2013. november 8., péntek

A kis Mukktól - Hauffig

 Alapjába véve szeretek meséket olvasni. Hauff ezen mesegyűjteménye, a megjelenése óta várólistán volt. Sokaktól hallottam, hogy milyen jó volt a régi kiadás, hogy örökbecsű mesék tárhelye. Szerettem is volna elolvasni, de eddig nem sikerült.
 Múlthéten, mint írtam is, elég sok mesekönyv került a könyvtárunk állományában. Mint jó könyvtáros, megvártam, hogy az olvasók kölcsönözzenek nyugodtan és zárás előtti percben indult be a hörcsög effektus. Igen, szenvedek egy ilyen betegségben. Szerintem, amúgy rengeteg moly. Kényszeres könyvgyűjtő vagyok. Az olcsóbb verzió azaz, hogy a könyvtárból harácsolom össze a könyveket. Van, hogy csak megsétáltatom őket (kikölcsönzöm, hazahozom, aztán lelkiismeret furdalásom lesz, és eldöntöm, visszaviszem, mert tuti, míg itt áll, elolvasná vagy húsz ember, tehát visszakerül), de van amikor el is olvasom őket. A drágább verzió az, ha könyvesboltban vásárolok…erről mondjuk próbálok leszokni, 2017-ig @Izolda kihívása szerint a magánkönyvtáram 80%-nak kellene olvasottnak lenni…most 18%-on állok…igen…szerintem is KIHÍVÁS. Visszatérve a hörcsög-effektusra. Általában zárás környékén, mert azért megadom az esélyt az embereknek, hogy elvigyék a könyvet. A mesekönyvekkel könnyű a dolgom, ugyanis rövidek, és általában egy héten belül vissza is viszem őket, elolvasva. A múlt heti Pakkal, jött haza velem A kis Mukk története című gyűjtemény is.
 Szegedi Katalin illusztrálta a 2012-es kiadást. Kedvenc illusztrátorom, úgyhogy már csak ezért is elolvastam volna. Nem tudtam, mit várjak, előolvasás ellenére sem. Általában ugyanis, ami mindenkinek tetszik az nekem nagyon ritkán. De itt, hála az égnek helytállóak voltak a vélemények. Tényleg érdemes kézbe fogni, fellapozni és elolvasni. Minden mese tetszett, a maga mondanivalójával, tanulságával. Egyszerűen olyan műnek tartom, ami megérdemelte, hogy újra ki lett adva. Már csak azt remélem, hogy majd sokan olvassák.

 Általában, ha olvasok valakitől, valamit, akkor utána szoktam nézni adott írónak. Tegnap fel is csaptam a wiki-t, és beleolvastam. És elszomorodtam. Hauff, nagyon fiatalon halt meg, ez is az oka, hogy olyan kevés mese maradt fenn tőle, nem volt 25 éves sem. 1802-ben született, november 29-én, hamarosan itt a születésnapja…és 1827-ben, november 18-án halt meg. A wiki nem írta, hogy miben, csak azt, hogy gyermeke születése után egy héttel meghalt. Borzalmas. Azt hiszem tegnap ez nagyon szíven ütött. Hauff, remek meseíró volt, és borzalmas belegondolni, hogy ennyire hamar elment. Mire lehetett volna képes, ha tovább él? Milyen mesékkel lennénk gazdagabbak? És persze, milyen tragédia ezaz egész :(

 Olvasok majd még Hauffot, mindenképpen, mert egyszerűen szépen bánt a szavakkal, kerek és tanulságos meséket írt. 

Nincsenek megjegyzések:

Magamról

Saját fotó
Munkámat tekintve könyvtári adminisztrátor vagyok. 2006.12.01-e óta, a József Attila könyvtárban (Dunaújvárosban). Kölcsönzés a fő munkaterületem, de emellett, foglalkozom a beérkezett ajándékkönyvekkel, javítom a katalógus hibáit, és a könyvtár Molyos profilját is én használom, tehát én töltöm fel az új könyveinket, és rakom fel oda a híreket. Emellett még ezer más dolgot csinálok, amit általában az éves beszámolóba is elfelejtek beírni, mert már annyira alap :D Nagyvenyimen élek édesanyámmal, egy kertes házban, Bogi kutyánkkal, aki mindenkit szeret, főleg ha kap simogatást és ennivalót :) Érdeklődési körömet elég könnyű lekövetni a blogon, igen a legaktívabb a könyvek szeretete, utána jön az írás. Témakörben a Kelet, a spiritualitás, a buddhizmus, az önsegítő irodalom. Ha szépirodalomra vetemedek, akkor inkább fantasy, minimális romantika, de amúgy bármit szívesen kipróbálok (maximum az első 50 oldal után abbahagyom). Koromból adódóan már megtanultam, hogy nem MUSZÁJ elolvasni egy könyvet, ha nem vonz be, akkor el kell engedni, akkor nem nekem íródott.