2014. április 28., hétfő

Salla Simukka: Vérvörös (Hófehér trilógia 1.)

Fülszöveg:
A 17 esztendős Lumikki Andersson kivételesen zárkózott lány, aki szinte minden iskolai aktivitásból kihúzza magát. Egyik nap azonban a fotószakkör előhívójában bankjegyeket talál felaggatva a szárítóra. Mint hamarosan kiderül, Lumikki három osztálytársa tetemes mennyiségű véres bankjegy birtokába jutott, de ekkor még egyikük sem sejti, hogy egy nemzetközi drogkartell piszkos ügyeibe nyúltak. A baráti társaság egyik tagja kinyomozza, hogy apja, a közkedvelt rendőr is nyakig benne van az ügyben, és a fiatalok orosz és észt bűnözőkkel a nyomukban végül egy titokzatos kastélyban találnak menedéket, ahol a fura fedőnevű Jeges Medve vendégszeretetét élvezhetik, ki tudja meddig… Majd az évtized leghidegebb telén, mikor mindent beborít a kékesen csillogó friss hó, vércseppek lepik el az utcákat.

A könyvért köszönet az Athenaeum kiadónak!
 Kivételesen a külcsínnel kezdem, mert az volt az első, ami megpecsételte, hogy nekem ez a könyv kell. A borító amúgy jópofa, csak nem sok köze van a könyvhöz, arra sem igazán jöttem rá, hogy mit ábrázol, egy farkas bundájára gondoltam mindig, amikor ránéztem. Az író neve előtt meg egy Hófehérke arcocska. Mindegy is, hogy köze van, vagy nincs a könyv bel tartalmához, mert szép és vonzza a tekintetet. Aztán tetszett a cím is! Itt már eldőlt, hogy kell nekem. Amikor megérkezett az első reakcióm az volt, hogy „juj de kis édes”. Igen, nagyon aranyos méretre nyomták, olyan kéz és táskabarát. Nem tudom a kiadó most teljesen átáll-e az ekkora méretre, és ilyen papírra, de nem bánnám, ha átállna! (kivéve a sorozatoknál, mert ott azért elég morcos lenne a nép, ha nem maradna a méret ugyanaz, mint az előzőeknél, mert hülyén néznek ki egymás mellett, ha nagyon eltér). Tehát nekem bejön ez a kis méret, gondolom emiatt, és a papír milyensége miatt lettek olcsóbbak a könyvek. Ha ez kell az olcsó (relatív olcsó) könyvek kiadásához, akkor legyen! A könyv teljes ára amúgy 2.490 Ft, ami nálam a lélektani határ, tehát az amit teljesen reálisnak tartok egy könyvért! A másik, amit imádtam, az a vörös lapszél!
Külcsín: 5/5
Eredeti borító

 És akkor a történetről. Gyorsan pergő, szerintem ifjúságinak számító krimi! Van egy jó háttér történet, a drogcsempészéssel, és beépített emberekkel, a véres bankjegyekkel. Van egy remek főszereplőnk (Lumikki), aki teljesen véletlen lesz az egész részese. Elejével nagyon zavart, hogy nem tudtam a háttér történetekhez hozzácsatolni Lumikkit, mert ő teljesen más volt, nem illet bele abba a világba, abba a szituációba, amibe bele kényszerítették. Ennek ellenére szerintem remek kis nyomozó vált belőle.
 Tetszett, hogy Lumikki múltját szép lassan megismerjük, bár feltehetően a további részek még tartogatnak számunkra meglepetéseket. Ugyanis annyi kérdőjelet hagytak benne a végén, hogy nem lehet, hogy ezekre nem kapunk majd választ. Részben megtudtuk, hogy lett Lumikkiből az ami, egy nagyon visszahúzódó, de emellett zseniális elmével rendelkező lány.  Hogy lett a bántalmazottból, a lenézettből egy sokkal határozottabb lány. A lány, aki megtanult félni, és a lány aki végül legtöbb félelmével szembe nézett.
 Nagyon tetszettek a mesei elemek (idézetek?)  beleszövése a történetbe, a folyamatosan feljövő „Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy lány…” kezdetű mondatok. Kellemes alaphangulatot adott az egésznek.
 Ahogy a történet haladt előre, úgy került lassan minden a helyére, és állt össze egésszé. Bár a történet egy részét még mindig nem ismerjük. Pl. a Jeges Medve is csak feltűnt egyelőre, de azt hiszem, nagyon sok szerepe lesz még a trilógia többi részében.  A kötetben az alap probléma, tehát a véres bankjegyek története megoldódott. Kiderült honnan, kitől és kinek, és ez az egész nyomozás le is zárul a végére. Tetszett, hogy függő, de mégsem függő vég. Nagyon várom a folytatást.
Szereplők:
Egyértelműen Lumikki a kedvencem, Elisa még a tűrhető kategória volt számomra, azzal a nagyon rózsaszín világképével, és a gazdag elkényeztetett lány attitűdjével. Aztán ahogy lassan megismertem jobban, már egész normális volt. A fiúkról ezt már nem tudom elmondani, egy normális férfi szereplő sincs az egész könyvben, akit szeretni lehetne. Elisa apja, olyan amilyen, őt azért nem lehet szeretni, a rosszfiúk, nos, ők meg rossz fiúk. A Jeges Medve meg….na arra nem számítottam amit kaptam!
 Az egész könyvben amúgy nekem a Partys rész tetszett a legjobban. A fagyasztós rész mondjuk elég kiszámítható volt, ennek ellenére azért izgultam.

Belbecs: 5/5

Teljes mértékben kikapcsolt, és annak ellenére is tetszett, hogy nagyon rühellem az idegen neveket, és Lumikki és Elisa nevén kívül szerintem senkiét nem tudtam helyesen kiejteni magamban…
Vélemények:

0 megjegyzés: