2011. november 14., hétfő

Magyar gyermek és ifjúsági "irodalom"


Az itt elemzett, két művet én a magyar gyermek, vagy akár ifjúsági, vagy akár bármilyen irodalmának, ugyan nem nevezem, de pont ezért kénytelen vagyok róla írni. Vannak művek amik felidegesítenek. Nem az a céljuk (bár a célra nem jöttem még rá...), de ez sikerül nekik. Persze 25 éves vagyok, könyvtáros (nem gyerekkönyvtáros), tehát nagyon nem célközönség.



A kiborulásom első műve(erős túlzás a mű de nincs jobb szavam rá) Kárpáti Tibor: Csókolom, pókmajom! könyvecskéje volt. Erről volt  a molyon egy kirohanásom is, amiben megfogalmaztam, nem értem az embereket, akik ezt viccesnek találják! Gondolkoztam rajta amúgy, hogy mi lehet a könyv lényege, mert hogy még a mesekönyvek is okkal vannak, más nem szórakoztatni az embereket, elterelni a gondolatot. De ez mire jó? Durván 40 oldal (tippelek, nem tudom pontosan mennyi, és nincs belőle példányom). Oldalra elfordított szöveg, minden lap margóján, tehát forgathatod azt a szerencsétlen könyvet, ha el akarod olvasni. Vagy a fejed mint egy fejkörzést imitálva. Rajzok vannak, nem tudom ki dobta össze Paint-el, vagy anélkül, de az nem tud rajzolni, meg hasonló. Ronda mint a bűn. Amúgy nincsenek nagy igényeim egy gyerekkönyvnél, csak szép legyen a grafikája és minimális agymozgatásra, esetlegesen mondjuk okosításra legyen jó. Tehát a vagy-vagy -al is ki vagyok békülve, a szép kivitel, nem jó semmire szöveggel és fordítva is, ha a kép ronda de jó a szöveg. Tehát nincs nagy igény, egyiknek feleljen meg. Ez ennek a könyvnek nem sikerült. Amúgy köszönések vannak benne  a "Héka, béka! " "Örvendek a szerencsének fába szorult fonalféreg!",
nos tehát ezen a szinten. Könyvnek nem minősülő akármicsoda, pénzt nem adnék érte, ki nem adnám, nemlétező gyerekemnek sem adnám, és a gyerekkönyvtárban is eldugnám valahova ahol nem látja senki, mert max. hülyébb lesz tőle a gyerek, okosabb nem, max. ilyen köszönésekkel jön be és ökörködik, más nem... a gyerekek amúgy lehet hogy még viccesnek találják...kb. 13 éves kor alatt....

Ez volt idén a legsokkolóbb valami amit olvastam, legalábbis azt hittem, hogy...tévedtem. Amúgy ezek után elkezdtem mesekönyveket keresni, olvasni, hogy tudjam, nincs minden veszve, hogy azért a gyerekeket nem nézik teljesen hülyének, és nem hiszik, hogy a szülők mindent megvesznek amit kiadnak. Remélem nem sok Pókmajom fogyott! Bár persze, lehet hogy valakinek tetszik annyira, hogy pénzt adna érte.
Másik gyöngyszemem: Tóth Krisztina: Állatságok kötete. Verses kötet. Elsőre az jött le, hogy "jé ennek legalább szép a borítója", tehát arra ügyeltek, hogyha neten rendel a tudatlan vásárló akkor simán megnyomja a megrendel gombot, mert de cuki, de szép, de jó lehet!
Lehetett volna, ha nem így lett volna megírva ahogy. Hozzáteszem, nem célközönség vagyok itt sem. A versekkel úgy vagyok, hogy elolvasom őket, de nem szokásom direkte versekre rácuppanni, hogy na most versolvasós nap lesz. 
Megfogtam ezt a könyvet, új könyv a könyvtárba, vékony (féltégla vastagságú könyvek erősen taszítanak), rajta a név Tóth Krisztina, gondolkodom, róla már hallottam! Akiről már hallok az vagy nagyon jó vagy nagyon szar, ezt szoktam általában meg. Azt hiszem róla csupa jót hallottam, igaz nem gyerek versek szintjén, de na, attól még mehet ez neki.
Hát nem...az x. versikénél elkezdtem a hajam tépni, hogy mi a fene ez, Pókmajom 2?  De nem, megjegyezném több szinttel jobb mint a Pókmajom. Ebbe közepesen rondák a képek! És ez verses kötet. Előbbit még be se tudtam határolni mi? Köszönő könyv vagy mi a rák? No tehát visszatérve, ez verses kötet, ritka szar versekkel! Ha vicces akart lenni, akkor nem sikerült. Ha okosító verseket akart, akkor...részben sikerült! Pozitívuma, hogy tök ismeretlen állatokat sorakoztat fel, akiket jól megnéznék. Jó ez pozitív benne. De a versek ettől még pocsékak...

Idézet a 23. oldalról

Pele

Bundás kis állat a pele,
az erdő tele van vele,
Dió a fő eledele,
de előfordul, hogy bele-
kóstól a gyümölcsbe, tojásba,
télre meg üregekbe ássa
magát és alszik tavaszig,
addig nem eszik, nem iszik,
ilyenkor pihen a bele,
csak aztán töm mindent bele.

Idézet vége...Hát elég szar egy versike. De ez még aránylag bejött, rövidsége miatt szerintem. Amúgy roppant édes egy verses gyermek könyvecskébe, arról írni, hogy a pitbull kettéharap, meg hogy az oposszum kakája epeszín. És még így tovább. Ennél amúgy csak rosszabb versek vannak.
És most komolyan neki kell állnom magyar kortárs versesköteteket keresni, akik gyerekeknek írtak, hogy ne az legyen a véleményem, hogy a mai magyar gyerekeket és szüleiket hülyének, igénytelennek nézik. Amúgy ezt a kötetet a Magvető adta ki...hát...kiadó helyébe nevemet nem adnám ilyenhez.

Összességében 2011 -es olvasmányaimban ez a két dobogós van, azon a dobogón, amin a "kár volt kiadni, kár volt kézbe venni, kár érte pénzt adni" könyvek kerülnek.
Bocsánat a szerzőktől, és mentségükre, nem célközönség vagyok. Csak egy könyvtáros, akinek ezek már se nem viccesek se nem...





Vélemények:

0 megjegyzés: