Ugrás a fő tartalomra

Anette E. Dumbach – Jud Newborn: Sophie Scholl és a Fehér Rózsa

A könyvért köszönet a Park kiadónak!

 Alapjában véve engem a 2. Világháború, mint könyv téma nem érdekel.  Nem érdekel Hitler, és az ő borzalma, az hogy mit csinált emberekkel és hasonló. Én amikor könyvet választok akkor azt általában úgy teszem, hogy kikapcsoljon, hogy boldog és vidám legyek tőle, és néha agyzsibbasztó dolgokat is olvasok. Néha ilyeneket is, de alapjába véve én nem vagyok ezek szerint sem felnőtt, sem komoly olvasó, egyesek szerint.
 Tehát a témát nem ismertem. A könyvet úgy választottam, hogy szép a címe. Komolyan! Kevesen hiszik el, hogy borító és cím alapján választok, pedig az esetek 90%-ban ez az igazság. Néha mellé nyúlok emiatt, néha beletrafálok dolgokba. Most beletrafáltam.
 Adott egy könyv, aminek a témája nem érdekelt különösebben, adott egy történelmi háttér, amiről szinte semmi információm nincs, mert régen volt az iskola és unalmas perceimben nem olvasok borzalmakról. A Fehér Rózsa számomra nem mondott semmit, nem tudtam róluk semmit, hogy mit akartak elérni, hogy hogyan lázadtak, és hogy haltak meg, hogy mégis mit csináltak. A könyv végére sokkalta többet tudok Sophie Schollról és társairól, mint azt gondoltam volna. Tényfeltáró, dokumentum regényként jellemezném a könyvet. Rengeteg adattal, napló és levél idézetekkel, a röplapok másolatával, újságcikkek és vádiratok közlésével együtt. Féltem, hogy unalmas lesz, hogy száraz lesz és nem fogok vele haladni. Féltem, hogy leteszem és azt mondom, elég a borzalmakból és inkább olvasok mást. Tény, hogy közben olvastam mást is, mert kellett, de nem volt száraz. Érdekes volt megismerni az akkor német fiatalokat, és az ő sorsukat. Volt amikor felhördültem, hogy jesszusom, hogy lehet egy egész népet ennyire agymosottá tenni, hogyhogy nem lép senki (ez amúgy a 2. Világháborúval kapcsolatos kevés ismereteim során rengetegszer felmerült, hogy Hitler miért is volt hatalmon olyan sokáig, hogy is tudott milliókat megöletni, hogy nem lázadt senki ellene hamarabb és ölte meg…). Tehát voltak részek amikor mérges voltam arra a korra, amiben a Fehér Rózsa alapult és létezett.
Kellenek az ilyen könyvek, és olvasni is kell őket, ha
-Érdekel a téma: Mert, ha cseppet sem érdekel akkor bután fogsz kinézni a fejedből. Nyitottnak kell lenni a könyvhöz, hogy az ember feltudja dolgozni az olvasottakat.
-Szereted a dokumentum regényeket, és valós történeteket: ez utóbbit én szeretem, bár ahányszor ilyen könyvet olvasok, annyiszor jövök rá, hogy az ember mennyire gyarló és mennyire nem emberi. És persze arra is rájövök, hogy mindig van ellen oldal, akik viszont kimagaslóan emberiek.

 Alig voltak húszon évesek, amikor megölték őket, szimplán lefejezték őket, mert lázítottak, röplapokkal és falfirkákkal. El lehet képzelni azt a világot. Hála az égnek, én nem abban nőttem fel, hogy nem mondhatok semmit, mert a szomszédom feljelent és hetekre bezárhatnak miatta. Ez a világ remélhetőleg már véget ért.

 És akkor egy kicsit a kiadásról. Gyönyörű, és igényes kiadás. Eszméletlen szép borítóval, és a belső kivitelezés is igényes. Elgépelést egy helyen találtam, de az sem volt annyira zavaró. Nagyon tetszett, hogy képeket, korabeli újságokból, és a Fehér Rózsáról raktak a könyvbe, és tetszett maga a felépítés is, hogy először a Fehér Rózsa története, alakulástól a kivégzésekig (napló és levél idézetekkel), aztán a vádirat fordítása, cikkek fordítása stb. Tehát egy nagyon jól összeszerkesztett könyv, akit a téma érdekel, vagy még nem ismeri a témát, tökéletes rálátást biztosít a témára. A könyvnek hála tervben van, hogy a Sophie Scholl című filmet is megnézem, csak úgy összehasonlítás miatt, azt mondják az is jó.
Belbecs: 5/5
Külcsín: 5/5

Fülszöveg:
Lélekemelő ez a könyv és mélységesen szomorú. Letehetetlenül izgalmas, miközben vitathatatlanul tényszerű. 1942 júniusában néhány fiatal egyetemista úgy dönt, nem fordítja félre a fejét, nem hallgat, szót emel az ellen, ami Németországban történik. Kilenc hónappal később, 1943. február 22-én, három órával az ítélethozatal után lefejezik közülük azt a három diákot, akit előtte négy nappal az egyetemi pedellus feljelentésére elfogtak. A két testvér 21 és 24 éves, a harmadik egy háromgyerekes édesapa. Goebbels maga intézkedik, hogy a kivégzés ne legyen nyilvános, mert az ellenállást szülhet, de gyors legyen, és elrettentő.
A kivégzések után a Fehér Rózsa mozgalom, mely éppen behálózta volna Dél-Németországot, de eljutott az északon fekvő Hamburgba is, szinte azonnal elhal. A feljelentőt nyilvánosan megünneplik az egyetemen, további szálakat fejtenek fel, embereket tartóztatnak le, végeznek ki, ítélnek el. Azért még így is akad diák, aki az egyetemen kifüggesztett Hitler-képre olajfestékkel mázolja rá: Németország első számú ellensége.. A hatalom fél, a családtagokat is megfigyelik, bebörtönzik, faggatják. A kemény mag eredetileg három, majd öt diák, Hans Scholl, Sophie Scholl, Alex Schmorell, Willie Graf és Christoph Probst, valamint az egyik professzoruk, Kurt Huber.
A könyv huszonhárom fejezete nem csak a Fehér Rózsa mozgalom kilenc hónapját tárgyalja, de az 1890-es évektől felvezeti és elhelyezi az eseményeket, bemutatja a történelmi és kulturális hátteret, az előzményeket és az utóhatást.
A ZDF német tévécsatorna 2005-ben arra szólította fel a nézőit, hogy szavazzanak a valaha élt legnagyobb németekre. Hans és Sophie Scholl a negyedik helyre kerültek, megelőzve Bachot, Goethét, Albert Einsteint, Willy Brandtot, Gutenberget és Bismarckot. A fiatalok szavazatai alapján ők végeztek volna az első helyen.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é