2013. november 12., kedd

Kenneth Oppel - Victor Frankenstein tanulóévei 1. (Az élet vize)

Fülszöveg:
Veszély, merészség, szenvedély – ebből lesz a megszállottság? Victor és Konrad Frankenstein ikertestvérek, csaknem elválaszthatatlanok egymástól. Ahogy növekednek, életüket képzelet szülte kalandok sorozata szövi át… mígnem vakmerő játékaik véres valósággá válnak.
Véletlenül bukkannak a Sötétség könyvtárára, ahol az ősi orvoslás és az alkímia titkos könyveivel ismerkedhetnek meg. Apjuk eltiltja őket e sötét irodalomtól, de amikor Konrad súlyosan megbetegszik, Victor mégis visszatér a könyvtárba, és felfedezi az egyik könyvben az élet vizének receptjét. Távoli unokahúga, Elisabeth és barátja, Henry segítségével felkutatják azt a híres és hírhedt alkimistát, aki segíthet nekik a varázsszer előállításában.
A három barát, hogy megmentse Konradot, az elixír összetevőinek megszerzése érdekében a Viharerdő legmagasabb fáját is megmássza, lemerül a legmélyebb tó fenekére, sőt még más elképesztő áldozatok vállalásától sem riad vissza. Megpróbáltatásaikat csak tetézi a szeretet és a szerelem szálainak összekuszálódása, ami tragédia bekövetkezésével fenyeget…

Köszönet a könyvért a Ciceró kiadónak!

Én, nagyon-nagyon akartam szeretni ezt a könyvet. Végtére is sikerült szeretnem, csak éppen nem annyira mint gondoltam. Az alap történet tetszett, és az is, ahogy küzdenek a dolgokért. A testvéri szeretet nem ismer határt, ahogy a szerelem sem. Victor mondta is, szerelemben és háborúban nincsenek szabályok. 
 Ami mégis zavart a könyvvel kapcsolatban, hogy E/1-es személyben Victor szemszögéből olvashatjuk. Nem szeretem az ilyen könyveket, mert kidob a történetből az amikor „ÉN cselekszem, ÉN nyomom le” stb. nem… egyszerűen nem szeretem amikor ilyen egy könyv. Szeretem olvasni, hogy ezt és ezt cselekedte valaki, de az amikor ÉN cselekszem és ilyen szinten bele kellene élnem magam a történetbe nem megy. Amúgy bele szoktam élni magam a könyvekbe, és mint + szereplő elgondolkodok, hogy mit rontottak el, mit csináltak jól. Sőt, van, hogy a könyvvel álmodom. Tehát, én aztán tényleg beleélem magam…és ebből rángat ki ez az írásmód. Szerepjátékosan is mindig utáltam, és könyvben is kifejezetten lelomboz :(
 Van könyv, ahol ez nem gond, egy ifjúsági rövid kis könyvnél nincs gond, de Az élet vizének lett volna sok mondanivalója, sok-sok elgondolkodtató dolog, izgalom ami emiatt nem teljesen jött át.
 A fülszöveg amúgy elég sokat elárul a könyv tartalmáról. Féltem, hogy már megint egy sorozat, de ha jól tudom ez csak két részes. Victort nem vagyok képes szeretni, és Konrádot sem…és Elizabethet sem. Az a durva, hogy az egyetlen egy szerethető karakter az Henry volt, a maga nagyon költői és nagyon beszari alakjával. Az alkimista volt az egyetlen akit képes voltam gyűlölni…a többiek meg voltak a nagy semmibe, körülbelül ennyi érzelemmel… nem kellett volna ennyire várnom a könyvet, kevesebb elvárással, talán kevesebb lett volna a csalódás. Na jó, Krakent még bírtam, de ő állat, nem számít egésznek.

Tetszett a viharerdős rész, és a barlangba mászkálós is. Csak ne lett volna az a sok elmélkedés, a „jaj…nem szeret a lány, jaj, hude megmutatom, hogy én odatalálok, legyőzőm, megölöm, faszacsávó vagyok”…komolyan Victor egy elmebeteg. Oké ez egy tény, de azért tényleg az.
 Kiszámítható, enyhén sablonos történet. Nem ismerem az eredeti Frankensteint így nem tudom, mennyi köze van hozzá. Filmen valamikor régen láttam valami hasonlót. Nem érzem azt, hogy kiemelkedő könyv lenne, de el lehet olvasni. Akit nem zavar az írásmódja, az szerintem maximálisan élvezni fogja. Akit zavar az E/1-es számban írás…az ne olvassa, mert mérgelődni fog, mint én.
Belbecs: 3/5
 
Ez a legnormálisabb borító
A könyv kinézete…nem tetszik a borító, mert nem értem mi köze van a történethez. Mondjuk, hogy Victor van a képen, meg a háttér tükrözve…izgi. Átvettük az eredetit, tehát nem lett rajta változtatva. Kiadás ügyileg a könyv teljesen korrekt. Nincs elgépelés (vagy nem vettem észre), nem túl nagyok a betűk és nem is kicsik. A kötés elég stabil, tehát nem esik szét. A fényes betűk a címlapon, na azok tetszettek, csak gyorsan koszolódik. Nem értem, hogy az író nevét miért írták pirossal, mert az totálisan hülyén néz ki a lap közepén. Elnézve mondjuk a külföldi hasonló borítót, az is elég hülye megoldás,úgyhogy értem, hogy nem lehetett, mondjuk feketével írni, és kicsibe, és valahova a sorozatcím közelébe rakni az író nevét….de ez tényleg nem annyira szép így.
Külcsín: 3/5

Ma amikor írom ezt a bejegyzést úgy tűnik nagyon kritikus vagyok. Sajnálom a könyvet, mert tényleg nagyon jó az alap ötlet, és ebből egy nagyon jó könyvet lehetett volna írni, és aki bírja ezt az írásmódot annak szerintem maximálisan tetszeni fog. Néztem a Molyos értékeléseket és magas pontszámú a könyv (94%). Nem nekem íródott. Vannak ilyen könyvek. A pontozásba ma szőrősszívű vagyok, nem tudok rá négy pontot adni sem, mert tényleg nem az a könyv amit úgy teszek le, hogy JÓ volt…de rossz sem. A három pont nem rossz értékelés. Általában azon könyvek kapják amiket elolvasok, de nem tett rám, maradandó hatást, nem izgultam végig, és nem kezdek utána sikítani, hogy hu jöjjön a folytatás. El fogom olvasni a folytatást, de nem mostanában. Majd…egyszer, ha szembejön velem.

Könyv adatai
Kiadási év: 2013
Kiadó: Ciceró
Fordította:  Till Tamás
Oldalszám:  315
Eredeti megjelenési év:  2011
Eredeti cím: This Dark Endeavor
Eredeti ár: 2.999 Ft

Vélemények:

0 megjegyzés: