Ugrás a fő tartalomra

Magyar gyermek és ifjúsági "irodalom"


Az itt elemzett, két művet én a magyar gyermek, vagy akár ifjúsági, vagy akár bármilyen irodalmának, ugyan nem nevezem, de pont ezért kénytelen vagyok róla írni. Vannak művek amik felidegesítenek. Nem az a céljuk (bár a célra nem jöttem még rá...), de ez sikerül nekik. Persze 25 éves vagyok, könyvtáros (nem gyerekkönyvtáros), tehát nagyon nem célközönség.



A kiborulásom első műve(erős túlzás a mű de nincs jobb szavam rá) Kárpáti Tibor: Csókolom, pókmajom! könyvecskéje volt. Erről volt  a molyon egy kirohanásom is, amiben megfogalmaztam, nem értem az embereket, akik ezt viccesnek találják! Gondolkoztam rajta amúgy, hogy mi lehet a könyv lényege, mert hogy még a mesekönyvek is okkal vannak, más nem szórakoztatni az embereket, elterelni a gondolatot. De ez mire jó? Durván 40 oldal (tippelek, nem tudom pontosan mennyi, és nincs belőle példányom). Oldalra elfordított szöveg, minden lap margóján, tehát forgathatod azt a szerencsétlen könyvet, ha el akarod olvasni. Vagy a fejed mint egy fejkörzést imitálva. Rajzok vannak, nem tudom ki dobta össze Paint-el, vagy anélkül, de az nem tud rajzolni, meg hasonló. Ronda mint a bűn. Amúgy nincsenek nagy igényeim egy gyerekkönyvnél, csak szép legyen a grafikája és minimális agymozgatásra, esetlegesen mondjuk okosításra legyen jó. Tehát a vagy-vagy -al is ki vagyok békülve, a szép kivitel, nem jó semmire szöveggel és fordítva is, ha a kép ronda de jó a szöveg. Tehát nincs nagy igény, egyiknek feleljen meg. Ez ennek a könyvnek nem sikerült. Amúgy köszönések vannak benne  a "Héka, béka! " "Örvendek a szerencsének fába szorult fonalféreg!",
nos tehát ezen a szinten. Könyvnek nem minősülő akármicsoda, pénzt nem adnék érte, ki nem adnám, nemlétező gyerekemnek sem adnám, és a gyerekkönyvtárban is eldugnám valahova ahol nem látja senki, mert max. hülyébb lesz tőle a gyerek, okosabb nem, max. ilyen köszönésekkel jön be és ökörködik, más nem... a gyerekek amúgy lehet hogy még viccesnek találják...kb. 13 éves kor alatt....

Ez volt idén a legsokkolóbb valami amit olvastam, legalábbis azt hittem, hogy...tévedtem. Amúgy ezek után elkezdtem mesekönyveket keresni, olvasni, hogy tudjam, nincs minden veszve, hogy azért a gyerekeket nem nézik teljesen hülyének, és nem hiszik, hogy a szülők mindent megvesznek amit kiadnak. Remélem nem sok Pókmajom fogyott! Bár persze, lehet hogy valakinek tetszik annyira, hogy pénzt adna érte.
Másik gyöngyszemem: Tóth Krisztina: Állatságok kötete. Verses kötet. Elsőre az jött le, hogy "jé ennek legalább szép a borítója", tehát arra ügyeltek, hogyha neten rendel a tudatlan vásárló akkor simán megnyomja a megrendel gombot, mert de cuki, de szép, de jó lehet!
Lehetett volna, ha nem így lett volna megírva ahogy. Hozzáteszem, nem célközönség vagyok itt sem. A versekkel úgy vagyok, hogy elolvasom őket, de nem szokásom direkte versekre rácuppanni, hogy na most versolvasós nap lesz. 
Megfogtam ezt a könyvet, új könyv a könyvtárba, vékony (féltégla vastagságú könyvek erősen taszítanak), rajta a név Tóth Krisztina, gondolkodom, róla már hallottam! Akiről már hallok az vagy nagyon jó vagy nagyon szar, ezt szoktam általában meg. Azt hiszem róla csupa jót hallottam, igaz nem gyerek versek szintjén, de na, attól még mehet ez neki.
Hát nem...az x. versikénél elkezdtem a hajam tépni, hogy mi a fene ez, Pókmajom 2?  De nem, megjegyezném több szinttel jobb mint a Pókmajom. Ebbe közepesen rondák a képek! És ez verses kötet. Előbbit még be se tudtam határolni mi? Köszönő könyv vagy mi a rák? No tehát visszatérve, ez verses kötet, ritka szar versekkel! Ha vicces akart lenni, akkor nem sikerült. Ha okosító verseket akart, akkor...részben sikerült! Pozitívuma, hogy tök ismeretlen állatokat sorakoztat fel, akiket jól megnéznék. Jó ez pozitív benne. De a versek ettől még pocsékak...

Idézet a 23. oldalról

Pele

Bundás kis állat a pele,
az erdő tele van vele,
Dió a fő eledele,
de előfordul, hogy bele-
kóstól a gyümölcsbe, tojásba,
télre meg üregekbe ássa
magát és alszik tavaszig,
addig nem eszik, nem iszik,
ilyenkor pihen a bele,
csak aztán töm mindent bele.

Idézet vége...Hát elég szar egy versike. De ez még aránylag bejött, rövidsége miatt szerintem. Amúgy roppant édes egy verses gyermek könyvecskébe, arról írni, hogy a pitbull kettéharap, meg hogy az oposszum kakája epeszín. És még így tovább. Ennél amúgy csak rosszabb versek vannak.
És most komolyan neki kell állnom magyar kortárs versesköteteket keresni, akik gyerekeknek írtak, hogy ne az legyen a véleményem, hogy a mai magyar gyerekeket és szüleiket hülyének, igénytelennek nézik. Amúgy ezt a kötetet a Magvető adta ki...hát...kiadó helyébe nevemet nem adnám ilyenhez.

Összességében 2011 -es olvasmányaimban ez a két dobogós van, azon a dobogón, amin a "kár volt kiadni, kár volt kézbe venni, kár érte pénzt adni" könyvek kerülnek.
Bocsánat a szerzőktől, és mentségükre, nem célközönség vagyok. Csak egy könyvtáros, akinek ezek már se nem viccesek se nem...





Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Margareta Magnusson: Végső rendrakás svéd módra

Joggal kérdezhető, hogy az ember 32 évesen, miért olvas olyan könyvet, ami arról szól, hogy miként takarítsd ki magad után, az életedet, hogy aztán a gyerekeidnek, unokáidnak, ne az maradjon meg belőled, hogy mennyi holmid volt, hanem az emlékek.  Hogy miért olvastam? Mert, miért ne? Ugyan nem tervezek meghalni, de ismerjük be, hogy a 21. században sem működik máshogy az élet, tehát hopp meghalhat az ember, akár minden előjel nélkül is. És be kell ismernem, ha valamikor bekövetkezik (mint tudjuk, a halál az egyetlen biztos pont az életünkben), akkor én sem szeretnék teher lenne. Sem a cuccaimmal, sem egyéb dolgaimmal. Plusz érdekelt, hogy erről miként gondolkozik Margareta. Cikket persze olvastam már vele, és az meglehetősen felkeltette az érdeklődésem a téma iránt, de szerettem volna ezt könyv formában is, kicsit bővebben elolvasni.  Ami mindenképpen megfontolandó, a könyv olvasása után, hogy bevezessek én is egy dobozt, hogy "HALÁLOM UTÁN KIDOBANDÓ" felirattal. Olyan do

Lauren Blakely: Kőkemény

G ondoltam, hogy a wellness-re valami könnyed kis könyvet fogok magammal vinni. Ezt a könyvet, már tavaly is néztem, hogy annyira gáz a borító, a fülszöveg és a cím, hogy ezt olvasnom kell. Persze pénzt nem vagyok hajlandó érte adni, de hála az égnek a közelemben kölcsönkérhető volt. Itt is, köszi AniTiger! Kezdjük is a külcsínnel, ha már így azt emeltem ki. Külcsín: 2/5 És meg is mondom mi ez a pontozás. Az 5 nálam az lenne, ha egy ütős és kellemes, a könyvhöz illő borítót kap a könyv, ha van egy szerkesztő, egy akárki, aki átolvassa a könyvet és kijavítja az elütéseket, és a helyesírási hibát, ha egy könyvet jó kézbe venni. Tehát ez lenne az 5 pontos külcsín. Jelen esetben, a borító botrányos, a kiadói marketing botrányos volt, a fülszöveg szintén botrányos. És igen, azért a helyesírást át kellett volna valakinek nézni. 2 pont, mert sokkal több elütést vártam. De körülbelül ennyi a pozitív dolog a könyv kivitelezésében.

Lukács Liza: Az éhes lélek gyógyítása

Hmm, jó is ez a könyv, meg nem is. Gyorsan végig lehet rajta futni, és vannak benne információk, de nekem, azaz érzésem támadt, hogy mond is valamit meg nem is. Anorexia és bulimia mondjuk jóval többet szerepelt benne, mint a túlsúly vagy túlevés például. És kétlem, hogy az emberek nagyobb százalékát sújtaná ez a két betegség, és nem a túlsúly, és túlevés…  Minden esetre érdekes könyv. Érdemes elolvasni, mert egy csomó fontos dolgot megtud az ember. Mint például, hogy az evés az emberek egy hányadában úgy működik, hogy esznek, mert unatkoznak, vagy esznek, mert szomorúak, vagy esznek, mert vidámak. Amúgy én általában a hangulat kompenzáláskor könyvet szoktam venni nem enni. Ennek ellenére nem mondom, hogy nincs mit csiszolni a saját életmódomon, és nincs helye annak, hogy változtassak. Már csak anyagi és egészségügyi lehetséges problémák miatt is.  Ami viszont nekem kicsit abszurd volt, hogy vannak emberek, akik havi x száz ezer forintot költenek kajára (már ez is abszurdum az é