Ugrás a fő tartalomra

Nalini Singh: Vonzódás

Fülszöveg:
Sascha Duncan mentál. Mint fajának minden képviselője, ő is különleges mentális képességekkel rendelkezik és minden érzelmet, érzést száműzött az életéből. Sascha azonban más, mint népe többi tagja, és ezt a hibáját rejtegetnie kell. Lucas Hunter alakváltó. Egyszerre ember és leopárd; az ösztönei, érzelmei és a falkája iránti szeretet vezérli.
A két faj eddig békében élt egymás mellett, most azonban háború fenyeget: egy mentál sorozatgyilkos szedi áldozatait az alakváltó nők közül. Lucas meg akarja találni a tettest, és ehhez Saschán keresztül szeretné megismerni az ellenség féltve őrzött titkait. Van azonban valami ebben a látszólag jéghideg lányban, ami lenyűgözi a férfiban lakó vadállatot. Csakhogy ez a vonzódás mindkettőjük vesztét jelentheti.



Hol is kezdjem. Nem vagyok annyira híve ennek a műfajnak, mármint az alakváltós résznek. Az erotikának sem túlzottan, bár az idei olvasmányaimat elnézve az Ulpius pornók és hasonló „erotikus” könyvek elég nagy számban képviseltetik magukat. Ez egy ilyen év. Egyrészt a rossz könyvek éve, másrészt az új dolgok felfedezése.

 Utazókönyv volt, kérdezték jöhet-e már hozzám, bár a listában nem nálam tartottunk. Mondtam, hogy persze, elfér. Aztán gondoltam, még Húsvét előtt elolvasom, el is kezdtem hétfőn…aztán kedden folytattam és ma fél egykor befejeztem. Ez megint nagyon ritka, hogy egy könyvért én fenn maradok fél egyig…álmos is vagyok rendesen.
 Sokkal jobb mint amire fülszöveg alapján számítottam, és sokkal jobb, mint amire a borítóról számítottam. Szerintem ez a borító egy vicc! Amúgy helyes a pasi rajta, meg minden, de nekem ez a cím körül a „köd” és a srác lefele néző tekintete körülbelül olyan hatást kelt, mintha lenézne meztelen valójára, hümmögne egy sort, hogy „hm…fasza gyerek vagyok, milyen szép a férfiasságom”….de most komolyan…a külföldi borítók sokkal jobbak, azoknak van közük a tartalomhoz is. Feltételezem a borítón Lucas lenne…hát….ööö a képzeletemben azért sokkal jobban néz ki. És az egész sorozat borítótervei mind ezt a lenéző, „faszagyerekvagyokén” mintát követi az utolsón meg még egy ronda srácot raktak rá, őrülten bamba fejjel :D
 A történet jó, kifejezetten jó, csak kiszámítható. Bár sokakkal ellentétben azért rögtön, azonnal nem tudtam ki a gyilkos, de sejtéseim voltak, én mondjuk másra gondoltam először…de aztán egyre egyértelműbb lett.  A végén meg nem tudtam sajnálni a gyilkost, azt érdemelte amit kapott.
Sascha és Lucas kapcsolata meg gondolható volt már az elején. Az álmok szerintem kifejezetten viccesek voltak, azaz nem is maga az álom, hanem amikor másnap egymásra néztek :D Minden esetre Lucas és Sascha is megéri a pénzét, mind a kettő erős. Az egyik kardinális, a másik meg alfahím…tökéletes párosítás.
Tammyt nagyon szerettem, ő volt az aki tényleg mindenkin segíteni akart, na meg a kölykei, azok annyira édesek. Minden esetre elhiszem, hogy Sascha számára az érzelmek nélküli világból belecsöppenni egy olyan világba, ahol főleg érzelmek uralkodnak, kissé sokkoló lehetett. De végtére is ő P kardinális mentál, még ha a végéig nem is derül ki, hogy az pontosan mit jelent. Utáltam, hogy Sascha folyamatosan sulykolja magába, hogy selejtes, hogy meg fog halni, és legalább hősként akar meghalni. Elhiszem, hogy beleprogramozták, hogy hibás gén, egy selejtes mentál, de azért igazán a vége felé kicsit jobban bízhatott volna Lucasba és Tammyban.
 A fajokról megtudtunk egy csomó mindent, de szerintem a következő részekben ez még tisztulni fog. Mint a mentálháló, a falka hierarchia, a falkák közti egyességek, a mentál-alakváltók közti viszony stb. és pl. tudom, az emberek tök unalmasak és szinte nincsenek is a könyvben, de azért egy kicsit róluk is mondhatott volna…
 Ha választhatnék, én alakváltó szeretnék lenni, abból is farkas *--*
 Tehát, mindenképpen pozitív csalódás volt, kevesebbre számítottam, és többet kaptam! Köszönöm az utazókönyvet @Marcsi8909 –nek!

Belbecs: 5/5 – kikapcsolódásnak tökéletes.

Külcsín: 3/5 – Azért ennél sokkal szebb borítót is lehetett volna :D


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é