Ugrás a fő tartalomra

Könyvfesztivál 2014

Összefoglaló poszt következik.
2014. könyvfesztivál:
Eldöntöttem, hogy max. 1-2 könyvet veszek, mert van elég könyvem, mert jelentkeztem @worsi kihívására (amit még mindig úgy hiszem, hogy teljesíteni tudok…kac-kac :D), mert tényleg nem sok olyan könyv van amire úgy konkrétan ráizgultam. Emlékszem tavaly azért mentem, néztem, vettem…könyvhéten is. Idén már más volt a terv! Mentem, dedikáltattam (On Sai) - > aki elírta a nevemet és Jessi lettem :D), eladtam egy könyvet, átvettem az Aushanos vásárolt könyveket (meg egy sz@r könyvet amitől most újra megszabadulhatok, pedig úgy örültem, hogy egyszer már túladtam rajta). Aztán már tényleg nagyon kellett mosdóba mennem, úgyhogy elhagytam a dombot, ahova minden „randit” megbeszéltem, persze hogy akkor hagyom el, amikor ott keresnek, úgyhogy telefonhívással visszahívás találkozás benn, happolt könyv átvéve, aztán találkozás Amritával és dedikáltatás, és végül csak nem jutottam vissza a rendes dedikálási helyére :( . Utána mentem egy kört, mert végre körbe akartam nézni. Cicerónál felvettem az Ólomerdőmet és a Valente könyvemet, a Hűségest is hoztam volna, de kicsit elszámolták magukat, úgyhogy azt nem kaptam :( Tovább sétálás, találkoztam egy Shanarával, aki mondta, hogy közben a kölcsön könyvet odaadta Gabyenak akit feljogosított arra, hogy terrorizálhat engem(nem ezt a szót használta, de a lényeg ugyanaz :D), utána átvettem happolt könyvet, átadtam cserekönyvet és átvettem a cserét érte, aztán megint happolt könyvet. Aztán vissza szépen dedikáltatás Hannával. Ahol volt egy aranyos néni, aki úgy konkrétan leült Hannáékkal szembe sütit enni, és kérdezte, hogy „És mennyibe kerül ez a könyv, és miről szól?” Úgyhogy én próbáltam nem nevetni, közben Hanna kérdezte milyen névre, mondtam, hogy mivel Dóra sok van Jeffi kevés, így akkor legyen az. A régi kiadású Ólomerdőmet meg nem vittem fel dedikáltatni, eh…no mindegy. Utána meg kifelé menet megálltam a Könyvmolyképző standjánál és bevásároltam Hex Hall, mert érdekel, az Austenland is ezért de az inkább ilyen hirtelen elkövetett vásárlás volt. Utána leültem a dombra és néztem ki a fejemből. El voltam fáradva, akkor Izolda még kitalálta, hogy álljunk be egy kép erejére…én úgy döntöttem, ha úgy állnak benne leszek, ha nem akkor nem :D Ahogy láttam sikerült a képen lennem, de ülve. Dolorien meg vonzotta az állatokat és a végén átjöttek hozzám,úgyhogy kénytelen voltam mégis felállni mert hangya meg mindenféle akármicsoda mászott rajtam :D Aztán hazacipekedés, lepakolás, Molyon regisztrálása a könyveknek amiket hazahoztam, kicsit még gépbámulás aztán kidőltem rendesen.


Doloriennek hála 3-ra nőtt a daruim száma


Könyvfesztivál után egy nappal:

Rendrakás! Amúgy is ráfért már a szobámra, de akkor már külön szedtem mindenfélét. Több helyre, több féle könyv került. Külön lettek szeparálva a kölcsön könyvek, a 2014-es beszerzések (worsi kihívására, csak hogy lássam mennyi az annyi :D), a 2014-es várólista csökkentős könyvek, a 2013-as várólista csökkentős könyvek, a recik, a könyvtári könyvek. A kölcsön könyvekkel van együtt az utazókönyv is. Tehát szép rend lett, az egész napom ráment (ABC-be rendeztem az idei beszerzéseket a többire már nem volt türelmem :D)

Sólámpától-Hagakuréig kölcsön és utazó könyvek
A lámpától a bárány alattig, meg könyvtáriak
Felső polc nem számít, azok egyik kategória sem

Felső sor: Üvegtől a mécsestartóig recik, utána az idei beszerzés
alsó sor: 2014-es vcs, a piros mécsestartótól meg a tavalyi vcs!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é