Ugrás a fő tartalomra

Sir Arthur Conan Doyle - A sátán kutyája

Fülszöveg:
 Október 16. Fülledt, ködös idő. Odakint szemerkél az eső. A kastélyt gomolygó felhők övezik. Néha felszakadoznak, s ekkor kilátni a csupasz lápra, a vékony, ezüstfehér erekre a dombok lejtőin s a nedvesen csillogó távoli sziklatömbökre. A hangulat kint is, bent is csüggesztő. Én úgy érzem, ólmos súly nehezedik szívemre, bujkáló veszedelem előérzete, mintha bármelyik pillanatban nyakunkon lehetne a katasztrófa, s ez annál is borzalmasabb, mert képtelen vagyok közelebbről meghatározni, mitől is félek.
  A láp komor végtelenségéből hirtelen fülünkbe hatolt a különös ordítás, amelyet már egyszer hallottam a grimpeni ingovány táján. A szél hozta felénk az éjszaka sötétjéből: először elnyújtott, mély morgás hallatszott, ezt eget verő üvöltés követte, ami végül panaszos hörgésbe halt el. Újra és újra felhangzott, mint valami fogcsikorgató, vad fenyegetés, a levegő is beleremegett.

Külcsín és belbecs:
Nekem még a régi kiadás van meg, amit Delfin könyvként adtak ki, de most a testvérem kölcsönadta ezt az új kiadást, úgyhogy végül ilyen formában sikerült elolvasni. Érdekes amúgy, hogy ahány kiadás, annyi fülszöveg és annyi tartalomjegyzék létezik. Pedig szerintem teljesen felesleges volt átírni a tartalomjegyzéket (ami amúgy nagyon spoileres)

A könyvből, ahogy látom készült film is, és képregény is! Előbbit hamarosan sorra kerítem, utóbbit meg megpróbálom a könyvtárból megszerezni. Érdekelnek a feldolgozásai a történetnek, egész jó filmet lehet belőle csinálni (remélem nem rontották el!) Azt is remélem, hogy a képregény sem kapott valami borzalmas rajzolást. Sajnos a "Klasszikusok képregényben" sorozat több darabját már olvastam, és borzalmasan ronda rajzoló készítette a képeket. Remélem, a Sátán kutyáját nem ugyanaz rajzolta, mint az Óz a csodák csodáját!

   Holmes, még mindig egy zseni, azt hiszem, hogy megkedvelteti velem a detektívregények műfaját. Dr. Watson még mindig éles elméjű, de néha teljesen más irányba megy, mint amibe kellene, de azért egész jól rájött pár részletre! Néha, mondjuk kifejezetten idegesített, ahogy "kikérdez" embereket, mert nincs olyan jó érzéke hozzá, mint Holmes-nak. Vagy szimplán nincs annyi ténynek a birtokában, hogy a másikat képes legyen sarokba szorítani.
 Szerettem a könyv végét, ahol levezeti Holmes, hogy hogyan jött rá a dolgokra, és hogy hogyan is kutatott mindennek utána. Azért nem kis kitartás kell ahhoz, hogy napokig a pusztában éljen, rossz körülmények között az ember, csak azért, hogy nehogy a tettes tudja,hogy ott van, és így sokkal óvatosabb legyen.
  Én tényleg a végéig nem is sejtettem, hogy ki áll a háttérben. Még csak gyanúsítottam sem volt, tehát teljesen meglepődtem. Pedig én kedveltem azt a személyt, aki az egész hátterében volt :( Jó, persze utólag nem kedveltem, sőt megutáltam, de velem is elhitette, hogy olyan ártatlan és szerencsétlen.


A kutya: Azért be kell ismernem, hogy én is frászt kaptam volna tőle. Viszont, azt már az elején sejtettem, hogy a kutya, az kutya és nem a sátáné, hanem valaki sokkal halandóbbé. Érdekes volt, ahogy Holmes levezette, hogy addig hol tarthatták a kutyát, és hogy mitől is lett "sátáni" beütése a kutyának. Nagyon ügyes volt, aki kitalálta, hogy ezzel és a régi családi átokkal képes lehet megölni az örökösöket.

Favorit karakterek: 

Sir Henry: Nekem ő úgy tűnt, hogy kellően talpraesett fiatal férfiú, és nem fél semmitől sem. Persze ez megkérdőjelezhető, mert a babonaság azért nála is kezdett felszínre törni, amikor hallotta a kutyát vonyítani. Minden esetre őt megkedveltem, ambiciózus fiatalember és rengeteg jó ötlete volt. Nem mellékesen egy remek ember, mert habár részben titkolóztak előtte, amikor megtudta a titkokat, nem élt vissza vele (mindig).

Sherlock Holmes: Mert ő egy zseni! Komolyan, irigylem az olyan embereket akiknek ennyire jó logikai érzékük van, és ennyire jó megfigyelők. Sok dolog felett én is elsiklottam, amit viszont Ő meglátott. Félelmetes egy fickó :)

A könyv után, azt hiszem elmondhatom,hogy szép lassan sorra fognak kerülni a Sherlock Holmesos könyvek, mert beleszerettem a stílusba, az okfejtésbe, a nyomozásba :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é