Október 16. Fülledt, ködös idő. Odakint szemerkél az eső. A kastélyt gomolygó felhők övezik. Néha felszakadoznak, s ekkor kilátni a csupasz lápra, a vékony, ezüstfehér erekre a dombok lejtőin s a nedvesen csillogó távoli sziklatömbökre. A hangulat kint is, bent is csüggesztő. Én úgy érzem, ólmos súly nehezedik szívemre, bujkáló veszedelem előérzete, mintha bármelyik pillanatban nyakunkon lehetne a katasztrófa, s ez annál is borzalmasabb, mert képtelen vagyok közelebbről meghatározni, mitől is félek.
A láp komor végtelenségéből hirtelen fülünkbe hatolt a különös ordítás, amelyet már egyszer hallottam a grimpeni ingovány táján. A szél hozta felénk az éjszaka sötétjéből: először elnyújtott, mély morgás hallatszott, ezt eget verő üvöltés követte, ami végül panaszos hörgésbe halt el. Újra és újra felhangzott, mint valami fogcsikorgató, vad fenyegetés, a levegő is beleremegett.
Külcsín és belbecs:
Nekem még a régi kiadás van meg, amit Delfin könyvként adtak ki, de most a testvérem kölcsönadta ezt az új kiadást, úgyhogy végül ilyen formában sikerült elolvasni. Érdekes amúgy, hogy ahány kiadás, annyi fülszöveg és annyi tartalomjegyzék létezik. Pedig szerintem teljesen felesleges volt átírni a tartalomjegyzéket (ami amúgy nagyon spoileres)
A könyvből, ahogy látom készült film is, és képregény is! Előbbit hamarosan sorra kerítem, utóbbit meg megpróbálom a könyvtárból megszerezni. Érdekelnek a feldolgozásai a történetnek, egész jó filmet lehet belőle csinálni (remélem nem rontották el!) Azt is remélem, hogy a képregény sem kapott valami borzalmas rajzolást. Sajnos a "Klasszikusok képregényben" sorozat több darabját már olvastam, és borzalmasan ronda rajzoló készítette a képeket. Remélem, a Sátán kutyáját nem ugyanaz rajzolta, mint az Óz a csodák csodáját!
Szerettem a könyv végét, ahol levezeti Holmes, hogy hogyan jött rá a dolgokra, és hogy hogyan is kutatott mindennek utána. Azért nem kis kitartás kell ahhoz, hogy napokig a pusztában éljen, rossz körülmények között az ember, csak azért, hogy nehogy a tettes tudja,hogy ott van, és így sokkal óvatosabb legyen.
Én tényleg a végéig nem is sejtettem, hogy ki áll a háttérben. Még csak gyanúsítottam sem volt, tehát teljesen meglepődtem. Pedig én kedveltem azt a személyt, aki az egész hátterében volt :( Jó, persze utólag nem kedveltem, sőt megutáltam, de velem is elhitette, hogy olyan ártatlan és szerencsétlen.
A kutya: Azért be kell ismernem, hogy én is frászt kaptam volna tőle. Viszont, azt már az elején sejtettem, hogy a kutya, az kutya és nem a sátáné, hanem valaki sokkal halandóbbé. Érdekes volt, ahogy Holmes levezette, hogy addig hol tarthatták a kutyát, és hogy mitől is lett "sátáni" beütése a kutyának. Nagyon ügyes volt, aki kitalálta, hogy ezzel és a régi családi átokkal képes lehet megölni az örökösöket.
Favorit karakterek:
Sir Henry: Nekem ő úgy tűnt, hogy kellően talpraesett fiatal férfiú, és nem fél semmitől sem. Persze ez megkérdőjelezhető, mert a babonaság azért nála is kezdett felszínre törni, amikor hallotta a kutyát vonyítani. Minden esetre őt megkedveltem, ambiciózus fiatalember és rengeteg jó ötlete volt. Nem mellékesen egy remek ember, mert habár részben titkolóztak előtte, amikor megtudta a titkokat, nem élt vissza vele (mindig).
Sherlock Holmes: Mert ő egy zseni! Komolyan, irigylem az olyan embereket akiknek ennyire jó logikai érzékük van, és ennyire jó megfigyelők. Sok dolog felett én is elsiklottam, amit viszont Ő meglátott. Félelmetes egy fickó :)
A könyv után, azt hiszem elmondhatom,hogy szép lassan sorra fognak kerülni a Sherlock Holmesos könyvek, mert beleszerettem a stílusba, az okfejtésbe, a nyomozásba :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése