Noha Sophiel teljesítette első küldetését, az Égiek újabb feladattal bízzák meg: fel kell kutatnia a Mindenség Térképét, mielőtt avatatlan kezekbe kerülne. A háromdimenziós térkép a titkos átjárókat rejti, amelyek összekötik a Földet a Mennyországgal és a Pokollal. A Sors azonban újra közbeszól és Sophiel angyal létére megbetegszik: teste lassan, de megállíthatatlanul fénnyé kezd válni, és a lány megkezdi a versenyfutást az idővel.
A Föld előtt nem titok többé, hogy ki szabadította ki az Elveszett lelkeket, így hamarosan a Sötét Angyalok is megtudják, ki volt az áruló, aki szabadon engedte a Bardo várában raboskodó angyalokat.
A vezérek Elijah vezetésével hajtóvadászatot indítanak Sophiel ellen, akinek újra menekülnie kell, miközben egy szerencsétlen helyzet folytán megbetegszik: fizikai teste egyre gyengülni kezd, s a szentekhez hasonlóan lassanként fénnyé válik, s hacsak nem sikerül nagyon gyorsan valamilyen gyógyírt találni nem evilági bajára, a Fény hazahívja őt…
Külcsín és belbecs:
A könyvért köszönet az írónőnek :) Egyrészt, hogy megírta, másrészt, hogy kaphattam belőle egy példányt, itt is nagyon szépen köszönöm :)
És akkor a véleményem, kezdjük a külsővel mert az mindig sokkalta egyszerűbb dolog. Az első rész borítója is valami csodás volt, úgy ez is nagyon jóra sikerült. Egyszerű mégis nagyon szép a kép. Maradt a dombornyomásos címszöveg rajta, és maradt az is, hogy a védőborító alatt is ugyanolyan a könyv, tehát ha véletlen elhagynám a védőborítót sem nézne ki hülyén :) De azért vigyázok a védőborítóra is. Van beépített könyvjelző, ami az előzőbe is volt, csak akkor későn vettem észre, de most használtam! Nagyon tetszett a "Mi Atyánk"-nál a megoldás, ezaz átlátszó rízspapír(?) megoldás, hogy átüt a másikra. Az első résznél a köszönetnyilvánítás volt ilyen, de nekem nagyon tetszik.
Ami még a megjelenést tekinti, nagyon jó ez az "Ezt írtátok ti" rész. Nem azért mert benne van a blogom egy részlete (de amúgy az is nagyon jól esett egy fél órát ugráltam, és sikongattam, és mindenki orra alá dörgöltem :D), de tényleg tökjó dolog :)
Meg a helyszínleírások és nevek jelentése is. Amit még mindig hiányolok az egy térkép! Mert a térkép jó....igaz ide-oda lapozgatnék, hogy tudjam merre mennek, de akkor is. :)
És akkor a belbecs:
Az előző rész végét nagyon utáltam, mert függő vég volt. Ez is eléggé függ, de azért nem kelek ki magamból megint, mert mégsem ugyanaz a szituáció. Itt most sejtem, hogy mi lesz, merre mennek (sok irány nincs), és hogy mi a cél.
Szereplők:
A boszorkányok : Ők az új főellenség, Sahranfellel együtt. Elég elvetemült egy família, ha jobban belegondolunk. Diril a legerősebb és a legsötétebb az egész családban. Őt amúgy szerintem lassan mindenki szívesen megölné, nem csak az ellenségei. Néha nem tudtam követni a testcserés dolgot, hogy hogyan műveli a gyors váltásokat. Ez kicsit bezavart. Amúgy kifejezetten undok, dögök, úgyhogy egyiket se sajnálom! Talán Sahrafel-t egy kicsit mégis, ő tényleg nem lett volna gonosz, ha nem történik annyi szörnyűség vele, tehát hiszek benne, hogy valójában nem ő a fő ellenség.
Sophiel: Kifejezetten sokat fejlődött, jót tett neki, hogy majdnem meghalt! Még mindig vívódik szegény, és már nem csak egy irányba érzi amit érez, bár csalódás ide, vagy oda eléggé vakon belezúgott Elijah-ba. Úgyhogy mondhatni borítékolható, hogy ha végre nem lesz küldetésük, nem akarnak meghalni, nem akarják megölni őket, és végre békében élhetnek akkor kit választana. Egész kitartó volt, meglepődtem, hogy mekkora élni akarás van benne, de küzdött, és ez pozitív dolog :) És nagyon menő képessége van, amit meg elfelejt használni, úgyhogy lehet valakinek emlékeztetnie kellene, hogy "meg tudod állítani az időt"...bár lehet csak azért nem használta mert éppen szét volt törve a szíve :(
Elijah: Jó pasi, még mindig. És aranyos, tudom, ez itt nem a legférfiasabb jelző amit kaphatott volna, de tényleg az. Olyan utópisztikusan szereti Sophiel-t, olyannyira, hogy még imádkozni is imádkozott érte! Száműzött angyal létére azért egész angyali lett a végére. Viszont őrülten féltékeny típus, jó persze Sophiel a kétértelmű válaszaival nem is könnyít a dolgán szegénynek. Roppant élvezet volt olvasni amikor nem mondhatta meg a lánynak, hogy szereti, meg kellett várnia, hogy Sophiel kimondja. Azt a kínlódást. Tudom gonosz vagyok, de az annyira aranyos volt, mert annyira lehetett tudni, hogy Sophiel meg nem fogja kimondani egy jó darabig mert...félénk :D váááá annyira aranyosak voltak *-*
Gabriel: Nekem ő favorit, tehát elfogult vagyok vele kapcsolatban. Valójában én neki drukkolok, még ha sejtem is, hogy esélye sincsen. Viszont roppant aranyos, ahogy ábrándozik. És ahogy alig képes elhinni, hogy belezúgott a lányba. Édes, ahogy ugratják az angyaltársai. Ő nekem a lelki szemeim előtt mindig nagyon kedves. Amúgy könyvfüggetlen Gabriel párti vagyok, ha gonosz lenne is bele lennék zúgva ^^" Gabriel mindaz ami jó lenne a lánynak, erő, határozottság (no nem a szerelem terén, ott elég határozatlan), tisztaság.
A történet több szálon fut most is, van a jó csapat, a rossz csapat (akik nem is annyira rosszak), és vannak a boszorkányok, akik viszont tényleg gonoszok. A cél közös, csak a módszerek mások.
Miután Sophiel "megmenekült" gyorsul be az egész történet. Idegesített Sophiel naivitása, tudom megszokhattam volna, hogy naiv a lány, de ez a "gyerek akkor biztos igaza van, hisz ártatlan" ettől a falat kapartam. Mondjuk szegény Urielt sajnáltam a legjobban, amikor bizonygatja, hogy ezek gonoszok, és senki nem hitt neki, még Metatron sem! Tudom, boszorkánybűbáj, de nagyon elkeserítő volt. Érdekes, hogy az emberek valahogy tényleg ilyenek, kisgyerek, ártatlan nő, és akkor ők biztos jók, és biztos nem ártanak nekik, hiába hullanak az emberek megmagyarázhatatlan módon körülöttük, és hiába történnek fura dolgok, véletlen sem gondolnak rá, hogy "basszus lehet tényleg boszorkányok??", ha már egyszer mondták is nekik, hogy vigyázzanak mert gonoszok. -.-"
Tetszett a Viking vonal, és a Perzsa visszautalás. Sok jó és hasznos információt megtudtam Sahrafel múltjából, családjáról, és így már sok dolog világos lett, de még mindig nem tudom mit akarnak igazándiból, ha odajutnak ahova indulnak.
És függő a vége...nem volt szép dolog. Elijah és Gabriel viszont nagyon-nagyon jó párosítás. Hajrá nekik!!! :)) Várom a következő részt, remélem hamar megjelenik, mert már olvasni szeretném. És már nem írom, hogy meglepő, hogy egy magyar könyv ilyen hatással van rám, mert meglepődtem az előző résznél, most már tudtam, hogy nem nyúlhatok mellé, hogy jó lesz. És pontosan ilyenek az elvárásaim is. Azt láttam, hogy a borító szép lesz, a sejthető tartalom is tetszik, remélem Sophiel még egy kicsit kupálódik, és akkor már teljesen normális lesz, bár azt hiszem megszoktam, hogy ő néha szerencsétlen. :)
A következő rész:
Megjegyzések