2013. október 20., vasárnap

Chris Riddell: Ottolina és a Sárga Macska

Fülszöveg:
Ismerd meg Ottoline Brown és legjobb barátja, Mr. Munroe történetét. Nincs oly trükkös talány, mely kifog e kettő furfangos agyán… Vakmerő és rafinált tolvaj garázdálkodik Nagy Város falai között, miközben értékes ölebek válnak köddé és cserélnek gazdát városszerte. Valamit tenni kell…


A könyvet már úgy két éve meg akartam venni, csak mindig volt más, amit megvegyek. Év közepe felé volt egy nagy akció a Könyvmolyképzőnél és akkor ez is ott volt. Talán 600 Ft környéki árért. Rögtön mondtam is magamban, hogy na akkor most!  A vásárlás oka, az volt, hogy @mdmselle fordította, és érdekelt, hogy és miként tud fordítani, meg amire ő is azt mondja, hogy ezt érdemes elolvasni azt érdemes letesztelni, mert nagy valószínűséggel tetszhet (megbízom az ízlésében). a másik ok, hogy az ismerőseim sorra olvasták, és mind öt csillagot adott rá, és csak gyűlt és gyűlt a mellette érv. Tegnap ennek hála fogtam, levettem a polcról és fellapoztam.
 A könyv kinézete maximális pontot kap, mert egyszerűen tényleg gyönyörű a kivitelezés. Kemény táblás, aranycirádás borító.  Fényes lapos megoldás, ebből adódóan van egy kis súlya a könyvnek, annak ellenére, hogy méretre kicsi, és pont kézbe való. Az illusztrációk részlet gazdagok, és aranyosak.  Az alapjába véve fekete-fehér illusztrációkat néha feldobja piros színezéssel, de csak minimálisan. Az összhatás nagyon szép. A végében vannak képeslapok, amiket akár el is lehet küldeni, haláli képek vannak rajta. Mondjuk elképzeltem könyvtári példánynál, ezek elég hamar eltűnnének…

Külcsín: 5*/5



 Azt nem mondom, hogy kedvencem lett a könyv, de nagyon tetszett. Elszórakoztam vele, a neveken (Cég neveken), néha felnevettem. A történet is kedves, bár gondolni lehet a végét (tudom, nem az én korosztályom, a kisebbeknek még nem annyira egyértelmű). Ottoliát nagyon megszerettem, és kicsit sajnáltam. Azért nem olyan vidám dolog, ha a szülei mindig elmászkálnak a világot járva, és otthon hagyják. Még szerencse, hogy ott van Mr. Munroe, aki a norvég mocsarakból jött és nem szereti az esőt, sem azt, ha fésülgetik a sok szőrét.
 Az újságcikkeknél a fejemet fogtam, hogy milyen találékony az újságíró, mindig ugyanazt írja, majdnem teljesen ugyanúgy…hogy megrendültek, kirabolták, nem nyilatkozik és mégis nyilatkozik, azt, hogy nem nyilatkozik (belekeveredtem :D).
 Elég gyorsan pereg a történet, amint már minden egyes szereplőt megismerünk. Felgyorsul az egész, és hipp-hopp vége is. Ennek ellenére egy kellemes esti, reggeli, déli olvasmány. Gyerekeknek szerintem maximálisan jó. Nem bugyuta, ez fontos! A mai könyvekkel ugyanis az a legnagyobb baj, hogy ha gyerekeknek íródik, akkor rögtön szinteket zuhannak és szinte szájba rágják a dolgot, vagy úgy fogalmaznak, hogy a leghülyébb ember is megértse….a gyerekek nem hülyék, nem kéne úgy kezelni őket.
 Amit bánok…a könyv szerint jön a folytatás, de azóta sem jött, pedig a könyv 2011-es.
Belbecs: 4/5

Könyv adatai:

8 éves kortól!
Kiadási év: 2011
Kiadó: Könyvmolyképző
Fordította: Ludman Anita
Oldalszám:  171
Eredeti megjelenési év:  2007
Eredeti cím: Ottoline and the Yellow Cat
Eredeti ár: 2.499 Ft
Vélemények:

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Tetszett az elemzésed!!!
Hajni voltam