Sherlock, Lupin és én
2.
Fülszöveg:
Irene, Sherlock és Lupin megbeszélik, hogy Londonban
találkoznak. Lupint azonban hiába várják a barátai, mert apját, Théophraste-ot
lopás és gyilkosság vádjával letartóztatták. Azzal gyanúsítják, hogy ő ölte meg
Alfredo Santinit, a nagy zeneszerző, Giuseppe Barzini titkárát. A három gyerek
tisztázni akarja a vádak alól, ezért nyomozni kezdenek. Fordulat fordulatot
követ – többek között a mocskos Bethnal Green negyedben megmentik a híres
szopránénekesnő, Ophelia Merridew életét –, végül pedig Sherlock és társai
leleplezik a bűnöst, akire soha senki sem gyanakodott volna.
A könyvért köszönet a Manó Könyvek kiadónak!
Nem is olyan régen
(májusban), olvastam a sorozat első kötetét. A Fekete dámát. Már akkor is
megjegyeztem, hogy a könyv kiadásilag, egy gyönyörű alkotás. Ez továbbra is
helytálló megállapítás. Amikor a kezembe fogtam, levettem a védőborítót és
kigyönyörködtem magamat, ahogy az előzék is gyönyörű és igényes.
 |
| Védőborító nélkül |
 |
| A könyv előzék lapja |
A kiadó átvette a
külföldi sémát, és miért is ne vette volna át? Jó grafika, szép kivitelezés. A könyv
belseje is szép. Minden fejezetnél található, a történethez így, vagy úgy
csatolható tárgy képe. A betűméret megfelelő, nem ló betűs és nem is apró betűs
(utóbbi elkedvetleníti a fiatalokat, mert sosem érnek egy-egy oldal végére). Elgépelés
nem rémlik, hogy lenne benne, ügyeltek arra, hogy tökéletes legyen. A kiadó még
a szokott ábrát is berakta a fülre, mármint a kormeghatározást, tehát 10 éves
kortól ajánlható… felfelé a végtelenségig, még 27 évesen is élvezhető
Külcsín: 5/5
Akkor jöjjön a történet, az írásmód és
hasonlók. Múltkor az Élet vizénél, kifejtettem, hogy én nagyon-nagyon utálom az
E/1-ben írt könyveket. Kiderült annyira mégsem. Vagy szimplán az segített, hogy
a mesélő fél, tehát aki meséli a történetet azonos nemű velem, és
szimpatíkusabb is mint az említett könyv főhőse.
Irene meséli el a
történetet, úgy ahogy ő látta, ahogy átélte. Utazás Párizsból Londonba, egy opera
megnézése, és bonyodalom-bonyodalom hátán. Irene, Sherlock és Lupin hármasát
már kellően ismerjük a Fekete dámából. Akkor egy nyaralás alatt született meg
hármójuk barátsága, ami feltehetően élethosszig, vagy legalábbis sokáig tart.
Sherlock hozza a
formáját, a maga logikai, elemző módján. Tetszett, ahogy mindig tudta, hogy mit
kell tennie, vagy legalábbis sejtése volt. Bár azért, ő sem éppen tökéletes,
mert volt olyan, hogy ő sem tudta a választ. Viszont feltűnik a történetbe a
Nagyító, amivel folyton ábrázolják a jövőben, ezt Irene ki is emelte. Tehát Sherlock
nekem még mindig nagyon kedves karakter, kissé néha elszáll magától de azért
rendben van.
Lupin, (akinek a
nevétől folyamatosan a Harry Potteres Lupin jut eszembe) őt is szeretem,
annak ellenére, hogy szerintem túlaggódja magát, legalábbis ami a barátait
érinti. Nem hiszem el, hogy ennyire önbizalom hiányos valójában, hogy retteg,
hogy azért nem lesznek többé a barátai (akik amúgy a legjobb barátai), mert az
APJA betörő. Na, bumm, azért nem kellene aggódnia ennyire… végtére is ő szintén
már Ekkor enyveskezű kis tolvaj volt, még ha abban az időben nem is
megélhetésből tette, csak úgy…
Irene, nem egyszerű
eset. Eléggé fiús lány, pont ezért képes remekül idomulni a társaihoz, akik
azért próbálnák őt óvni. Nincs könnyű dolga Nelson úrnak, ha meg akarja óvni. Viszont
Sherlock-kal együtt egész jó logikával bír. És ahogy kamaszodik, úgy bonyolódik
a saját kis élete is, ami amúgy sem túl egyszerű. A történetből egyelőre csak
annyit tudtunk meg, hogy örökbe fogadott, illetve feltehetően az igazi anyja
elég módos (híres?) volt, és Elméletileg meghalt….bár ez nem derült ki teljesen
biztosan, elég ködös az utalás ezeken a részeken. Jelenleg Londonba költözött a
„szüleivel”, feltehetően majd újabb kalandokba keveredik.
Maga a történet
könnyen követhető, fordulatos. Azaz igazság, hogy a gyilkos kiléte még engem is
meglepett, illetve voltak mellékszálak, amiket nem igazán tudtam
felgöngyölíteni előre. Tehát, nem kiszámítható, végig élvezetes maradt
számomra. Ideális azoknak a fiataloknak akik szeretik a krimiket, mert egy jó
bevezető majd a felnőttebb krimik világába.
Belbecs: 5/5
Könyv adatai:
Kiadási év: 2013
Kiadó: Manó könyvek
Fordította: Todero Anna
Illusztrálta: Iacopo Bruno
Oldalszám: 259
Eredeti megjelenési év: 2011
Eredeti cím: Irene Adler: Ultimo atto al Teatro dell'Opera
Eredeti ár: 2.990 Ft
A kaland folytatódik:
 |
| Megjelenés: 2014. nyár |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése