2013. március 8., péntek

Lauren Beukes - Moxyland

 
Fülszöveg:

Vágod, mi folyik a világban? Azt hiszed, tudod, kié a valódi hatalom? Rohadtul fogalmad sincs róla. A Moxyland félelmetesen hiteles thriller a technológiai fejlődésről és az általa felemésztett szabadságról. Beukes Fokvárosának sokszínű világában underground mozgalmárok csapnak össze génmódosított harci kutyákkal, és feltörekvő celebek adják el reklámfelületnek a testüket nanotechnológiai designerdrogokért cserébe. Kendra, egy művészeti iskoláról kibukott fotós kísérleti marketingprogramra jelentkezik; Lerato, az ambiciózus programozó titkon át akar igazolni a multicégtől, amelynek dolgozik; Tendeka, a forrófejű aktivista egyre veszedelmesebb akciókat szervez, és Toby, a sármos blogger rájön, hogy a videojátékok, amikkel pénzért játszik, sokkal több mindent rejtenek, mint amit a látszat mutat… Négy fiatal története fonódik össze egy olyan világban, ahol a virtuális identitás legalább olyan fontos, mint a valódi. A lekapcsolás a rendszerről rosszabb a börtönnél is, valakinek mégis szembe kell szállnia a Kormányzat Rt-vel – kerül, amibe kerül.

Külcsín és belbecs:

Először is köszönet az Ad Astra Kiadónak, hogy rendelkezésemre bocsátották a könyvet, és ilyen gyorsan, kár hogy ilyen rövid volt :(

 Külcsín, mert ez az egyszerűbb mindig. Kifejezetten csinos borítót kapott a magyar kiadás, olyan Ad Astrás. A hangulatot is képes volt megteremteni, és kellőképpen felhívja  a figyelmet a könyvre és beleillik az Ad Astrás polcom sorában. Amúgy kifejezetten csinosak a könyvek egymás mellett.
 Ez a Moxyland-es borító, már kevésbé tetszik, bár eldöntöttem, hogy nekem kell egy ilyen plüss(?), mert bár ritka ronda, de ez már az a szint, hogy azt mondod rá, hogy szép. Mindenesetre örülök, hogy nem virít a magyar borítón is egy ekkora sárga figura, bár a miénken is el van több Moxy is rejtve. Tetszett a könyv végén, a forma, hogy kivághatjuk, meg fénymásoljuk le, és akkor ragasszuk bármerre. Ötletes, bár könyvtári könyvnél félteném, hogy valaki szót fogad, és ollót ragad!

Belbecs:

A világ amiben játszódik, megint csak egy olyan hely, ahol nem szeretnék élni. Volt pár, nagyon vonzó jellemzője, de a végére teljes biztonsággal kijelenthetem, hogy nem szeretnék egy ilyen világba élni. Ugyanis engem is idegesítene, hogy semerre sem tudok úgy menni, hogy ne lássanak (az utcán), hogy a rendőr csupán mert azt hiszi, hogy törvényt sértettem, kisüthet majd 200 volttal, és lekapcsolhat. Lekapcsolás a hálózatról, tehát nem tudsz semmit csinálni. És ez borzalmas, nem tudsz ennivalót venni, használni a tömegközlekedést, mert mindenhez kell a telefon és az, hogy kapcsolatba legyél. Én meg eleve nagyon utálom a mobiltelefont, úgyhogy nagyon nem tudnék mit kezdeni magammal.
 Ijesztő volt, hogy az írónő a könyv végén leírta, hogy mennyi mindenhez nem kell már sokat várnunk, hogy a mai világban is már vannak rá kezdeményezések, pl. Cég finanszírozott iskolák, amik kitanítják a jövő dolgozóit maguknak, vagy a mobil sokkolás. Amin már sokan törték a fejüket, hogy milyen jó lenne, hát nem! Nem lenne jó.
 A legdurvább jelenet nekem a könyvben az volt, amikor a tüntetőket nem tudták sokkolással és gázzal hatástalanítani, és mint megoldás megfertőzték halálos vírussal őket, meg azt a pár száz szerencsétlen embert aki éppenséggel ott volt. Azért ez már milyen! Egyrészt, hogy ártatlan emberek is belekevertek, másrészt, komolyan megoldás, bármire is, hogy megfertőződ őket, majd elvárod, hogy menjenek be a kórházba, ott majd Te mint a kormány, rendőrség kiszűröd, hogy mégis ki volt terrorista. Micsoda kényelmi megoldás...Mert, hát vagy odajön szépen a terrorista is, vagy nem megy oda és meghal, mindegyik eshetőséggel nyertél, mert megszűnt a veszély. Hát...marha jó mondhatom. Pff, nagyon felhúzott -.-"

Szereplők:
Kicsit lassan voltam csak képes helyre rakni, hogy ki kicsoda. Pedig komolyan még csak nem is hasonlók a nevek. Az megint más kérdés, hogy volt, hogy filóztam rajta, hogy ez most vajon fiú-e vagy lány! Pedig egyértelmű volt, csak a nevekből nem jöttem rá. Négy szálon fut az esemény, amik néha egybe futnak, néha párhuzamosan haladnak egymással. A könyv végén meg egy szép nagy kérdőjelet hagytak, mert nem tudom eldönteni, hogy mi is történt azokkal, akiknél nyitva hagyta a dolgot.

Kendra: Szellemlány, így is mondhatnánk, eladta a testét, és élő hirdetőtáblaként dolgozik relatíve. Valójában fotós, aki régi géppel és régi filmmel dolgozik, a digitális világban. Nem tudtam őt megkedvelni, egészen a végéig. Akkor már volt benne valami emberi. Kicsit naivnak éreztem, pedig sűrűn tűnt határozottnak, de még így is őrülten befolyásolható.

Tendeka: Ő volna a terroristánk, asztmás, hirtelen haragú és nagyon-nagyon át lett verve. Őt sajnáltam, bár érezhető volt a könyv közepétől, hogy mi vár rá a könyv végén. Ennek ellenére elég kegyetlen megoldás volt, és érdekelne, hogy Emmi és Ash-al most mégis mi lett. Igen érdekel, csak nem tudtam meg.


Toby: Ő annyira hülye, és tenyérbemászó. Idegesítő, és tapló. Igen, azt hiszem így lehet őt a legjobban jellemezni, de ezek mellett őrülten nagy szíve volt, amikor éppenséggel végre rájött, hogy gond van, és hogy tényleg meg fognak halni, ha nem tesznek valamit.

Lerato: Ő érdekelne, hogy végül mire jutott, életben maradt vagy meghalt. Eléggé egyesélyes volt a "választása", de nem tudom eldönteni, hogy a halált választotta volna, vagy az olyan életet, amit relatíve nem is ő irányít, és azoknak kéne dolgoznia, akik ellen harcol, még ha maga nem is igazán terrorista. Viszont egy számítástechnikai zseni :) Az egész bagázsból csak őt tudtam szeretni, na jó talán egy kicsit Toby-t is.


Összességében nagyon tetszett a könyv, ha minden jól megy, hamarosan az írónő másik könyvét is kézbe fogom venni. Meg már megvan, csak az idő kellene hozzá. (Zoo City)

Az írónő további művei:






Nincsenek megjegyzések: