Ugrás a fő tartalomra

Jonathan Safran Foer: Rém hangosan és irtó közel

Fülszöveg:
 Mit tegyen az ember, ha Manhattanben él, kilencéves, és feltaláló, ékszertervező, ékszerkészítő, amatőr entomológus, frankomán, vega, origamista, pacifista, dobos, amatőr csillagász, számítógép-tanácsadó, amatőr régész, továbbá ritka pénzérmék, természetes halált halt pillangók, miniatűr kaktuszok, Beatles-kegytárgyak, féldrágakövek és egyebek gyűjtője? Mit tegyen az ember, ha kilencéves, és 2001. szeptember 11-e óta nem látta az apját? Ha nincs más fogódzója, csak a régi holmik, és az üzenetrögzítő magnószalagja apja utolsó telefonhívásaival, amit el kell rejtenie az anyja elől? Mit tegyen, ha talál egy titokzatos borítékot az apja szekrényében, amelyben csak egy kulcs lapul, és a papíron egyetlen szó: Black? Viszonylag egyszerű: fel kell keresni az összes Black nevű embert New Yorkban, és megtudakolni, hogy milyen zárat nyit a kulcs. Ami 216 lakáscím. Vagy megkeresni a zárat, bár minden 2777-ik másodpercben egy újabb zár születik New Yorkban. Kissé bonyolítja a dolgot, hogy hősünk betegesen retteg a tömegközlekedéstől, ezért mindenhova gyalog megy. És persze számos más megválaszolandó kérdés akad. Vajon szerelmes lesz-e még egyszer a mama?
Ki a titokzatos bérlő, aki beköltözött a nagyihoz? Mit rejt a magnószalag, amin a papa utolsó üzenetei vannak? Erre ad választ Jonathan Safran Foer, a világsikert aratott Minden vilángol írójának új, több nemzedéken átívelő családtörténete, amelyből megtudhatjuk, hogy néha még az se segít, ha az ember feltalál „egy spéci vízelvezetőt, amelyik végigmegy minden New York-i párna alatt, és a víztározóba vezet. Amikor az emberek álomba sírják magukat, a sok könny mind ugyanoda folyik, és reggel az időjárás-jelentésben bemondhatják, hogy a Könnyek Vízgyűjtőjében csökkent vagy nőtt a vízszint, és akkor mindenki tudná, hogy New Yorkban az emberek milyen szomorúak.” Megrendítő történet, egy elképesztő intelligenciájú és képzelőerejű kisfiú odisszeiája, aki a World Trade Center összeomlásakor eltűnt papáját keresi.



Láttam a filmet, meghatott.
Olvastam a könyvet, elgondolkodtatott.
Vannak könyvek, és filmek, amik kiegészítik egymást. Amik együtt adják meg az egészet, és ha mind a kettőt láttad/olvastad, akkor válik kerekké a történet. Nekem a Rém hangosan és irtó közel pontosan ez a mű. Számomra nem létezik külön-külön.

 Ha nem láttam volna a filmet, talán nem olvasom el a könyvet. Mert a nyelvezet fura, mert nagy kérdőjeleket hagy maga után, mert irtó nehéz rájönni néha, hogy miért írja azt amit, pedig rém egyszerű…vagy mégsem?
A történet Szeptember 11. Tragédiáját dolgozza részben fel. Hány olyan fiú van mint Oscar, hány élet ment akkor tönkre amikor az ikertornyok ledőltek. Hány család veszítette el egy-egy szeretett tagját. És hányan kiáltottak fel, hogy „De miért??” és hányan lehettek azok, akik kerestek valamit, mert űr maradt bennük.
Oscar, bár különleges fiú, mégis sokak problémájával nézett szembe. Elvesztette az apját, amit nehéz feldolgozni,  főleg, hogy a bűntudat is érlelődik benne, amiért nem vette fel a telefont. Adott egy kulcs, ami nyit valamit, és kétségbeesetten keresi mit, mert azt hiszi, valami olyasmit, ami közel hozza az apját hozzá, ami visszaadhat egy szeletet belőle, aki segít, hogy sose felejtse el. De őszintén mennyi a valószínűsége, hogy New Yorkban rátalálsz egy zárra, aminek nálad a kulcsa, és csak annyit tudsz, hogy a borítékon a Black szó olvasható. Tömegnév.
 Érdekes volt végigkövetni Oscar útját, a filmvásznon és a könyv lapjain keresztül is. Teljesen más utat járt be a két történetben, persze voltak adott pontok ami mind a két helyen megvoltak, de azért más volt. Más segített neki. A könyvben Mr. Black, a filmben a Bérlő.

 Tetszett, hogy a könyv elmondott egy csomó mindent Oscar nagyszüleiről, az ő életükről is. Még akkor is, ha néha fogtam a fejem, hogy jesszusom, ilyen emberek vannak egyáltalán? Biztos vannak…de akkor is érdekes volt. A semmi, a valami helyek, az üres lapok, az üres levelek. A teleírt lapok, és a fel nem tett kérdések.
 Ajánlom, mind a kettőt. Olvasd, és nézd.


Belbecs: 5/5
Külcsín: 5/5 – nekem filmes borítós könyvem volt, az tetszik. A bekarikázások és egyéb miatt amúgy először azt hittem hogy hibás a kiadásom :D

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é