2014. április 16., szerda

Nalini Singh: Vonzódás

Fülszöveg:
Sascha Duncan mentál. Mint fajának minden képviselője, ő is különleges mentális képességekkel rendelkezik és minden érzelmet, érzést száműzött az életéből. Sascha azonban más, mint népe többi tagja, és ezt a hibáját rejtegetnie kell. Lucas Hunter alakváltó. Egyszerre ember és leopárd; az ösztönei, érzelmei és a falkája iránti szeretet vezérli.
A két faj eddig békében élt egymás mellett, most azonban háború fenyeget: egy mentál sorozatgyilkos szedi áldozatait az alakváltó nők közül. Lucas meg akarja találni a tettest, és ehhez Saschán keresztül szeretné megismerni az ellenség féltve őrzött titkait. Van azonban valami ebben a látszólag jéghideg lányban, ami lenyűgözi a férfiban lakó vadállatot. Csakhogy ez a vonzódás mindkettőjük vesztét jelentheti.



Hol is kezdjem. Nem vagyok annyira híve ennek a műfajnak, mármint az alakváltós résznek. Az erotikának sem túlzottan, bár az idei olvasmányaimat elnézve az Ulpius pornók és hasonló „erotikus” könyvek elég nagy számban képviseltetik magukat. Ez egy ilyen év. Egyrészt a rossz könyvek éve, másrészt az új dolgok felfedezése.

 Utazókönyv volt, kérdezték jöhet-e már hozzám, bár a listában nem nálam tartottunk. Mondtam, hogy persze, elfér. Aztán gondoltam, még Húsvét előtt elolvasom, el is kezdtem hétfőn…aztán kedden folytattam és ma fél egykor befejeztem. Ez megint nagyon ritka, hogy egy könyvért én fenn maradok fél egyig…álmos is vagyok rendesen.
 Sokkal jobb mint amire fülszöveg alapján számítottam, és sokkal jobb, mint amire a borítóról számítottam. Szerintem ez a borító egy vicc! Amúgy helyes a pasi rajta, meg minden, de nekem ez a cím körül a „köd” és a srác lefele néző tekintete körülbelül olyan hatást kelt, mintha lenézne meztelen valójára, hümmögne egy sort, hogy „hm…fasza gyerek vagyok, milyen szép a férfiasságom”….de most komolyan…a külföldi borítók sokkal jobbak, azoknak van közük a tartalomhoz is. Feltételezem a borítón Lucas lenne…hát….ööö a képzeletemben azért sokkal jobban néz ki. És az egész sorozat borítótervei mind ezt a lenéző, „faszagyerekvagyokén” mintát követi az utolsón meg még egy ronda srácot raktak rá, őrülten bamba fejjel :D
 A történet jó, kifejezetten jó, csak kiszámítható. Bár sokakkal ellentétben azért rögtön, azonnal nem tudtam ki a gyilkos, de sejtéseim voltak, én mondjuk másra gondoltam először…de aztán egyre egyértelműbb lett.  A végén meg nem tudtam sajnálni a gyilkost, azt érdemelte amit kapott.
Sascha és Lucas kapcsolata meg gondolható volt már az elején. Az álmok szerintem kifejezetten viccesek voltak, azaz nem is maga az álom, hanem amikor másnap egymásra néztek :D Minden esetre Lucas és Sascha is megéri a pénzét, mind a kettő erős. Az egyik kardinális, a másik meg alfahím…tökéletes párosítás.
Tammyt nagyon szerettem, ő volt az aki tényleg mindenkin segíteni akart, na meg a kölykei, azok annyira édesek. Minden esetre elhiszem, hogy Sascha számára az érzelmek nélküli világból belecsöppenni egy olyan világba, ahol főleg érzelmek uralkodnak, kissé sokkoló lehetett. De végtére is ő P kardinális mentál, még ha a végéig nem is derül ki, hogy az pontosan mit jelent. Utáltam, hogy Sascha folyamatosan sulykolja magába, hogy selejtes, hogy meg fog halni, és legalább hősként akar meghalni. Elhiszem, hogy beleprogramozták, hogy hibás gén, egy selejtes mentál, de azért igazán a vége felé kicsit jobban bízhatott volna Lucasba és Tammyban.
 A fajokról megtudtunk egy csomó mindent, de szerintem a következő részekben ez még tisztulni fog. Mint a mentálháló, a falka hierarchia, a falkák közti egyességek, a mentál-alakváltók közti viszony stb. és pl. tudom, az emberek tök unalmasak és szinte nincsenek is a könyvben, de azért egy kicsit róluk is mondhatott volna…
 Ha választhatnék, én alakváltó szeretnék lenni, abból is farkas *--*
 Tehát, mindenképpen pozitív csalódás volt, kevesebbre számítottam, és többet kaptam! Köszönöm az utazókönyvet @Marcsi8909 –nek!

Belbecs: 5/5 – kikapcsolódásnak tökéletes.

Külcsín: 3/5 – Azért ennél sokkal szebb borítót is lehetett volna :D


Nincsenek megjegyzések: