Fülszöveg:
A 17 esztendős Lumikki Andersson kivételesen zárkózott lány,
aki szinte minden iskolai aktivitásból kihúzza magát. Egyik nap azonban a
fotószakkör előhívójában bankjegyeket talál felaggatva a szárítóra. Mint
hamarosan kiderül, Lumikki három osztálytársa tetemes mennyiségű véres bankjegy
birtokába jutott, de ekkor még egyikük sem sejti, hogy egy nemzetközi
drogkartell piszkos ügyeibe nyúltak. A baráti társaság egyik tagja kinyomozza,
hogy apja, a közkedvelt rendőr is nyakig benne van az ügyben, és a fiatalok
orosz és észt bűnözőkkel a nyomukban végül egy titokzatos kastélyban találnak
menedéket, ahol a fura fedőnevű Jeges Medve vendégszeretetét élvezhetik, ki
tudja meddig… Majd az évtized leghidegebb telén, mikor mindent beborít a
kékesen csillogó friss hó, vércseppek lepik el az utcákat.
A könyvért köszönet az Athenaeum
kiadónak!
Kivételesen a
külcsínnel kezdem, mert az volt az első, ami megpecsételte, hogy nekem ez a
könyv kell. A borító amúgy jópofa, csak nem sok köze van a könyvhöz, arra sem
igazán jöttem rá, hogy mit ábrázol, egy farkas bundájára gondoltam mindig,
amikor ránéztem. Az író neve előtt meg egy Hófehérke arcocska. Mindegy is, hogy
köze van, vagy nincs a könyv bel tartalmához, mert szép és vonzza a tekintetet.
Aztán tetszett a cím is! Itt már eldőlt, hogy kell nekem. Amikor megérkezett az
első reakcióm az volt, hogy „juj de kis édes”. Igen, nagyon aranyos méretre
nyomták, olyan kéz és táskabarát. Nem tudom a kiadó most teljesen átáll-e az
ekkora méretre, és ilyen papírra, de nem bánnám, ha átállna! (kivéve a
sorozatoknál, mert ott azért elég morcos lenne a nép, ha nem maradna a méret
ugyanaz, mint az előzőeknél, mert hülyén néznek ki egymás mellett, ha nagyon
eltér). Tehát nekem bejön ez a kis méret, gondolom emiatt, és a papír
milyensége miatt lettek olcsóbbak a könyvek. Ha ez kell az olcsó (relatív
olcsó) könyvek kiadásához, akkor legyen! A könyv teljes ára amúgy 2.490 Ft, ami
nálam a lélektani határ, tehát az amit teljesen reálisnak tartok egy könyvért! A
másik, amit imádtam, az a vörös lapszél!
Külcsín: 5/5
 |
| Eredeti borító |
És akkor a
történetről. Gyorsan pergő, szerintem ifjúságinak számító krimi! Van egy jó
háttér történet, a drogcsempészéssel, és beépített emberekkel, a véres
bankjegyekkel. Van egy remek főszereplőnk (Lumikki), aki teljesen véletlen lesz
az egész részese. Elejével nagyon zavart, hogy nem tudtam a háttér
történetekhez hozzácsatolni Lumikkit, mert ő teljesen más volt, nem illet bele
abba a világba, abba a szituációba, amibe bele kényszerítették. Ennek ellenére
szerintem remek kis nyomozó vált belőle.
Tetszett, hogy Lumikki
múltját szép lassan megismerjük, bár feltehetően a további részek még
tartogatnak számunkra meglepetéseket. Ugyanis annyi kérdőjelet hagytak benne a
végén, hogy nem lehet, hogy ezekre nem kapunk majd választ. Részben megtudtuk,
hogy lett Lumikkiből az ami, egy nagyon visszahúzódó, de emellett zseniális
elmével rendelkező lány. Hogy lett a
bántalmazottból, a lenézettből egy sokkal határozottabb lány. A lány, aki
megtanult félni, és a lány aki végül legtöbb félelmével szembe nézett.
Nagyon tetszettek a
mesei elemek (idézetek?) beleszövése a
történetbe, a folyamatosan feljövő „Egyszer
volt, hol nem volt, volt egyszer egy lány…” kezdetű mondatok. Kellemes alaphangulatot
adott az egésznek.
Ahogy a történet
haladt előre, úgy került lassan minden a helyére, és állt össze egésszé. Bár a
történet egy részét még mindig nem ismerjük. Pl. a Jeges Medve is csak feltűnt
egyelőre, de azt hiszem, nagyon sok szerepe lesz még a trilógia többi
részében. A kötetben az alap probléma,
tehát a véres bankjegyek története megoldódott. Kiderült honnan, kitől és
kinek, és ez az egész nyomozás le is zárul a végére. Tetszett, hogy függő, de
mégsem függő vég. Nagyon várom a folytatást.
Szereplők:
Egyértelműen Lumikki a kedvencem, Elisa még a tűrhető
kategória volt számomra, azzal a nagyon rózsaszín világképével, és a gazdag
elkényeztetett lány attitűdjével. Aztán ahogy lassan megismertem jobban, már
egész normális volt. A fiúkról ezt már nem tudom elmondani, egy normális férfi
szereplő sincs az egész könyvben, akit szeretni lehetne. Elisa apja, olyan
amilyen, őt azért nem lehet szeretni, a rosszfiúk, nos, ők meg rossz fiúk. A Jeges
Medve meg….na arra nem számítottam amit kaptam!
Az egész könyvben
amúgy nekem a Partys rész tetszett a legjobban. A fagyasztós rész mondjuk elég
kiszámítható volt, ennek ellenére azért izgultam.
Belbecs: 5/5
Teljes mértékben kikapcsolt, és annak ellenére is tetszett,
hogy nagyon rühellem az idegen neveket, és Lumikki és Elisa nevén kívül
szerintem senkiét nem tudtam helyesen kiejteni magamban…
Megjegyzések