Amanda Stevens: A birodalom (Sírkertek Királynője 2.)

Fülszöveg:

SOHA NE VEGYÉL TUDOMÁST A HOLTAKRÓL!

SOHA NE TÉVEDJ MESSZIRE A MEGSZENTELT FÖLDTŐL!

NAGY ÍVBEN KERÜLD EL AZOKAT, AKIKET KÍSÉRTENEK!

ÉS SOHA, DE SOHA NE KÍSÉRTSD A SORSOT!      

 Igyekeztem kerülni Devlint és azt a szörnyűajtót, amit az iránta táplált érzéseim nyitottak meg bennem. Az utolsó találkozásunk után néhány hónappal az életem szép lassan visszatért a régi kerékvágásba. Legalábbis számomra normálisnak tűnt. Továbbra is láttam a szellemeket, d a sötét elemek visszatértek a sötét alvilágukba, és reméltem, hogy ott is maradnak. Az emlékek még élénken éltek bennem. Devlin emléke, az áldozatok emléke, és egy gyilkos szellemé, aki célponttá tett. Tudtam, hogy bármennyire is küzdök ellenük, a rémálmok azonnal visszatérnek, amint lehunyom a szemem.

Amanda Stevens paranormális-romantikus sorozata, a Sírkertek királynője folytatódik. A halottlátó temetőrestaurátor, Amelia Gray egy újabb megbízatást kap, ami majdnem az életébe kerül. Ezúttal ugyanis egy tó mélyére süllyedt ódon temető női kísértetei kérik a segítségét, miközben a látszólag csendes kisvárosban feltűnik a Gonosz, és ördögi tervet eszel ki…

A könyvért köszönet az Athenaeum kiadónak!

 Körülbelül egy hónapja olvastam az első részt @Shanara jóvoltából és már alig vártam, hogy kezembe

Eredeti borító

fogjam a folytatást. Ez az érzés amúgy még mindig fennáll, csak éppen jelenleg nem tudom megfogni a folytatást, mert még nem jelent meg a harmadik rész. Tehát várhatok megint… remélem nem túl sokat.

 Az előző posztomban, írtam, hogy fura, hogy nem áll össze Améliának az, hogy halálközeli élménye volt, hisz ott volt a feketeözvegyes dolog, és én tényleg azt hittem, hogy az lesz a kulcs. De mint kiderült mégsem. Teljesen más felé kell keresni azt a bizonyos halál közeli élményt. Amélia mondjuk, most már tud többről is… előszeretettel kerül ugyanis bajba.

 Az alap sztori amúgy érdekes, viszont kiszámítható. Mindig az volt az érzésem, hogy ezt a történetet már olvastam valahol. Pedig nem… tehát éreztem egy enyhe sablonosságot. Tudom a XXI. Században már nehéz tényleg eredetit és olyat kitalálni, amit még senki sem írt meg, sehol sem láttad stb.

 Nem akarom elmesélni a sztorit, mert nem feladatom, és olvassátok csak el. Annyit viszont szeretnék leszögezni, hogy ugyanúgy tetszett, mint az első rész, pedig aztán teljesen más vonalon mozgott. Amélia múltja kerül előtérbe. Sok-sok dolog megmagyarázásra került, és olyasmik is kiderültek, amik nagy kérdőjelek maradtak. Pl. kiderült, hogy miért lát szellemeket, mellékesen nem, csak azért mert volt halál közeli élménye, hanem mert ez egy adottság, amit az ember örökölhet is.  Megtudjuk, hogy mik azok a titkok, amit a nevelőapja, az anyja és a nagynénje titkol. Mint kiderül kifejezetten sok sötét, és kevésbé sötét

elmondanivalójuk van egymásnak. Amélia amúgy szerintem néha kifejezetten generálta a bajokat.

 Devlint nehezen felejti el, és mire elfelejtené, addigra újra eszébe jut. Nem igazán képes túltenni magát a szerelmen, még akkor sem, ha tudja, hogy veszélyes számára Devlin. Thane amolyan pótlék, bár vele sem smafu minden. Bár kísértetek nem mászkálnak a közelében, de mégsem teljesen tiszta. Amélia helyében amúgy, amikor meglátta, hogy Asher Falls konkrétan egy kísértet város (nem csak úgy kísértetváros, mint a kísértet városok, hanem konkrétan este ott sétálgat egy rakat szellem), akkor fogtam volna másnap reggel a petyerkámat és örökre leléptem volna, munka ide vagy oda. De addigra lett elég titok, amit ki akart deríteni. Mellékesen dolgozni olyan sokat nem is dolgozott… arra nem volt idő a titokfeltárás, romantika és elmélkedés mellett.

 Amit amúgy nem értek, hogy mitől számít valami megszentelt földnek? Mert, nem minden temető szentelt föld, pedig én azt hittem… viszont ha az lenne, akkor a kísértetek nem császkálhatnának kedvükre benne, mert elméletben, azaz egy hely, ami védelmet nyújt az Amélia féléknek.

 Freya és Tilly vonal viszont nagyon tetszett. Az, ahogy lassan felgöngyölítették, hogy ki kicsoda és hogyan halt meg. Mondjuk, amikor a kísértet megjelent a tó mellett, a mólónál MÁR lehetett sejteni, hogy kicsoda, amikor kiderült hogyan halt meg, meg a látomás után, meg már lehetett sejteni az összefüggéseket, tehát úgy a könyv felétől a NAGY terv egy része már eléggé ismert volt az olvasók számára is.

 Luna meg a lányok: mindig gyanúsak voltak, pedig őket kedvelni akartam, mert hát Luna mégis csak könyvtárigazgató…aki a könyvtárban dolgozik, rossz ember nem lehet (ez mondjuk megdőlt). Bár Sidra is a könyvtárban dolgozik, ő azért legalább normális (már amennyire normális lehet Asher Fallsba bárki is.)
Angus: én ezt a kutyát csak imádni tudom. Okos és odaadó, annak ellenére, ahogy bántak vele. Tökéletesen illik Améliához, a nőnek amúgy is szüksége van valakire, aki a jó irány felé tereli. Angus kedvenc karakterem lett, pedig csak egy kutya.

Belbecs: 4/5

Várom a folytatást…remélem hamarosan!

A folytatás

 Akkor egy kicsit  a könyv kivitelezéséről.  Tetszik a borító, tényleg, bár a kiadó emblémája kissé beleolvad a sok gyertyába. Még ez a rózsaszín beütés is tetszik, bár nem tudom pontosan miért lett ilyen árnyalatú. Ahogy azt sem értettem, hogy az első rész borítóját átvették úgy ahogy volt, akkor miért kellett a második résznél egy teljesen más angyalt rárakni? Tény, hogy szerintem jobban illik a könyvhöz, csak hát, ha egy sorozatnál kezdésnek maradnak az eredetinél, akkor a folytatásnál miért nem?

 Elgépelés ügyileg nem találtam gondot. Tartósság szempontjából kifogástalan, egy olvasás után nem látszik még rajta, hogy olvasva volt. A borító tetszik, hogy ilyen tapizható!

Külcsín: 5/5

Könyv adatai:

Olvass bele!

Kiadási év: 2013

Kiadó: Athenaeum

Fordította: Markwath Zsófia

Oldalszám: 374

Eredeti megjelenési év: 2012

Eredeti cím: The Kingdom

Eredeti ár: 3.490 Ft

Kiadói ár: 2.792 Ft