2013. október 20., vasárnap

Chris Riddell: Ottolina és a Sárga Macska

Fülszöveg:
Ismerd meg Ottoline Brown és legjobb barátja, Mr. Munroe történetét. Nincs oly trükkös talány, mely kifog e kettő furfangos agyán… Vakmerő és rafinált tolvaj garázdálkodik Nagy Város falai között, miközben értékes ölebek válnak köddé és cserélnek gazdát városszerte. Valamit tenni kell…


A könyvet már úgy két éve meg akartam venni, csak mindig volt más, amit megvegyek. Év közepe felé volt egy nagy akció a Könyvmolyképzőnél és akkor ez is ott volt. Talán 600 Ft környéki árért. Rögtön mondtam is magamban, hogy na akkor most!  A vásárlás oka, az volt, hogy @mdmselle fordította, és érdekelt, hogy és miként tud fordítani, meg amire ő is azt mondja, hogy ezt érdemes elolvasni azt érdemes letesztelni, mert nagy valószínűséggel tetszhet (megbízom az ízlésében). a másik ok, hogy az ismerőseim sorra olvasták, és mind öt csillagot adott rá, és csak gyűlt és gyűlt a mellette érv. Tegnap ennek hála fogtam, levettem a polcról és fellapoztam.
 A könyv kinézete maximális pontot kap, mert egyszerűen tényleg gyönyörű a kivitelezés. Kemény táblás, aranycirádás borító.  Fényes lapos megoldás, ebből adódóan van egy kis súlya a könyvnek, annak ellenére, hogy méretre kicsi, és pont kézbe való. Az illusztrációk részlet gazdagok, és aranyosak.  Az alapjába véve fekete-fehér illusztrációkat néha feldobja piros színezéssel, de csak minimálisan. Az összhatás nagyon szép. A végében vannak képeslapok, amiket akár el is lehet küldeni, haláli képek vannak rajta. Mondjuk elképzeltem könyvtári példánynál, ezek elég hamar eltűnnének…

Külcsín: 5*/5



 Azt nem mondom, hogy kedvencem lett a könyv, de nagyon tetszett. Elszórakoztam vele, a neveken (Cég neveken), néha felnevettem. A történet is kedves, bár gondolni lehet a végét (tudom, nem az én korosztályom, a kisebbeknek még nem annyira egyértelmű). Ottoliát nagyon megszerettem, és kicsit sajnáltam. Azért nem olyan vidám dolog, ha a szülei mindig elmászkálnak a világot járva, és otthon hagyják. Még szerencse, hogy ott van Mr. Munroe, aki a norvég mocsarakból jött és nem szereti az esőt, sem azt, ha fésülgetik a sok szőrét.
 Az újságcikkeknél a fejemet fogtam, hogy milyen találékony az újságíró, mindig ugyanazt írja, majdnem teljesen ugyanúgy…hogy megrendültek, kirabolták, nem nyilatkozik és mégis nyilatkozik, azt, hogy nem nyilatkozik (belekeveredtem :D).
 Elég gyorsan pereg a történet, amint már minden egyes szereplőt megismerünk. Felgyorsul az egész, és hipp-hopp vége is. Ennek ellenére egy kellemes esti, reggeli, déli olvasmány. Gyerekeknek szerintem maximálisan jó. Nem bugyuta, ez fontos! A mai könyvekkel ugyanis az a legnagyobb baj, hogy ha gyerekeknek íródik, akkor rögtön szinteket zuhannak és szinte szájba rágják a dolgot, vagy úgy fogalmaznak, hogy a leghülyébb ember is megértse….a gyerekek nem hülyék, nem kéne úgy kezelni őket.
 Amit bánok…a könyv szerint jön a folytatás, de azóta sem jött, pedig a könyv 2011-es.
Belbecs: 4/5

Könyv adatai:

8 éves kortól!
Kiadási év: 2011
Kiadó: Könyvmolyképző
Fordította: Ludman Anita
Oldalszám:  171
Eredeti megjelenési év:  2007
Eredeti cím: Ottoline and the Yellow Cat
Eredeti ár: 2.499 Ft

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Tetszett az elemzésed!!!
Hajni voltam

Magamról

Saját fotó
Munkámat tekintve könyvtári adminisztrátor vagyok. 2006.12.01-e óta, a József Attila könyvtárban (Dunaújvárosban). Kölcsönzés a fő munkaterületem, de emellett, foglalkozom a beérkezett ajándékkönyvekkel, javítom a katalógus hibáit, és a könyvtár Molyos profilját is én használom, tehát én töltöm fel az új könyveinket, és rakom fel oda a híreket. Emellett még ezer más dolgot csinálok, amit általában az éves beszámolóba is elfelejtek beírni, mert már annyira alap :D Nagyvenyimen élek édesanyámmal, egy kertes házban, Bogi kutyánkkal, aki mindenkit szeret, főleg ha kap simogatást és ennivalót :) Érdeklődési körömet elég könnyű lekövetni a blogon, igen a legaktívabb a könyvek szeretete, utána jön az írás. Témakörben a Kelet, a spiritualitás, a buddhizmus, az önsegítő irodalom. Ha szépirodalomra vetemedek, akkor inkább fantasy, minimális romantika, de amúgy bármit szívesen kipróbálok (maximum az első 50 oldal után abbahagyom). Koromból adódóan már megtanultam, hogy nem MUSZÁJ elolvasni egy könyvet, ha nem vonz be, akkor el kell engedni, akkor nem nekem íródott.