Fülszöveg:
Észak-Korea elszigetelt, korrupcióval sújtott és
atomfegyverekkel felszerelt ország. Kényszermunkatáboraiban mintegy 150-200
ezer politikai fogoly raboskodik, az áldozatok száma szintén több százezerre
tehető. Ezen lágerek kétszer annyi ideje léteznek, mint ameddig a szovjet Gulág
fennállt, és közel tizenkétszer annyi ideig, mint ameddig a náci koncentrációs
táborok.
Szin Donghjok az első észak-koreai rab, aki
kényszermunkatáborban látta meg a napvilágot és sikerült megszöknie.
Gyermekkorát egy nagyfeszültségű szögesdróttal körülvett lágerben töltötte.
Mivel nagybátyjai állítólag bűnt követtek el, az állam őt is bűnözőnek
tekintette genetikailag, és teljes jogfosztottságban tartotta.
Sorsa az államgépezet rendelkezése értelmében örökös
kényszermunka volt. Első emléke egy kivégzés, és anyjára mint versenytársra
tekintett a mindennapi élelemért. Tizenhárom éves korában beárulta anyját és
testvérét, akik szökni akartak. A fiút megkínozták, majd szeme láttára anyját
felakasztották, testvérét pedig agyonlőtték.
Blaine Harden könyve Szin Donghjok huszonhárom éves
rabságának és szökésének története.
„Szeretet, együttérzés és család: Szin előtt ismeretlen
fogalmak voltak. Isten sem tűnt el vagy halt meg számára: egyszerűen nem
hallott róla.”
Nem is olyan régen
olvastam, Barbara Demick: Nincs mitirigyelnünk a világtól című könyvét. Ami szintén Észak-Koreáról szól,
szintén olyanok mesélik el az életüket, akik elszöktek onnan, ilyen-olyan
indokokkal. Megrázott az a könyv is, mert számomra nehéz elfogadni, hogy itt a
21. Században még mindig létezhet egy ennyire elnyomott ország. Az említett
könyvben az átlag lakosok életén keresztül láthattam, hogy milyen az éhínség,
milyen agymosáson mennek keresztül az emberek és, mi vezet oda, hogy eljönnek
onnan, hogy szökni próbálnak. És arról, hogyan boldogulnak Dél-Koreában.
Ebben a könyvben
viszont más az alap történet. Szin életét mutatja be, aki eleve egy
munkatáborba született, ott nőtt fel. A szülei „jutalomként” kapták
egymást a táborban, így házasodtak, és
lehetett gyermekük is. Szinnek volt egy bátyja is. Az apja és az anyja évente
körülbelül 5 napra látták egymást, így igazándiból Szin nem ragaszkodott az
apjához, szinte nem is ismerte. Az anyját megvetette, szeretet nem kapott…azt
sem tudta mi az, hogy szeretet. Arra nevelték az őrök, hogy besúgó legyen,
jelentsen mindenkiről…ahogy mindenki.
13 éves amikor az
anyja és a bátyja szökni próbál…ő jelentette őket…ők meghaltak. Megrázó olvasni
ezt az egészet. A kínzást, azt hogy mennyire nem volt képes arra, hogy ember
legyen. Végtére is, miért lett volna ember? Állatot neveltek belőle, akit csak
az érdekelt, hogy legyen mit ennie. A szökését is relatíve ez motiválta, hogy
ne kelljen nélkülöznie, hogy legyen mit ennie.
Érdekes, ahogy eljut
Kínába, ahogy eljut Dél-Koreába, majd az USA-ba, hogy miként küzd maga ellen,
és próbál megbirkózni a kialakuló emberi érzéseivel. Nem irigylem… ahogy amúgy
egy Észak-Koreait sem. Bár számára nem volt agymosás, azt sem tudta igazán ki
Korea vezetője, ő csak szimplán nem számított embernek. Nehéz megbíznia
bárkiben, azok után, hogy olyan közegben nőtt fel, amiben mindenki egymást
hátba támadta, ahol nem volt egyetlen igaz barátja sem, bár igénye sem volt rá…azt
sem tudta, mi az, hogy barát.
Van Szinnek elég
hibája, de egyet sem tudok olyannak mondani, hogy Ő tehet róla. Olyan helyen
nőtt fel, ahol ez elvárt volt, ahol mindennapos volt, hogy embereket vernek agyon
az őrök, hogy a nőket megerőszakolják, ha teherbe esik akkor agyon is lövik
őket. Ahol ritka, hogy valakiben megbízhatsz. Szin akkor változott amikor
megismerte Pak-ot, és ő kedvességgel mindent elmesélt…jelentenie kellett volna
róla is, de nem tette. Itt fordult a világ meg Szinnel.
Szin jelenleg is
Észak-Koreaiakért harcol, úgy ahogy tud, hogy elmeséli a történetét. Ő az első
ember, aki munkatáborban született és megszökött.
Belbecs: 4/5
Nem lehet irodalmi
értéket adni neki, hogy jaj de jól megírt könyv. Érdekes…elgondolkodtató és
megrázó.
Egy kicsit a
borítókról, én a külföldiekre szavazok, mert azon Szin van, és felismerhető. Lehet,
hogy a magyaron is, de nem annyira biztos a dolog. A könyv közepén van pár
fotós lap, ami jó, mert érdekesek a képek, de szerintem meg lehetett volna
simán oldani, hogy pl. Szin rajzai a kínzásról, abba a fejezetbe legyen
befűzve, ahol erről ír…szerintem sokat javított volna rajta. Elgépelés és
hasonlók nem nagyon voltak benne. Puha fedeles, ragasztott könyv, hát nem
tudom, hány olvasást bír. Egyelőre strammnak tűnik, és nem én voltam az első
olvasója (könyvtári), úgyhogy mondhatom, hogy tartós.
Külcsín: 4/5
Könyv adatai:
Kiadási év: 2013
Kiadó: HVG könyvek
Fordította: Nagy
Marcell, Rádai Andrea
Oldalszám: 236
Eredeti megjelenési
év: 2012
Eredeti cím: Escape
from Camp 14
Eredeti ár: 3.200 Ft
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése