2013. március 5., kedd

Sir Arthur Conan Doyle - A dilettáns detektív

Fülszöveg: Sir Arthur Conan Doyle (1859-1930) a klasszikus krimi megteremtője. Eredetileg orvosnak indult, de hamar feladta a praxist az írás kedvéért. Először nagyszabású történelmi regényekkel jelentkezett, majd 1887-ben (tulajdonképpen pénzkereset céljából) megírta élete első detektívregényét, az A Study in Scarlet című krimit. Ebben a könyvben lép először színre a jellegzetesen angol detektív, a zseniális Sherlock Holmes és segítőtársa, a kissé ügyefogyott Watson doktor, akik a későbbi detektívregények alapfigurái is lesznek. Jellemző, hogy a szerző, akit 1902-ben a búr háborúról írt könyvéért lovaggá ütöttek, olyannyira nem szerette hősét, hogy egyik novellájában „megölte” Sherlock Holmest, az olvasók és a kiadó követelésére azonban „feltámasztotta”. Így összesen 60 Holmes-novellát és két regényt is írt. A regények: The Hound of the Baskervilles (A sátán kutyája) és a The Signs of Four (A dilettáns detektív). Az utóbbi több mint 70 év után most jelenik meg újra magyarul.

Külcsín és belbecs:

Első Sherlock Holmesos könyvem. Ami teljesen véletlen került hozzám. Ugyanis a hétvégén, ahol voltam, ott kinn volt az asztalon, szabad hasznosításra. Mert, hogy kiderült, hogy egy másik címen már megvan nekik és kettő nem kell belőle. Így ismerkedtem meg Holmessal. Mert, ha már elfogadtam, hogy elhozom, akkor már a vonaton neki is kezdtem, és majdnem a felét el is olvastam.
 Nem szoktam ilyesmiket olvasni, mármint krimit sem igazán, úgyhogy teljesen új volt az élmény. (vagy szoktam olvasni, csak nem tudom, hogy az krimi). Tehát új volt, ez a detektíves okfejtős dolog, de tetszett. Tehát feltehetően majd folytatom Doyle írásainak megismerését, mert nem rossz ez.
 Manapság amúgy is eléggé felkapott Sherlock Holmes :) A csapból is ő folyik, mármint a modern feldolgozásai. Amennyit le tudtam ebből az egy könyvből szűrni, hogy kellően elvetemült a férfi, és isteni megérzései és elborult elméletei vannak. Imádom a fejtegetős könyveket, ahol szép lassan látjuk mi is egészében a történetet. Itt nagyon tettszett, hogy a végén, a történet egyik hőse (a gonosz) szépen elmeséli, hogy került oda, hogy min ment keresztül, miket élt át, és mi vezetett ahhoz, hogy most ott van. Watson kevésbé tűnt nekem okosnak, néha teljesen tanácstalanul állt a dolgok előtt, és néha jött a "húha, ez sosem jutott volna eszembe" féle megnyilvánulása. Igazándiból ő csak mesélőként volt itt jelen, mindig a nőn járt az esze :P

 Ami nagyon fura volt számomra, hogy hogyan lehet kiadni ugyanazt a művet több címen is. Mi vezeti a kiadókat arra, hogy  megváltoztassák a könyv címét, holott a tartalom nem változik? Ez valahol az olvasó becsapása. Mert, ha mondjuk az író összes könyvét meg akarom venni, akkor megveszem mindegyik verziót, mert nem tudom, hogy a Négyek jele, Az Agra kincse és a Dilettáns detektív ugyanaz. Eh, és hány ilyen könyv van!





Vélemények:

0 megjegyzés: