A könyvért köszönet a Park
kiadónak!
Alapjában véve engem
a 2. Világháború, mint könyv téma nem érdekel.
Nem érdekel Hitler, és az ő borzalma, az hogy mit csinált emberekkel és
hasonló. Én amikor könyvet választok akkor azt általában úgy teszem, hogy
kikapcsoljon, hogy boldog és vidám legyek tőle, és néha agyzsibbasztó dolgokat
is olvasok. Néha ilyeneket is, de alapjába véve én nem vagyok ezek szerint sem
felnőtt, sem komoly olvasó, egyesek szerint.
Tehát a témát nem
ismertem. A könyvet úgy választottam, hogy szép a címe. Komolyan! Kevesen hiszik
el, hogy borító és cím alapján választok, pedig az esetek 90%-ban ez az
igazság. Néha mellé nyúlok emiatt, néha beletrafálok dolgokba. Most beletrafáltam.
Adott egy könyv,
aminek a témája nem érdekelt különösebben, adott egy történelmi háttér, amiről
szinte semmi információm nincs, mert régen volt az iskola és unalmas perceimben
nem olvasok borzalmakról. A Fehér Rózsa számomra nem mondott semmit, nem tudtam
róluk semmit, hogy mit akartak elérni, hogy hogyan lázadtak, és hogy haltak
meg, hogy mégis mit csináltak. A könyv végére sokkalta többet tudok Sophie
Schollról és társairól, mint azt gondoltam volna. Tényfeltáró, dokumentum
regényként jellemezném a könyvet. Rengeteg adattal, napló és levél idézetekkel,
a röplapok másolatával, újságcikkek és vádiratok közlésével együtt. Féltem,
hogy unalmas lesz, hogy száraz lesz és nem fogok vele haladni. Féltem, hogy
leteszem és azt mondom, elég a borzalmakból és inkább olvasok mást. Tény, hogy
közben olvastam mást is, mert kellett, de nem volt száraz. Érdekes volt
megismerni az akkor német fiatalokat, és az ő sorsukat. Volt amikor
felhördültem, hogy jesszusom, hogy lehet egy egész népet ennyire agymosottá
tenni, hogyhogy nem lép senki (ez amúgy a 2. Világháborúval kapcsolatos kevés
ismereteim során rengetegszer felmerült, hogy Hitler miért is volt hatalmon
olyan sokáig, hogy is tudott milliókat megöletni, hogy nem lázadt senki ellene
hamarabb és ölte meg…). Tehát voltak részek amikor mérges voltam arra a korra,
amiben a Fehér Rózsa alapult és létezett.
Kellenek az ilyen könyvek, és olvasni is kell őket, ha
-Érdekel a téma:
Mert, ha cseppet sem érdekel akkor bután fogsz kinézni a fejedből. Nyitottnak kell
lenni a könyvhöz, hogy az ember feltudja dolgozni az olvasottakat.
-Szereted a
dokumentum regényeket, és valós történeteket: ez utóbbit én szeretem, bár
ahányszor ilyen könyvet olvasok, annyiszor jövök rá, hogy az ember mennyire
gyarló és mennyire nem emberi. És persze arra is rájövök, hogy mindig van ellen
oldal, akik viszont kimagaslóan emberiek.
Alig voltak húszon évesek,
amikor megölték őket, szimplán lefejezték őket, mert lázítottak, röplapokkal és
falfirkákkal. El lehet képzelni azt a világot. Hála az égnek, én nem abban
nőttem fel, hogy nem mondhatok semmit, mert a szomszédom feljelent és hetekre
bezárhatnak miatta. Ez a világ remélhetőleg már véget ért.
És akkor egy kicsit a
kiadásról. Gyönyörű, és igényes kiadás. Eszméletlen szép borítóval, és a belső
kivitelezés is igényes. Elgépelést egy helyen találtam, de az sem volt annyira
zavaró. Nagyon tetszett, hogy képeket, korabeli újságokból, és a Fehér Rózsáról
raktak a könyvbe, és tetszett maga a felépítés is, hogy először a Fehér Rózsa
története, alakulástól a kivégzésekig (napló és levél idézetekkel), aztán a
vádirat fordítása, cikkek fordítása stb. Tehát egy nagyon jól összeszerkesztett
könyv, akit a téma érdekel, vagy még nem ismeri a témát, tökéletes rálátást
biztosít a témára. A könyvnek hála tervben van, hogy a Sophie Scholl című
filmet is megnézem, csak úgy összehasonlítás miatt, azt mondják az is jó.
Belbecs: 5/5
Külcsín: 5/5
Fülszöveg:
Lélekemelő ez a könyv és mélységesen szomorú. Letehetetlenül
izgalmas, miközben vitathatatlanul tényszerű. 1942 júniusában néhány fiatal
egyetemista úgy dönt, nem fordítja félre a fejét, nem hallgat, szót emel az
ellen, ami Németországban történik. Kilenc hónappal később, 1943. február
22-én, három órával az ítélethozatal után lefejezik közülük azt a három diákot,
akit előtte négy nappal az egyetemi pedellus feljelentésére elfogtak. A két
testvér 21 és 24 éves, a harmadik egy háromgyerekes édesapa. Goebbels maga
intézkedik, hogy a kivégzés ne legyen nyilvános, mert az ellenállást szülhet,
de gyors legyen, és elrettentő.
A kivégzések után a Fehér Rózsa mozgalom, mely éppen
behálózta volna Dél-Németországot, de eljutott az északon fekvő Hamburgba is,
szinte azonnal elhal. A feljelentőt nyilvánosan megünneplik az egyetemen,
további szálakat fejtenek fel, embereket tartóztatnak le, végeznek ki, ítélnek
el. Azért még így is akad diák, aki az egyetemen kifüggesztett Hitler-képre
olajfestékkel mázolja rá: Németország első számú ellensége.. A hatalom fél, a
családtagokat is megfigyelik, bebörtönzik, faggatják. A kemény mag eredetileg
három, majd öt diák, Hans Scholl, Sophie Scholl, Alex Schmorell, Willie Graf és
Christoph Probst, valamint az egyik professzoruk, Kurt Huber.
A könyv huszonhárom fejezete nem csak a Fehér Rózsa mozgalom
kilenc hónapját tárgyalja, de az 1890-es évektől felvezeti és elhelyezi az
eseményeket, bemutatja a történelmi és kulturális hátteret, az előzményeket és
az utóhatást.
A ZDF német tévécsatorna 2005-ben arra szólította fel a
nézőit, hogy szavazzanak a valaha élt legnagyobb németekre. Hans és Sophie
Scholl a negyedik helyre kerültek, megelőzve Bachot, Goethét, Albert Einsteint,
Willy Brandtot, Gutenberget és Bismarckot. A fiatalok szavazatai alapján ők
végeztek volna az első helyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése