Ugrás a fő tartalomra

Amanda Stevens: Örök kísértés (Sírkertek Királynője 1.)

Fülszöveg:
A fiatal és titokzatos Amelia Gray sírkő-restaurátor, aki látja a szellemeket. Az élősködő kísértetek nem tudhatják meg, hogy látja őket, hiszen akkor élete is veszélybe kerül. A lány ezért elkerüli azokat az élőket, akiknek nyomában szeretteik nyughatatlan szellemei járnak.
John Devlin detektívnek brutális gyilkosságok felderítésekor lesz szüksége Amelia segítségére, ám a férfit árnyékként követi elhunyt felesége és kislánya.
A lány hiába küzd a férfi iránt érzett vonzalmával, nem hozhatja a kísértetek tudomására, hogy látja őket, sőt látja azt is, ahogy parazitaként szívják el a férfi életerejét. Azonban hiába igyekszik tartani a távolságot, a kettejük közti vonzalom elmossa a határokat e világ s a másvilág között…

A könyvért köszönet @Shanarának :)))) 

A könyvről csupa jó dolgot olvastam, @Gabye és @Shanara is azt mondta, hogy jó lesz ez. Alapjában véve nekem nincs gondom a szellem, kísértet témával, nem félek különösebben tőlük (nem is látom őket :P), de valamilyen szinten hiszek bennük. Minden esetre nekem annyira nem volt ijesztő maga a könyv, inkább érdekes.
 Amelia és Devlin páros kifejezetten izgatja a fantáziámat, hogy mégis mi lesz velük, hogy valaha sikerül-e összejönniük. Láthatóan akarnának, csak egyikük körül kísértetek vannak, a másik meg látja a kísérteteket, így annyira nem vicces ez a kapcsolat. A halálnemek érdekesek voltak, és az is, ahogy beleláthattunk egy temető restaurátor napjaiban. Amúgy szerintem elég parás dolog, nem félek a szellemektől és a temetőktől sem, de azért nem szívesen kutakodnák egymagam a sírok között, akkor sem ha hétágra süt a nap és csiripelnek a madarak.
 Amélia érdekes volt, nem nagyon állt össze neki sok dolog. Mármint a gyilkos kiléte pl. onnantól nekem már sejthető volt, amikor azt mondták, az akire senki sem gondol…aztán egyre egyértelműbb lett. Úgyhogy a befejezésnél már meg sem lepődtem. De azért izgalmas volt.
Gerrity viszont meglepetés volt még számomra is! Ott kb. mint Amélia egy „basszus” felkiáltásom volt. A nyomozós rész nagyon tetszett, főleg amikor Amélia nyomozott, csak úgy kérdezősködve, és infókat talált erről, arról mindenféléről. És szépen kikerekedett minden. A könyv végét viszont (tudom, hogy sorozat), gyorsan lezártnak tartottam. Olyan hirtelen…340 oldalig olyan jól haladtak aztán 5 oldalban megoldódott minden -.-”
 Amúgy az érdekes, hogy Améliának még nem állt össze, kérdezte a prof, hogy volt-e halál közeli élménye,  mondta, hogy nem….aztán nem sokkal később meséli, hogy megcsípte egy feketeözvegy….szerintem meg volt halál közeli élménye  …

Belbecs: 4/5
Várom a folytatást…tudom már megjelent A birodalom címmel.

Nos a borítóról annyi, hogy én odáig vagyok érte. Szép kivitelezés főleg ezzel a fényes, és matt dolgok keresztezésével. A kép is tetszik. Relatíve átvettük a külföldi borítót, de szerintem ehhez ez illik egyszerűen. Ami kicsit zavart a könyvben, hogy voltak elgépelések, szóközhiányok ….és ezek fel is tűntek, tehát nem csak egy volt. Sajnálom, mert egy valóban jó könyv, megérdemelte volna, hogy maximális pontot kapjon a külalakra …remélem a folytatásnál már jobban ügyeltek erre. Bár nem akasztott meg az olvasásban, de kellemesebb úgy olvasni, hogy nincsenek ilyen apró bakik.


Külcsín: 4/5

Könyv adatai:
Kiadási év: 2012
Kiadó: Athenaeum
Fordította: Szlovacsek Ilona
Oldalszám: 366
Eredeti megjelenési év: 2011
Eredeti cím: The Restorer
Eredeti ár: 3.490 Ft
Kiadói ár: 2.792 Ft

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é