Eve Ensler - A Vagina Monológok

Ismertető:

„Elhatároztam, hogy beszélni fogok a nőkkel a vaginájukról, hogy vagina-interjúkat készítek. Ezekből lettek a vagina-monológok. Több mint kétszáz nővel készítettem interjút. Beszéltem idős nőkkel, férjezett nőkkel, egyedülálló nőkkel, leszbikusokkal, egyetemi profeszorokkal, színésznőkkel, üzletasszonyokkal, kurvákkal, feketebőrű nőkkel, spanyol nőkkel, ázsiai nőkkel és amerikai nőkkel, indián nőkkel, fehér nőkkel, zsidó nőkkel. Az elején nehezen ment. A nők nem akartak erről a témáról beszélni, szemérmesek voltak. De ha egyszer belekezdtek, le sem lehetett többé állítani őket. A nők maguknak sem vallják be, de imádnak a vaginájukról beszélni. Izgatja őket a dolog, talán pont azért, mert eddig még soha senki nem kérdezte őket erről.” (részlet a könyvből) „Nyelve őszinte és eredeti, a történetek lüktetően valódiak, igazi szereplőkkel, felismerhetően megtörtént események tapasztalatairól. Ensler figurái nők – fiatalok és öregek, feketék és fehérek, homo- és heteroszexuálisak, gazdagok és szegények. Történeteik nem véletlenül botrányosak – az élet maga botrányos.” A Vagina Monológok – amelyet több mint 20 ország színházaiban játszottak és játszanak folyamatos sikerrel ma is, például New Yorkban, Los Angelesben, Londonban, és amelyet olyan hírességek adtak elő, mint Glenn Close, Whoopi Goldberg, Winone Ryder, Goldie Hawn, Susan Sarandon, Jane Fonda, Brooke Shields és még sokan mások – végre megérkezett Magyarországra is.

Véleményem:
Tegnap, friss élményként, nem tudtam többet írni róla, mint, hogy érdekes könyv. Amúgy tényleg az, tehát el lehet olvasni, talán a mai emberek már nem annyira prűdek, hogy nem mernek kezükbe fogni ilyesmit. (főleg mert az új kiadásnak nagyon szép a kinézete).
A tartalommal nem volt gondom, a cím elég beszédes, hogy miről fog szólni, tehát nem lepődtem meg, hogy "Jé ez a Vagináról szól???" Tehát semmi meglepetés ilyen téren nem ért. Az már jobban izgatja a fantáziámat, hogy milyen lehet ez hangoskönyvben és milyen lehet ez színházi előadásban! Amúgy el sem tudom képzelni...majd megtudom. Előbbit biztos, a színház annyira nem valószínű.
Voltak részek amiket nagyon szerettem olvasni, ilyesmi volt "Az én dühös Vaginám" című fejezet, ami annyira szenvedélyesen lett megírva, hogy szinte hallottam, ahogy mondja és mondja és mondja. Nekem meglepetés volt, az, hogy Amerikában (és akár máshol is), van Vaginát megismerős tanfolyam. Ott néztem egy nagyot, hogy 1: minek, 2: minek menne el oda az ember, 3: nem lenne e nagyon zavarban? Én nem tudom engem nagyon taszít a sok nő fekszik kényelmes pléden(vagy valami olyasmin) és beszélgetnek róla(ez a rész még annyira nem taszít), nézegetik(ez már igen), és megismerik(hát...ízlések és pofonok).
A háborús emlékek és a tények, az Afrikában lévő csonkításos dolgok, azok borzalmasak voltak. Tegnap is írtam, hogy a borzalmasságának nagy része abból jön, hogy igaz, hogy megtörtént, hogy nem csak a fantázia szüleménye. Fantáziaként is szörnyű lenne, de így :(
A leszbikus rész...ééérdekes volt, több nézőpontból és néha erősen pislogtam. (ilyen pislogásom amúgy Wilde: Teleny című könyvénél volt még), kissé túl, túl volt. Ennyire nagyon nem hittem hogy belemegy, de na, jó tudni ezt is...
A szüléses verses(?) rész, az valami borzalmasan nem illet oda. Értettem miért rakták bele, és hogy valójában oda illik, de ööö rossz volt, nem szerettem olvasni és lévén a könyv legvége így sajnos erősen ront azon, hogy a könyv milyen besorolást kap nálam.

Összegzésként: érdemes elolvasni, ha érdekel, nem ír gusztustalanul, nem túl provokatív, nem borzalmas, szerintem teljesen jól meg lett írva.