek a bútoraim a saját szobámba. Azt nem is néztem, hogy az hivatalosan TV állvány volna. Még meg is jegyeztem, hogy az aljába elférnek a könyvek, amik nem fértek el a tesómhoz, a tetejére meg a sólámpám és az asztali Zen kertem (amit még apukám csinált nekem), tökéletesen elfér. És tényleg! Bár amikor méricskéltem, akkor valahogy nekem magasabbra jött ki az egész, de szerintem a hossza és magassága lehetett a ludas azt kevertem.

 Szombaton anyukámék meg is vették (pénzt adtam hozzá), aztán elmentek wellnesselni. Nekem van egy rossz szokásom (vagy jó), nem szeretek várni. Ha valamit megvettünk, akkor annak ott kell lennie ahova megvettük, össze kell, hogy rakódjon.

 Igen ám, de nem vagyok túl nagy szerelő zseni. Analfabéta sem vagyok az összeszerelésbe, de az előző projektnél… tökéletesen fordítva összeállítottam a polcok elemeit, apukám nem győzte átrakni, megforgatni, hogy tényleg helyesen legyenek. Ezek után úgy döntöttem, hogy összerakom a tv állványt. Mert, nem lehet az olyan bonyolult. Dobozt kibontva megkerestem az összeszerelési útmutatót. Miután megnyugodtam, hogy itt nincs olyan ábra, hogy egyedül nem lehet, akkor mindent szétpakoltam a szobámba. Írta, hogy kell csillagcsavarhúzó, meg kalapács is hozzá, hát szereztem. A tiplik beverése nem okozott gondot (kalapács nélkül, egy fa bagollyal – igen….előbb volt a tiplis rész, mint hogy megnézzem, kell-e kalapács és elmentem volna érte :P). aztán jött a kerekek felcsavarozása, na itt lekellett mennem a pincébe csillagcsavarhúzóért, mert a lustáságból elkezdett (olló vágó részével is lehet becsavarni, aztán…sima csavarhúzóval is lehet) meghiúsulása miatt muszáj volt szabályos eszközt találnom, amivel már sokkal könnyebb volt az egész. Aztán hipp-hopp egymásba illesztés és csavarozás (ahhoz adtak csavarozó bigyót…), és már kész is! Kb. egy órás munka, de megcsináltam! Ahhoz, hogy a helyére kerüljön, el kell vinni az asztalt onnan. Egészen az előtérig vittem, mert azért a lépcsőt egyedül egy vas-fa dologgal nem vállalom be, úgyhogy azt most kerülgetem. Forgatás erre, forgatás arra, végül nem is úgy került oda, ahogy gondoltam, de most már tetszik teljesen ott ahol van. Szerintem legalábbis jó lett! Így átfértek a világirodalom remekei sorozat kötetei hozzám, illetve tényleg mindennek lett helye. És büszkén megveregettem a magam vállát, hogy habár egy bonyolultabb szekrény még kifog rajtam, de egy tv állványt bármikor össze tudok szerelni!

Szemből, felül a polcon a HP-s dolgaim :)

Teljes átalakítás!

Kezdő kép, üresen a polcok és szétszórva a könyvek

 Mindig öröm, amikor egy Molynak új könyvespolca lesz. Még akkor is, ha kicsit problémás az említett bútordarabot a többi mellé helyezni. Addig egészen hamar eljutottunk, hogy megvegyük, a Jysk-ben a könyvespolcot (megvárva, hogy leakciózzák természetesen), mert úgy emlékeztünk, hogy megvan a helye, sity-suty összerakjuk és lehet is rá pakolni. Elméletben tényleg megvolt a helye, gyakorlatban vicces mód kilógott, és így esztétikailag nem volt tökéletes. Igen ám, de ezt a jó márkát kb. 2-2 cm-res felesleges résszel látták el fenn, és lenn is, tehát, ha levágunk belőle és egymás mellé rakjuk, akkor eleve nyertünk kb. 10 cm-t és nekünk pont ennyi hiányzott a boldogsághoz. Emellett még pozitív dolog, hogy megszűntek a 4 cm-res rések, amibe a pókok és a porcicák vertek tanyát. Éljenek a felesleges részek. Persze, az, hogy levágjuk, nagyon egyszerűen hangzik, ellenben kevésbé vicces mint azt az ember gondolná. Például, hiába van elég profi felszerelése apukámnak, azért mégsem asztalos, tehát bizonyos felszerelés nincsen, de van csiszoló, meg lézeresakármilyenvágóizéka (igen…van valami szakszó rá, de nekem meghaladja a képességeimet, örülök, hogy a csiszolót megjegyeztem), tehát van egy csomó dolog, de azt használni is kell, és a csiszoló…mondjuk úgy, hogy porral jár. Szerintem jövő héten (vagy hétvégén), amikor nem dolgozom, azzal fogok foglalkozni, hogy romokat takarítsak és a pórtól próbáljam megszabadítani a testvérem szobáját…szép munka lesz.

Halad ez, csak lassan ...

 De mielőtt levághatnánk bármit is, le kell pakolni! Tudni kell, hogy kb. fél éve lett új könyvespolcom, akkor lett a kettőből három. Akkor szépen kiadók szerint raktam fel…elejével a könyveket, aztán nagyon meguntam és feldobáltam a többit csak úgy érzésre. Nem, véletlen sem színre, és íróra, csak úgy a „Nézzétek, ez még idefér, bepréselem, ha addig élek is” mentalítással, amit kommentáltam a tesómnak és a mennyasszonyának. Szerintem Ők jól szórakoztak, igazándiból én is. Könyvtárosként van egy olyan perverzióm, hogy imádok könyveket pakolni (a munkahelyemen azért ABC-be, és nem random, ami odaférrel ). Apukám szerint sokáig tart lepakolni. Nos nem, lepakolni kevesebb mint 30 percbe került. Ellenben Visszapakolni, nos az három napba. Úgy gondoltam ugyanis, ha már egyszer le van pakolva, és nő a felület, akkor a molyos magánkönyvtáramon átviszek egy leltárellenőrzést… ami nagy segítség volt a visszapakolásban is, legalábbis addig, amíg a kiadók szerinti rendszerezés ment. Mert…aztán megint kicsit kaotikus lett. Könyvmolyképző, Agave, Fumax, Alexandra, Ulpius-ház még egybe lett, de aztán jöttek az írók, akik mocsokmód több kiadóban is jelentettek meg, és így borult a kiadós rend, mert írót nem szedek szét! Aztán jött, a „ide már csak két könyv fér, de akkor most mit rakjak ide?” kérdések, mert nincs kiadó, ami csak két könyves (mármint nekem nincs olyanom, amitől csak ennyi lenne. És nem akartam, hogy a sor végén kezdődjön a kiadós sor… tehát random odaraktam valamit, ami befért. Utána jött a polc tetejét is ki kell használni projekt, és így se fértem el 10 könyv híján + azok a könyvek, amik most éppenséggel nincsenek nálam.

A vége felé

 Így maradt könyv a saját szobámba is, meg rakodó felület is bőven. A régi könyvespolc, ami helyére az új jött, meg egyelőre vár egy asztalosra, hogy meg legyen vékonyítva, meg rögzítve a hátulja, és visszakerül akkor a szobámba. Egyelőre meg az előszobában álldogál. Viszont mivel kikerült, így meg tudtam forgatni az ágyamat, és végre a szekrényeimet rendesen ki tudom nyitni! Tehát tiszta haszon volt.

 Az utolsó polcot persze hétfőn este raktuk össze hirtelen felindulásba, és a keddem ment rá (délelőtt), hogy felpakoljak rá. A leltározás is sikeresen zárult, csak két könyvnél nem volt ott, hogy jelenleg merre jár, de az is kiderült hol van végül, úgyhogy kb. 15 könyv nem volt felvéve a rendszerbe és kb. 30 –at dobtam (selejteztem) ki, amik a könyvtárba kerültek eladásra (mert, eleve selejtek voltak). Elfáradtam, de szerintem csinosak lettek J

Végeredmény + saját szobám

Júliusi Új Lakók

 Hetedik hónap, hét könyv. Engem is meglepett, hogy ebben a hónapban mennyire kevés könyv vándorolt hozzám. Úgy emlékszem, hogy nagyon vártam mindig a postást, pedig valójában inkább feladni mentem, mint hogy kaptam volna. No meg a helyettesítő postás sem éppen úgy dolgozik, mint azt elvárnánk. Mert, hát a nap 24 órájában van itthon valaki, és még arra sem méltóztatott, hogy becsöngessen, vagy bedobjon ajánlott szelvényt, így igazándiból az egyik küldeményemnek szerencséje volt, hogy éppen a postakész borítékokat is a postán beadva adtam fel, és ismerős voltam az ott dolgozónak, így odaadta a küldeményt, és mondta, hogy „ha megtalálom a szelvényt, akkor ez volt az”…mondtam, hogy nem kaptunk.

 A rukkolázást már hivatalosan is abbahagytam, elfogytak a pontjaim, az utolsó könyv még ugyan úton-útfélen, de az is ideér (remélem), még a nyáron. Csere ügyletem is csak három volt, csupa szimpatikus mollyal, legalábbis levelezés ügyileg. Egy könyvet kaptam születésnapomra, és egy könyvet kértem recenzióba.

 Selejtezésből: 1

Arthur C. Clarke: A nagy zátonyok kísértete

Fogalmam sincs, miért hoztam haza! De tényleg, fogalmam sincs mikor, és miért fogom olvasni, vagy fogom-e olvasni egyáltalán vagy csak túladok majd rajta. De ismert az író, tőle még semmit sem olvastam, és így borító alapján érdekesnek tűnt.

Csere útján: 3

Marni Bates: Segítség, Youtube-sztár lettem!

Mike Grinti – Rachel Grinti: Karmok

Emma Donoghue: A cafka

 A Cafka már régóta várólistás volt, kölcsön is kértem egy molytól, de még nem  jutottunk el odáig, hogy kölcsön is kapjam, így legalább már biztosan elolvasom (valamikor :D). Karmokról sokat hallottam, és tetszik a borítója, úgyhogy gondoltam, miért is ne. a Segítség, Youtube sztár lettemről viszont körülbelül annyit tudok, hogy egy nagy LOL van a borítóján. Semmi különösebb előre ismeretszerzésem nem volt, nem tudom jó-e vagy sem, azt sem érdekel-e, ez a hónap  zsákbamacskája.

Happoltam: 1

Shannon McKenna Schmidt – Joni Rendon: Regényes úti célok

 Régóta várólistás, és egyelőre úgy gondolom, hogy megérte erre áldozni az összes meglévő pontomat. A rukkoló amúgy kifejezetten kedves volt, leutazott Dunaújvárosba, hogy átadja. Utána írt, hogy szerinte már valamikor Bp-n cseréltünk. Nem tudom, de azért aranyos volt.

Recenziók száma: 1

Anthony Ryan: A vér éneke

 Annyi jót hallottam róla, Nitától, hogy gondoltam, ha lehet kérek, aztán meglátjuk. Egyelőre olvasás alatt van. Nyáron ugyanis rám tör az általános olvasási válság. Pedig ilyenkor vagyok itthon. És általában az emberek azt hiszik, hogy akkor na most ráérek olvasni….ki kell ábrándítanom mindenkit. Télen és munka közben sokkalta több időm van olvasni, mint amikor nyáron itthon vagyok. Már csak azért is, mert betevős időszak van, segítek a ház körül (pl. elrontom a fűnyírót…nem, nem én voltam, csak nálam romlott el…meg a porszívó is). Tehát sokat hallottam róla. Amit még várok, bár egyelőre még csak említés szintjén kértem, az a Romok, és a Kincsvadászok. Sorozat folytatások, és ezért érdemes volna talán olvasnom őket. Azaz mindenképpen akarom, de egyelőre a Romok előtt a Töredékeket kéne…ki emlékszik, mióta van nálam…

Ajándék: 1

Seung Sahn: A zen iránytűje

Mert születésnapom volt! Ami molyként fura, hogy csak egy könyvet kaptam, de a magánkönyvtár olvasottságát elnézve, azért ha a következő sok évben sem kapnék könyvet, sem unatkoznék…jelenleg 10%-át olvastam a saját könyveimnek….úgy hogy be van most jelölve 13 könyv,hogy most olvasom, mert nem tudtam eldönteni, hogy melyiket olvassam. Mind régóta várja, hogy a sorra kerüljön, és már feszélyezett egy kicsit. Mondjuk a frusztráció mára már átment vállrándításba, de azért próbálok haladni. Speciel a szerepjátékos ismerősömnek linkelek, hogy bökjön rá egyre, azt olvasom :D

Őket (is) kaptam 28. születésnapomra