Jeff Kinney - Egy ropi naplója

 Szeretek ifjúsági könyveket olvasni, több okból is. Nem hátrány, ha egy könyvtáros tudja, hogy mi a mai trend gyerek-ifjúsági irodalmat tekintve is, még ha maga nem is gyerekkönyvtáros. No meg majdnem 27 évesen még mindig gyermeklelkű vagyok, és szeretem olvasni a gyerekeknek szánt könyveket.
 Tetszett ez a sorozat, bár megjegyezném, hogy nagyon utálom,hogy a mai világban nem képes valaki könyvet írni. KÖNYVET és nem sorozatot. Miért kell mindent sorozatba kiadni? Tudom, persze, mert több pénz, vagy mert az író azt mondja, hogy annyi írnivalója volt, hogy trilógiát, tetralógiát stb.-t kellett írnia belőle. Én elhiszem, hogy lehet annyi ötlete...de mindenkinek?
 Tehát, már nagyon várok egy könyvet, ami nem folytatásos, és egymagában is megállja a helyét.
 Az Egy ropi naplójával mindazonáltal szerencsénk van, mert elég gyorsan elkezdte kiadni a Könyvmolyképző a részeket, tehát nem kellett várni, olyan sokat egy-egy rész között. Nem tudom, most hol tartanak, de remélem, ha eddig megvolt a lendület, akkor már tartják is...van még pár része a sorozatnak.

 Greg Heffley a könyv főhőse, akinek írásain keresztül láthatjuk egy iskolás életét. Család, barátok, iskola és szomszédok bemutatásával. Megjegyezném Greg egy eléggé egoista gyerek. Ugyanis megvan róla győződve, hogy ő egyrészt okos, másrészt tehetséges, harmadrészt tökéletes. Nos, így öt rész után, Greg nem tökéletes, és a családja sem igazán az a bizonyos minta család. A bátyja egy uralkodó típus, aki elnyomja őt, és ott rúg bele ahol akar, az öccsét meg elkényeztetik a szüleik. Ő mint középső gyermek, meg valahol a két véglet között van. A szülei sem normálisak, a távolabbi rokonait meg már meg sem említem.
 A barátjával Rowley-al, már az első rész alatt is összevesztek, és örök harag lett, ami persze mindegyik részben, részben vagy egészben megszűnik, mert hát Rowley az akibe bele tud rúgni, ki tud használni, és ezt élvezi is. Tehát, ő az a bizonyos palimadár, aki a végére sem lett sokkal okosabb, és még mindig hagyta, hogy Greg rajta élősködjön. Mert Rowley egyszerűen naiv, méghozzá idegesítően. Nem igazán éreztem nála jellemfejlődést, bár az is igaz, hogy senkinél sincs nagy történelmi áttörés, és "húha élmény". Ki tudja a folytatásokban lehet, hogy még lesz.

 A mai világban, tehát divat sorozatot írni, sőt divat napló formában közzé tenni. Nem tudom, hogy melyik volt hamarabb, hogy melyik koppintotta a másikat, de általában azt szoktam mondani, hogy volt ez a sorozat, és ezt lovagolták meg mások is. Vegyük a nem is olyan rég olvasott Egy vagány vámpír naplóját ami szinte ugyanez. Csak vámpírosítva, mert hiába mondja ott a főhős, hogy jaj 100 éves lesz, mégis 15 évesen lett vámpír úgyhogy nem öregszik, olyan marad, és sajna az IQ-ja sem lett sokkal jobb. Annyi, hogy bugyutábbak a rajzai mint az Egy ropi naplójának. Mert, ennek legalább szép a rajzolása, nem túl bonyolult ábrák, de mégis jó rájuk nézni.


A könyvekből, vagy hozzá kapcsolódva ahogy nézem készültek filmek is. Azt hiszem hamarosan azokat is megnézem, hogy lássam, milyen az élő szereplős feldolgozása a sorozatnak.

A könyvet kinek ajánlom? Fiataloknak, akik nem szeretnek olvasni. Főleg azért mert túl sok szöveg nincs a könyvekbe, egy, két óra alatt ki is lehet olvasni. Van története, ugyan néha erőltetett humorral de van. És talán rájönnek, hogy olvasni nem is olyan rossz. (még akkor is, ha az egyik részben Greg pontosan kifejtette, hogy olvasni teljesen felesleges -.-")