Októberi Új lakók

Nos, véget ért az Október is. Ebben a hónapban egész jó voltam, nem is vettem egyetlen egy könyvet sem. Jó…ez azért nem igaz. Vettem, de még nem ért ide, úgyhogy az majd Novemberi új lakó lesz. Nevezetesen a Szukitsnál előrendelt Gyűrűk Urám és a Hurin gyermekei…ők lesznek a jutalomfalatjaim, mert megérdemlem őket. Szerintem sokkalta több pénzt költöttem volna el, ha van benne partnerem, de Gabye és Sicc sem látott sosem olyan könyvet ami kedvükre való volt, az én általam felfedezett akciókba. Egyedül meg csakazért sem rendelek…jó a Gyűrűk Ura az úgy becsúszott.

 De akkor nézzük csak mi került ebben a hónapba hozzám. Pénzkímélő módban…tényleg egyért sem adtam pénzt.

Naomie Hay: A nyeremény: És ezt a könyvet el is olvastam, és durva, hogy az egyetlen pozitívum amit fel tudtam neki sorolni, az a kinézete. Annyira…pocsék. Pedig szeretni akartam ezt  a könyvet is, és nagy reményeket fűztem hozzá, de annyira pocsék,hogy örülök, hogy nem adtam érte pénzt. 

Estelle Brightmore: 13. Napon: Még nem olvastam, de hamarosan. Ez sem egy túlzottan hosszú könyv. A fülszöveg és a borító együttesen érték el nálam azt, hogy akarjam olvasni. A Nyereményes csalódás után remélem, hogy ez azért jobban sikerült.

Alex Flinn: Beastly – A szörnyszívű : Molyos csere volt, a Virals-t adtam érte. Régóta várólistás a könyv nálam. Bár vörös pöttyös és emiatt kérdéses, hogy tetszeni fog-e, de azért reménykedem benne.

Joss Stirling: Lélektársak – Crystal: Nagyon-nagyon várt könyv, szerintem mindjárt neki fogok állni, mert valami jót kéne olvasnom. A jelenleg olvasott könyvem viszont annyira nem nekem íródott, hogy már szinte a falat kaparom.

Kalapos Éva: D.A.C. : + könyvként küldte a Manó Könyvek kiadó. Belelapoztam, szerintem szeretni fogom. Olyan kis fiatalos. Elsőre mondjuk Szent Johanna Gimi jut róla eszembe, de nem olvastam, úgyhogy nem tudom még. De hamarosan meglátom.

Dan Wells: Fragments – Töredékek: Fumaxos reci. Az első részt szerettem, úgyhogy ezt is reményeim szerint. Idő! Idő kellene, hogy mindent tudjak olvasni. 

Georges Simenon: Fej nélküli holttest: Könyvtári selejtezés. Olyan kiadásban van meg, mint amiben a Dilettáns detektívet kaptam Immától és Bencétől. Úgy gondoltam, az egy nagyon jó kezdet volt egy íróhoz, talán ez is az lesz.

Leslie L. Lawrence: Nebet Het, a halottak úrnője: Könyvtári selejt. Nem tudom még. Sosem olvastam Leslie L. Lawrence könyvét, úgyhogy még nem tudom, hogy barátok leszünk-e vagy sem, de reménykedem benne, hogy tud valamit. Annyian szeretik, akkor nem lehet rossz ugye? 

Rebecca Ann Collins: Pemberley-krónikák: Molyos csere. A Semmi kis életeket adtam érte cserébe, amit még Libri 1+1-es akcióba vettem, mint +1 ami nem feltétlen kell, csak hát, ha már van egy könyv ingyen akkor hülye aki otthagyja alapon. Nos, most olvastam utána ennek a könyvnek a molyok eléggé lehúzzák…hát. Mondjuk ez nem jelent semmit, mert tetszik nekem olyan könyv ami senkinek, és fordítva is előfordult már. Én reménykedem.

Dr. Brencsán János (szerk.): Az asszony és a szerelem: Könyvtári selejt. Tegnap találtam a könyvek között. Megfogott a borító és a rajzok. Olyan erotikus könyvnek van nevezve, hát majd meglátjuk, hogy mi is ez valójában. Gondoltam, felviszem Molyra a tartalomjegyzékét, de majdnem két oldalnyi kisbetűs…úgyhogy úgy döntöttem ezt sem most fogom begépelni :D

Isabel de Navarra: Átok fogan Madridban: Könyvtári selejt. Valójában semmi baja, de nem kellett a könyvtárnak, és 100Ft-ért sem vitte el senki sem. Ma úgy gondoltam elhozom, mert nem zúzunk be semmit és Madrid benne van a címbe, akkor biztos jó. Arra is gondoltam, hogy megnézem molyon az értékeléseket, de durván senki sem olvasta még ott. Ez helytelen! Így hogy informálódom??? :D

Gyáros Erzsébet (szerk.): Mesél a vörös folyó: Újrakötött, könyvtári selejt. Ezt még én vittem vissza, hogy nem kell mert újra van kötve. De nem vette meg senki, és ma leválogatáskor nem volt szívem bezúzatni, úgyhogy visszakerült hozzám. Vietnámi mesék vannak benne…

Zlata Černá – Miroslav Novák: Az eladott álom: Könyvtári újrakötött. Japán mesék vannak benne…bár ezt az írókból nem mondtam volna meg. Csak olyan érdekesek a rajzok benne, úgyhogy úgy döntöttem, hogy egy próbát megér. Zúzdába nem akartam küldeni, úgyhogy velem jött.

Ennyi az októberi könyv szaporulat. +1 amiről nem tudok mi, mert nem ért ide, bár elméletben ide kellett volna érnie. Molyos ajándékozás könyve. Minden esetre így azaz ismeretlen könyv is Novemberi beszerzés lesz.

Könyves tervek idén (2013)

 Molyon már karcoltam, gondoltam a blogomba is leírom, hogy mi az amit elhatároztam 2013-ra. Amolyan év végi elhatározás (így novemberhez közeledve), hogy könyvek terén mit szeretnék elérni még. Úgy gondolom, hogy sikerülni fog, tehát nem ismerek olyat, hogy lehetetlen. Ennek ellenére, nem fog az élvezeti olvasás rovására menni. Nem fogok egy könyvet sem végig olvasni, ha a közepén úgy érzem, hogy pocsék és időpocsékolás. És ha nincs kedvem nem olvasok, akkor sem, ha lehet így nem fogom teljesíteni a célt.

 Tehát akkor a cél. Végezni a várólista csökkentős könyvekkel. Ez relatíve 12 könyv volt év elején, mára már csak 11 könyvet kellene elolvasnom. Alternatív és eredeti listáról összesen. Akkor ott vannak a kölcsön könyvek és a recenziók. És valójában ennyi lenne. Összesen 31 könyv, durván 11.000 oldal. A pár napja íródott karcomban még 12.000 oldal volt. Azóta már kiolvastam pár mangát a listáról így relatíve gyors ütemben haladtam….ami azóta erősen belassult. Főleg, mert kedv olvasó vagyok. Nem, véletlen sem jött most a válság, hogy nem akarok olvasni, csak jött az ötlet, hogy „jé mesekönyv”…és jé…akkor mesekönyvet olvasok. Durva, de ez van, azt olvasom amihez kedvem szottyan, még ha  a listás könyvek néha fontosabbak lennének is.

Tehát kérek mindenkit, hogy szurkoljon azért. Jó lenne végezni ezekkel a könyvekkel, már csak azért is mert roppant frusztráló, amikor kölcsönkérek valamit, és már lassan két éve nálam van…pedig nem is az enyém.

Nincs minden könyv rajta, amit olvasni kellene...de kb. a kupac

Oh igen, emellett elkezdtem összeállítani a jövő évi, várólista csökkentős listámat is…igaz három év alatt egyszer sem sikerült teljesítenem, de pozitív vagyok :D

Naomie Hay: A nyeremény

Fülszöveg:

Gratulálunk! Ön nyert!

Nyereménye egy új élet! Kérjük készüljön fel bármire!

Eljátszottál már a gondolattal, mit tennél, ha megütnéd a lottó főnyereményt? Mihez kezdenél, ha bármi elérhető lenne, amitől sorsod eddigi megfosztott?

Ha új életet kezdhetnél, mi lenne a régivel?

M. napjai úgy teltek, mint bármelyik háziasszonyé. Egy márciusi hétfőn változott meg minden számára, amikor a saját lottószámait látta viszont az újság hasábjain.

Nyereményéből egy titkos álomvilágban kezdi megvalósítani vágyait, miközben mit sem sejtő családja előtt tökéletesen játssza mindennapi szerepeit. Az elhallgatott dolgok száma viszont minden nap csak nő.

 A könyvért köszönet az Álomgyár kiadónak!

 Őszinte leszek, nagyok voltak az elvárásaim, mert a fülszöveg alapján lehet egy nagyon jó könyvet írni. Mert a téma tényleg jó, elgondolkodtat, hogy mit tennél, ha megnyernéd a lottót. Te mit lépnél, kinek mondanád el, és kiben bíznál annyira, hogy megoszd vele, hogy több milliód van, amivel egy Új élet várhat rád.

 Beismerem el is gondolkodtam, hogy mit tennék, ha ennyi pénzem lenne. Én speciel egy könyvtárat nyitnék, antikváriummal és kávézóval. Jól felszerelt kellemes kis könyvtárat, ahol naphosszat boldogan dolgoznék. Emellett utazgatnék, nyelvet tanulnék, mindent megtehetnék, amire vágyok.

 Nos akkor ezzel szemben a könyv főszereplője M. Aki ennyi nevet kapott semmi mást. Emellett a családtagjai sem kaptak nevet, csak kicsi lány, meg nagylány, meg a férj. Őrülten nagy fantáziára vall (szarkazmus volt, ha nem látszódna). A tánctanárnak volt csak neve, az is elég semmitmondó spanyolos beütésű. Volt még egy barátnő, egy gépkocsi oktató, egy festést tanító tanárnő, meg egy osztályfőnök. Nem tudom miért nem lehetett neveket kitalálni? Tekintve egy fiktív könyvnél, fiktív nevek, hogy mondjuk valamivel legalább felruházzuk szerencsétleneket.

 Az író bemutatja, hogy egy teljesen rossz családi közegben mit okoz, ha az amúgy nem teljesen százon mozgó, hátrányos családi háttérrel rendelkező M. megnyeri a lottót. Rögtön költekezik(ez még mondjuk reális…mindenki biztos venne könyveket meg ruhát…), beiratkozik egy csomó tanfolyamra, eldönti rögtön, hogy a tánctanárral félrelép (jeee, határozottság, van pénz akkor meneküljünk a pocsék életből, ilyen f*szarági módon), elnézi, hogy a férje félrelép, a lányai lógnak az iskolából és drogoznak és isznak, bár addig teljesen normális életük volt, míg nem nyerték meg a lottót.

 Elhiszem, hogy az ember alapjában véve a pénzre, mint olyanra úgy gondol, mint boldogságát jelentő eszközre, de nekem ne mondja, hogy az amúgy normális tinédzser, ha az anyja nyer a lottón, másnap már hopp halálra itta magát, és nem járt be az iskolába. Ahogy azt sem értettem, hogy ha már csinált két bankszámlát (egyet magának, sok pénzzel, egyet a család tudtára hozva…a család részére), akkor mégis, hogy vásárolnak nélküle, ha minden az ő nevén van? Rejtély. A férj kapuzárási pánikból vesz egy sportkocsit, félrelép egy vöröskével (aki nem jelent neki semmit)…a család depressziós és széthullóban. A vége…nem írom le, pedig az már nekem is erős volt, és már kínomba röhögtem.

 Nem fogom pontozni, mert nem lehet. Nincs olyanja, hogy belbecs. Nem rendelkezik értékkel ez a könyv. Bocs a kiadótól!

Akkor, egy kis pozitív dolog. A könyv borítója szép! Még a fekete lapszélek is tetszettek. Az öreg nénik jól tudják olvasni, mert szép nagy betűvel szedték, hogy azért száz oldal felett legyen…öhm…ennyi a pozitív észrevételem. Én ezt  a könyvet szerettem volna szeretni, de annyira rossz. Lehet amúgy, hogy csak az ilyen idézetek bántanak:

„Bár szerinte könyvtárba járni is tök felesleges volt: oda csak a debilek, a perverzek és a szódásüvegnyi szemüveggel rendelkező idióták teszik be a lábukat.”

 Mert mint könyvtáros ez sértő. A vicc, hogy kedves M. könyvtáros hallgató volt…és elcsúszott az egész élete, ami elképzelhető, mert ez is egy ilyen szakma. Bár ő nem dolgozott sosem…. Oké…inkább már nem írok semmit…nem az én könyvem. Nem nekem írta az írónő…és sajnálom, hogy egy remek ötlet ennyire rossz tálalásba került az olvasók elé. A végéért különösen haragszom, mert az már annyira úgy tűnt, hogy már ő sem tudja folytatni és ezért hopp így lezárta. Haha…rossz ötlet volt.

Chris Riddell: Ottolina és a Sárga Macska

Fülszöveg:

Ismerd meg Ottoline Brown és legjobb barátja, Mr. Munroe történetét. Nincs oly trükkös talány, mely kifog e kettő furfangos agyán… Vakmerő és rafinált tolvaj garázdálkodik Nagy Város falai között, miközben értékes ölebek válnak köddé és cserélnek gazdát városszerte. Valamit tenni kell…

A könyvet már úgy két éve meg akartam venni, csak mindig volt más, amit megvegyek. Év közepe felé volt egy nagy akció a Könyvmolyképzőnél és akkor ez is ott volt. Talán 600 Ft környéki árért. Rögtön mondtam is magamban, hogy na akkor most!  A vásárlás oka, az volt, hogy @mdmselle fordította, és érdekelt, hogy és miként tud fordítani, meg amire ő is azt mondja, hogy ezt érdemes elolvasni azt érdemes letesztelni, mert nagy valószínűséggel tetszhet (megbízom az ízlésében). a másik ok, hogy az ismerőseim sorra olvasták, és mind öt csillagot adott rá, és csak gyűlt és gyűlt a mellette érv. Tegnap ennek hála fogtam, levettem a polcról és fellapoztam.

 A könyv kinézete maximális pontot kap, mert egyszerűen tényleg gyönyörű a kivitelezés. Kemény táblás, aranycirádás borító.  Fényes lapos megoldás, ebből adódóan van egy kis súlya a könyvnek, annak ellenére, hogy méretre kicsi, és pont kézbe való. Az illusztrációk részlet gazdagok, és aranyosak.  Az alapjába véve fekete-fehér illusztrációkat néha feldobja piros színezéssel, de csak minimálisan. Az összhatás nagyon szép. A végében vannak képeslapok, amiket akár el is lehet küldeni, haláli képek vannak rajta. Mondjuk elképzeltem könyvtári példánynál, ezek elég hamar eltűnnének…

Külcsín: 5*/5

 Azt nem mondom, hogy kedvencem lett a könyv, de nagyon tetszett. Elszórakoztam vele, a neveken (Cég neveken), néha felnevettem. A történet is kedves, bár gondolni lehet a végét (tudom, nem az én korosztályom, a kisebbeknek még nem annyira egyértelmű). Ottoliát nagyon megszerettem, és kicsit sajnáltam. Azért nem olyan vidám dolog, ha a szülei mindig elmászkálnak a világot járva, és otthon hagyják. Még szerencse, hogy ott van Mr. Munroe, aki a norvég mocsarakból jött és nem szereti az esőt, sem azt, ha fésülgetik a sok szőrét.

 Az újságcikkeknél a fejemet fogtam, hogy milyen találékony az újságíró, mindig ugyanazt írja, majdnem teljesen ugyanúgy…hogy megrendültek, kirabolták, nem nyilatkozik és mégis nyilatkozik, azt, hogy nem nyilatkozik (belekeveredtem :D).

 Elég gyorsan pereg a történet, amint már minden egyes szereplőt megismerünk. Felgyorsul az egész, és hipp-hopp vége is. Ennek ellenére egy kellemes esti, reggeli, déli olvasmány. Gyerekeknek szerintem maximálisan jó. Nem bugyuta, ez fontos! A mai könyvekkel ugyanis az a legnagyobb baj, hogy ha gyerekeknek íródik, akkor rögtön szinteket zuhannak és szinte szájba rágják a dolgot, vagy úgy fogalmaznak, hogy a leghülyébb ember is megértse….a gyerekek nem hülyék, nem kéne úgy kezelni őket.

 Amit bánok…a könyv szerint jön a folytatás, de azóta sem jött, pedig a könyv 2011-es.

Belbecs: 4/5

Könyv adatai:

8 éves kortól!

Olvass bele!

Kiadási év: 2011

Kiadó: Könyvmolyképző

Fordította: Ludman Anita

Oldalszám:  171

Eredeti megjelenési év:  2007

Eredeti cím: Ottoline and the Yellow Cat

Eredeti ár: 2.499 Ft

Kiadói ár: 2.124 Ft

Beköszönt az új D.A.C. -korszak! (Program ajánló!)

"Október 24-én kezdetét veszi a D.A.C.-korszak!

Ne maradj ki!

Délután 15 órakor egy nagy flashmobbal készülünk a Deák téren. Először megmutatjuk, másodszorra szállj be te is!

Majd 15:30-tól a kötetbemutatón megelevenedik Kalapos Éva: D.A.C - Egy új élet című regénye.

Hol? A Hátsó Kapuban (Dohány utca 13.), ahol sok meglepetéssel készülünk.

Ne felejtsd otthon a kötetedet sem, mert a szerző a bemutató után dedikál! Akinek nincs, az pedig beszerezheti ott.

Lépj be te is a D.A.C. világába, és éld át velünk a kalandokat!

On Sai: Calderon, avagy hullajelölt kerestetik

Fülszöveg:

Calderon kapitány nem mindennapi férfi. Egy jóképű, ifjú főnemes, aki eldobta a rangját egy lányért. Csakhogy a lány meghalt, így Calderon öngyilkos akar lenni. Úriember nem temetkezik hitelbe. Calderon másodkapitányi állást szeretne egy űrhajón, hogy egy kényelmes urnára gyűjtsön, de döbbenetére a kapitányi munkakört kapja meg. Vajon miért sóz rá a Flotta egy hatalmas űrcirkálót, amit nem tud vezetni? Milyen Játszma folyik körülötte? Mit kavarnak a nemesek a háttérben? És mit kezdjen Tainával, a csinos japán kadétlánnyal, akiből árad a narancsillat? És aki a parfüm per légköbméter arányt is képes kivizsgálásra felterjeszteni? Taina szamuráj családok leszármazottja, és ugyanúgy űzi a Játékot, vagyis más manipulálását, mint Calderon. Bármit megtenne, hogy az űrben maradhasson, hiszen odahaza nagyapja már férjet keres számára. A lány útmutatást kér az Ősanyáktól, de a jóskövek veszélyre és halálra figyelmeztetik. Mire rájönnek, mi folyik a háttérben, csak önmagukra számíthatnak, és a kettejük között kialakult érzékeny kötelékre. Vajon elég jó játékosok, hogy szavak nélkül is megértsék egymást? És Taina elég ügyes ahhoz, hogy a kapitányt rávegye a túlélésre?

 A könyvért köszönet Shanarának, mert ő adta kölcsön (Gabyenak :D), és így került hozzám, tehát ezer hála nekik, mert így gyorsabb volt, mint hogy meglegyen a könyv nekem. Meglesz, rajta vagyon a kívánságlistámon, és ha karácsonyra nem kapom meg, akkor úgyis megveszem…mondjuk új év első könyvének.

 Kedvenc lett, szerintem már a legelején. Bár úgy a feléig még gondolkodtam azon, hogy kedvenc, vagy csak 5 csillagos lesz. Kevesebbet nem adtam volna véletlen sem rá. Megmondom azt is, hogy miért. A könyv nem tökéletes, viszont van egy egyedi humora. Nincsenek benne tipikus sablon emberkék. Na jó a statiszták azok körülbelül sablonosak, de ők csak díszlet, még az apró kb. két oldalig szereplő, nagyon mellékszereplők is elég egyediek.

 Tetszett a világ, amit az írónő teremtett. Még nem teljesen látom át a rendszert, hogy ki van a császárral, hogy milyen a teljes ranglétra, hogy működnek a családok. De van Japános világ, és én innentől keblemre ölelem az írónőt :D Mert, ha nem derült volna ki, imádom a japános dolgokat, és ha már raknak bele egy kis keletet, akkor máris jó ponttal indulnak. Taina meg kifejezetten olyan karakter, akit csak az nem szeret aki, a picsogó főhősnőkre bukik. Tehát, remélem, hogy majd a következő résszel, kicsit átláthatóbb lesz a dolog, de így is azért valamennyit értettem. Külön tetszett a kardszertartásos dolog, és az, hogy ha itt valamire esküdnek, az akkor úgy is van. Nincs olyan, hogyha esküdtél valamire, akkor azt megszeged, vagy erre kényszerítenek, mert a becsületszót és az esküt mindenki tiszteletben tartja. Legalább ebben egyenesek.

 Calderon kifejezetten kellemes karakter, azzal, hogy alapjában véve meg akar halni, aztán mire meghalhatna addigra meg élni akar. Tény, hogy sok pluszt ad a történethez, hogy sokszor megütöttem volna őt, hogy egy barom… de meg is ölelgettem volna, mert annyira barom, hogy már szeretni való. Tetszett, hogy van ez a nemesi „nem érzed a fájdalmat, a kard veled van stb.” tehát ez az önszuggeszció, ami nem megy neki, de azért úgy tesz mintha menne… annyira hülye :D. minden esetre néha annyira lehetetlen szituációk voltak a könyvben, hogy már nevettem. Most komolyan mekkora az esélye, hogy egy x. emeletes házból kiugorva még életben vagy, és egy pucér piás férfira zuhansz? Váááá, istenem annyira, de annyira :)

A könyv tehát telis teli van olyan dolgokkal, amiket ha rosszul adagolt volna az írónő akkor egy őrülten pocsék könyvet lehetett volna összehozni. De azt éreztem, már a legelején, amikor még el sem kezdődött a könyv, tehát az Ajánlásnál, hogy mi ketten. A könyv és én, nagyon-nagyon szeretni fogjuk egymást.  Ha a közelemben lenne az írónő tuti, hogy felkeresném, és gratulálnék, neki, hogy fantasztikus, folytassa és nehogy abba hagyja. Hogy maradjon humoránál, maradjon az írói pályánál, mert a magyar kortárs sci-fi-ben ott a helye. Örültem, hogy legalább nem túl tudományos, bár így is voltak dolgok amiket nem érettem, voltak amin nevettem. (hogy lehet egy űrhajót elnevezni Békanyálnak basszuuuus :D) tehát imádom!

 A mellékszereplők közül, nekem gróf Ferrero a favorit. Egoista Játékos, de ennek ellenére azt vettem észre, hogy kifejezetten oda van a fiáért, még ha ezt nem is igazán mutatja ki. A kardpárbaj és szópárbaj mestere, szerintem nagyon elvannak Fay-el, egyik sem komplett, és akkor még nem is beszéltem a hajó két fős személyzetéről akik fogadásokat kötnek csak úgy, miközben izgulunk a túlélőkért. Nem is tudom ki jegyezte meg, talán Taina, hogy ez az anarchista támadás mindenkit pozitívan átformált. A halál markából emberként került ki az is akiről nem gondolták, hogy képes érezni, barátként a riválisok és összetartozva, mert Együtt küzdöttek. Jaj de utálom, hogy nincs itt a folytatás, utálom, hogy nincs megjelenve a folytatás…remélem megírva már megvan. Ha jól emlékszem ennyire extázisban egy könyvtől és a folytatás várásáért akkor voltam amikor a Vámpírok múzsáját olvastam, igen akkor utáltam, hogy várnom kellett kb. fél évet…azóta sem olvastam el a könyvet(Átkozott balszerencse), de az amolyan tartalék rossz napokra. Ez is ilyesmi…bár azért remélem nem kell fél évet várnom.

Belbecs: 5*/5

Maximálisan szórakoztató és imádnivaló. Nem sablonos és kedvenc. Méééég, méééég :)

Akkor egy kicsit a borítóról, meg a kiadásról. Imádom a borítót! És igényes a kiadás, nem tudom, hogy van –e kemény borítós, de én úgy szeretném, megvenni ha van…mert úgy tartósabb. Úgy kevésbé látszik rajta, ha újra olvasom. Bár ezen a puha fedelesen sem látszik, hogy minimum 3-an már olvastuk. Teszik az írónő választott írói neve… remélem egy nap találkozunk személyesen. Ennek elég csekély az esélye, de azért reménykedem. Elgépelés, és logikai baki, vagy mondattani bakit nem vettem észre. Két délután munkaidőben olvastam. (igen irigykedjetek, a könyvtáros megteheti :PPPPP…ha nincsenek (ami meg elkeserítő), de legalább jól szórakoztam!)

Nehogy kimaradjon, a címe is tetszett! :) 

Oh igen, mégis van egy gond ezzel a könyvvel…én azt hittem ez vastagabb….túl rövid volt :(

Külcsín: 5/5

Könyv adatai:
Olvass bele!

Kiadási év: 2012

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám:  286

Eredeti ár: 2.499 Ft

Kiadói ár: 2.124 Ft

Észak-Korea ismét : Menekülés a 14-es táborból

Fülszöveg:

Észak-Korea elszigetelt, korrupcióval sújtott és atomfegyverekkel felszerelt ország. Kényszermunkatáboraiban mintegy 150-200 ezer politikai fogoly raboskodik, az áldozatok száma szintén több százezerre tehető. Ezen lágerek kétszer annyi ideje léteznek, mint ameddig a szovjet Gulág fennállt, és közel tizenkétszer annyi ideig, mint ameddig a náci koncentrációs táborok.

Szin Donghjok az első észak-koreai rab, aki kényszermunkatáborban látta meg a napvilágot és sikerült megszöknie. Gyermekkorát egy nagyfeszültségű szögesdróttal körülvett lágerben töltötte. Mivel nagybátyjai állítólag bűnt követtek el, az állam őt is bűnözőnek tekintette genetikailag, és teljes jogfosztottságban tartotta.

Sorsa az államgépezet rendelkezése értelmében örökös kényszermunka volt. Első emléke egy kivégzés, és anyjára mint versenytársra tekintett a mindennapi élelemért. Tizenhárom éves korában beárulta anyját és testvérét, akik szökni akartak. A fiút megkínozták, majd szeme láttára anyját felakasztották, testvérét pedig agyonlőtték.

Blaine Harden könyve Szin Donghjok huszonhárom éves rabságának és szökésének története.

„Szeretet, együttérzés és család: Szin előtt ismeretlen fogalmak voltak. Isten sem tűnt el vagy halt meg számára: egyszerűen nem hallott róla.”

 Nem is olyan régen olvastam, Barbara Demick: Nincs mitirigyelnünk a világtól című könyvét. Ami szintén Észak-Koreáról szól, szintén olyanok mesélik el az életüket, akik elszöktek onnan, ilyen-olyan indokokkal. Megrázott az a könyv is, mert számomra nehéz elfogadni, hogy itt a 21. Században még mindig létezhet egy ennyire elnyomott ország. Az említett könyvben az átlag lakosok életén keresztül láthattam, hogy milyen az éhínség, milyen agymosáson mennek keresztül az emberek és, mi vezet oda, hogy eljönnek onnan, hogy szökni próbálnak. És arról, hogyan boldogulnak Dél-Koreában.

 Ebben a könyvben viszont más az alap történet. Szin életét mutatja be, aki eleve egy munkatáborba született, ott nőtt fel. A szülei „jutalomként” kapták egymást  a táborban, így házasodtak, és lehetett gyermekük is. Szinnek volt egy bátyja is. Az apja és az anyja évente körülbelül 5 napra látták egymást, így igazándiból Szin nem ragaszkodott az apjához, szinte nem is ismerte. Az anyját megvetette, szeretet nem kapott…azt sem tudta mi az, hogy szeretet. Arra nevelték az őrök, hogy besúgó legyen, jelentsen mindenkiről…ahogy mindenki.

 13 éves amikor az anyja és a bátyja szökni próbál…ő jelentette őket…ők meghaltak. Megrázó olvasni ezt az egészet. A kínzást, azt hogy mennyire nem volt képes arra, hogy ember legyen. Végtére is, miért lett volna ember? Állatot neveltek belőle, akit csak az érdekelt, hogy legyen mit ennie. A szökését is relatíve ez motiválta, hogy ne kelljen nélkülöznie, hogy legyen mit ennie.

 Érdekes, ahogy eljut Kínába, ahogy eljut Dél-Koreába, majd az USA-ba, hogy miként küzd maga ellen, és próbál megbirkózni a kialakuló emberi érzéseivel. Nem irigylem… ahogy amúgy egy Észak-Koreait sem. Bár számára nem volt agymosás, azt sem tudta igazán ki Korea vezetője, ő csak szimplán nem számított embernek. Nehéz megbíznia bárkiben, azok után, hogy olyan közegben nőtt fel, amiben mindenki egymást hátba támadta, ahol nem volt egyetlen igaz barátja sem, bár igénye sem volt rá…azt sem tudta, mi az, hogy barát.

 Van Szinnek elég hibája, de egyet sem tudok olyannak mondani, hogy Ő tehet róla. Olyan helyen nőtt fel, ahol ez elvárt volt, ahol mindennapos volt, hogy embereket vernek agyon az őrök, hogy a nőket megerőszakolják, ha teherbe esik akkor agyon is lövik őket. Ahol ritka, hogy valakiben megbízhatsz. Szin akkor változott amikor megismerte Pak-ot, és ő kedvességgel mindent elmesélt…jelentenie kellett volna róla is, de nem tette. Itt fordult a világ meg Szinnel.

 Szin jelenleg is Észak-Koreaiakért harcol, úgy ahogy tud, hogy elmeséli a történetét. Ő az első ember, aki munkatáborban született és megszökött.

Belbecs: 4/5

Nem lehet irodalmi értéket adni neki, hogy jaj de jól megírt könyv. Érdekes…elgondolkodtató és megrázó.

 Egy kicsit a borítókról, én a külföldiekre szavazok, mert azon Szin van, és felismerhető. Lehet, hogy a magyaron is, de nem annyira biztos a dolog. A könyv közepén van pár fotós lap, ami jó, mert érdekesek a képek, de szerintem meg lehetett volna simán oldani, hogy pl. Szin rajzai a kínzásról, abba a fejezetbe legyen befűzve, ahol erről ír…szerintem sokat javított volna rajta. Elgépelés és hasonlók nem nagyon voltak benne. Puha fedeles, ragasztott könyv, hát nem tudom, hány olvasást bír. Egyelőre strammnak tűnik, és nem én voltam az első olvasója (könyvtári), úgyhogy mondhatom, hogy tartós.

Külcsín: 4/5

Könyv adatai:

Olvass bele!

Kiadási év: 2013

Kiadó: HVG könyvek

Fordította: Nagy Marcell, Rádai Andrea

Oldalszám: 236

Eredeti megjelenési év: 2012

Eredeti cím: Escape from Camp 14

Eredeti ár: 3.200 Ft

Kiadói ár: 2.880Ft

Amanda Stevens: Örök kísértés (Sírkertek Királynője 1.)

Fülszöveg:

A fiatal és titokzatos Amelia Gray sírkő-restaurátor, aki látja a szellemeket. Az élősködő kísértetek nem tudhatják meg, hogy látja őket, hiszen akkor élete is veszélybe kerül. A lány ezért elkerüli azokat az élőket, akiknek nyomában szeretteik nyughatatlan szellemei járnak.

John Devlin detektívnek brutális gyilkosságok felderítésekor lesz szüksége Amelia segítségére, ám a férfit árnyékként követi elhunyt felesége és kislánya.

A lány hiába küzd a férfi iránt érzett vonzalmával, nem hozhatja a kísértetek tudomására, hogy látja őket, sőt látja azt is, ahogy parazitaként szívják el a férfi életerejét. Azonban hiába igyekszik tartani a távolságot, a kettejük közti vonzalom elmossa a határokat e világ s a másvilág között…

A könyvért köszönet @Shanarának :)))) 

A könyvről csupa jó dolgot olvastam, @Gabye és @Shanara is azt mondta, hogy jó lesz ez. Alapjában véve nekem nincs gondom a szellem, kísértet témával, nem félek különösebben tőlük (nem is látom őket :P), de valamilyen szinten hiszek bennük. Minden esetre nekem annyira nem volt ijesztő maga a könyv, inkább érdekes.

 Amelia és Devlin páros kifejezetten izgatja a fantáziámat, hogy mégis mi lesz velük, hogy valaha sikerül-e összejönniük. Láthatóan akarnának, csak egyikük körül kísértetek vannak, a másik meg látja a kísérteteket, így annyira nem vicces ez a kapcsolat. A halálnemek érdekesek voltak, és az is, ahogy beleláthattunk egy temető restaurátor napjaiban. Amúgy szerintem elég parás dolog, nem félek a szellemektől és a temetőktől sem, de azért nem szívesen kutakodnák egymagam a sírok között, akkor sem ha hétágra süt a nap és csiripelnek a madarak.

 Amélia érdekes volt, nem nagyon állt össze neki sok dolog. Mármint a gyilkos kiléte pl. onnantól nekem már sejthető volt, amikor azt mondták, az akire senki sem gondol…aztán egyre egyértelműbb lett. Úgyhogy a befejezésnél már meg sem lepődtem. De azért izgalmas volt.

Gerrity viszont meglepetés volt még számomra is! Ott kb. mint Amélia egy „basszus” felkiáltásom volt. A nyomozós rész nagyon tetszett, főleg amikor Amélia nyomozott, csak úgy kérdezősködve, és infókat talált erről, arról mindenféléről. És szépen kikerekedett minden. A könyv végét viszont (tudom, hogy sorozat), gyorsan lezártnak tartottam. Olyan hirtelen…340 oldalig olyan jól haladtak aztán 5 oldalban megoldódott minden -.-”

 Amúgy az érdekes, hogy Améliának még nem állt össze, kérdezte a prof, hogy volt-e halál közeli élménye,  mondta, hogy nem….aztán nem sokkal később meséli, hogy megcsípte egy feketeözvegy….szerintem meg volt halál közeli élménye  …

Belbecs: 4/5

Várom a folytatást…tudom már megjelent A birodalom címmel.

Nos a borítóról annyi, hogy én odáig vagyok érte. Szép kivitelezés főleg ezzel a fényes, és matt dolgok keresztezésével. A kép is tetszik. Relatíve átvettük a külföldi borítót, de szerintem ehhez ez illik egyszerűen. Ami kicsit zavart a könyvben, hogy voltak elgépelések, szóközhiányok ….és ezek fel is tűntek, tehát nem csak egy volt. Sajnálom, mert egy valóban jó könyv, megérdemelte volna, hogy maximális pontot kapjon a külalakra …remélem a folytatásnál már jobban ügyeltek erre. Bár nem akasztott meg az olvasásban, de kellemesebb úgy olvasni, hogy nincsenek ilyen apró bakik.

Külcsín: 4/5

Könyv adatai:

Kiadási év: 2012

Kiadó: Athenaeum

Fordította: Szlovacsek Ilona

Oldalszám: 366

Eredeti megjelenési év: 2011

Eredeti cím: The Restorer

Eredeti ár: 3.490 Ft

Kiadói ár: 2.792 Ft

Barbara Demick: Nincs mit irigyelnünk a világtól

Fülszöveg:

Észak-Korea a világ egyik legelnyomóbb és legtitokzatosabb országa. A besúgást bátorítják, a média a kormány ellenőrzése alatt áll. Az Elfújta a szél veszélyes könyvnek számít, melyet száműztek a polcokról. Az 1990-es években éhínség söpört végig az országon. Milliók haltak éhen, de a rezsim továbbra is kezében tartja a hatalmat. Számos interjú segítségével Barbara Demick elsőként mutatta be, hogy milyen is az élet ebben a rendkívüli országban hat hétköznapi ember sorsán keresztül, akiknek a szívszorító körülmények ellenére sikerült túlélni a Kedves Vezető országát.

A könyvért köszönet a Könyvmolyképző kiadónak!

 Vannak olyan könyvek amiket nem lehet gyorsan elolvasni, nem lehet velük gyorsan haladni, mert meg kell emészteni az írtakat, el kell gondolkodni. Ilyen szempontból ez a könyv nagyon nehéz olvasmány volt. Nem mondhatom rá, hogy élveztem. Elég furán is jönne ki. Inkább azt mondom, hogy tanulságos, jól megírt, és nagyon jó könyv, egy nagyon komoly témáról.

 Nehéz úgy olvasni, hogy közben nem gondolsz bele, hogy te hozzájuk képest szerencsés vagy, bármennyire is szegény vagy, ők sokkal szegényebbek nálad. Amikor olvastam, és közben ebédszünet volt, mindig elgondolkoztam, hogy basszus, nekik ez amit megeszek több heti munkájuk után is maximum álom. Éhezés, borzalmak.

Éjszakai műhold kép Észak, és Dél-Korea

 Idegesít, hogy a 21. Században még ilyesmik lehetnek, hogy Észak-Koreában ilyesmi még lehet. Persze nem felejtettem el az Afrikai éhezőket sem, csak most ugyebár Korea volt terítéken. Borzalmas belegondolni, hogy a segélyek nem jutnak el az emberekhez, mert a hadsereget kell táplálni, hogy aki teheti menekül, ha van annyi elszántsága. Ahogy olvastam a könyvet rájöttem. Észak-Korea vezetői nem voltak hülyék. Mármint persze elítélem őket, de azért ismerjük be. Olyan szintű agymosást vezettek be, hogy az emberek nagy része éhen hal, nem lop, nem lép, éhen hal az államért! A Nagy Vezérért. Soha nem árulná el a hazáját, és ebbe persze belehal a többség. Nagyon sok borzalomnak kell megtörténnie ahhoz, hogy egyáltalán elgondolkodjanak, hogy ez nem jó. Hogy a Nagy vezér is csak ember, elég gyarló, és lop, és kényelmesen éldegél, míg maga a nép sorra pusztul. A menekültek akik meséltek is beismerik, hogy totálisan bíztak a rendszerben, van aki még most is azt hiszi, hogy jobb lesz, hogy majd eljön az amikor a két Korea egyesül és mindenki boldog lesz, és mosolyog, mint a propaganda plakátok pirospozsgás emberei.

 A könyv előre vetítette, hogy ennek a rendszernek már meg kellett volna buknia, még nem bukott meg. Nem tudja megjósolni, hogy mi történik amikor a két Korea újra egyesül, de azt tudják, hogy a menekülteket is évekig tart beleszoktatni a 21. Századba. Abba, hogy van munkád, a munkádért fizetést kapsz, vannak kocsik, tv, aminek adását az állam nem szűri meg olyan szinten, mint otthon, ahol csak az Észak-Koreai filmeket nézhetted, és hülyítették az agyadat. Hogy van esély arra, hogy legyél valaki, hogy minden nap étel kerülhet eléd, és hasznos tagja lehetsz a társadalomnak. Elég nehéz elhinni ezt pár hónap alatt, amikor olyan helyről jöttél, ahol dolgoztál, de nem kaptál érte fizetést, körülbelül tíz éve, ahol a hegyekbe kellett menni élelemért, vagy a határon ide-oda csempészni dolgokat, hogy legyen annyi pénzed, hogy egy tál rizst tudj venni… rizst? Ha kukoricát, akkor már boldog vagy.

 Elképzeltem azt, amit azt hiszem Kim doktornőnél írtak, hogy amikor átment a határon, és egy házhoz bemenve a földön egy tál fehér rizst és húst talált a Kutyának (!!!) kirakva, holott pár kilométerrel arrébb, a határ túloldalán ez luxus ételnek számít, itt meg kutyakaja. Azért borzalmas :S

 Leírhatnék még sok-sok dolgot, de ezt olvasni kell. Gondolkozni rajta, feltehetően még sokáig leszek a hatása alatt. Kellett közben olvasnom mást, mást ami nem ennyire idegesítő és szomorú. Mert szomorú az amit bemutat, és szomorú az a tény, hogy igaz…

 Belbecs: 5/5

Akkor egy kicsit a könyv kiadásáról. Szép, igényes kiadás, a borító is tetszik. Igazándiból erről körülbelül ennyit tudok mondani. A posztban láthatóak a külföldi borítók is. Nekem amúgy mindegyik tetszik, mindegyik illik hozzá.

Külcsín: 5/5

Könyv adatai:

Kiadási év: 2013

Kiadó: Könyvmolyképző

Fordította: Ferencz Tamás, Lénárd Henrik

Oldalszám: 387

Eredeti megjelenési év: 2009

Eredeti cím: Nothing to Envy

Eredeti ár:2.999 Ft

Kiadói ár: 2.549Ft

Hamarosan (Október)

Mangaka: Pixiv Id 799109 

 Mint az a szeptemberi beszerzésből látható volt, októberben is van, lesz mit olvasnom. Akkor nézzük csak, hogy mi jutott októberre.

A. O. Esther: Az Életfa… és most már októberben biztosan! Mióta is ígérem, hogy olvasom…augusztus óta talán? És június óta vártam…de most már biztosan sorra kerül, ha a fene fenét eszik is. Amúgy azaz idegesítő az egészben, hogy olvasnám, mert nagyon érdekel, de valahogy mindig elé csúszik valami. De ebben a hónapban nem hagyom magam. Eldöntöttem, hogy ott oldalt, amik vannak, hogy most olvasom őket, nos azokat szépen tényleg a hónapba letisztázom!

Laczkó Zsuzsa – Radnai Tamás: Levelek Japánból: Azóta olvasom, hogy megkaptam az E-olvasómat. Be fogom fejezni mert érdekel és frusztrál, hogy „még mindig olvasom”. Az e-olvasó egyetlen baja amúgy, az hogy féltem. Mármint féltem elvinni a munkahelyre, mert ott úgy szoktam olvasni, hogy jön egy olvasó, akkor félrerakom és amíg dolgozom ott van, van, hogy rápakolom a könyveket amiket visszahoznak. Nos e-olvasóra nem pakolunk rá!!! De valószínű úti olvasmánynak viszont ez lesz a nyerő, mert a buszokon nem nagyon vannak lámpák…bár egyelőre vannak még, de tavaly is általában délutános műszakból tök sötétben jöttem haza.

Rachel Hartman: Seraphina: Szintén E-ben van. Papíron amúgy feltehetően már rég elolvastam volna, E-ben meg egyelőre azt várja, hogy mikor fogok az olvasón olvasni.

Kenneth Oppel: Az élet vize: Hétvégén került hozzám, szerintem ha nem is  a következő lesz, de utána már mindenképpen ő következik a sorban. A hónapba bele fog férni, elég vékonyka, úgyhogy még a vastagsága sem frusztrál túlzottan.

Gilles Legardinier: Állítsd le magad, Julie!: Azóta megérkezett! Ehelyett jött, az azóta már kedvenc könyvem. Remélem kikapcsol, szerintem a jelenleg olvasott Koreás könyv után ez jön. Muszáj valami kevésbé nehezet olvasnom. Valami kis komolytalant…meg amúgy tök aranyos a borítója…nem, véletlen sem szoktam borító alapján választani :D

Barbara Demick: Nincs mit irigyelnünk a világtól: Több mint a felénél tartok. Érdekes, és idegesítő könyv. Nagyon ellenszenves Korea, és nagyon csodálom a kitartását az embereknek, csak azt nem értem, hogy miért nem menekülte el :(, érdekes…őt a héten be is fejezem, ha minden jól megy.

A hónapba még várok könyveket, de hogy ideérnek-e, hogy sorra kerülnek-e, az már más kérdés. Úgy döntöttem, anyai tanácsra, meg amúgy is, hogy elkezdem a saját könyveimet, illetve kölcsön könyveket olvasni amik már nálam vannak egy ideje. Haladni kell velük. Ebből adódóan ezek a biztosak, a többi mind képlékeny. Amiket még várok:

Dan Wells: Fragments – Töredékek

Joss Stirling:Lélektársak – Crystal

Sir Steve Stevenson:Agatha nyomoz – A rejtélyes bengáliai eset

Naomie Hay: Anyeremény

Estelle Brightmore:13. napon

Jeanette Winterson: Miért lennél boldog, ha lehetsz normális?

Fülszöveg:

„Jeanette Wintersont olvasni annyi, mint szeretni őt. Ez a szilaj, elragadóan különös brit írónő szokatlan őszinteséggel vall magáról önéletrajzi könyvében.” O, The Oprah Magazine

„A szikrázó humorú Miért lennél boldog, ha lehetsz normális? nemcsak az örökbefogadás érzelmi örökségét dolgozza föl sokoldalúan, hanem helyet kap benne az az üdítő felismerés is, hogy az életet megérteni ugyanolyan nehéz, mint megélni.” Entertainment Weekly

Amikor Jeanette tizenhat évesen elmegy otthonról, mert szerelmes lesz egy másik lányba, örökbe fogadó anyja, Mrs. Winterson csak annyit kérdez tőle: „Miért lennél boldog, ha lehetsz normális?”

Winterson azonban nem mond le a boldogságról, hanem keresi egy életen át – erről szól ez a mulatságos, szellemes, hol dühödt indulattal, hol lelkesedéssel megírt történet, amely nem más, mint az igazság, a világszerte népszerű Jeanette Winterson életének története.

Köszönet a könyvért a Park kiadónak!

 Őszinte leszek, a könyvet nem kértem, csak úgy kaptam, egy véletlen miatt. Másik könyvet vártam, és ez érkezett. Először még azt sem tudtam, hogy mi fán terem ez a könyv, semmit nem hallottam még az írónőről, és a címe is olyan fura volt. A cím megragadott, elolvastam a fülszöveget és eldöntöttem, hogy vissza biztosan nem küldöm (na jó, ha azt mondták volna, hogy küldjem vissza akkor azért vissza küldtem volna), és el fogom olvasni. Hiszek abban, hogy a könyvek Okkal kerülnek hozzánk. Hiszek abban, hogy nincsenek véletlenek!

 Tegnap, úgy döntöttem, hogy a jelenleg olvasott (Koreás) könyv túl tömény nekem, kell valami ami lazább. Nos, lazaság szempontjából nem ezt kellett volna választanom, de nem bántam meg. Két délután alatt olvastam el. Elhasználtam egy csomó post it-et, hogy jelöljem miket akarok Molyra idézni. Nem vagyok, egy túlzottan idézet kiírós ember, de ebben a könyvben tényleg egy csomó olyan dolog volt, amit akartam, hogy más is olvasson, akartam, hogy a könyvhöz is kedvet kapjanak. Az idézetek nagy része ami tetszett, könyvtár, könyvtáros, olvasás, könyv témakörben születtek. A cím alapján nem is gondolná az ember, hogy ennyi sok utalás lesz a könyvekre. Mint könyvtáros, amúgy is elfogult vagyok.

Jeanette élete érdekes, ahogy a könyvben csapong, ahogy bemutatja miken ment keresztül. Volt, hogy hangosan felhördültem, volt hogy kikerekedett szemekkel néztem, hogy basszus, van ilyen ember? Mrs. W. nos ő volt az akit legszívesebben megvertem volna, vagy a képébe ordítottam volna, hogy „NORMÁLIIIISSS????” ,  mert szerintem nem komplett. A hittbuzgóság egy dolog, de úgy bánni egy gyerekkel, ahogy ő bánt, úgy bánni egy férjjel, ahogy ő bánt…az nem normális. Bár megjegyezném, hogy a férje sem normális, hogy hagyta! Érdekelt volna, hogy miért fogadta el így a feleségét. Miért nem hagyta el, amikor a nő szemében csak egy ember volt, aki dolgozik, ellátja a családot…ennyi semmi több. Még egy szobában alvásról sem volt szó, nem hogy többről.

 Érdekes életútja van Janette-nek, érdekes és szerintem tanulságos, hogy ennyi borzalom után, ennyi hátránnyal az ember mégis képes talpra állni, képes tovább menni. Sokra vitte, ahhoz képest, hogy egy lepukkant környéken élt, lepukkant és kissé elmebeteg nevelőszülőkkel. Nem fogadták el, azt hogy leszbikus, nem fogadták el azt, hogy olvas, nem fogadták el, hogy gondolkodik, hogy véleménye van, hogy él…

 Sok dolognál éreztem azt, hogy szerencséje volt! Pedig tényleg mindene megvolt, hogy egy negatív végkifejlettel záruljon. Szerencséje volt, amikor kiállt magáért, amikor úgy döntött, hogy minden pénzét könyvre költi. Tetszett az elhatározása, hogy megtanulja fejből a dolgokat, mert az, ami benne van azt nem lehet elvenni, az az övé, azt nem égethetik el. A könyv égetős résznél mondjuk felhördültem.

 Nem tudom kinek ajánlom a könyvet. Talán azoknak, akik néha el vannak keseredve, hogy a sors ilyen rossz hozzájuk, mert nem…higgyék el van rosszabb életút, mint a sajátjuk. Azoknak akit érdekel az angol munkásosztály élete, aki szeret életutakról olvasni.  Én magam eldöntöttem, hogy elolvasom a gyerekkönyveit is az írónőnek, azt mesélte a könyvben, hogy sokszor kisegítette az írás, az olvasás a válságból…

 Maga a könyv kicsit csapongó, kicsit szokatlan, nem regényes, nem életrajzos, olyan vegyes. De érdekes…kedvenc lett.

Belbecs: 5*/5

 A borító érdekes, az eredeti lett átvéve. Amúgy domború szöveges, úgyhogy már ez a része tetszik. Maga a kép annyira nem, és nem is tudom túlzottan kötni a könyvhöz (gondolom az egyik tengerparti nyaralás kiskorában), de mivel én sem tudom, milyen borító lenne ehhez jobb, így le sem szólom. A cím érdekes és megfogja az embert. Bár volt aki elolvas a címet, azt mondta, hogy „hát ez nem valami izgalmas”. Nem adok igazat, nem izgalmas az biztos, viszont elgondolkoztató. Nem tudom, hogy mikor vettem volna kezembe, ha nem kapom meg csak így…fogalmam sincs, nem az a tipikus könyv amire vadászok. Úgy gondolom kicsit újra kell gondolnom ezt is. Nem minden a borító.

Külcsín: 3/5

Kiadási év: 2013

Kiadó: Park

Fordította: Lukács Laura

Oldalszám: 264

ISBN: 9789633550212

Eredeti megjelenési év: 2011

Eredeti cím: Why Be Happy When You Could Be Normal?

Eredeti ár: 3.500Ft

Kiadói ár:  2.800 Ft